Máté evangélium 23. fejezet: az Úr Jézus kijelentése az írásmagyarázókról, és a szektákról. (revideált)

Mát. 23,1 Akkor szóla Jézus a sokaságnak [a tömegnek; a népnek] és az ő tanítványainak,

Mát. 23,2 Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek

[Más fordítás: Ezt mondta: „A törvénytanítóknak és a farizeusoknak van hatalmuk arra, hogy megmagyarázzák Mózes törvényét]:

Mát. 23,3 Annakokáért amit parancsolnak [és amit mondanak] néktek, mindazt megtartsátok [és megőrizzétek] és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne(hogy)  cselekedjetek [és cselekedeteiket ne kövessétek]. Mert ők mondják [és beszélnek ugyan róla, és bár tanítják], de nem cselekszik [vagyis tetté nem váltják].

Mát. 23,4 Mert ők [elviselhetetlenül] nehéz [és súlyos] és elhordozhatatlan [nyomasztó, elviselhetetlen] terheket kötöznek egybe [és hordanak össze], és az emberek vállaira vetik [az emberek vállaira rakják; és rájuk róják]; de ők [maguk azonban] az ujjukkal sem akarják azokat illetni [vagy megmozdítani];

»Más fordítás: Szigorú szabályokat állítanak föl, amelyeknek nehéz engedelmeskedni. Ráerőltetik más emberekre, hogy tartsák be ezeket, ők maguk viszont meg sem próbálják követni ezeket a szabályokat«

Mát. 23,5 Minden ő dolgaikat pedig csak azért cselekszik [és minden tettüket az vezeti; arra törekszenek], hogy lássák [és bámulják] őket az emberek [és hogy feltűnjenek az embereknek]: mert megszélesítik az ő homlokszíjaikat [az imaszíjaikat; Ezért tesznek magukra nagyobb imadobozt]; és megnagyobbítják az ő köntöseik peremét [és szegélybojtjait; hosszú bojtokat raknak magukra];

Mát. 23,6 És szeretik a lakomákon [a díszebédeken] a főhelyet [szó szerint: az első helyen fekvést], és a gyülekezetekben [vagyis a zsinagógákban] az elölűlést [vagyis az első helyre (a díszhelyre) ülni].

Mát. 23,7 És a piacokon [és vásártereken] való köszöntéseket [és üdvözléseket], és hogy az emberek így hívják [és szólítják] őket: Mester, Mester [Rabbi, Rabbi; tanító]^*

*Márk így ír a történtekről: „Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piacokon (és a tereken) való köszöntéseket. És a gyülekezetekben (vagyis a zsinagógákban) az előlüléseket (vagyis a főhelyeken, az asztalfőn ülni), és a lakomákon a főhelyeket: Akik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből (vagyis színlelésből) hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek (mert ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Márk. 12,38-40)

Lukács is bizonyságot tesz: „Jaj néktek farizeusok! Mert szeretitek az előlülést a gyülekezetekben, és a piacokon való köszöntéseket. Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz. Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! Mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjatokkal sem illetitek (és nem érintitek) azokat a terheket” (Luk. 11,43.45-46)

És az Úr ismét figyelmezteti az övéit, hogy ne csak hívőknek mutassák magukat: „Ezenközben mikor sok ezerből álló sokaság gyűlt egybe, annyira, hogy egymást letapossák, kezdé az ő tanítványainak mondani: Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat (és óvakodjatok) a farizeusok kovászától, mely a képmutatás” (Luk. 12,1)

És az Úr azt is kijelenti, hogy miért óvja tanítványait, hogy ne csak látszatra legyenek hívők, hanem szívből: „És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak: Oltalmazzátok meg magatokat (és óvakodjatok) az írástudóktól, kik hosszú (és díszes) köntösökben akarnak (és szeretnek) járni, és szeretik (és szívesen veszik) a piacokon (és a tereken) való köszöntéseket, és a gyülekezetekben (vagyis a zsinagógákban) az első ülést (a főhelyeket), és a lakomákon a főhelyeket (vagyis az asztalfőn ülni); Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből (és színlelésből) hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek (Más fordítás: Ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Luk. 20,45-47)

Az Úr parancsa így szólt a ruhák szegélyeire varrt bojtokról, és azok céljáról: „Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az ő ruháik szegleteire (vagyis szegélyére) az ő nemzetségeik szerint (nemzedékről nemzedékre), és tegyenek a szeglet bojtjára kék (bíbor-)zsinórt. És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt (és valahányszor ránéztek), megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után (és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek), amelyek után ti paráználkodtok (és amelyek paráznaságba vihetnek benneteket). Hogy megemlegessétek (és emlékezzetek), és megcselekedjétek (és teljesítsétek) minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt” (4 Móz. 15,38-41)

„Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt (az Isten ismeretét), és az ő szájából törvényt (vagyis tanítást) várnak, mivel a Seregek Urának követe ő. De ti elhajlottatok (és letértetek) erről az útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel (és tanításotok miatt sokan elbuktak), felbontottátok (és megrontottátok) Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura” (Malak. 2,7-8)

Pedig: „A gonosznak (a bűnösnek) pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet (és hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet)? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést (és a feddést), és hátad mögé veted rendelésimet (és elveted igéimet)! Ha lopót (vagyis tolvajt) látsz, mellé adod magad (és vele cimborálsz), és ha paráznákat, társalkodol velük (és a paráznákkal tartasz). A szádat gonoszságra tátod (és szádból gonosz beszéd jön ki), és a nyelved csalárdságot sző” (Zsolt. 50,16-19)

Péter apostol így beszél a vének tanácskozásán a törvénynek a pogányok által való betartásáról: „Most azért mit kísértitek (azzal) az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is

(Más fordítás: Ellenben abban hiszünk, hogy mi is az Úr Jézus kegyelme által üdvözülünk. éppen úgy, mint ők)” (Csel. 15,10-11)

És Pál apostol így folytatja: „Mert maguk a körülmetélkedettek sem tartják meg a törvényt; hanem azért akarják, hogy ti körülmetélkedjetek, hogy a ti (hús)testetekkel dicsekedjenek” (Gal. 6,13)

Mát. 23,8 Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek [Rabbinak], mert egy a ti Mesteretek [mert csak egy Rabbitok van], a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.

Mát. 23,9 Atyátoknak se hívjatok [és ne szólítsatok] senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van.

Mát. 23,10 Doktoroknak^* se hívassátok magatokat, mert egy a ti Doktorotok [nevelőtök, vezetőtök, aki irányt mutat], a Krisztus.

*Doktoroknak: (kathégétész): nevelő, aki vezet, utat mutat valakinek. eredetileg olyan vezetőt jelentett, aki nevelés, tanítás, oktatás által mutat irányt hallgatóinak bármilyen szinten: tanító, professzor.

Mát. 23,11 Hanem aki a (leg)nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.

Mát. 23,12 Mert aki magát felmagasztalja [és magasra emeli], megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [és magasra emelik]*

*Az Úr Jézus példázatokkal világítja meg kijelentését: „Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló (és érdemesebb) embert is hívott meg az, És eljövén az, aki mind téged, mind azt meghívta, (odamegy hozzád), és ezt mondja majd néked: Engedd (át) ennek a helyet! És akkor szégyennel (és szégyenszemre) az utolsó helyre fogsz ülni (az utolsó helyre fogsz kerülni). Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, aki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, akik veled együtt ülnek (és becsületed lesz minden asztaltársad előtt). Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik” (Luk. 14,8-11)

 Példázaton mutatja be az Isten előtti megalázkodást, és annak eredményét: „Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozik magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek (mint a többi ember), ragadozók (rablók), hamisak (gonoszok), paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát (tizedet) adok mindenből, amit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogysem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és aki megalázza magát, felmagasztaltatik” (Luk. 18,10-14)

Mert: „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23)

„A csúfolódókat ő megcsúfolja, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” (Péld. 3,34)

Mert: „A megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség előtt pedig alázatosság van

(Más fordítás: Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos)” (Péld. 18,12)

Ezért jobb az: „Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób. 22,29)  

Az emberek előtti megalázkodásra mutat példát az Úr Jézus: „Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,13-15)

Tehát: „… Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek (vagyis mindenki) között (az) utolsó és mindeneknek (és mindenkinek) szolgája” (Márk. 9,35)

Az apostol is arra kéri a mindenkori hívőket, hogy: „Teljesítsétek be [és tegyétek teljessé] az én örömömet, [azzal] hogy egyenlő indulattal [egyetértésben; egyet akarva; (és gondolva), közös lelkesedéssel] legyetek, ugyanazon [(agapé): Isten szerinti] szeretettel viseltetvén, egy érzésben [összeforrva], egyugyanazon indulattal lévén [és ugyanarra törekedtek].

Más fordításban: [Ha igen, akkor, tegyétek meg, amire kérlek titeket! Ezzel nagy örömöt fogtok szerezni. Legyen a gondolkozásotok összhangban egymással, legyen bennetek ugyanaz az isteni szeretet egymás iránt, éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek] Semmit nem cselekedvén versengésből [vetélkedésből; önzésből; viszálykodásból; perlekedésre való hajlamból], sem hiábavaló [hiú] dicsőségből [önhittségből; se hiú dicsőségvágyból], hanem alázatosan egymást különbeknek [kiválóbbnak] tartván [többre becsülvén] ti magatoknál.

