1 János 4. fejezet: Az Isten szeretet; (göröggel és kapcsolódó igékkel)

1 Ján. 4,1 Szeretteim, ne [(piszteuó): bízzatok], és ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok [(dokimadzó): vizsgáljátok] meg a szellemeket, ha [(ei): vajon] Istenből vannak-e [származnak-e]; mert sok hamis [(pszeudoprophétész): hazug] (ál)próféta jött ki [(exerkhomai): származik, ered, és jár szerte] a világba / ból^*

*Az Úr Jézus így figyelmezteti az Övéit: „Őrizkedjetek, óvakodjatok, pedig a hamis prófétáktól, és ügyeljetek, figyeljetek oda, és tartsátok szemmel az ál- a látszat, és hazug prófétákat, akik juhoknak ruhájában, vagyis báránybőrben, bárány-külsőben jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg, és ismeritek fel őket. Vajon a tövisről, azaz a tövisbokorról szednek-e szőlőt, vagy a bojtorjánról, vagy a bogáncskóróról, vagy a tüskés gyomnövényről fügét?” (Mát. 7,15-16).

„… Meglássátok, és vigyázzatok, hogy valaki el ne hitessen, és meg ne tévesszen titeket, mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus, azaz a felkent; és sokakat elhitetnek, és megtévesztenek” (Mát. 24,4-5).

„Mert hamis Krisztusok, azaz hamis felkentek és hamis próféták támadnak, és állnak majd elő, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, és megtévesszék, ha lehet, a választottakat is” (Mát. 24,24-25).

 Bizony: „Sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek, és megtévesztenek” (Mát. 24,11).

Azért: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a nektek prófétáló prófétáknak szavait, beszédét, akik néktek prófétálnak. Elbolondítnak titeket, és hiábavalóságba vezetnek, haszontalan, céltalan dologba visznek, és hiú reményt ébresztenek bennetek. Mert ők csak az ő szívüknek látását szólják, és saját bensőjük látomását hirdetik, nem az Úr szájából valót, és nem azt, amit az ÚR adott” (Jer. 23,16).

János apostol elragadtatásban így látja ezeket a hamis prófétákat: „És láték a sárkány, vagyis a sátán szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek” (Jel. 16,13-14).

Az apostol így figyelmezteti Krisztus népét arra, hogy ki a hamis próféta: aki mást tanít, mint amit az apostolok, az a hamis próféta: „Kérlek, buzdítlak, és intelek pedig titeket atyámfiai, testvérek, vigyázzatok azokra, és tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat, és egyenetlenséget, széthúzásokat, megosztást, meghasonlásokat támasztanak, és háborúságnak okai volnának. Akik botránkozásokat okoznak, vagyis kelepcéket készítenek, és elégedetlenséget okoznak a tudomány körül, és akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy épp az ellenkezőjét tanítják annak melyet tanultatok. És azoktól hajoljatok el, sőt kerüljétek, távoztassátok el őket, és térjetek ki előlük^” (Róm. 16,17)

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15).

Ezek más Evangéliumot hirdetnek: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint már korábban is megmondtuk, most ismét mondom: ha valaki nektek más evangéliumot hirdet, azon kívül, amelyet elfogadtatok, átkozott legyen!” (Gal. 1,8-9).

Már Ezékielen keresztül így figyelmeztet az Úr: „Elöljárói ő közepette, mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni, vagyis az embereket elpusztítani, hogy nyerekedhessenek nyereséggel, vagyis nyereségvágyból. És prófétái mázolnak nékik mázzal, és mázolják a habarcsot: hiábavalóságot látnak, s jövendölnek és jósolgatnak hazugságot nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! Holott az Úr nem beszélt, és nem szólt” (Ezék. 22,27-28)

„Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva, és Általa sugalmazva szólottak az Istennek szent emberei, akik Istenből szóltak. Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és ezekkel az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet, és gyors pusztulást hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát, és romlását, és pusztulását, akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek. És benneteket szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, mert ellenük már régóta készen van az ítélet, és romlásuk nem szunnyad, nem kerülik el pusztulásukat” (2 Pét. 1,21; 2,1-3)

