A négyes alap

 … dicsérték az Istent, és kedvelte őket az egész nép. (ApCsel 2:47)

 A Szentlélek munkához látott a jeruzsálemi gyülekezetben és ennek nemcsak a 3000 megtérő volt a látszatja, hanem az, ahogyan éltek. A négyes alap segítette őket abban, hogy erőt kapjanak. Ők maguk. Ott bent a házaknál. De ez a lelki folyamat nem állt meg, mert nem állhatott meg a házak küszöbénél. Hömpölyögve öntötte el az utcákat, a tereket, a szíveket és árasztott el kiszáradt lelkeket.

Persze, hogy félelem támadt bennük, hiszen ez a „látszat” arra döbbentette rá, és már nemcsak a gyülekezetet, hanem mindenkit, hogy Isten dolgozik, Isten szívességet tesz és ad, és megment. (43.)

Csodák és jelek történtek, tehát megint ott vagyunk, hogy volt látszata a hitüknek. Walter Lüthi: „Nyílt titok, hogy a mi istentiszteleteinken – legalábbis, amit szemünk látni tud – nem történnek jelek és csodák, – megszűntünk a jelek, és csodák egyháza lenni. Ebben az állapotban csak az elgondolkoztató, hogy mi megszoktuk ezt és beletörődtünk…. De ez nincs rendjén. Én azt hiszem, ha mi elkezdenénk – ha csak ketten vagy hárman is – állhatatosak lenni az apostolok tanításában, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban, nem sokáig kellene várnunk csodákra.”

Az első és legfontosabb, hogy ki-ki napról napra legyen kitartó eme négyes alap megteremtésében. Ez az, ami rajtunk múlik, amit helyettünk senki sem fog megtenni. Isten pedig erre adja azt, ami Őrajta múlik – a Szent Szellemet!

Amikor már nem mutogatok a másikra, nem nevetem ki, vagy nem kritizálom, hanem a Szent Szellem által észreveszem az egyenetlenségeket. (Lovász Krisztián)