Más fordításban: [Ne irányítson benneteket az önzés, irigység, vagy büszkeség! Ellenkezőleg, alázatosak legyetek, és adjatok a másiknak több tiszteletet, mint amit magatoknak kívántok!]” Fil. 2,2-3)

Mát. 23,13 De jaj néktek képmutató [színészkedő, kétszínű] írástudók [törvénytanítók, és törvénymagyarázók] és farizeusok, mert a mennyeknek országát [Isten királyságának ajtaját] bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be [Más fordítás: akik megpróbálnak bemenni, a befelé menőket, akik befelé igyekeznek, sem engeditek bemenni]^*

*Lukács is idézi az Úr szavát: „Jaj néktek törvénytudók! Mert elvettétek (magatokhoz) a tudománynak (és az ismeretnek) kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és akik be akartak menni, azokat meggátoltátok (és megakadályoztátok)” (Luk. 11,52)

Már Ézsaiás prófétán keresztül hangzott az Úr szava: „Népem nyomorgatói gyermekek, és asszonyok uralkodnak rajta; népem! a te vezéreid hitetők, és ösvényidnek útját elrejtik előled ((Más fordítás: Ó népem! Gyermekek sanyargatnak. Vezetőid félrevezetnek, tévútra visznek téged)” (Ésa. 3,13)

„Mert e nép vezérei hitetőkké lettek (tévútra vezették ezt a népet), és akiket vezetnek (megzavarodtak, és) elvesztek” (Ésa. 9,16)

Pedig: „Jaj azoknak, akik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat (akik el akarják titkolni tervüket az ÚR elől), és akik a sötétségben szoktak cselekedni (sötétben hajtják végre tettüket, mert azt gondolják), mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?” (Ésa. 29,15)

„Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig (az apraja-nagyja) mindnyájan telhetetlenségnek (nyerészkedésre) adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek (hamisságot művelnek). És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, (könnyelműen) mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!” (Jer. 6,13-14)

Mát. 23,14 Jaj néktek képmutató [kétszínű, színlelő] írástudók [törvénytanítók, és törvénymagyarázók] és farizeusok, mert [nagyokat imádkozva] felemésztitek és fölélitek] az özvegyek házát [arra hivatkozva, hogy sokat imádkoztok], és színből [színlelésből, külső látszatra] hosszan [terjengősen] imádkoztok; ezért annál súlyosabb lesz a ti büntetésetek [mert ezzel rendkívüli ítéletet vontok magatokra]^*

*Márk és Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Akik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből (vagyis színlelésből) hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek (mert ezekre vár a legsúlyosabb ítélet)” (Márk. 12,40)

Erről így prófétált Ézsaiás próféta:: „Jaj a hamis határozatok határozóinak (akik jogtalan rendeleteket hoznak). És a jegyzőknek, akik gonoszt jegyeznek (és irataik csak terheket rónak ki), hogy elriasszák a gyöngéket a törvénykezéstől (elnyújtják a nincstelenek perét), s elrabolják népem szegényeinek igazságát (megfosztják jogaiktól népem nyomorultjait), hogy legyenek az özvegyek az ő prédájuk (az özvegyeket kizsákmányolják), és az árvákban zsákmányt vessenek (és az árvákat kifosztják). S vajon mit műveltek a meglátogatásnak (és a megtorlásnak napján) és a messzünnen rátok jövő pusztulásnak napján (amikor megjön messziről az ítéletidő)? Kihez futtok (majd) segítségért, és hol hagyjátok dicsőségeteket (és kincseiteket)?” (Ésa. 10,1-3).

Mát. 23,15 Jaj néktek képmutató [kétszínű, színészkedő] írástudók [törvénymagyarázók] és farizeusok! mert megkerülitek [és bejárjátok; körüljárjátok; bebarangoljátok] a tengert és a (száraz)földet, hogy egy [vagyis egyetlen] pogányt zsidóvá tegyetek [és zsidó hitre térítsetek]; és ha azzá lett [és ha ez megtörtént], a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál

[Más fordítás: Pedig már ti is olyan rosszak vagytok, hogy az örök gyötrelem helyére kerültök].

Mát. 23,16 Jaj néktek vak vezérek [és vezetők], akik ezt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik [vagy fogadalmat tesz], semmi az [mert az nem érvényes, annak nem kell megtartania az esküjét, a fogadalmát]; de ha valaki a templom aranyára esküszik, tartozik az [mert azt köti az eskü, meg kell tartania azt].

Mát. 23,17 Bolondok [balgák; ostobák, és esztelenek] és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-é, vagy a templom, amely szentté teszi [és megszenteli] az aranyat?

Mát. 23,18 És [ezt is mondjátok]: Ha valaki az oltárra esküszik [vagy fogadalmat tesz], semmi az [mert az nem érvényes, annak nem kell megtartania esküjét, a fogadalmát]; de ha valaki a rajta levő [áldozati] ajándékra [az adományra] esküszik [vagy fogadalmat tesz], tartozik az [mert azt köti az eskü; annak meg kell tartania azt].

Mát. 23,19 Bolondok [balgák] és vakok: mert melyik nagyobb, az [áldozati] ajándék-é [az adomány] vagy az [áldozati] oltár, amely szentté teszi [és megszenteli] az ajándékot [az adományt]? 