És egyik ismertető jegyük a hamis prófétáknak, hogy hústest szerint élnek, és járnak:  „A hústestnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, és jól láthatók. Melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, fajtalanság, prostitúció, tisztátalanság, bujálkodás. Szemtelenség, arcátlanság, kicsapongás, féktelenség, szemérmetlenség. Bálványimádás, varázslás, kuruzslás, boszorkányság babonaság, mágia. Ellenségeskedések, gyűlölet, gyűlölködés, versengések, viszály, veszekedés, vita. Vetélkedés, harc, civakodás, féltékenység, harag, indulat, düh, bosszúság, patvarkodások. Irigység, vetélkedés; hivatalért történő versengés, visszavonások, meghasonlás, széthúzás, elszakadás, lázadás, pártütések, megosztottság. Pártoskodás, szakadások. Rosszindulat, gyűlölet, gyilkosságok, részegségek, tobzódások, vad mulatozások, lakmározás, dőzsölések és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek és figyelmeztetlek benneteket, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek hogy akik így élnek, Isten országának, Isten Királyságának örökösei nem lesznek” (Gal. 5,19-24).

1 Ján. 4,2 Erről ismerjétek meg az Isten Szellemét: valamely [(pasz pasza pan): minden] szellem Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istenből van. [Más fordítás: Istenből való minden szellem, aki vallást tesz a Krisztus Jézusról, hogy húsban jött el]^*

*És azért hústestben jött el az Úr: „Mivel a gyermekek [a görög: szó szerinti jelentése a megütött] (hús)testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse [(katargeó): hogy erejét veszítse, szószerint: teljesen működésképtelenné, hatástalanná tegye] azt, akinek hatalma van [aki erőt és hatalmat birtokol] a halálon, tudniillik az ördögöt [(diabolosz): a vádlót, rágalmazót, hibáztatót, félrevezetőt, ellenséget, ellenállót, vagyis a sátánt]. »Más fordítás: miután a gyermekekkel a vér és hús közösségébe lépett, neki is hasonlóképpen részt kellett kapnia a húsból és vérből, hogy a halálon át hatástalanná tehesse azt, aki uralkodik, a vádlót«” (Zsid. 2,14).

És hogy ki a Krisztus, arról Pál apostolon keresztül szól a Szent Szellem: Izráel fiai a pusztában: „mindnyájan ugyanazt a szellemi italt itták, mert ittak a szellemi kősziklából, amely követi vala őket, és velük ment. E kőszikla pedig a Krisztus volt” (1 Kor. 10,4).

Hogy ki volt a kőszikla, és ki ellen lázongtak Izráel fiai, arról így beszél Isten Igéje: „És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr azaz Jahve rendeléséhez képest, az ő útjuk rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize. Verseng, és perbe szállt vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek, miért szálltok perbe én velem? Miért kísértitek az Urat, azaz Jahvét? És szomjúhozik vala ott a nép a vízre, és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat? Mózes pedig az Úrhoz kiálta segítségért mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés híja, hogy meg nem köveznek engemet. És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közül; pálcádat, azaz botodat is, mellyel a folyót megsújtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én oda állok te elődbe a sziklára, és ott állok előtted a sziklán, a Hóreben, és te sújts a sziklára, és víz jő ki abból, és víz fakad belőle, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára. És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, Izráel fiainak perlekedése miatt, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajon köztünk van-e az Úr vagy nincsen? (2 Móz. 17,1-7).

1 Ján. 4,3 És valamely [(pasz pasza pan): minden] szellem amely  nem vallja [(homologeó):nem ismeri el, és nem vallja meg] Jézust [(szarx): hús] testben megjelent Krisztusnak, az nincsen az Istenből: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, és [(akúó: megértettétek] hogy eljő, hogy [(erkhomai: megérkezik]; és most már [(nün: jelenleg] e világban is van^*

*Ugyanis: „Fiacskáim [gyermekeim], itt az utolsó óra [(eszkhatosz): a jelenlegi létkor bevégződése]; és amint hallottátok, hogy az antikrisztus [(antikhrisztosz): a hamis felkent] eljő, így most sok antikrisztus [(antikhrisztosz): hamis felkent] támadt, és [jelent meg]; ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra [(eszkhatosz): a jelenlegi létkor bevégződése]. Mert: „Ki a hazug, a [(pszeusztész): csaló] ha nem az, aki tagadja, hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút” (1 Ján. 2,18.22).

Ezért: „Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem próbáljátok (és vizsgáljátok) meg a szellemeket, ha Istenből vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba” Igen: „sok [(polüsz pollé polü): számos, és mindenféle] hitető [(planosz): csaló, félrevezető, eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető; szemfényvesztő] jött e világra [és lépett porondra a világba], akik nem vallják a Jézust (hús)testben megjelent Krisztusnak. Ez a hitető [(planosz): csaló, félrevezető, eltévelyítő, megtévesztő, bűnre csábító, tévútra vezető; szemfényvesztő] és az antikrisztus [hamis Krisztus, hamis felkent] (2 Ján. 1,7).

