Ige: Ne aggodalmaskodjatok

 Az Úr Jézus így szól a mindenkori tanítványihoz: „… Annakokáért mondom néktek, ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek; se a ti testetek (szóma: egész lényetek) felől, mibe öltözködjetek (hogy mivel ruházkodjatok). Az élet több, hogysem az eledel (táplálék), és a test (szóma: egész lényetek), hogysem az öltözet (ruházat).

Tekintsétek (nézzétek) meg a hollókat, hogy nem vetnek, sem nem aratnak; kiknek nincs tárházuk (kamrájuk), sem csűrjük; és az Isten (mégis) eltartja őket: mennyivel drágábbak (értékesebbek) vagytok ti a madaraknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal (vagy ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét //életidejét//)? Annakokáért ha a mi legkisebb dolog, azt sem tehetitek (ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek), mit aggodalmaskodtok a többi felől?

Tekintsétek (nézzétek) meg a liliomokat, mi módon növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak: de mondom néktek: Salamon minden (teljes) ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy (bármelyik). Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza (öltözteti) az Isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!

Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek (és ne nyugtalankodjatok). Mert mind ezeket a világi pogányok (a nemzetekből valók) kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy néktek szükségetek van ezekre.

Csak (inkább) keressétek az Isten országát, és ezek (is ráadásul) mind megadatnak néktek” (Luk. 12,22-31).

Mert: „Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniük?” (Jób. 39,3).

Hiszen Ő az: „Aki megadja táplálékát a baromnak (az állatoknak), a holló-fiaknak, amelyek kárognak” (Zsolt. 147,9).

Ezért: „Minden gondotokat (aggályosság, nyugtalanság, gond, aggodalom) Őreá vessétek (minden gondotokkal forduljatok hozzá), mert néki gondja van (gondot visel) reátok (törődik veletek, gondoskodik rólatok)” (1Pét 5,7). Már Dávid ezt tanácsolja: „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad…” (Zsolt. 55,23).

És az aggodalmaskodás helyett: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti (mert ő munkálkodik)” (Zsolt. 37,4-5).

 Hiszen: „Isten dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található. Ehhez a gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek van; Az én Istenem minden szükségeteket be fogja tölteni a Krisztus Jézusban elhelyezett dicsőséges gazdagságának mértékében]” (Fil. 4,19).

 Mert: „Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! (mert akit az ÚR szeret) szerelmesének álmában (is) ád eleget. (Zsolt. 127,2).

Ezért boldogan vallja Dávid: „Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm” (Zsolt. 23,1).

Hiszen: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem (öregedtem), de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, (sem azt, hogy) a magzatja (gyermeke) pedig kenyérkéregetővé (vagy koldussá vált)” (Zsolt. 37,25).

 Hát bízzunk az Úrban: „Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle” (1 Ján. 5,14-15)

Struccpolitika

Az Úr őriz téged is

Látogatás az űrből

 Egy nap egy űrhajó landolt egy nagy mező közepén egy kis vidéki városka közelében. Az űrlények elég barátságosnak néztek ki, úgyhogy néhány farmer óvatosan közelebb ment hozzájuk, remélve, hogy jó viszonyt sikerül velük kialakítani. Az űrlények kedvesen köszöntötték a földlakókat, és így szóltak: „Az Androméda csillagrendszerből, a Zuron bolygóról jöttünk. Az a feladatunk, hogy kikutassuk a bolygótokat, és felfedezzük, mi mindent tudtok. Azért vagyunk itt, hogy a lehető legtöbbet megtudjunk a Földről. Mondjátok, történt-e valami jelentős dolog itt, amiről tudnátok nekünk mesélni?"

A gazdák törték a fejüket, aztán az egyik megszólalt: „Nos, van rádiónk és tévénk! Rádió- és mikrohullámú jeleket tudunk küldeni a bolygó bármelyik pontjára a műholdak segítségével."

Az űrlények így feleltek: „Ó, ez nálunk már évezredek óta működik. Sőt, ez a fajta technológia már elég elavultnak számít! Mi más történt?"

A gazdák megint csak vakargatni kezdték a fejüket, aztán egyikük azt mondta: „Olyan számítógépeket hoztunk létre, amelyek másodpercek alatt feldolgoznak annyi információt, amennyi régebben évekbe telt. És ezek a számítógépek olyan kicsik, hogy egy táskába beleférnek!"

„Hát, ez sem újdonság!" - mondták az űrlények. „Semmi említésre méltó nem történt?"

A gazdák még töprengtek, amikor az egyik űrlény megkérdezte: „Hallottunk egy kósza hírt arról, hogy Isten sok évvel ezelőtt meglátogatta a bolygótokat. Igaz ez a hír?"

„Hát, volt egy Jézus Krisztus nevű ember. Azt állította..."

„Igen, ez az! Jézus Krisztus! Tényleg eljött?" - kérdezték az űrlények izgatottan.

„Igen - mondták a gazdák - de..."

„Milyen különleges dolog! Milyen csodálatos esemény!" - kiáltottak fel az űrlények. „Mondjátok, mit tettetek, amikor Isten meglátogatta a bolygótokat? Ajándékokat vittetek, és leraktátok a lábai elé? Ujjongva, énekelve szaladgáltatok az utcákon? Az egész világ felismerte végre, hogy Isten mennyire szeret titeket? Kérlek, mondjátok el, mit csináltatok!"

A gazdák egy percig még haboztak, aztán zavartan így szóltak: „Öööö... Megöltük."

Te mit teszel Krisztussal? Ünnepled? Beszélsz róla a világnak? Az életedben él, és te lelkesen Őérte élsz?

A Biblia azt mondja, hogy ha mi nem dicsérjük Istent, és nem adjuk neki a dicsőséget, akkor a többi teremtmény fogja ezt megtenni (még más galaxisból származó űrlények is, ha léteznek!). Isten meglátogatta a bolygónkat egyetlen Fia, Jézus személyében. Szolgáljuk Őt és ünnepeljünk!

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Latogatas_az_urbol

Ősi szó

„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.”

Zsidókhoz írt levél 4:12

Felötlik benned a vágy, és elkezdesz keresni, kutatni a lakásban. Keresni valami régit, valami elfeledettet, valamit, ami valaha talán sokat jelentett az egyik ősödnek. Így találsz rá egy könyvre egy dobozban a padláson, ott, ahova évtizedek óta nem nézett be senki. Óvatosan kiveszed, lefújod róla az elmúlt évszázad porát, és lassan lapozni kezded az elsárgult, vékony lapokat.

Egy helyen csak úgy, kíváncsiságból nekiállsz olvasni, és csak haladsz egyre előre, egyik mondatról a másikra, bekezdést bekezdés után teszel magadévá, fejezetek köszönnek egymásnak a fejedben. Te csak olvasol, és egy különleges érzés kerít a hatalmába: mintha Valaki neked üzenne a rég elfeledett könyv lapjain. És neked szól minden, amit olvasol.

Mint egy kard, olyan élesen hatol a szívedbe egy-egy szó, és összetörik benned valami. Büszke emberi lényed egyszer csak engedni kezd valami felsőbb Hatalomnak, és végre kezded érteni mi a Jó és a Rossz, mert Isten Igéje megszólított, és benned él tovább.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/07/osi-szo.html

A JELENBEN

 Préd 7,8-14.

