Ige: Krisztussal való eggyé válás

„Igaz beszéd ez, [és megbízható az ige (a logosz)]. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is^” (2 Tim. 2,11)

És folytatódik a kijelentés: „Avagy nem tudjátok-é, [hát nem értitek] hogy [mi] akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új életben [állapotban] járjunk.

Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk [egybenőttünk; egyesültünk] bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. [feltámadásával is összenőttekké leszünk]. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ővele megfeszíttetett [oszlopra feszíttetett] hogy megerőtlenüljön [teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen] a bűnnek teste, (amartias szóma: a céltévesztett én) [megsemmisüljön (elpusztuljon; tétlenné; tehetetlenné váljon) a bűn hatalmában álló (a céltévesztett) test (szóma = én)] hogy ezután ne szolgáljunk [ne legyünk rabszolgája] a bűnnek. [ne legyünk a céltévesztés) rabszolgái].

Mert aki [így] meghalt, felszabadult a bűn alól. [megigazult; igazságossá lett; (felmentést nyert) a bűntől, a cél ELVÉTÉSÉTŐL)]. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy [együtt] élünk [továbbra] is Ővele. Tudván [biztosak vagyunk abban] hogy Krisztus, aki [miután] feltámadt a halálból, [halottak közül] többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik” (Róm. 6,3-9).

                                 

„Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani” (1Kor. 6,14)

És hogy mibe, illetve Kibe kell bemerítkezni, arról így szól az Ige:

„De mikor a mi megtartó Istenünknek jó volta és az emberekhez való szeretete megjelent, Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent szellem által, Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi Üdvözítőnk Jézus Krisztusunk által” (Tit. 3,4-6)