Ige: Ki látja, és ismeri Istent?

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, Ő jelentette ki, hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá Őt* (Ján. 1,18)

*Mózes kéri az Urat: „És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és elvonultatom előtted egész fenségemet, és kiáltom, és kimondom előtted az Úr, azaz Jahve nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Orcámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. És monda az Úr: Ímé van itt hely énnálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy, elvonul előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod, mert ember nem láthatja meg” (2 Móz. 33,18-23).

A testté lett Ige – az Úr Jézus – kijelentése: „Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, és senki sem tudja, hogy kicsoda az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja megjelenteni” (Mát. 11,27 és Luk 10,22).

Mert: „Nem mintha az Atyát valaki látta, csak az, aki Istenből van, az látta az Atyát” (Ján. 6,46).

„Övé egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen, és megközelíthetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség, tisztelet és örökkévaló hatalom. Ámen” (1 Tim. 6,16).

Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istenből született, és ismeri az Istent” (1 Ján. 4,7)

És bár: Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten lakik bennünk, és bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé lett bennünk” (1 Ján. 4,12)  .