1 Ján. 4,4 Ti az Istenből vagytok fiacskáim [gyermekeim], és legyőztétek azokat [(nikaó): győzedelmeskedtetek azokon]; mert nagyobb [(meidzón): hatalmasabb] Ő, aki bennetek van, mint az, aki e világban van*

*Ezért aki Istenből született:„Mert mindaz, aki az Istenből született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?!” (1 Ján. 5,4-5).

És bár: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben (szóma = személyünkben) hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. (szarx = a húsunkban)” (2Kor. 4,8-12).

 „De mindezekben [és mindezekkel szemben] győzteseknél is többek vagyunk, [és felettébb diadalmaskodunk, sőt döntő, és teljes, tökéletes, végleges, fölényes győzelmet aratunk] Őáltala, aki minket szeretett” (Róm. 8,37).

A győztes Hadvezér által, aki: „Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat [fennhatóságokat], őket bátran mutogatta [(parrészia deigmatidzó): a legyőzött hatalmakat diadalmenetben tette közszemlére, így legyőzöttekként a győztes nép előtt „mutogatta”, vagyis megcsúfolta. Nyilvánosan kipellengérezte, megszégyenítette], diadalt vévén rajtuk abban [(thriambeuó): aki diadalmaskodott rajtuk, diadalt vett fölöttük= legyőzte, leigázta őket, s ennek nyílt jelét is adta. Győztes hadvezérként, mint legyőzötteket diadalmenetben felvonultatta]” (Kol. 2,15).

És aki ezt mondja: „Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, akik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, (elpusztulnak) akik veled perlekednek. Keresed őket és meg nem találod a veled versengőket, (akik téged támadnak); megsemmisülnek teljesen, akik téged háborgatnak (akik ellened harcolnak). Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom, és aki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” (Ésa. 41,11-13).

1 Ján. 4,5 Azok [ők] a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, [ezért a világból veszik a beszélni valójukat, és a világról beszélnek] és a világ hallgat rájuk^*

*De: „Aki felülről [Istenből] jött, feljebb való [hatalmasabb] mindenkinél [mindeneknek fölötte van]. Aki a földből való [a földből származik], földi az [a földhöz tartozik] és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való [az felette van mindeneknek; hatalmasabb] mindenkinél. És arról tesz bizonyságot [Ő arról beszél; Arról tesz tanúságot], amit látott [ami felől látást kapott] és hallott; és az Ő bizonyságtételét [de amit mond] senki sem fogadja be” (Ján. 3,31-32).

Dávid próféciája kijelenti azt is, hogy kijött el erre a földre.  „Mert te vagy Uram (JHVH=Jehova), a legfenségesebb az egész földön, magasan fölötte vagy minden istennek” (Zsolt. 97,9).

1 Ján. 4,6 Mi az Istenből vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istenből, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak [(alétheia): a valóságnak] Szellemét és a tévelygésnek [(plané): csalás, félrevezetés] szellemét^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Mi pedig nem a világ, vagyis nem a világrendszer, a kozmosz szellemét kaptuk és fogadtuk be, hanem az Istenből eredő, az Istenből való Szellemet hogy megismerjük, és megtudjuk azokat és tudatában legyünk annak, amit az Isten a kegyelemben, vagyis amit Isten kegyelme ajándékozott nekünk” (1Kor 2,12).

Vagyis az igazság / valóság, azaz a Krisztus Szelleméről: „… Én vagyok az igazság [(alétheia): vagyis a valóság]…” (Ján. 14,6).

„…Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé” (Róm 8,9).

Mert: „Aki Istenből való, hallgatja [(akúó): felfogja, és megérti] az Isten beszédeit [(rémáját): kijelentését, Igéjét]; azért nem hallgatjátok [(akúó): és nem fogjátok fel, és értitek meg] ti, mert nem vagytok az Istenből valók” (Ján. 8,47).

1 Ján. 4,7 Szeretteim, szeressük egymást: [(agapaó): úgy, hogy magát teljesen átadja, és teljesen összeköti, és eggyé válik az ő testvérével], mert a szeretet az Istenből van, [Istenből ered]; és mindaz, [(pasz pasza pan): mindenki] aki szeret, az Istenből született, és ismeri az Istent*

*Azok: „Akik nem vérből, sem a hústestnek akaratából, és ösztönéből, sem a férfiúnak indulatjából, vágyából, hanem Istenből születtek” (Ján. 1,13).

