IGE: Isten Krisztusban felültetett a mennybe.

 „Hogy megmutassa, kinyilvánítsa rajtunk a következendő időkben, az eljövendő világkorszakokban az Ő kegyelmének felséges, mérhetetlen gazdagságát, túláradó bőségét, hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban* (Eféz. 2,7)

*Tette ezt azért: „És hogy megismertesse,és megláttassa az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve a dicsőségre alkotott mit szólhatsz ellene? (Róm. 9,23)

Az apostol így buzdít: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt” (1Jn. 3,1)

Ez pedig akkor történt: „… amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által, akit kitöltött ránk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek” (Tit. 3,4-7)

Ezt pedig az Evangélium hirdetése tette lehetővé: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek, vagyis pogánynak is. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él” (Róm. 1,16-17)

Amelyben kijelentést nyer, hogy: „Mert azt, vagyis: az Úr Jézust, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21)

Erről prófétál Dávid: „Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát - az Úr Jézus Krisztust - az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte!” (Zsolt. 22,31-32).