Piros a lámpa. Nyüzsgés. Mindenhol zaj van. Emberek, nagy sebességgel elsuhanó kocsik, villamos, szirénázó mentőautó, egy hangosan fékező kocsi, amely majdnem elüt egy figyelmetlen biciklist, mögötte dühösen dudáló, hangosan káromkodó sofőr. Egy kisfiú hisztizik, és hangosan sír, mert nyalókát kér. Még mindig piros. Egy srác hatalmas fülhallgatón dübörgő zenét hallgat. Két lány nevetgél valahol a tömegben. Egy üzletember türelmetlenül nézegeti az óráját és közben dobog a cipőjével. Még mindig piros. Egyre nagyobb a zaj, egyre több az ember, növekszik a türelmetlen tömeg. Felnézek az égre. Gyönyörű! Süt a nap! A csípős, hideg szél fújja a hajamat. Magányos felhő hömpölyög komótosan, ősziesen, öregesen. Elrepül a fejem felett egy vidám madár sereg. Hirtelen minden úgy elcsendesedik. Már nem hallom azt a zajt, amit az előbb még hallottam. Látom, ahogy szállnak a megsárgult levelek a fákról. A szél játszik velük. Aranyos. Egy pillanatra becsukom a szemem, a nap sugarai megsimogatják az arcomat. Kinyitom a szemem, és mintha csak Isten mosolyogna rám a felhők közül kikandikáló napból. Zöldre vált a lámpa, sietni kell, a tömeg szinte magával visz.
Olyan jó néha egy picit megállni, és eltölteni néhány percet Istennel a csendben. Megcsodálni azt, amit Isten csak nekünk alkotott... A gyönyörű eget, amit minden reggel olyan széppé varázsol nekünk... Ősszel a fák lombjait, melyek a sárga, a piros minden árnyalatában pompáznak. A nagy zajban, nyüzsgésben meghalljuk-e a madárkák vidám énekét?... :)
Állj meg te is egy percre. És :
SzGabi
Állj meg te is egy percre. És :
SzGabi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.