1 Ján. 4,8 Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet^*

*És: „Erről ismerhetők meg [(tútó en phanerosz): ennek alapján lesznek szemmel láthatók, nyilvánvalók] az Isten gyermekei és az ördög [(diabolosz): vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető] gyermekei: aki igazságot nem cselekszik, és nem [(dikaioszüné poieó): válik megigazulttá], az egy sem az Istenből való, és az sem, aki nem szereti [(agapaó): úgy, hogy magát teljesen átadja, és teljesen összeköti, és eggyé válik az ő testvérével]” (1 Ján. 3,10).

1 Ján. 4,9 Az által lett nyilvánvalóvá [(tútó phaneroó): abban nyilvánult meg, abban lett láthatóvá] az Isten [(hémin): hozzánk való] szeretete [(en eisz): velünk szemben], hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világba, hogy éljünk [(dzaó): életre keljünk] általa^*

*Pál apostol bizonyságtétele: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét isteni természetét abban mutatta meg, azzal bizonyítja, hogy abban az időben, mikor még bűnösök, vagyis céltévesztők voltunk, Krisztus már akkor érettünk meghalt” (Róm. 5,8).

És tette ezt Isten azért:  Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki hiszen Őbenne, az nem jut ítéletre; aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Ján. 3,16.18).

„Mikor pedig eljött, elérkezett az időnek teljessége, a beteljesedés ideje, kibocsátotta, és elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki asszonytól született, aki törvény alatt lett, vagyis a törvénynek alávetve, és a törvény alá adatott. Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, és kivásárolja, hogy elnyerjük, vagyis hogy visszanyerjük a fiúságot, és ismét Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5).

„És az Ige hústestté lett és lakozék, sátrat vert, letáborozott mi közöttünk és láttuk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal, akit kegyelem és igazság tölt be” (Ján. 1.14).

Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy ki jött el hústestben: „És minden versengés nélkül, közismerten, elismerten, bevallottan, és valóban nagy a hitnek eme titka: Isten, aki megjelent, aki láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott hústestben, megigazíttatott, és igaznak bizonyult szellemben. Megláttatott, megjelent, megmutatkozott az angyaloknak. Hirdettetett a pogányok, vagyis a népek, nemzetek közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

Így beteljesült ez a prófécia is: „És megjelenik az Úr, vagyis Jahve dicsősége, és minden hústest látni fogja azt; mert az Úr szája szólt, mert az ÚR, // Jahve // maga mondja ezt” (Ésa. 40,5).

Ő az, akiről így hangzik a prófécia: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévaló Atyának, békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6).

1 Ján. 4,10 Nem abban van [nem abban jelentkezik] a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért [(hamartia): a mi céltévesztésünkért]^*

*Ugyanis: „Mindenki vétkezett, vagyis eltévesztette a célpontot, és nélkülözi, szűkölködik, híjával van az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen, ajándékképpen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. [Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]. Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul, - fedélnek, mint előkép. Ő a frigyláda fedele a Templomban, vagyis az irgalom helye, a kiengesztelés - Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát, és az Ő igazságosságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyan ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta” (Róm. 3,23-25).

És így folytatódik a kijelentés: „Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette önmagával a világot [Más fordítás: Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kiengesztelte. Nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, nem számította fel nekik az eleséseket, a hibás lépéseket, botlásokat, baklövéseket, melléfogásokat és törvényszegéseket, és reánk bízta, sőt belénk helyezte a békéltetésnek, a kibékítés, a kiengesztelődés igéjét” (2 Kor. 5,19)

„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint” (Eféz. 1,7)

Ő: „Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; …” (Gal. 3,13)

„hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,5)

„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék” (Eféz. 2,8-9)

Így váltunk szabaddá: „Mert a Jézus Krisztusban való élet Szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2).

1 Ján. 4,11 Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást. [akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást]^*

*Az Úr Jézus parancsa az Övéihez: „Ez az én parancsolatom, hogy [úgy] szeressétek egymást [(agapaó): teljesen adjátok át, szánjátok oda magatokat egymásnak], amiképpen én szerettelek titeket [(agapaó): és teljesen átadtam, oda szántam magamat nektek]. Nincsen senkiben nagyobb [(agapé): Isten szerinti] szeretet annál, mintha valaki életét adja [(tithémi): életét leteszi] az ő barátaiért” (Ján. 15,12-13).