8 Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek.

9 Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.

10 Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniaknál, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel! 11 Jó a bölcsesség az örökség mellett, hasznos azoknak, akik látják a

napot. 12 Mert oltalom a bölcsesség, akárcsak a pénz, de hasznos dolog tudni, hogy a bölcsesség élteti azokat, akiknek van. 13 Figyeld meg Isten alkotásait: ki tudná kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? 14 A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.

                            A JELENBEN

Akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az eljövendők: minden a tietek. (1Kor 3,22-23)

Ahogy öregszünk, egyre inkább idealizáljuk múltunkat. A valóságban nosztalgiát érzünk olyan dolgok iránt, amik igazán soha nem is léteztek.

Tökéletesnek tűnik gyermekkorunk, pedig nem volt az. Úgy emlékszünk mindenkire, hogy őszinte volt; nem mindig voltak azok. Miközben a múlt gondolatokat, mosolyokat tud előhívni, mégsem alakíthatjuk át. Mi  változhatunk, de a múltunk nem.

Mi az, ami arra késztet, hogy a múltunkon vagy a jövőnkön gondolkodjunk? Az emberi természetünkben benne van, hogy tartunk a változásoktól. Sokszor úgy gondoljuk, ha a világ gyökeresen meg is változik, a mi városunk, gyülekezetünk, családunk nem fog. Pedig igen.

Csak Isten nem változik!

A Préd 7,14 megerősíti azt, hogy nem tudhatjuk előre a jövőt. Ha a múlt elmúlt, a jövő pedig ismeretlen, akkor egyedül a jelenünk marad. Ez lehet, hogy sokakat elkeserít. De keresztyénekként bizonyosak vagyunk, hogy "Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." (Fil 4,7)

Boldogan élhetünk a mai napnak, és biztonsággal gondolhatunk a jövőnkre.

Imádság: Istenünk, segíts gyakorolnunk is azt, amit te tanítasz és ígérsz nekünk. Ámen.

Terveinktől függetlenül, a jövőnk Isten kezében van.

Lesley Bell (Alabama, USA)

www.csendespercek.hu

Ana Laura - Completely (magyarul)

A nyelvről

A FEKETE TÖRZSŰ FA

Szerző: Guti Tünde

Minden kivirágzott. Kerítésünk tövében teljes díszben sárgállik az aranyeső, édeskés illatot árasztanak a fiatal gyümölcsfák fehér, lila és rózsaszín virágai.

A rangidős, délceg juhar oszlopként áll középen, hatalmas koronájával tekintélyt parancsolóan néz körül. Bomló rügyei, friss hajtásai duzzadnak az élettől, ahogy ragyognak a napsugárban. Egy vékonyka fehérnyár megilletődve csodálja.

Sziporkázó fénynyalábok simítják körbe a házat, a fűszálak ásítozva húzzák ki magukat. Hirtelen felcsendül egy jól ismert trilla az egyik kopár ágon:

- Nyitnikék, nyitnikék! – Nevet, kacag a kicsi cinke, barátai együtt röppennek vele gallyról-gallyra.

Minden szem odaszegeződik. De nem a madarakra, hiszen azok hol járnak már! Hanem arra kis szótlanul álldogáló, fekete törzsű fácskára.

Nem illik közéjük. Mintha néhány másodpercre megállna az idő, eláll a lélegzet…, és társai kíméletlenül gúnyolni kezdik. Ő csak áll, tudja, hogy még nem jött el az ő ideje. Még a szél is beleköt incselkedve, és oldalba böki egy kemény fuvallattal:

- Úgy állsz itt, mint egy özvegy! Te aztán nem fogsz kivirágozni! – Azzal hűvösen tovább nyargal…

Ő csak tűri, mert leges legbelül ismeri és alázatosan várja az IDŐK IGAZSÁGÁT. Szemlesütve ejt néhány könnycseppet, amit hamar felszárítanak a langyos napsugarak, majd fekete kérge alá hatolva jól eső melegséggel járják át.

A büszke nyárfa, aki maga is viseli a NAGY VIHAR nyomait, gúnyosan hullajtja utolsó száraz leveleit kiközösített szomszédjára, és csúfondárosan fűzi hozzá:

- Neked már elhullajtani valód sem akad! Volt egyáltalán rajtad levél valaha?! – Óvatosan elfordulva ügyesen takarja el saját törését…

A szomorúfűz hosszú, leomló hajába bele- belekap a morcos szél, majd süvítve eltűnik a csodálkozó, fehér bárányfelhők között.

* * *

Telt-múlt az idő.

A Nap különös gyengédséggel küldte le sugarait az udvarba, nem sajnálva senkitől sem fényét. Rámosolygott a fekete törzsű fára, és az évgyűrűk között végigszáguldott egy örömteli üzenet halkan súgva:

- MOST! Ébredj! Zöldellj! – S az ÉLET olyan erővel áradt szét, hogy senki sem tudta volna megállítani!

Bársonyos kis rügyecskék jelentek meg ágai végén. Eljött az ő ideje is! Nem szólt senkinek, csak átadta magát az újjáéledés gyönyörűségének.

Ő, a fekete törzsű fa leveleket hajt, kivirágzik és egyszer majd gyümölcsöket érlel. Nem erőlködik, nem vitatkozik a gúnyolódókkal, csupán rábízza magát az ÉLETET ADÓRA. Tudja, várja, hogy énekesmadarak fészkelnek majd koronájában, és lombja árnyékot ad a nyári hőségben.

Mindig is tudta, magában hordozta a titkot, az IDŐK TITKÁT… Kivárta türelmesen, és most csupa mosoly, csupa illat és rigódal az egész udvar!

„Jó az Úr azoknak, a kik várják őt…. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig (Siral. 3,25-26)

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/84

Napkitörés - szellemi párhuzamok

---

A hírek arról számolnak be, hogy egy óriási napkitörés történt a közel múltban. Tudjuk, hogy lesznek jelek az égen, a holdban, a napban, a csillagokban, mielőtt eljön az Úr napja. Nem valamilyen időzítés miatt írom ezeket, hanem egy gondolatot szeretnék megosztani veletek, ami ennek kapcsán bennem forog.

A napkitörés rettenetesen nagy energiát hordoz magában, és többek között a távközlésre, energiaellátásra is hatással lehet a földön. Az van bennem, hogy mivel az ilyen fizikai, természeti szinten történő események, szellemi történéseket is tükrözhetnek, ennek a napkitörésnek is lehet szellemi párja, ha lehet így mondani. Úgy hiszem, hogy a láthatatlanban, a szellemi világban több területen, több szinten is megtörténhet hasonló. Egyrészt Isten királysága is meg tud nyilvánulni olyan erőkitöréssel, ami a földi légkörben levő "levegőbeli hatalmasságokat" megzavarja, hogy ne tudják zavartalanul végezni a terveiket, tevékenységüket. Jézus eljövetelének az erejéről, azt mondja Ő maga, hogy közvetlenül előtte az egek erősségei megrendülnek. Nagyon biztató tudni, hogy neki ilyen teljhatalma van - és erre a teljhatalomra támaszkodva tudunk hadat viselni a fejedelemségek és hatalmasságok ellen, ahogy az Efézus 6 felszólít rá, teljes szellemi felkészültséggel. Gyakorlatilag a teljes szellemi készenléti állapotunk az egyik fő eleme a győzelem biztosítékának, a másik pedig a szellem kardjának a használata, amivel Isten beszédét szóljuk.