 

Mát. 23,20 Aki azért az [áldozati] oltárra esküszik [vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] arra és mindazokra, amik azon vannak.

Mát. 23,21 És aki [pedig] a templomra esküszik [vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] arra és Arra, aki abban lakozik.     

                     

Mát. 23,22 És aki [pedig] az égre [vagyis a mennyre] esküszik [vagy fogadalmat tesz], esküszik [vagy fogadalmat tesz] az Isten királyiszékére [a trónjára] és arra, ki abban [vagyis azon] ül [vagyis magára Istenre, aki a trónon ül]^*

*Már Ézsaiáson keresztül kijelentette az Úr: „Így szól az Úr: Az egek nékem ülőszékem (A menny az én trónusom), és a föld lábaimnak zsámolya…” (Ésa. 66,1)

Ezt a kijelentést idézi István a szanhedrin előtt:  „A menny nékem ülőszékem (az én királyi trónusom), a föld pedig az én lábaimnak zsámolya…” (Csel. 7,49)

 Dávid megvallása a templomról: „Az Úr (ott van) az ő szent templomában, az Úr (akinek) trónja az egekben (vagyis a mennyben van)…” (Zsolt. 11,4)

Az oltár szentségéről pedig így hangzik a törvény: „Hét napon tégy engesztelő áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen” (2 Móz. 29,37)

Mát. 23,23 Jaj néktek képmutató [és kétszínű] írástudók [és törvénytanítók, törvénymagyarázók] és  farizeusok! mert megdézsmáljátok  a mentát, a kaprot és a, és elhagyjátok amik nehezebbek a törvényben.

[Más fordítás: mert megfizetitek a tizedet ánizsból, mentából, köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb], az [igazságos] ítéletet [az igazságosságot; a jogot], az irgalmasságot [a könyörületet] és a hívséget [hűséget; és a hitet]: pedig ezeket kellene cselekedni [és gyakorolni], és amazokat sem elhagyni*

*Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „De jaj néktek farizeusok! Mert megadjátok a dézsmát (a tizedet) a mentától, rutától (a kaporból) és minden paréjtól (és minden zöldségféléből), de hátra hagyjátok (és elhanyagoljátok) az (igazságos) ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni (elhanyagolni)” (Luk. 11,42)

A törvény pedig így hangzott: „A földnek minden tizede, a föld vetéséből (és a szemes terméséből), a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak (mert az ÚR szent tulajdona az)” (3 Móz. 27,30)

És a prófétákon keresztül pedig így szólt – és szól ma is – minden hívőhöz: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot (törekedj szeretetre), és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik. 6,8)

„Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hós. 6,6)

Saulon keresztül mutatja meg a Szent Szellem, hogy mi az Úr akarata: „Sámuel pedig monda: Vajon kedvesebb-é az Úr előtt (vagy talán ugyanúgy tetszik az Úrnak) az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava (az Úr igéje) iránt való engedelmesség? Ímé, jobb (és többet ér) az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét (az Úrnak igéjét), ő is megvetett (és elvetett) téged, hogy ne légy király” (1 Sám. 15,22-23)

Mát. 23,24 [Ti] vak vezérek [vagyis vezetők], akik megszűritek [akik kiszűritek] a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek [Más fordítás: A legkisebb hibára odafigyeltek, de a legnagyobb bűnt elkövetitek]^*

*Lukácson keresztül folytatódik a kijelentés a vallási vezetőkről: „Példabeszédet is monda nékik: Vajon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?” (Luk. 6,39)

Az övéihez pedig így szól az Úr: „Hagyjátok őket [ne is törődjetek velük]; vakoknak [vagyis világtalanoknak] vak vezetői ők [és vak létükre, vakokat vezetnek]: ha pedig vak vezeti a vakot [és mutatja az utat a világtalannak], mind a ketten a verembe [vagy a gödörbe] esnek^” (Mát. 15,14)

Mert: „… az értelmetlen nép elbukik (és el kell pusztulnia)” (Hós. 4,14)

Pál apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés: „Ha pedig te zsidónak [vagyis vallásos embernek] nevezed magadat [és a zsidó nevet viseled], aki a törvényre hagyatkozol, [a törvényre támaszkodsz, hamis biztonságot merítve, s megnyugvást találsz] és [ha te] az Istennel dicsekszel, [és büszkélkedsz]. És ismered az ő akaratát, [a törvényben (az Igében) megnyilatkozó isteni akaratot] és meg tudod ítélni, [ki tudod választani; és dönteni tudsz] mi a helyes, [és mik azok, amelyek különböznek attól] mert megtanultad [és mert oktatást nyertél] a törvényből. És meg vagy győződve [mert elhitetted magaddal] arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók [és élők] világossága, [fénye]. A balgatagok [a tudatlanok; esztelenek; oktalanok] tanítója, [nevelője; oktatója; rendreutasítója] a kiskorúak [a gyermekek; kisdedek; tapasztalatlanok] mestere [tanítója] vagy, bírván [mivel birtokodban van] a törvényben [Isten Igéjében] az ismeret [a megismerés; tudás kiformálódása] és igazság [a valóság] (külső) formája. [foglalata; váza]. Aki a törvénnyel dicsekszel, [és kérkedsz; büszkélkedsz] a törvény megszegésével [és megrontása által; áthágásával] gyalázod [és tiszteletlenséggel illeted; becsülésétől megfosztod] az Istent?” (Róm. 2,17-20.23)

