Ő is oda jön, ahová elküld minket.
"Amikor Jézus elvégezte a tizenkét tanítványnak
adott utasítást, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon az ő
városaikban" (Mt 11,1).
Amikor Isten szólt: "Menj el" - és te mégis
ott maradtál, mert annyira magadra vetted szeretteid gondját: ezzel
megfosztottad őket attól, hogy maga Jézus Krisztus hirdesse nekik az Igét. De
amikor engedelmeskedtél és a következményeket Istenre bíztad, akkor az Úr
elment a te városodba tanítani. Amíg nem engedelmeskedtél, útját álltad.
Figyeld meg, hol kezdesz vitatkozni és vélt kötelességedet tolod Urad parancsa
elé. "Tudom, hogy Isten mondta: menjek el, de ideköt a munkám." - Ez
azt jelenti: nem hiszed, hogy Jézus úgy is gondolja, ahogyan mondja.
Ő tanít ott, ahol minket elhallgattat. "Mester...
készítsünk... három sátrat" (Lk 9,33).
Nem játsszuk-e mások életében a műkedvelő gondviselés
szerepét? Talán olyan hangoskodva osztjuk utasításainkat másoknak, hogy Isten
már nem is fér hozzájuk? Legyen becsukva a szánk, szellemünket pedig tartsuk
éberen. Isten tanítást ad nekünk Fiáról; áhítatunkat a megdicsőülés hegyévé
változtatná, ha engednénk, hogy megtegye. Amikor bizonyosan tudjuk, milyen
módon fog munkálkodni Isten, Ő soha többé nem fog úgy eljárni.
Ahol "megállj"-t parancsol, ott álljak
rendelkezésére. "Maradjatok... míg..." (Lk 24,49).
Ő munkálkodni fog, csak állj rendelkezésére, de ne
duzzogva, amiért egy arasznyira sem látsz előre. Eléggé felszabadultunk-e már
saját szellemi hangulatainkból, hogy már rendelkezésére állhatunk Istennek? A
várakozás nem azt jelenti, hogy összetett kézzel ülünk, hanem hogy megtanuljuk megtenni,
amit Ő mondott.
Az Ő útjainak ezeket a szakaszait ritkán ismerjük fel.
Oswald Chambers "Krisztus
mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.