Elközelített a mennyek királysága. A menny, amely Isten uralkodásának a területe, itt van, ahol mi vagyunk, akik hiszünk. Nem szemmel láthatóan, hanem szellemben, nagyon is valóságosan jött el a menny. Itt van közöttünk, de az Ő uralma "égre földre kihat" ahogy a zsoltáros írja. Ugyanilyen "napkitöréseket" tud végezni az Úr Szelleme bármikor, amikor szükséges, hogy a csatáinkban győzedelmesek legyünk! Jézus, a Felkent Úr, a Seregek Ura, teljhatalommal velünk van, a világ végezetéig!

Az ördög is megpróbálja utánozni ezeket a "kitöréseket", ezt érdemes látnunk a fennálló szellemi harc természetéről. Legyünk mindig az "ártalmas sugárzástól" való védelem alatt, azaz Isten teljes fegyverzetében, az igazságba és a hitbe teljesen felöltözve, megszilárdulva. Legyünk állandó készenléti állapotban: legyünk állandóan Szellemben, vigyázva, figyelve, Jézus szelíd, csendes pásztori hangjára odafigyelve, Isten szerető atyai hangjára figyelve, az Ő kegyelmében gyönyörködve és az Ő szeretetét élvezve. Tegnap, amikor azt kértem az Úrtól, hogy erősítse, tegye éppé a hitemet, akkor ennyit mondott válaszként: "Gyönyörködj a kegyelmemben!" Ez aztán valóban hatással van az ember hitére! Dicsőség Istennek! Dicsérjük Őt ezért!

Érthető a zsoltáros prófétikus budítása: "Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert az Ő kegyelme örökkévaló!"

http://gyurinaploja.blogspot.com

Könnyes magvetés, örvendező aratás

Akik könnyezve vetnek, ujjongva aratnak majd!" (Zsolt 126,5).

A sírás a magvetés idejéhez tartozik: könnyel öntözzük szántóföldünket. Az aggodalom könnyeitől felázott talajból így annál korábban kel ki a mag. Az imádságos könnyek sója olyan ízt ad az elvetett magnak, amely megvédi a férgektől. A komoly meggyőződésből hirdetett igazság kétszeresen élő igazság az emberek számára, ezért ne szakítsuk félbe magvetésünket, amikor sírunk, inkább kettőzök meg erőfeszítésünket, hiszen éppen ilyenkor van itt az alkalmas idő.

Nem a nevetés jellemzi a mennyei magvetést, sokkal inkább a lelkek iránt érzett őszinte aggodalom. Így kell hirdetnünk az evangéliumot, nem felületes könnyedséggel. Ismeretes, hogy sokan, akik könnyű szívvel mentek a háborúba, odavesztek. Sokszor ugyanez érvényes a könnyűszerrel végzett szellemi magvetésre is.

Jöjj hát, én lelkem, vesd csak tovább a magot sírással, mert lásd, Isten örvendező aratást ígér számodra. Te magad fogod learatni munkád gyümölcsét. Olyan bőséges lesz aratásod, hogy ujjongani fogsz örömödben, ha meglátod. Mikor szemedet elhomályosítják az ezüst könnyek, gondolj az arany gabonára. Tudj hát örvendezni a jelen bajlódásai és csalódásai közepette, hiszen az aratás bőségesen kárpótol majd mindezért!

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Jesus Culture - How He Loves Us (magyarul)

Csak Isten Igéje örök

Kenneth Copeland: Isten Ereje, amely tökéletessé tesz

2Kor 12:9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

Amikor lehetetlen helyzetbe kerülsz, olyan helyzetbe, amikor egyszerűen nincs erőd, vagy képességed arra, hogy átverekedd magad a nehéz pillanatokon, kísért-e az a gondolat, hogy add fel, fogadd el a vereséget? Ne tedd! Ehelyett kiálts „dicsőség!-et”, mert Isten Igéje azt mondja, hogy az Ő ereje által leszel tökéletes.

Az ebben az Igében szereplő „erő” szó eredetileg a görög dünamis, melynek jelentése: Isten csodatevő hatalma. Gondold csak végig, mit is jelent ez. Amikor az emberi erőd már elfogyott, akkor Isten ígérete szerint az Ő csodatevő ereje, hatalma fog átsegíteni a nehéz helyzeten!

Nézzük meg az Apostolok cselekedetei 14-et, ahol láthatjuk, hogyan is történt ez Pál apostol életében. A zsidók megkövezték, kivonszolták a városból, majd holtan magára hagyták. Pál emberi ereje a végére ért, minden lehetősége és reménye elfogyott.
A tanítványok azonban körülállták, és imádkoztak, az Úr pedig cselekedett, és feltámasztotta Pál apostolt!

Más szavakkal, amikor az ő emberi lehetőségei, ereje végére ért, és nem volt képes győztesen kikerülni abból a helyzetből, akkor Isten csodatevő ereje elégséges volt számára. Isten ereje elég volt az ő gyengesége ellenére.

Tehát, ha ma válságban van az életed,
ha beteg vagy, és az orvosság nem elégséges,
ha pénzügyileg ellehetetlenültél,
ha a családod éppen most hullik darabjaira,
ha rossz szokásaid rabságából nem tudsz megszabadulni, és már minden reményed elfogyott,
ha már mindent megtettél, amit csak tudtál, és még sincs semmi eredménye, akkor ez az a pillanat, amikor ÖRVENDEZZ! Mert amikor az emberi erőd elfogyott, akkor Isten ereje megjelenik!
Csak higyj!
Isten kegyelme tényleg mindenre elégséges!

Fordította: Orbán Tibor
Kenneth Copeland: Faith to faith c. könyvéből
K. Copeland Ministry által engedélyezett fordítás

Olvasásra javasolt:
Apcs 14:1 Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.
Apcs 14:2 Akik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.
Apcs 14:3 Azért sok időt töltöttek [ott], bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által.
Apcs 14:4 De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.
Apcs 14:5 És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket,
Apcs 14:6 Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba,
Apcs 14:7 És ott prédikálják vala az evangéliumot.
Apcs 14:8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.
Apcs 14:9 Ez hallá Pált beszélni: aki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,
Apcs 14:10 Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.
Apcs 14:11 A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!
Apcs 14:12 És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.
Apcs 14:13 Jupiter papja pedig, akinek [temploma] az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.
Apcs 14:14 Mikor azonban [ezt] meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván
Apcs 14:15 És [ezt] mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:
Apcs 14:16 Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:
Apcs 14:17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.
Apcs 14:18 És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.
Apcs 14:19 Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.
Apcs 14:20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.
Apcs 14:21 És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
Apcs 14:22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=hirlevkenneth_copeland:_isten_ereje

Látomás Jézusról

Egy Brennan Manning nevű író és előadó szokta elmesélni ezt a történetet az asszonyról, aki elment a paphoz, és elmondta neki, hogy amikor imádkozik, látomásban látja Jézust.

„Olyan valóságosan jelenik meg nekem, mint ahogy ön itt áll most, atyám!" - mondta az asszony. „És beszél is hozzám. Azt mondja, hogy szeret engem, és hogy velem akar maradni. Gondolja, hogy megőrültem?"