Mát. 23,25 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [és törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok! mert megtisztítjátok [és tisztára mossátok] a pohárnak és tálnak külsejét, belől [vagyis a belseje] pedig rakvák azok [és tele vannak] ragadománnyal [mohósággal, rablásvággyal; sok csalással; kapzsisággal, és rablott holmival] és mértéktelenséggel [és szennyel; féktelenséggel; telhetetlenséggel; és tisztátalansággal].

Mát. 23,26 [Te] vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár és tál belsejét, hogy [azután] külsejük is tiszta legyen^*

*Egy farizeus meghívja ebédre az Urat, és Ő kézmosás nélkül ült le enni: „A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozik, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg. Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománnyal (rablásvággyal) és gonoszsággal” (Luk. 11,38-41)

Mert: „A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták (erősen) a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományaihoz (mind, a régiek rendelését követve), És piacról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, aminek megtartását átvették (és hagyományként őriznek), poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak (vagyis fekhelyeknek) megmosását” (Márk. 7,3-4)

Pedig: „Minden tiszta a tisztáknak: de a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem megfertőztetett (sőt szennyes) azoknak mind elméjük, mind lelkiismeretük” (Tit. 1,15)

Mát. 23,27 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [és törvénytanítók, törvénymagyarázók] és farizeusok, mert hasonlatosak vagytok a [fehérre] meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépeknek tetszenek [és szemre valóknak látszanak], belül pedig holtaknak csontjaival és minden undoksággal rakvák [és minden tisztátalansággal vannak tele].

Mát. 23,28 Épen így ti is, kívülről igazaknak [vagyis megigazultaknak] látszotok ugyan az emberek előtt [és az emberek szemében], de belől [a bensőtök] rakva [és tele] vagytok képmutatással [kétszínűséggel] és törvénytelenséggel [törvényszegéssel, törvényrontással, és gonoszsággal]^*

*Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Jaj néktek képmutató írástudók (és törvénymagyarázók) és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a (jeltelen) sírok, amelyek nem látszanak, és az emberek, akik azokon járnak, nem tudják (és mit sem sejtve járnak felettük)” (Luk. 11,44)

Mát. 23,29 Jaj néktek képmutató [kétszínű] írástudók [és törvénymagyarázók] és farizeusok! mert építitek a próféták [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyek] sírjait [és mert síremlékeket emeltek a prófétáknak] és ékesgetitek [feldíszítitek; felékesítitek] az igazak [vagyis a megigazultak] síremlékeit [és sírköveit].

Mát. 23,30 És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában [atyáink idejében; napjaiban] éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében [Más fordítás: nem vettünk volna részt (nem vállaltunk volna közösséget) velük a próféták vérének kiontásában].

Mát. 23,31 Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot [és magatok is megvalljátok, és magatok ellen tanúskodtok azzal], hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat [vagyis fiai vagytok a próféták gyilkosainak].

Mát. 23,32 Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét [és éljetek csak ti is atyáitok mértéke szerint]^*

*Lukács így tesz bizonyságot az Úr Jézus kijelentéséről: „Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait (mert síremlékeket építetek a prófétáknak); a ti atyáitok pedig megölték őket. Tehát bizonyságot tesztek és jóváhagyjátok atyáitok cselekedeteit (és egyetértetek atyáitok tetteivel és helyeslitek azokat); mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat (síremlékeiket)” (Luk. 11,47-48)

Az Úr Jézus így bátorítja az Övéit, kijelentve, hogy közülük egyesekre is ez vár: „Örüljetek és örvendezzetek [ujjongjatok; vigadjatok ilyenkor], mert a ti jutalmatok [kárpótlásotok] bőséges [nagy fizetség jár nektek] a mennyekben. Mert így háborgatták [és üldözték; zaklatták; vádolták] a prófétákat [az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket] is, akik előttetek voltak [és éltek]^” (Mát. 5,12)

Jakab apostol is buzdítja Krisztus népét: „Például vegyétek, atyámfiai (testvéreim), a szenvedésben és béketűrésben (és a türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10)

Pál apostol bizonyságtétele a kijelentés beteljesedéséről: „Mert ti, atyámfiai (testvéreim), követői (és hasonlóvá) lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól (és népetektől), miként azok is a zsidóktól. Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek (és nem kedvesek Isten előtt), és minden embernek ellenségei. Akik megtiltják nékünk (és akadályoznak minket abban is), hogy a pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket (és így teszik teljessé mindenkor bűneiket); de végre utolérte őket az Isten haragja (végérvényesen)” (1 Thess. 2,14-16)

 István vértanú így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek (és ellene szegültök), mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52).