Mert: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [vagyis céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8).

„Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért (testvéreinkért)” (1 Ján. 3,11.16).

És arra buzdít az apostol, hogy: „Legyetek annakokáért követői [utánzói] az Istennek, mint szeretett [(agapétosz): kedvesen, drágán, nagyon szeretett] gyermekek: És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,1-2).

És ismét: „legyetek pedig egymáshoz jóságosak [kedvesek, jóindulatúak], irgalmasok [könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők egymás iránt], megengedvén [bocsássatok meg mindig] egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett [megbocsátott] néktek” (Eféz. 4,32).

És újra: „Mindenekelőtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti elszánt, megállás nélküli, heves, forró szeretetre (vagyis egymás odaadó szeretetére); mert a szeretet sok vétket (sérelmet, bűnt) elfedez (befed, betakar, és vétkek tömegét leplezi el)” (1Pét 4,8).

És: „Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (tiszta szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23).

1 Ján. 4,12 Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk [lakik, bennünk él] és marad, és az ő szeretete teljessé lett [(teleioó): bevégezetté vált, végcélba jutott, teljessé / tökéletessé lesz] bennünk^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, Ő jelentette ki, hirdette meg félreérthetetlenül, tette nyilvánvalóvá Őt” (Ján. 1,18).

Mózes kéri az Urat: „Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet. És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orcád előtt menjen el, és elvonultatom előtted egész fenségemet, és kiáltom, és kimondom előtted az Úr, azaz Jahve, az Örökkévaló nevét: És könyörülök, akin könyörülök, kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Orcámat azonban mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. És monda az Úr: Ímé van itt hely énnálam; állj a kősziklára. És mikor átmegy, elvonul előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok. Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orcámat nem láthatod, mert ember nem láthatja meg” (2 Móz. 33,18-23).

Éppen ezért a Hóreben megjelenő Istent sem láthatta a nép sem: „Akkor ti közelebb jöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett, sötétség, felhő és homály borította. És szóla az Úr néktek a tűz közepéből. A szavak hangját ti is halljátok vala, de csak a hangot; alakot azonban nem láttok vala” (5 Móz. 4,11-12).

A testté lett Ige – az Úr Jézus – kijelentése: Mert: „Nem mintha az Atyát valaki látta, csak az, aki Istenből van, az látta az Atyát” (Ján. 6,46).

„Övé egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen, és megközelíthetetlen világosságban lakozik; akit az emberek közül senki nem látott, sem nem láthat: akinek tisztesség, tisztelet és örökkévaló hatalom. ámen” (1 tim. 6,16).  

És folytatódik a kijelentés, de: „Aki megtartja az ő beszédét, (az ő igéjét) abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk” (1 Ján. 2,5).

 „Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk. És aki az ő parancsolatait megtartja, az Őbenne marad és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk (van, és) marad, abból a Szellemből, amelyet nékünk adott (vagyis hogy a saját Szelleméből adott nekünk)” (1 Ján. 3,23-24).

 „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek” (1 Ján. 5,3).

És az Úr Jézus így folytatja: „Aki ismeri [(ekhó): megragadja, birtokolja, alárendeli magát neki, rendelkezésére áll, befogadja, érti, tudja] az én parancsolataimat és megtartja [(téreó): ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] azokat, az [vagyis ő] szeret engem [(agapaó): vagyis az teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem]. Aki pedig engem szeret [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], azt szereti [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] az én Atyám. Én is szeretem őt [(agapaó): és teljesen átadom, oda szánom magamat neki, eggyé válok vele], és kijelentem [(emphanidzó emautú): megismertetem, kijelentem magam, tudomására hozom, láthatóvá, nyilvánvalóvá teszem, megmagyarázom] (ön)magamat annak. Ha valaki szeret engem [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát nekem, eggyé válik velem], megtartja [(téreó): ügyel rá, megőrzi, magánál tartja] az én beszédemet [(logoszomat): az én igémet]. És az én Atyám szereti őt, [(agapaó): vagyis teljesen átadja, oda szánja magát neki, eggyé válik vele] és ahhoz megyünk, [(poieó moné): és szállást készítünk magunknak nála] és annál lakozunk” (Ján. 14,21.23).