„Egyáltalán nem" - válaszolt a pap. „De, hogy biztosak legyünk benne, hogy valóban Jézus az, aki megjelenik magának, tegyen fel neki egy kérdést legközelebb. Kérdezze meg tőle, milyen bűnöket vallottam meg a gyónáskor. Aztán jöjjön el hozzám, és mondja el, hogy mit mondott!"

Pár nappal később visszatért az asszony.

„Volt megint látomása Jézusról?" - kérdezte tőle a pap.

„Volt, atyám!" - felelt az asszony.

„És megkérte, hogy mondja el a bűnöket, amiket meggyóntam?"

„Igen, megkértem" - válaszolt az asszony.

„És mit mondott?" - kérdezte várakozásteljesen a pap.

„Azt, hogy... 'Elfelejtettem'".

Jézus kegyelmesen megbocsátja és elfelejti a bűneinket, amikor megvalljuk azokat Neki. A Szentírás erről biztosít bennünket: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket..." (1Ján 1,9);

és „Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat..., és vétkeidre többé nem emlékezem" - mondja az ÚR (Ézs 43,25).

Ha egyszer Isten megbocsátotta a bűneinket, örökre eltűnnek, olyan messzire kerülve tőlünk, „amilyen messze van napkelet napnyugattól" (Zsolt 103,12; Zsid 8,12).

http://velunkazisten.hu/content/small_story/Latomas_Jezusrol

Isten ellenszere a döntésképtelenségre

"...igaz ösvényen vezet az ő nevéért." (Zsolt. 23:3b)

Néha félünk attól, hogy rossz döntést hozunk és ez feszültséget okoz.

Isten azt mondja, hogy van egy ellenszer a döntésképtelenségre. A Zsoltárok 23:3 ezt mondja: "...igaz ösvényen vezet az ő nevéért." Hogy hogyan kezeljük a döntéshozásból fakadó feszültséget, az attól függ, mennyire engedjük, hogy Isten vezessen bennünket.

Lehet, hogy azt gondolod: "Dehát én ezt már megpróbáltam!" Kérted Istent, hogy vezessen, aztán még jobban összezavarodtál, mint azelőtt. Még mindig nem érted. Csodálkozol: "Miért olyan nehéz megismerni Isten akaratát?"

Vajon Isten játszik velünk? Természetesen nem! Isten vezetni akar bennünket. Ő jobban akarja, hogy megismerjük akaratát, mint amennyire mi akarjuk azt megismerni. Az a problémánk, hogy gyakran rossz helyen keresgélünk, amikor megpróbáljuk megérteni Isten akaratát.

Néhányan egy érzést keresnek. Néhányunk hivatalos úton közeledik Isten akaratához, valamilyen receptet akarunk, amit alkalmazhatunk döntéshozatalkor. Néhányan közülünk mágikusan közeledünk és reméljük, hogy Isten adni fog nekünk valamilyen fantasztikus jelet vagy csodát, amit követhetünk.

Mindezek csalódáshoz vezetnek, emiatt eltéveszthetjük Isten akaratának felismerését.

Isten nem akar összezavarni és nem akar feszültséget okozni döntéshozás közben. Isten azt akarja, hogy tudd, ő ott van, vezet minden lépésedben.

Ez az ő ígérete, úgyhogy elhiheted, hogy igaz: "...igaz ösvényen vezet az ő nevéért." (Zsolt. 23:3b)

 Rick Warren, Daily Hope, 2011. okt. 21.

http://napiremeny.blog.hu/2011/10/28/isten_ellenszere_a_donteskeptelensegre_1

           

Jaeson Ma - Life (magyar felirattal)

Áldás kívánás

Készítette: Lisa Szanyel

Aldasos, szep penteket es hetveget kivanok :)

"Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál." Peldabeszedek 3:5.

"Bölcsességnek útjára tanítlak téged, vezetlek téged az igazságnak ösvényén. Mikor jársz, semmi nem szorítja meg a te járásodat; és ha futsz, nem ütközöl meg. Ragaszkodj az erkölcsi tanításhoz, ne hagyd el; őrizd meg azt, mert az a te életed.

A hitetlenek útjára ne menj, se ne járj a gonoszok ösvényén. Hagyd el, át ne menj rajta; térj el tőle, és menj tovább." Peldabeszedek 4:11-15.

A világ legokosabb tinédzsere!

 Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Egy szép napon négy ember utazott egy kicsi, négyszemélyes repülőben: a pilóta, egy lelkész és két tinédzser, akik közül az egyik éppen azelőtt nyert díjat, mint A világ legokosabb tinédzsere.

Repülés közben egyszer csak hátrafordult a pilóta, és így szólt: Van egy rossz hírem, és egy még rosszabb! A rossz hír az, hogy elfogyott az üzemanyagunk. A gép le fog zuhanni, és ripityára törik. A még rosszabb hír az, hogy csak három ejtőernyőnk van.

Ez természetesen azt jelentette, hogy valakinek le kellett zuhannia a géppel együtt. A pilóta folytatta: „Nekem feleségem és három gyermekem van otthon. Nagy felelősség van rajtam. Sajnálom, de az egyik ejtőernyővel nekem kell leszállnom." Azzal megragadta az egyik ejtőernyőt, és kiugrott.

A világ legokosabb tinédzsere szólalt meg következőnek: „Én vagyok a világ legokosabb tinédzsere. Talán én leszek az, aki feltalálja az AIDS vagy a rák ellenszerét, vagy megoldja a világ gazdasági problémáit. Mindenki számít rám!" A világ legokosabb tinédzsere megragadta a második ejtőernyőt, és kiugrott.

Akkor megszólalt a lelkész:

- Fiam, vedd el az utolsó ejtőernyőt. Én megbékéltem Istennel, és kész vagyok lezuhanni a géppel. Fogd hát az utolsó ejtőernyőt, és ugorj!

- Nyugalom, tiszteletes úr! - mondta a másik tini. - A világ legokosabb tinédzsere a hátizsákommal ugrott ki.

Sokan elég okosnak tartják magukat. A valóságban viszont nagyon hasonlítanak a világ legokosabb tinédzserére. Ejtőernyő nélkül ugranak ki a világba. Úgy gondolják, hogy ők mindent tudnak, és mindennel rendelkeznek, ami szükséges ahhoz, hogy boldog és kiteljesedett életet éljenek. Valójában azonban csak egy hátizsákjuk van. Az egyetlen ejtőernyő, ami végül is megment, a Krisztus evangéliuma. Minden más út hamis, és a halálba visz. Jézus azt mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam" (Jn 14,6).

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Készítette: Magdi Devossa

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak

erőt kérek a hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és

forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és

tapasztalatokat!

Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú

vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak

átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem

Készítette: Rozsa Nemes Nagy

Nem a véletlen szüleménye vagy!

Készítette: Keresztény idézetek ツ

Nem a véletlen szüleménye vagy! Értékes vagy, becses, tehetséges, és céllal vagy itt a földön. Isten azt mondja, hogy a neveden szólított és az Övé vagy.

Mandisa - Stronger (magyar felirattal)

Ige: A bölcs sáfár

„Kicsoda hát a hű, (okos) és bölcs sáfár, kit az úr gondviselővé tőn az ő háza népén (akit az úr szolgái fölé rendel), hogy adja ki nékik élelmüket a maga idejében? Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ilyen munkában talál! Bizony mondom néktek, hogy minden jószága felett gondviselővé teszi (és az egész vagyona fölé rendeli) őt.

