Ige: Az örömhír

 „Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid magvából való az én Evangéliumom szerint: [Ahogy az én örömüzenetem mondja]” (2 Tim. 2,8)

Erről tesz bizonyságot az apostol minden gyülekezetben, ahogy ez megírásra is került, a próféciákban: „És mikor őt (Sault)elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghezviszi. Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek üdvözítőt, Jézust” (Csel. 13,22-23).

„Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem (és szilárddá teszem) az ő királyságát” (2 Sám. 7,12).

Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, (nem tér el attól) nem másítja azt meg: Ágyékod gyümölcsét ültetem ültetem trónodra” (Zsolt. 132,11).

„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik (Más fordítás: Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről)” (Ésa. 11,1).

A feltámadott Úr kijelentéssel erősíti meg a próféciákat: „Én vagyok Dávidnak ama gyökere (új hajtása) és ága…” (Jel. 22,16).

 Ennek az örömhírnek hirdetésére hívta el az Úr Pál apostolt: „Pál, Krisztus Jézus szolgája, [rabszolgája] meghívott [elhívott] apostol, akit az Isten kiválasztott [elválasztott; elkülönített, vagyis külön választott a világi, tisztátalan, szentségtelen dolgoktól] evangéliumának [Örömhírének; győzelmi hírének; a győzelmes hadvezérről szóló jó hírnek] hirdetésére, [prédikálására]. Melyet eleve [előre] megígért az ő prófétái által a szentírásokban, Fiáról, Jézus Krisztusról (héberül: Jehosua = Jahve az üdvösség, a szabadítás; a megváltó), a mi Urunkról. Ő (hús)test szerint Dávid nemzetségéből [magvából] született” (Róm 1,1-3).

Őt hirdeti minden gyülekezetben: „Eszetekbe juttatom [és figyelmetekbe ajánlom; meg akarom ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai [testvérek], az evangéliumot, melyet hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem], melyet be is vettetek [el is fogadtatok], melyben állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben meg is maradtatok); melyet be is vettetek és követtek]. Amely által üdvözültök is [elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok [megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel [(logosz): IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan] lettetek hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hivőkké]” (1 Kor. 15,1-2).

Továbbá: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai (testvéreim), hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való (nem embertől származik); Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által (kinyilatkoztatásából kaptam)” (Gal. 1,11-12).

És én: „… úgy határoztam, [döntöttem] hogy nem tudok közöttetek másról, [nem akarok semmiről sem tudni] csak Jézus Krisztusról, [még pedig] róla is mint a megfeszítettről. [oszlopra feszítettről]” (1Kor. 2,2)

„Mert [ugyanis] nem szégyellem a Krisztus evangéliumát [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hírt; örömhírt] mert Istennek hatalma [képessége; (szabadító, /üdvösséget hozó/) ereje]  az minden hívőnek üdvösségére, [aki hisz] zsidónak először s [aztán] görögnek. [hellénnek; pogánynak]” (Róm. 1,16)

„Aki által van a menetelünk is [megnyílt számunkra az út; szabadon járulhatunk] hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben [most] állunk [élünk; vagyunk] és dicsekedünk [ujjongunk] az Isten [fiai] dicsőségének reménységében. [és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk]” (Róm. 5,2)  

„Mert a keresztről [kínoszlopról] szóló beszéd [(logosz): Ige] bolondság [ostobaság; esztelenség; butaság; képtelenség] ugyan azoknak, akik elvesznek, [(apollumenoi): jelentése: Teljes feloldódás, elpusztul, megsemmisül] de nekünk, akik üdvözülünk, [szódzó; szótéria: bűnbocsánat. Megmenekülés (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítás (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/. oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás] Istennek ereje [(dünamisz): erő, képesség, hatalom; Itt: Isten ereje a szabadításra/megmentésre]” (1Kor. 1,18).

Ugyanis: „Mivel… a világ [koszmosz: világegyetem; világmindenség] a saját [maga] bölcsessége [(szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett, megfontolt alkalmazásának képessége] útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében. Tetszett Istennek [úgy látta helyesnek (jónak)] hogy az igehirdetés bolondsága [ostobaságnak, képtelenségnek látszó igehirdetés (prédikálás)] által üdvözítse a hívőket. [azokat, akik hisznek]” (1Kor. 1,21)