És az engedelmesség eredményéről így hangzik a kijelentés: „Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, és megtartjátok, és teljesítitek azokat: az Úr, a te Istened is megtartja néked a szövetséget és irgalmasságot, amely felől megesküdött a te atyáidnak. És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését (és szaporulatát) azon a földön, amely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy néked adja azt. Áldottabb lészesz minden népnél; nem lészen közötted magtalan férfi és asszony, sem barmaid között meddő. És távol tart az Úr (JHVH: Jahve: az Örökkévaló) te tőled minden betegséget, (šּׂúr súr ḥŏlí): vagyis elvesz, eltávolít, megszüntet, elfordít, minden gonosz, veszélyes, rosszindulatú betegséget, nyavalyát, bajt). Égyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, (és mindazokat a rosszindulatú egyiptomi bajokat) amelyeket ismersz ((jḏʿ): tudsz, érzékelsz, megtapasztalsz). Nem veti azokat te reád, vagyis:(śím śúm): nem tétethetők, nem helyeztethetők azok tereád), hanem mind azokra, akik gyűlölnek téged” (5 Móz. 7,12-15).

1 Ján. 4,13 Erről [(tútó en): abból] ismerjük meg, hogy Őbenne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minékünk^*

*Pontosítja a Szent Szellem, hogy ki Ő és hol lakik: „Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek (szóma): azaz személyetek, legbelső énetek a bennetek lakozó Szent Szellemnek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben (szómati) a ti egész valótokban” (1 Kor. 6,19-20).

Pál apostol megvallása: „...Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: „Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek” (2Kor. 6,16)

Mert: „ti nem vagytok testben, (szarki) vagyis húsban, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. Hogyha pedig Krisztus bennetek van, jóllehet a test (szóma) személy, azaz az egó / az én holt, illetve halandó a bűn miatt, vagyis a céltévesztés következtében. A szellem azonban örökélet, vagyis természetfeletti élet az igazságért. Vagyis a szellem örökéletet, természetfeletti életet ad megigazultság által” (Róm. 8,9-10).

Így teljesült be a prófécia: „És adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek, és elveszem (eltávolítom) a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek” (Ezék. 36,26-27).

És még gyermekeinkre is vonatkozik az ígéret: „Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm Szellememet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre” (Ésa. 44,3).

1 Ján. 4,14 És mi láttuk, és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül [a világ Megmentőjéül]^*

*János apostol bizonyságtétele így hangzik: „Ami kezdettől fogva vala, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, megfigyeltünk, és kezeinkkel is illettünk, megtapintottunk, az életnek Igéjéről. És mert az élet megjelent és mi láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek is az örök életet, amely azelőtt az Atyában vala és most megjelent nékünk. Amit tehát hallottunk és láttunk, azt hirdetjük néktek is, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal” (1 Ján. 1,1-3).

„És az Ige hústestté lett és lakozék, sátrat vert, letáborozott mi közöttünk és láttuk, szemléltük az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét. Aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal, akit kegyelem és igazság tölt be” (Ján. 1.14).

Péter apostol így tesz bizonyságot a dicsőség Uráról: „Mert nem mesterkélt [és nem kitalált, (szophidzó): ravaszul kieszelt, mesterségesen kiagyalt] meséket [(müthosz): nem szájhagyomány útján terjedő elbeszéléseket, vagy kitalált mítoszokat, azaz: meséket, vagy legendákat] követve [és nem bölcsen kieszelt hitregék nyomába szegődve] ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát. [(dünamisz): erejét] és eljövetelét [vagyis: (parúszia): megjelenését, jelenlétét, megérkezését, és látogatását]. Hanem mint akik szemlélői [és szemtanúi] voltunk az ő [megdicsőülésének], nagyságának [(megaleiotész): fenségének, hatalmas erejének, dicsőségének, és ragyogásának]” (2 Pét. 1,16).

És János apostol megerősíti a bizonyságtételt: „És aki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higgyetek” (Ján. 19,35).

Beteljesült a prófécia: „És megjelenik az Úr, Jahve, az Örökkévaló dicsősége, és minden hústest látni fogja azt; mert az Úr szája szólt. Az ÚR, Jahve, az Örökkévaló maga mondja ezt” (Ésa. 40,5).

1 Ján. 4,15 Aki vallja [(homologeó): elismeri, és megvallja], hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben [Más fordítás: Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben]*

*És: „ha a te száddal (meg)vallást teszel [elismered, ugyanazt mondva] az Úr Jézusról [vagyis: Úrnak vallod Jézust] és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta [vagyis életre keltette] Őt a halálból, [a halottak közül] üdvözülsz ” (Róm. 10,9).