Ha pedig az a szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt (és késik); és kezdené verni a szolgákat és szolgálóleányokat, és enni és inni és részegeskedni: Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja, és kettévágatja őt, és a hitetlenek (és hűtlenek) sorsára juttatja.

És amely szolga tudta (és aki ismerte) az ő urának akaratát, és (és nem fogott hozzá teljesítéséhez, és) nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg (és sok verést kap). Aki pedig nem tudta (nem ismerte ura akaratát), és büntetésre méltó dolgokat cselekedett (és úgy cselekedett verést érdemlő dolgokat), kevesebbel büntettetik (és az kevés verést kap). És valakinek sokat adtak, sokat követelnek (és sokat kívánnak) tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle (és attól többet kérnek számon)” (Luk. 12,42-48)

 Pál apostol ismerve az ő Ura parancsát, ezt vallja: „Úgy tekintsen [és úgy értékeljen] minket [és úgy számoljon velünk] minden ember, mint Krisztus szolgáit [parancsvégrehajtóit; alárendeltjeit; szó szerint: más irányítása ALATT EVEZŐ valakit; katonai jellegű szó. A harci gálya evezőse volt, megkülönböztetve a fedélzeten harcoló katonáktól. Nehéz, kemény munkát végző, felettesei parancsára cselekvő személy] és Isten [szent] titkainak sáfárait. [gondnokait; intézőit].

Ami pedig egyébiránt a sáfárokban [a gondnokokban; intézőkben, aki a megbízó (a tulajdonos) javaival felelősen gazdálkodik, akinek megvan a hatalma, arra, hogy a rábízott ügyekben TÖRVÉNYKEZZEN, pénzügyeit rendezze: gondnoka annak, és számot ad róluk a tulajdonosnak] megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek [és megbízhatónak] találtassék, [és bizonyuljon]” (1 Kor. 4,1-2)

„Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot! Mert ha akaratom szerint művelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg” (1 Kor. 9,16-17)

És így buzdítja a Szent Szellem a hívőket: „Legyenek a ti derekaitok felövezve, és szövétnekeitek (és lámpásotok) meggyújtva; Ti meg hasonlók az olyan emberekhez, akik az ő urukat várják, mikor jő meg (mikor tér vissza) a menyegzőről, hogy mihelyt megjő és zörget, azonnal megnyissák néki (az ajtót). Boldogok azok a szolgák, kiket az úr, mikor haza megy (és megérkezik), vigyázva (és virrasztva) talál: bizony mondom néktek, hogy felövezvén magát, leülteti azokat (az asztalhoz), és előjövén (odamegy), (fel)szolgál nékik. És ha megjő a második őrváltáskor, és ha a harmadik őrváltáskor jő (és érkezik is) meg, és úgy (virrasztva) találja őket, boldogok azok a szolgák!” (Luk. 12,35-38)

Ne legyetek gonosz szolgák: „Annakokáért ne legyetek esztelenek (és meggondolatlanok), hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel

(Más fordítás: Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Szellemmel)” (Eféz. 5,17-8)

Mert: „Mivelhogy hamar a szentencia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve őbennük, hogy gonoszt cselekedjenek

(Más fordítás: Mivel nem ítélkeznek hamarosan a gonosz tettek fölött, azért van tele az embereknek a szíve gonosz törekvésekkel)” (Préd. 8,11)

Ige: Az ima

 „Intelek [(parakaleó): kérlek, bátorítlak, és buzdítalak tehát], hogy [(próton): elsősorban], és mindenek előtt, tartassanak könyörgések [(deészisz): Olyan kérést jelent, amely Isten könyörületességéért, folyamodik az Ő kegyelmére, nagylelkűségére építve], imádságok, [(proszeukhé): imádkozások] esedezések [(enteuxisz): kérések, könyörgések, közbenjárások, Istennel való beszélgetések], hálaadások [(eukharisztia): hálaadás, köszönet, vagyis hálaadó imádságok] minden emberekért

[Más fordítás: Mindenekelőtt arra kérlek benneteket, imádkozzatok minden emberért! Könyörögjetek Istenhez, kérjétek, hogy adja meg, amire szükségük van, és adjatok hálát érte, hogy megadja],

Királyokért [(baszileusz): király, fejedelem, uralkodó, vagyis mindenkiért, aki a legfelsőbb hatalom birtokában van] és minden méltóságban levőkért [(hüperokhé): méltóság, tekintély, kiemelkedő állás, vagyis minden hatalmon lévőkért, fölöttesekért, vezető állásban lévőkért; vagyis minden feljebbvalóért; és minden felettesért; elöljáróért], hogy csendes [(éremosz) nyugodt, békés, zavartalan] és nyugodalmas [(hészükhiosz): háborítatlan, csendes] életet éljünk [(biosz): (földi) életet], teljes istenfélelemmel [(euszebeia): hitben folyó, hívő életet] és tisztességgel [(szemnotész): méltóságban, szentségben].

Mert ez jó és kedves [(apodektosz): elfogadott, Istennek tetsző, kedves] dolog a mi megtartó [üdvözítő (szótér): megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, gyógyító] Istenünk [színe] előtt^” (1 Tim. 2,1-3)

Ige: A közbenjáró

 „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus

[Más fordítás: Csak egyetlen Isten van, és egyetlen híd Isten és az emberek között: az emberré lett Krisztus Jézus] (1 Tim. 2,5)

Hiszen: „Ő Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült” (Zsid. 1,3)

„Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid. 7,25)

„Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjék érettünk” (Zsid. 9,24).

„Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük” (Zsid. 7,25).

Ezért most már senki nem ítélhet el, mert: „Kicsoda az, aki kárhoztat? [ki ítél el] (Talán) Krisztus [Jézus], az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, [életre is kelt] aki az Isten jobbján van, aki esedezik is [közbenjár] érettünk” (Róm. 8,34)

JÉZUS URAM

Idézet: 2 tanács

Sose menj egy nyíllövésnyinél közelebb az ellenséghez,

És sose távolodj egy ölelő karnyújtásnyinál távolabbra a szeretteidtől!

Idézetek

Egyetlen állomás a Golgota, egyetlen hazatérés a tékozló fiúé.(P. Sándor) 

A FOGADÁS

Szerző: Ernst Modersohn

Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni.

Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek.

- És te? - kérdezték. - Te semmit sem mondasz?

- Nem - válaszolta. - Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a feleségem miatt. Nem szól egy rossz szót sem.

A többiek nevettek és így szóltak:

- Ilyen nincs.

- De igen! - védte most már a feleségét. - Biztos vagyok benne, hogyha éjfélkor azt mondanám neki, hogy keljen fel és főzzön nekem valamit, minden szó nélkül megtenné.

A többiek nevetése és heccelődése egyre hangosabb lett. Így kiáltoztak:

- Őrültség! nem fogsz minket átverni!

A férfi azonban kitartott állítása mellett és megkérdezte:

- Mibe fogadjunk?

Végül tényleg fogadtak. Rögtön meg akartak győződni róla, hogy barátjuk igazat mondott-e. Így hát az egész társaság fölkerekedett és útnak indult.