Nehémiás ilyen megvallást tesz az Úrnak: „Makacskodnak pedig és pártot ütnek ellened, és veték törvényedet hátuk mögé. Prófétáidat is meggyilkolták, akik bizonyságot tőnek ellenük, hogy őket te hozzád térítenék, és nagy bosszúsággal illettek téged (Más fordítás: Ők azonban engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek el)” (Nehem. 9,26)

Pál apostolon keresztül pedig – mindezek ellenére – így szól az Úr: „Nem vetette [nem taszította] el Isten az ő népét, melyet eleve [és öröktől fogva magáénak] ismert. [és előre kiválasztott]. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről?  (jelentése: Jahve az Isten, erősségem az Úr) [hogy Illés történetével mit akar mondani az Írás]? Amint könyörög Istenhez Izráel ellen, [és panaszkodott Izraelre Istennél] mondván: Uram, a te prófétáidat [akik előtted állnak, akik jelenlétedben élnek, és Tőled vesznek Igéket] megölték, [meggyilkolták] és a te oltáraidat lerombolták; [feldúlták; felforgatták; lerontották] és csak én maradtam meg egyedül, és engem is halálra keresnek. [de nekem is életemre törnek]. De mit mond néki az isteni felelet [kijelentése; válasza; döntése]? Meghagytam [és félretettem, tartalékoltam] magamnak hétezer embert [és gondoskodtam a megmaradásukról azoknak], akik nem hajtottak térdet a Baálnak (a bálványimádás szimbóluma) [a Baál előtt]” (Róm. 11,2-4)

Ézsaiás pedig így prófétál a testi Izráelről: „Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád” (Ézs. 10,22)

A próféciát megismétli az apostol, de a menekülés útjáról is szól. Az a „maradék”, akik elfogadják Isten üdvözítő kegyelmét: „Ézsaiás… ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül” (Róm. 9,27)

Hiszen: „Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által, mert egy az Isten, aki megigazítja a körülmetéltet hitből, a körülmetéletlent pedig hit által” (Róm. 3,24.30)

És a próféciát Jóel prófétán keresztül folytatja az Úr, ismét szólva a menekülés útjáról is: „De mindaz, aki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül. Mert a Sion hegyén (a messze sugárzó; felállított emlékmű; jel = a gyülekezet; a harcos vagy a diadalmas Egyház) és Jeruzsálemben (a béke megalapozása, Krisztusban) lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr!” (Jóel. 2,32)

 Pál apostolon keresztül pedig kijelentést nyer a Sion hegyének, és Jeruzsálemnek helye, ahol a szabadulás lesz: „az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, azoknak, akiket ő elhívott és saját népévé tett; mindazokkal együtt, akik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét, az ő Uruk és a mi Urunk nevét bárhol segítségül hívják” (1 Kor. 1,2)

Mát. 23,33 Kígyók, mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését [Más fordítás: Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől]^*

*Bemerítő János így szól: „Monda azért a sokaságnak [tömegeknek], amely kiméne hozzá, hogy általa bemeríttessék: Viperák fajzati [ivadékai], kicsoda intett meg [ki figyelmeztetett; ki tanított] titeket, hogy a bekövetkező [és az eljövendő] harag [a fenyegető megtorlás] elől meneküljetek [és fussatok]?” (Luk. 3,7)

A hitetlen zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „Ti az ördög (a vádló, rágalmazó, félrevezető, ellenség) atyától valók vagytok (és származtok), és a ti atyátok kívánságait (és vágyait tudjátok), és akarjátok (és csak azt vagytok képesek) teljesíteni. Az emberölő (vagyis embergyilkos) volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban (az Igében, a valóságban), mert nincsen ő benne igazság (vagyis az Ige, a valóság). Mikor hazugságot szól, a sajátjából (a magáéból) szól; mert hazug (csaló, hamisító) és hazugság (a hamisság, valótlanság, kitalálás, csalás, becsapás) atyja” (Ján. 8,44)