Azért: „Hogy mindenki úgy tisztelje [(timaó): értékelje, és becsülje] a Fiút, miként tisztelik [(timaó): értékelik, és becsülik] az Atyát. Aki nem tiszteli [(timaó): értékeli, és becsüli] a Fiút, nem tiszteli [(timaó): értékeli, és becsüli] az Atyát, aki elküldte őt” (Ján. 5,23).

De: „Aki félrelép [(parabainó): eltér, eltávolodik, továbbmegy, vagy aki túllép ezen] és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett [a Krisztusról szóló tanításban], annak egynek sincs Istene [abban nincs benne Isten]. Aki megmarad a Krisztus tudománya [a Krisztusról szóló tanítás] mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé [vagyis abban benne van az Atya is, meg a Fiú is]” (2 Ján. 1,9).

Pál apostolon keresztül nyer kijelentést, hogy mi a Krisztusról szóló tanítás: „És minden versengés nélkül (közismerten, elismerten, bevallottan, valóban) nagy a kegyességnek eme titka: Isten (aki) megjelent (láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté vált; megmutatkozott) (hús)testben. megigazíttatott (igaznak bizonyult) lélekben (pneuma: szellemben). Megláttatott (megjelent, megmutatkozott) az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek, nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe” (1 Tim. 3,16).

1 Ján. 4,16 És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. [Más fordítás: Minálunk megismerésbe és hitbe ment át a szeretet, melyet Isten bennünk tart].

1 Ján. 4,17 Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban [Görög szöveg: (tútó en): abban lett [(teleioó): bevégzetté, ebben jutott végcélba Isten szeretete (hémón meta): mibennünk (hina parrészia kriszisz): hogy a megkülönböztetés, különbségtétel, a döntés napján bizalommal szólhatunk majd, mert amilyen az ő helyzete, olyan a mi helyzetünk is ebben a világban].

1 Ján. 4,18 A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. [Görög szöveg: Az Isten szerinti [(agapé): szeretetben nincsen félelem, (phobosz): rémület, ijedtség, (alla): hanem a (teleiosz): beteljesült, felnőtt, érett korú, a végcélba ért (agapé):Isten szerinti szeretet kiűzi (balló exó): kidobja, kiveti, kihajtja a (phobosz): félelmet, rémületet, ijedtséget, mert a (phobosz): félelem rémület, ijedtség (kolaszisz): büntetéstől,  fenyítéstől tart: akit pedig  (ekhó phobosz): megragadott, és hatalmában tart a félelem, rémület, ijedtség, az nem lett (teleioó): teljessé, tökéletessé, bevégzetté, felnőtté, érett korúvá, nem jutott végcélba] az (agapé): Isten szerinti szeretetben]^*

*És: „erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból [valóságból] vagyunk, és így tesszük bátorságosakká [és így nyugtatjuk meg] ő előtte a mi szíveinket. [Görög szöveg: (kai): így aztán (tútó): ebből (ginószkó): megismerjük, és megértjük (hoti): hogy mi a (alétheia): valóságból (eszmen): vagyunk, és így (peithó): bizalommal lesz az Ő (emproszthen): színe előtt a (kardia): szívünk]” (1 Ján. 3,19).

Mert akik újjászülettetek: „nem kaptatok rabszolgaság szellemét ismét a félelemre, hogy félelemben éljetek, vagy újra féljetek, és rettegjetek, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok és nyertétek el, aki által kiáltjuk: Abbá, az-az szerelmes Atyám, vagyis: Édesapám! Apu: aminek következményeként: megváltozott a családi helyzetetek, egy másik család tagjai lettetek. Ez névváltozással is járt. Új otthonotok lett, az új család szokásait, törvényeit kell követnetek. Új felelősségek és kiváltságok birtokosai lettetek” (Róm. 8,15).

Mert Isten: „Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztusban, akarata és tetszése szerint” (Eféz. 1,5).

És: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot” (Gal. 4,4-5).

Akik ezt hittel befogadják, azoknak így szól az ígéret: „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba meritkeztetek be, Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,26-27).

 Így kaptuk meg a fiúság Szellemét: „Mert nem a félelemnek szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság Szellemét” (2Tim. 1,7).

Kaptuk pedig a Krisztus Szellemét azért: „hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban” (Fil. 2,15).

És: „Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó; hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).

És: „Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben, a mi Istenünk és Atyánk előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szentjeivel egyetemben” (1 Thess. 3,13).