Az asszony már régen lefeküdt aludni, hiszen már éjfél is elmúlt, amikor a részeg csapat a házukhoz ért. Férje vezényelni kezdett:

- Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét! Nem látod, hogy vendégeket hoztam?

A vendégek azt gondolták, hogy most aztán jól összeszidja őket. Így szokták meg feleségüktől. De egyetlen rossz szót sem szólt. Rövid idő múlva hallották a csészék zörgését és nem tartott sokáig, míg kedves arccal behozta a gőzölgő kávét a szobába.

Ez a látvány kijózanította a társaságot, és kezdték magukat szégyellni a csendes, szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki, hogy miben fogadtak. Utána megkérdezte:

- Hogy tud ilyen kedves lenni ilyen emberekhez, mint mi vagyunk? Hogy képes erre?

Így válaszolt rá:

- Szomorúan látom, hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye magát. Csak egy élete van, hiszen a részegeskedőknek nincs örök életük. Ezért szeretném legalább a földi életét kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy megrövidít magának, hiszen más nincs neki.

A kijózanodott vendégek nemsokára szép csendesen hazamentek. A férfi azonban így szólt feleségéhez:

- Mondd csak, ennyire fontos neked a lelkem üdvössége?

Amikor meglátta az asszony könnyes szemét, - mert ilyen kedvesen még sohasem hallotta férjét beszélni, - neki is könnyek szöktek a szemébe és megbánta bűnét. Mindketten letérdeltek és imádkoztak, és az Úr Jézus segített ennek a férfinek, hogy más ember legyen belőle.

                                  

(Evangéliumi életképek c. könyvből)

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/2

Tisztelet szent félelemmel

Aki tiszteli a parancsot, elnyeri jutalmát" (Péld 13,13).

Szomorú, hogy olyan kevesen éreznek tiszteletet Isten Igéje iránt. Az emberek bölcsebbnek tartják magukat, mint Isten Igéje, és bírálgatják azt. Én azonban nem, mert félem az Urat!" Az Isten Szelleme által ihletett könyvet életünk forrásának és mércéjének tekintjük, és iránta érzett tiszteletünket engedelmességünkkel bizonyítjuk. Isten Igéje nem rémületet, hanem gyermeki alázatot ébreszt bennünk. Nem a büntetéstől tartunk, hanem félve tiszteljük a parancsolatokat.

A parancsolatok szent félelme az alázat nyugalmához vezet, amely sokkal többet ér számunkra, mint a vakmerő büszkeség. Vezérli életutunkat, visszatart, amikor lejtőre kerülünk, ösztönöz, amikor fölfelé tart utunk. A parancsolatok félő tisztelete megőriz a gonosztól és igazságra vezérel minket, és nyugodt lelkiismeretet biztosít. Szabaddá tesz a félelem nyomasztó érzésétől, szinte életre kelt a halálból. Bizalmat ébreszt bennünk Isten szeretete iránt, és ez olyan, mint a földi mennyország. A hitetlenek kinevethetik az Ige iránti mélységes tiszteletünket, mit sem törődünk vele. Mennyei elhivatásunk olyan kincs számunkra, amely bőségesen kárpótol minket, engedelmességünk jutalma tudatában könnyen túltesszük magunkat a gúnyolódók csúfolódásán.

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Britt Nicole - Stand (magyarul)

Életcseppek

"Ha nem építhetsz kastélyt, építs legalább házat, de nem fogod magad jól érezni a házban addig, amíg kastélyról álmodozol." /Michel Quoist/

CseriKálmán: Kiáltott Jósáfát

...körülfogták... Jósáfát azonban kiáltozni kezdett, és az Úr megsegítette; Isten másfelé terelte őket. (2Krón 18,28-34)

Lezajlott hát a csata, amitől Isten óvta a királyokat. Szörnyű vereség lett a vége, Aháb ottmaradt a harcmezőn, és Jósáfát is csak isteni csoda révén menekült meg.

Ennyire igaz az, hogy Isten az ő beszédével meg akar menteni minket. Ha azt komolyan veszik, elkerülték volna ezt a tragédiát. De Ahábot nem is érdekelte, Jósáfát pedig nem mert hallgatni Isten világos intésére. Szívszorító jelenet: két felelős vezető ott tántorog a szakadék szélén, ha belezuhannak, magukkal rántják a népet is, s Isten nyújtja feléjük a kezét, de ők ellökik maguktól. Háromszáz évvel később ugyanez történt, megvetették Isten igéjét, és bekövetkezett a babiloni fogság. És mi mit teszünk Isten életmentő igéjével?

Aki nem engedi, hogy Isten szava bölccsé tegye, az egyre balgább lesz. Aháb azt javasolja, hogy Jósáfát maradjon királyi ruhájában, ő pedig páncélba öltözik. És Jósáfát nem lát át a szitán! Persze hogy őt támadják a csatában, s csak az menti meg, hogy végre Istenhez kiált, és az Úr elviszi onnan támadóit.

Előbb is kiálthatott volna, de eddig nem volt szava Istenhez. Ő azonban olyan kegyelmes, hogy az ilyen segélykiáltást is meghallgatja. Így hallotta meg Jézus a vele együtt megfeszített lator kiáltását is. Mert „mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik" (ApCsel 2,21 - Károli).

De aki nem hívja segítségül, hanem magában bízik, az elvész, mint Aháb. Ha páncél van rajta, akkor is.

Így van ez a mi örök sorsunkkal is. Kilátástalan helyzetbe kerültünk, ahol nem tudunk magunkon segíteni, mint Jósáfát. De aki Isten kegyelméért kiált, üdvösséget kap. Aki pedig a maga álruhás huncutkodásában reménykedik, elpusztul. Hisszük-e mind a két megállapítást?

http://velunkazisten.hu/kegyelem_harmatja/0705_Kialtott_Josafat

Az Istent dicsérő ember bizalma

„Istenben, akinek igéjét dicsérem, az Úrban, akinek igéjét dicsérem, Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!”

Zsoltárok könyve 56:11-12

Dávid sokféle küzdelmet átélt élete során. A zsoltár eleje megemlíti, hogy abból az időből származik az írás, amikor a filiszteusok fogságába került. Az ellenségei szó szerint üldözték, támadták, életére törtek. Mindezek ellenére hűséges volt Istenhez, aki sok bajból kimentette.

Ha valamilyen támadás ér bennünket, akár szóban, akár tettlegesen – könnyen hatalmába keríthet a félelem. Ez az érzés megvédhet bennünket a nagyobb bajtól, de meg is béníthat, erőtlenné tehet. Dávid vallomása felvillantja számunkra, hogy milyen ereje van az igazi Istenbe vetett bizalomnak. A hit nemcsak egy világnézet, hanem egy olyan kapocs, amely az élő, mindenható Istenhez köt bennünket. A hitem segít túl látni az adott helyzeten és az emberek mögött meglátja azt a láthatatlan Hatalmasságot, aki fel tudja őket használni saját céljaira.

