„Jézus
pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten
országába, akiknek gazdagságuk van (akik gazdagok)! A tanítványok pedig álmélkodnak (és megdöbbentek) az ő beszédén (az Ő szavain); de Jézus ismét felelvén, monda nékik:
Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban (akik a vagyonban) bíznak, az Isten országába bemenni
(bejutni)! Könnyebb a tevének a tű fokán
átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Azok pedig még inkább
álmélkodnak (ÉS megrökönyödtek) vala,
mondván maguk között (és ezt kérdezgették egymás közt): Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk
tekintvén, monda: Az embereknél (és az embereknek) lehetetlen, de nem az Istennél (de nem az Istennek); mert az Istennél (az Istennek) minden lehetséges” (Márk. 10,23-27)
Lukács is
bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen
mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk (vagyonuk) van! Mert könnyebb a tevének a tű fokán
átmenni, hogysem a gazdagnak az Isten országába bejutni. Akik pedig ezt
hallották, mondának: Ki üdvözülhet tehát? Ő pedig monda: Ami embereknél (és
az embereknek) lehetetlen, lehetséges az
Istennél (és az Istennek)” (Luk. 18,24-27)
Ezért így
int az apostol: „Akik pedig meg akarnak
gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (és csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket
veszedelembe (és pusztulásba) és
romlásba merítik (romlásba döntik). Mert
minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek
(vagyis egyesek) eltévelyedtek a hittől,
és magukat általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak
önmaguknak)” (1 Tim. 6,9-10)
„Menjetek [lépjetek] be a szoros [szűk, keskeny] kapun [az örök életre]. Mert tágas [és széles] az a kapu és széles [lapos, sík, tág] az
az út, amely a veszedelemre [a
romlás, pusztulás, teljes feloldódásba]
visz [és félre vezet], és sokan vannak,
akik azon járnak [és rajta mennek be]. Mert
szoros [és szűk, keskeny] az a kapu
és keskeny [és szoros] az az út,
amely az (örök)életre visz, és
kevesen [és csak néhányan] vannak,
akik megtalálják azt [és
rátalálnak, rálelnek arra]” (Mát. 7,13-14)
Az Úr Jézus
újra figyelmeztet, elmondva az okokat,
amelyek miatt nem tudnak az emberek a szoros kapun bemenni: (a szellemi
gazdagság, vagy akik jobban ragaszkodnak a világi vagyonukhoz): „Monda pedig néki valaki: Uram, avagy
kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a
szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek (és akarnak majd) bemenni és nem mehetnek (de nem tudnak).
Mikor már (és attól kezdve, hogy) a gazda (a ház ura) felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót
zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk (az ajtót); és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom
honnét valók vagytok ti” (Luk. 13,23-25)
Csak az Úr
Jézuson keresztül lehet bejutni: „Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők
nem értették, mi/t (jelent) az, amit
szól vala nékik. Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek,
hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. Én
vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam (át) megy be, megtartatik (vagyis üdvözül) és bejár és kijár majd, és legelőt talál” (Ján. 10,6-7.9)
A Szent
Szellem kijelentése arról, hogy kik mehetnek be:
1. (csak a megigazultak mehetnek be): „Nyissátok meg nékem az igazságnak
(vagyis a megigazulásnak) kapuit, hogy
bemenjek azokon és dicsérjem az Urat (és hálát adjak)! Ez az ÚR kapuja: igazak (vagyis megigazultak) mehetnek be
rajta” (Zsolt. 118,19-20).
2. És csak az Ige megőrzői: „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon
(és hadd jöjjön be) az igaz (vagyis a
megigazult) nép, a hűség (alétheia: a
valóság = Ige) megőrzője
(mely hűséges maradt)” (Ésa. 26,2).
3. És akik az Úr Jézus vérével megmosottak: „Boldogok, akik megmossák ruhájukat, hogy joguk legyen az életnek
fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek
(vagyis a hitetlenek) és a bűbájosok
(és a varázslók), és a paráznák és a
gyilkosok, és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és szólja (és
cselekszi) a hazugságot (a
valótlanságot)” (Jel. 22,14-15)
De először: „Ezért tehát mi is, akiket a
bizonyságtevőknek (és a bizonyságoknak)
akkora fellege vesz körül, tegyünk le
minden ránk nehezedő terhet, (és félretéve minden akadályt) és a bennünket megkörnyékező bűnt, és
állhatatossággal (és kitartással) fussuk
meg az előttünk levő pályát (az előttünk levő küzdő tért)” (Zsid
12,1)
Mert:„Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok magatokra,
és ne hordjatok terhet
szombat-napon, se Jeruzsálem kapuin
be ne vigyetek!” (Jer. 17,21)
Nehémiás ezt
úgy oldja meg, hogy: „Amikor a nyugalom
napja előestéjén árnyék borult Jeruzsálem kapuira, megparancsoltam, hogy zárják
be az ajtószárnyakat. Azt is megparancsoltam, hogy ne nyissák ki azokat, amíg
el nem múlt a nyugalom napja. Néhány legényemet a kapukhoz állítottam, hogy ne jusson be semmiféle teher a nyugalom
napján” (Nehem. 13,19)
[De: Volt
egy szűkkapu a városba vezető úton, ahol a tevét előbb le kellett málházni, s
csak azután mehetett be a városba, ha a nagy kaput már zárva találták. Így a
világi gazdagságot, a világ szerinti gondolkodásmódot is le kell vetni, vagyis
a bejutáshoz „le kell málházni”] De az Úr meg tudja oldani ezt a problémát is: „Avagy az Úrnak (és az ÚR számára) lehetetlen-é valami?” (1 Móz. 18,14)
„Mert az Istennél semmi sem [és nincs
olyan dolog amely] lehetetlen [mert Isten egyetlen szava (réma: kijelentése; pl.
egy személyre szóló kijelentése) sem
hiúsulhat meg]” (Luk. 1,37)
És Isten nem
változott: „Tudom, hogy te mindent
megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál (és
nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál)” (Jób. 42,2)
Jeremiás
megvallása: „Ah, ah, Uram Isten! Ímé te
teremtetted (Te alkottad) a mennyet
(az eget) és földet a te nagy hatalmaddal
és a te kiterjesztett (és kinyújtott) karoddal,
és semmi sincs lehetetlen előtted
(és Neked)!” (Jer. 32,17).