Ézsaiás pedig a megváltás nagy művéről így prófétál: „Ezért így szól az Úr Isten (az én Uram Jahve): Ímé, Sionban egy követ tettem le (alapul), egy próbakövet (egy szilárd követ), drága szegletkövet (sarokkövet), erős alappal, aki benne hisz, az nem fut (és az nem menekül el)! És a jogosságot mérőkötéllé tevém (és a törvényt zsinórmértékké teszem), és az igazságot színelővé (vagyis mércévé), és jég(eső) söpri el a hazugság oltalmát, és vizek (árasztják el), és ragadják el a rejteket. És eltöröltetik a halállal való frigyetek (és felbomlik a halállal kötött szövetségetek), és a sírral való szövetségetek meg nem áll (és nem marad meg egyezségetek a holtak hazájával); az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket (és elborít benneteket), S ahányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka (is); borzalom megértetni e tanítást (de akkor a folytonos rettegés majd megérteti veletek a kijelentést); Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék (és nem tudtok kinyújtózni), és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor (és kicsi lesz a takaró, nem tudtok beburkolózni). Mert mint a Perázim hegyén (jelentése: szakadás hegye; a legyőzetés, áttörés helye), felkel (és fölindul) az Úr, és mint Gibeon völgyében (jelentése: domb, magaslat, dombon épült város), megharagszik, hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz (véghezviszi tettét, szokatlan tettét), és hogy cselekedje dolgát amely hallatlan lesz (és elvégzi rendkívüli munkáját). És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek (és bilincseitek) szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett (Más fordítás: a Seregek URA elhatározta az egész ország pusztulását). Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam, figyeljetek (és ügyeljetek) és hallgassátok beszédem” (Ésa. 28,16-23)

Az Úr Jézus kijelentése a szegletkőről: „Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek [elutasítottak, visszautasítottak, és megtagadtak], az lett a szegletnek feje [az lett a sarokkő a szegletkő]. Az Úrtól lett [az Úrtól származott] ez [az Úr munkája; mert az Úr tette azzá], és csodálatos a mi szemeink előtt [és csodálatos dolog látni ezt]. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek [és elveszítitek, elragadtatik] az Istennek országa/át [az Istenkirályságát], és oly népnek [nemzetnek; a pogány népnek] adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik [és összezúzza magát; darabokra törik]; akire pedig ez esik  reá, [a kő] szétmorzsolja azt^” (Mát. 21,42-44)

 Mert maga a Krisztus – az Ő személye – a megütközés köve és a botránkozás sziklája. Erről tesz bizonyságot Péter apostol: „Azért van meg az Írásban (és ezért mondja az Írás): Ímé szegletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses (és megbecsült); és aki hisz (és bízik) abban, meg nem szégyenül (és azt szégyen nem éri). Tisztesség (megbecsülés, tisztelet) azért néktek, akik hisztek (vagyis tiétek, a hívőké a tisztesség) (és számotokra, hívők számára tehát érték). Az engedetleneknek (aki nem hisz, szándékosan és önfejűen, hitetlen) pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek (a próbán elvetettek, elutasítottak), (megtagadtak), az lett a szegletnek fejévé (a szegletkővé) és (egyben) megütközésnek (a botlásnak) kövévé s botránkozásnak (a botránynak) sziklájává. Akik engedetlenek (és nem hisznek, szándékosan és önfejűen, hitetlenek) lévén, (beleütköznek), és megütköznek (és nekicsapódnak, nekirohannak), az igébe(n), amire rendeltettek is. (Más fordítás: Mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük)” (1 Pét. 2,6-8)

Pál apostol bizonyságtétele az Izráelről: „Izráel [vagyis a zsidó nép] ellenben, mely az igazság [vagyis a megigazulás] törvényét követte, [és amely törekedett a törvényből eredő megigazulásra; a megigazulás törvényére] nem jutott el az igazság [vagyis a megigazulás] törvényére [vagyis a törvény szerinti megigazulásra; nem érkezett el a törvényhez] Miért? Azért, mert nem hitből keresték [és akarták ezt elérni], hanem mintha a törvény cselekedeteiből [a tettekből] volna. Mert beleütköztek [és megbotlottak; hibás lépést tettek; fennakadtak] a beleütközés [a botlás] kövébe. Amint meg van írva: Ímé beleütközés [és megütközés; botlás] kövét és megbotránkozás [botrány; megütközés, vagy felháborodás] (kő)szikláját teszem Sionba  (jelentése: kiszáradt, megperzselt hely); és aki hisz Őbenne, [és magát rábízza] nem szégyenül meg [és nem fog csalódni]” (Róm. 9,31-33)

A törvény pedig amelyet zsinórmértékké tett az Úr: „… a hit törvénye…” (Róm. 3,27)

még pedig „… a Krisztus Jézusban való hit…” törvénye”  (2 Tim. 3,15)

Isten rendkívüli munkájáról így tesz bizonyságot Pál apostol: „… Isten megjelent testben…” (Tim. 3,16)

Mát. 23,34 Annakokáért ímé prófétákat, bölcseket és írástudókat [és törvénytanítókat, törvénymagyarázókat] küldök én hozzátok: és azok közül némelyeket [vagyis egyeseket] megöltök, és megfeszítetek, [majd] másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok [és megkorbácsoltok] és városról-városra üldöztök.