Pál apostol nagyon világosan figyelmeztet: „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.” (Eféz 6:12)

Ezek szerint miközben emberekkel küzdünk, egy tágabb értelemben vett nagy küzdelem részesei vagyunk. Sátán többnyire embereket használ fel, hogy támadja Isten embereit. A történelem során nem egy esetben valóságos üldözéseket, szenvedéseket, támadásokat kellett elszenvedniük, csupán azért mert Istenben bíztak. Olyan is volt nem egyszer, hogy börtönbe vetették, megkínozták, vagy megölték őket. De még ekkor sem lehet valóban ártani annak, aki Istenhez tartozik. Mert ahogyan Isten legyőzte (és hamarosan elpusztítja) Sátánt, ugyanúgy tud adni életet, örök életet az övéinek.

Emberek árthatnak nekünk, mindenünket elvehetik – még az életünket is. Az örök életünket viszont senki nem veheti el, e felett nincs hatalmuk, ezért nincs is mitől, kitől félnünk – legfeljebb azoktól kell távol tartani magunkat, akik az Úrhoz való hűségünkben akarnak bennünket megingatni.

http://reggelidicseret.blogspot.hu/2011/07/az-istent-dicsero-ember-bizalma.html

C. H. Spurgeon: Eggyé lenni Krisztus Jézussal

...mert én élek, és ti is élni fogtok" (Jn 14,19).

Jézus Krisztus annyira bizonyossá tette azt, hogy akik benne hisznek, azok élnek, mint amilyen biztos az, hogy Ő él. Amilyen biztos, hogy él a fő, olyan biztosan élnek a tagok is. Ha Jézus Krisztus nem támadott fel halottaiból, akkor mindnyájan meghalunk bűneinkben. Mivel azonban feltámadt, valamennyi hívő feltámadt benne. Halálával eltörölte bűneinket és megnyitotta előttünk, halálraítéltek előtt, a siralomház ajtaját. Feltámadása megigazulásunk bizonyítéka: Isten feloldozott minket, és hozzánk szól az irgalom szava: Ő megbocsátja minden bűnödet... megváltja életedet a sírtól" (Zsolt 103,3-4).

Krisztus népe ugyanúgy örökké élni fog, mint ahogyan Ő is örökké él. Mivel Ő él, hogyan halhatnának meg azok, akiket Önmagával eggyé tett! Mivel pedig Ő soha többé meg nem hal, mert legyőzte a halált, a halál nem uralkodik többé felette, ezért az övéi sem térnek vissza többé régi énjük sírjába, hanem az Úrral együtt élnek az új életben. Hívő testvérem, ha az kísért, hogy félj, mert egy napon mégis újra az ellenség kezébe esel, vigasztaljon meg ez az Ige. Soha el nem veszítheted szellemi életedet, mert az el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Ugye nem kételkedsz az Úr halhatatlanságában? Ne gondold azt sem, hogy enged téged meghalni, hiszen egy vagy vele. Életed biztosítéka az Ő élete, tehát ne félj, hanem nyugodjál meg az élő Úrban!

---

C. H. Spurgeon "Isten ígéreteinek tárháza" c. könyvéből

http://keresztenydalok.hu/ahitatok

Darlene Zschech - Face to Face (magyarul)

Teherhordás

Készítette: Lisa Szanyel

A számítógép kegyelem!

Készítette: Győzedelmes Gyülekezet

Szinte mindenki szereti a számítógépes játékokat. Az egyik legjobb a Microsoft „Flight simulator"-a (repülésszimulátor). A játék legtöbb változatánál választhatsz magadnak egy légcsavaros vagy egy sugárhajtású repülőgépet.

És azt is kiválaszthatod, hogy Amerika 180 repülőtere közül melyikről akarsz felszállni, vagy melyikre kíséreled meg a leszállást.

Csak miután többórás gyakorlás során elsajátítottad a leszállás tudományát, sikerül úgy landolnod, hogy ne törd össze a repülőgépet. Minden nagyon életszerű.

Nekiütközhetsz az Empire State Buildingnek New York City-ben, a Sears Tower-nek Chicagóban vagy a Space Needle-nek Seattle-ben. A repülőd darabokra törhet a levegőben, átlépve a hangsebesség határát Dallas fölött. Esetleg óránkénti 800 kilométeres sebességgel bemerülhetsz orral a Michigan-tóba.

A Flight simulator-ben a legnagyszerűbb mégis az, hogy a gép mindig helyreállít. Mindegy, hogy mi történik, újrakezdheted az egészet.

Valahányszor repülőszerencsétlenséget szenvedsz és megégsz, darabokra hullasz, vagy az óceánba csobbansz, a játék mindig újból összerak téged, és visszahelyez a kifutópályára, készen arra, hogy újra felszállhass.

Így van ez az Úrral is. Ő mindig hű marad, kész megbocsátani nekünk és helyreállítani bennünket, amikor elszúrjuk. Újra cselekvőképesekké tesz bennünket, és megelőlegezi nekünk azt a bizalmat, hogy tévedéseink és rossz döntéseink után bölcsebben járunk el a továbbiakban (lásd 1Jn 1,9). Ha Jézussal járunk, soha nem „esünk ki a játékból".

„A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az Ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni" (1Pt 5,10).

1 Jn. 1.9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.

Készítette: Kereszteny Hirek

A Bibliám

Készítette: Magdolna Surján

Felállítani az elesőt

Készítette: Mindenegyben blog

Egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra,
amikor segítenie kell neki felállni.

honlapunk: http://mindenegyben.tk/index.php?page=2804

Bántó szavak hatása

Készítette: Keresztény idézetek ツ

Kétszer is gondold meg, mielőtt mondasz valamit! Akkor is, ha épp nagyon mérges vagy. Szavakkal is lehet bántani, sőt akár életre szóló lelki sebeket is okozhatunk velük. — itt: Isten műhelyében :).

Britt Nicole - The lost get found magyar felirattal

Ige: A kiválasztottságról

„Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé (magának) választott az Úr [engem, kinek kedves vagyok; csodálatossá tette az ő szentjét]; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok” (Zsolt. 4,4)

Ige: Hálaadás

 „Hálát adok néked tiszta szívből, hogy megtanítottál engem a te igazságod döntéseire

A te rendelkezéseidet (megtartom), és megőrzöm; soha ne hagyj el engem” (Zsolt. 119,7-8)

Ige: Egymás megszólásáról

Ne szóljátok meg egymást, testvéreim. Aki testvérét megszólja, vagy ítélkezik felette, az a törvény ellen szól, és a törvény felett ítélkezik. Ha pedig a törvény felett ítélkezel, nem megtartója, hanem ítélő bírája vagy a törvénynek. Egy a törvényadó és az ítélőbíró, aki megmenthet és elveszthet. De ki vagy te, hogy ítélkezel felebarátod felett?” (Jak. 4,11-12)

Gyertek velünk

57-es ZSOLTÁR.

Úr Jézus Te vagy a mi békességünk

A GENEZÁRET TAVÁNÁL

Szerző: Zöldi Józsefné

Csendesen ringatózik a hajó a tó vizén. Szép este van. A nap utolsó sugarai aranyszínűre festik a hullámokat. Enyhén fúj a szél, éppen annyira, hogy a kis vitorlást mozgásban tartsa. A halászok gyönyörködve nézik ezt a megunhatatlan szépséget, szívükben rég érzett melegség árad. Fogva tartja lényüket egy pillanatig a tenger, a vizek szeretete, az este hangulata, a csend. Lenge szellő hozza a víz érdekes, hűvös illatát. Egy-egy hullám halk csobbanással ütődik a hajó oldalának.

