Bob Gass: Ami „eladható”

„Más Jézust hirdet… más lelket… más evangéliumot.” (2Korinthus 11:4)

Egy régi képregényben az új tanév kezdetén a diákok azt a feladatot kapták, hogy írjanak fogalmazást arról, mit jelent számukra visszatérni az iskolába. Lucy ezt írta: „A vakáció szép dolog, de jó visszatérni az iskolába. Nincs semmi más, ami olyan elégedettséggel tölt el, és olyan nagyszerű kihívások elé állít, mint a tanulás. Alig várom, hogy ebben az évben is gyarapítsam tudásomat.” A tanár teljesen meghatódott, és nagyon megdicsérte Lucyt a fogalmazásáért. Az képregény utolsó képkockájában Lucy áthajol a padtársához, Charlie Brownhoz, és ezt suttogja neki: „Egy idő után megtanulod, hogy mi eladható”. Mindig fennáll a kísértés, hogy azt prédikáljuk, „ami eladható”.

 Pál figyelmezteti a korinthusi gyülekezetet, hogy őrizkedjen az olyan tanítóktól, akik „más Jézust… más lelket… más evangéliumot” hirdetnek. Jónáshoz hasonlóan mi is arra kaptunk elhívást, hogy olyan embereknek prédikáljunk, akik valami mást szeretnének hallani. A megfutamodás azonban nem segített Jónáson, és rajtunk sem fog. „Az Úr azonban nagy szelet bocsátott a tengerre. Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek” (Jónás 1:4).

 Ha kell, Isten zátonyra futtatja terveinket azért, hogy eljuttasson oda, ahová mennünk kell, és azt mondjuk, amit ránk bízott. Egy lelkipásztor nemrég felismerte, hogy üzenete nagy tömegeket vonzott, de nem formálta az embereket tanítványokká, ezért irányt változtatott.

Isten azt mondta Jónásnak, hogy ha Ninivébe ér, elsőként ezt mondja: „Bánjátok meg a bűneiteket!”

Az evangélium két dolgot tesz: vigasztalja a szenvedőket és felzaklatja az elkényelmesedetteket. A felszabadító igazságtól először rosszul érezzük magunkat, csak aztán éri el bennünk, hogy jól legyünk. Istennek nem az a célja, hogy kényelemben éljünk, hanem az, hogy kifejlődjön bennünk Krisztus jelleme, és ezáltal Hozzá vonzzuk az egész világot.