Mát. 23,35 Hogy reátok szálljon minden igaz [vagyis megigazult] vér(e), amely kiömlött [és amelyet kiontottak] a földön, az igaz [vagyis megigazult] Ábelnek vérétől Zakariásnak [jelentése: az Úr megemlékezik], a Barakiás [jelentése: az Úr az, aki megáld] fiának véréig, akit a templom és az [áldozati] oltár között megöltetek [meggyilkoltatok].

Mát. 23,36 Bizony mondom néktek, mindezek reá következnek erre a nemzetségre [és mindez megtörténik ezzel a nemzedékkel]^*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket üldöznek; Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére (és hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért), mely e világ fundamentumának felvettetésétől fogva kiontatott (és amelyet kiontottak a világ kezdete óta), Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett (vagyis elpusztult) az (áldozati) oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől (és e nemzedéktől)” (Luk. 11,49-51)

 Kain gyilkossága pedig így történt: „Egyszer azt mondta Kain (jelentése: szerzemény, nyereség, tulajdon; alkotó, alapító; kovács; alkotott, képmás) a testvérének, Ábelnak (jelentése: hiábavalóság //vagyis: valami átmeneti, mulandó//. Lehelet, lélegzet, semmiség, elmúlás, esendőség): Menjünk ki a mezőre! Amikor a mezőn voltak, rátámadt Káin a testvérére, Ábelra, és meggyilkolta” (1Móz. 4,8)

Az Úr sokszor figyelmeztette népét, hogy tévelyeg: „És az Úr, az ő atyáiknak Istene elküldé hozzájuk követeit jó idején (és idejében küldött nekik üzenetet követei által), mert kedvez (és mert szánta) vala az ő népének és az ő lakhelyének. De ők az Isten követeit kigúnyolták, az ő beszédeit (az Ő kijelentését) megvetették, és prófétáival gúnyt űztek; míglen az Úrnak haragja felgerjede (és oly magasra nem csapott) az ő népe ellen, s többé nem vala segítség (és nem volt mentség)” (2 Krón. 36,15-16)

 Az Úr sokszor figyelmeztette népét, hogy tévelyeg, és ma is ezt teszi, mert Ő nem változott. Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „De óvakodjatok az emberektől [és vigyázzatok az emberekkel]; mert törvényszékekre adnak [és ítélő tanácsoknak (bíróságoknak) fognak átadni] titeket és az ő gyülekezeteikben [és zsinagógáikban] megostoroznak [és megkorbácsolnak] titeket” (Mát. 10,17)

„A gyülekezetekből (és zsinagógákból) kirekesztenek (és kizárnak) titeket; sőt jön idő (és eljön az óra), hogy aki öldököl (aki megöl) titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik (és hogy Istennek tetsző szolgálatot végez). És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3)

De: „Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok [és meneküljetek; fussatok] a másikba. Mert bizony mondom néktek: be sem járjátok [és végig sem járjátok] Izráel városait [és igazán mondom: nem végzitek el ezt a munkát Izrael minden városában], míg [és mire] az embernek Fia eljövend [és visszajön hozzátok]” (Mát. 10,23)

És ez meg is történt, erről így tesz bizonyságot Saul, aki később Pál lett. Amikor az Úr Jézus a damaszkuszi úton megszólítja, így válaszol: „És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöcbe vetettem és vertem zsinagógánként (zsinagógáról zsinagógára járva) azokat, akik hisznek vala te benned: És mikor ama te mártírodnak (a te vértanúdnak), Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét (a ruháját), akik őt megölték. És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenük (sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben), kergettem (és üldöztem) mind az idegen városokig is” (Csel. 22,19-20; 26,11)

 És az Úr Jézus befogadása és újjá születése után így vallja meg, hogy: „A zsidóktól ötször kaptam negyvenet (vagyis negyven botütést) egy híján. Háromszor megostoroztak (és megvesszőztek), egyszer megköveztek…” (2 Kor. 11,24-25)

Mát. 23,37 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni [magamhoz] a te fiaidat [a te gyermekeidet], miképpen a tyúk egybegyűjti kis csirkéit szárnya alá; és te nem akartad.

Mát. 23,38 Ímé, pusztán hagyatik néktek [és elhagyottá lesz] a ti házatok

[Más fordítás: Meglátjátok, itt marad nektek lakatlanul a Házatok].

Mát. 23,39 Mert mondom néktek: Mostantól fogva [egyáltalán] nem láttok engem mindaddig, mígnem ezt mondjátok [és amíg nem zengitek, és így nem kiáltotok]: Áldott, aki jő az Úrnak nevében^*

*Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat (a te gyermekeidet), miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és ti nem akarátok! Ímé pusztán hagyatik néktek (és elhagyottá lesz) a ti házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem (addig), mígnem eljő az idő, mikor ezt mondjátok: Áldott, aki jő az Úrnak nevében!” (Luk. 13,34-35)

Vagyis amíg a Dávid által mondott prófécia be nem teljesedik: „Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából” (Zsolt. 118,26)