            Hét férfi ül a hajóban. Már évek óta nem halásztak, amióta a Mesterrel rótták Izrael poros útjait. Milyen boldog idők voltak! Együtt jártak Jézussal éjjel-nappal. Mennyi csodának voltak tanúi, milyen sokat tanította őket Isten országának dolgaira. Már el sem tudták képzelni az életüket nélküle! És most még sincs velük. Egész eddigi életük felkavarodott. Összekuszálódott minden, mikor szeretett Mesterüket elfogták, és keresztre feszítették a Golgotán. Nem értették, miért kellett ennek így történnie. A borzalmas éjszakát szomorú napok követték. De  asszonyok hozták a csodálatos hírt: Nincs Jézus a sírban, mert feltámadott! Izgatottan szaladtak a sírhoz, és az tényleg üres volt! És azóta találkoztak is szeretett Mesterükkel! Nem hagyta őket magukra! Már biztosan tudták, hogy Ő él! Egyetlen tanítvány nem tudott felhőtlenül örülni: Péter. Örömébe mindig belevegyült az önvád keserűsége: Megtagadta Urát azon az éjszakán, esküdözve állította, hogy nem is ismeri! Hogy tudott ilyet tenni?

Most ül a hajó deszkáján, merőn nézi a sötét vizet. A hálót kivetették már. Gondolatai mindig visszaszállnak Jézushoz. Mikor megjelent közöttük, olyan boldog volt! Újra látta a szeretett arcot! Hallotta azt a drága hangot! És most már tudta, hogy Jézus él! De még nem tudott beszélni vele. Pedig nagyon szeretett volna! Lelkét égette a tagadás és elvette minden örömét. Ma is feledni akart. Elszaladni lelkiismerete elöl. Ő mondta a többieknek:

- Én elmegyek halászni!

- Akkor mi is elmegyünk veled. szedelőzködtek a többiek. Pedig nem halásztak már régóta. De valahogy megszokták, hogy Péter a hangadó, általában hallgattak rá.

            De ma éjszaka valami nem volt rendben. Hiába vetették ki újra és újra a hálót, minden alkalommal üresen húzták be. Egyetlen hal sem volt benne, még mutatóban sem. Ilyen még nem történt. Nem volt áldás a munkájukon. Már hajnalodott, amikor csüggedten fordították partnak a hajót. Kikötéshez készülődtek, amikor kiáltott valaki a partról:

- Fiaim! Van-e valami ennivalótok?  - Azt gondolták, talán halat akar venni valaki. Csüggedten válaszolták:

- Nincsen!

- Vessétek a hálót a hajó jobb oldala felöl, és találtok! Kiáltotta vissza az idegen.

Nem is tudtak számot adni róla, miért engedelmeskedtek. De amikor ezt megtették, a hálót már nem bírták kivonni a halak sokasága miatt. Csodálkozva néztek a partra, és Jánosban felujjongott az öröm:

- Az Úr van a parton!

Péter, ahogy ezt hallotta, felhúzta ingét, és gondolkodás nélkül úszott kifelé. Nem érdekelték már a halak, a tó, a hajó, még társai sem, akik kínlódtak a temérdek hallal.  Elgyötört szíve vitte Jézus elé! Neki rendeznivalója van a Mesterrel!

            Az Úr várta övéit. Ismerte lelkük minden rezdülését. Tudta, hogy fáradtak, frissen sült hallal, kenyérrel kínálta őket,  mert a többiek is hamar partot értek. Miután jóllaktak, Jézus szeme a messzeségbe nézett. Tekintetével átfogta a tavat, mely csillogott a reggeledésben, a rengeteg halat, mely sok pénzt ér, a masszív kis hajót, és Péterhez fordult:

- Péter! Jobban szeretsz-e engem ezeknél?

Péter összerezzent a kérdésre, eszébe jutott, hogy azzal, hogy elindult halászni, visszament arra a helyre, ahonnét elhívta őt az Úr. Tudta már, miért nem fogtak semmit. Most döntenie kell, melyiket szereti jobban: munkáját, vagy az Urat? Egyiket a másikért el kell hagynia. A kettő együtt nem megy!

- Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!

- Legeltesd az én bárányaimat! Feleli Jézus.

Kis idő múlva újra kérdezi az Úr:

- Péter! Szeretsz-e engem?

Péter csodálkozva nézett az Úrra:

- Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!

- Őrizd az én juhaimat! - inti Jézus.

Igen, éppen ő volt az, aki kezdeményezte az éjszakai halászatot, aki visszavitte társait a tengerre. Lehajtotta a fejét, és újra hallotta Mestere halk hangját:

- Péter! Szeretsz-e engem?

Ez a halk, fájdalmas kérdés összetörte Pétert. Hányszor bizonygatta még a tagadás előtt is, hogy szereti Mesterét! És mégis meg tudta tenni! Háromszor is! Annyira megbánta már! Annyit sírt miatta! Ma éjszaka is meggyőződött róla, hogy már Jézus nélkül semmit nem ér az élete. És valahányszor szívébe néz, mindig azt látja, hogy ő ennek ellenére mégis szereti Urát! Sírva mondja:

- Uram, te mindent tudsz! Te tudod, hogy én szeretlek téged!

- Legeltesd az én juhaimat! Mondta újra Jézus, de hangja már kedvesen, megbocsátón ölelte Pétert. Eltörölve szörnyű bűne, lelke újra szabad! Könnyes szemét hálásan emeli Jézusra. Benne ígéret volt. Megértette, hogy neki már csak az lesz a feladata, hogy az Úr nyájára legyen gondja! Rálépett a neki kijelölt útra.

            Mi is ebben a világban élünk, ahol számtalanszor dönteni kell: Követjük az Urat, vagy megtagadjuk? Sokszor, mint Péter, nem is akarjuk, csak a pillanat hozza úgy. Valamit kimondunk, megteszünk, és utána döbbenünk rá, milyen nagy fájdalmat okoztunk Megváltónknak. Mikor belénk döbben ez a felismerés, gyötrődő szívünket annyi mindennel próbáljuk nyugtatni! De nem megy. Hiszen csak az adhat feloldozást, akit megbántottunk. És éppen Ő jön elénk! Milyen csodálatos szeretet! Addig érintgeti szívünket, míg elindulnak a bűnbánat könnyei. És akkor megbocsátón emel föl! Szent feladattal bíz meg! Meg nem érdemelt szeretet ez.

Ne féljünk bánkódni bűneink miatt! Ne akarjuk takargatni! Ne keressünk kikapcsolódást valami másban, mert akkor lelkünk békessége végképpen elveszik. Szívünk megkeményedik, és többé nem talál utat szeretett Mesteréhez. Inkább mondjuk mi is sírva: - Uram, te tudod, hogy ennek ellenére is szeretlek téged! Nincs az életemnek értelme Nélküled!

            És megbocsátó szeretete újra felemel, visszaáll a régi kapcsolat, közelségének öröme betölti szívünket. Mehetünk kéz a kézben Urunkkal a kijelölt úton.

http://www.keresztenydalok.hu/tortenetek/olvasas/32

Napi gondolat

Az akadály az a rémisztő dolog, amelyet akkor látunk, ha levesszük szemünket a célról, vagyis: Krisztusról. (Henry Ford)