És így folytatódik a kijelentés: „És most, fiacskáim [gyermekeim] maradjatok Őbenne; hogy mikor, és [bármikor] megjelenik [(phaneroó): nyilvánvalóvá lesz, megmutatkozik, és láthatóvá lesz], bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk [(mé aiszkhünó): nehogy szégyent valljunk] előtte az Ő eljövetelekor [(parúszia): megérkezésekor, jelenlétében]. Ha [(eidó oida): megismertétek], és tudjátok, hogy ő igaz, [(ginószkó) megértettétek], és tudjátok, hogy aki az igazságot [(dikaiosz): a megigazultságot] cselekszi, [(poieó): megvalósítja] az [is] mind belőle született, Belőle [vette eredetét]” (1 Ján. 2,28-29).

 Az Úr Jézus maga jelenti ki, hogy: „Én vagyok… az igazság [(alétheia): vagyis a valóság]…” (Ján. 14,6).

„Azért ha valaki [mindenki, aki] Krisztusban van, új [(kainosz): ismeretlen, szokatlan, meglepő] teremtés az [új teremtmény]; a régiek [az eredeti, kezdeti, ősi] elmúltak [a régi megszűnt, tovatűnt], ímé, újjá lett minden [valami új valósult meg; új jött létre; új állt elő]” (2 Kor. 5,17).

1 Ján. 4,19 Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket. [Más fordítás: Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket]!

1 Ján. 4,20 Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát [a testvérét], hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát [a testvérét], akit lát, hogyan [(dünamai): képes] szeretni az Istent, akit nem lát?^*

*És az apostolok mind erre buzdítják Krisztus népét: „Minden dolgotok [(agapé): Isten szerinti] szeretetben menjen végbe! [Más fordítás: Minden, amit tesztek, szeretetben történjék]” (1 Kor. 16,14).

És: „Senkinek semmivel ne tartozzatok [ne legyetek adósok], hanem csak azzal, hogy egymást [az ugyanabból a (Krisztusi) fajtából egy másikat] szeressétek. [kölcsönös szeretettel; (agapaó): SZERET önzetlenül, a másik érdemeitől függetlenül] mert aki szereti a felebarátját [embertársát; különböző; „másféle” más fajtából való (Ádámi); idegent] a törvényt [Isten útmutatását, tanítását, amelyet az Igében jelentett ki] betöltötte. [beteljesít; véghezvisz, megvalósít; tartalmat adott neki]. A [felebaráti] szeretet [(agapé): isteni tulajdonság nyilvánuljon meg a másik ember iránt. Ez a szeretet nem tekint arra, hogy a másik ember megérdemli-e ezt a szeretetet. Aki így szeret, az megbecsüli a másikat, igyekszik örömet szerezni neki, javát és jólétét elősegíteni] nem illeti gonosszal a felebarátot. [nem szerez az embertársnak gonosz bántalmazást (nem tesz rosszat)] Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet. [tehát a szeretettel teljesen betöltjük a törtvényt] (Róm. 13,8.10)

 A törvény betöltését – beteljesítését – így magyarázza az apostol: „A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet” (1 Tim. 1,5)

Az igazi (Isten szerinti) szeretet pedig: „A szeretet hosszútűrő (türelmes), kegyes (jóságos); a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül (Nem viselkedik bántóan), nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt (a rosszat), Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr”(1 Kor. 13,4-7)

„A gyűlölet viszályt teremt, de minden vétket elfedez a szeretet” (Péld. 10,12).

Mert: „Ha azt mondjuk, hogy közösségünk [(koinónia): szoros, bizalmas, bensőséges, személyes kapcsolatunk] van vele, [azaz: Istennel] és sötétségben járunk [(peripateó): és továbbra is a sötétségben élünk], hazudunk [(pszeudomai): valótlanságot állítunk] és nem az igazságot [(alétheia): valóságot, vagyis az Igét] cselekesszük [és követjük]” (1 Ján. 1,6).

És így folytatódik a kijelentés: „Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. (alétheia: a valóság, vagyis Krisztus)” (1 Ján. 2,4).

Pedig ha nem él bennem a szeretet, azaz Isten, akkor: „ha [egész] vagyonomat mind felétetem [szétosztom] is [a nélkülözők közt; a szegények táplálására]. És ha testemet [szóma = a földi élet megjelenési formája, a személyiség lényege, ereje, teljes lénye] tűzre adom [hogy meg(el)égessenek, tűzhalálra, tűz martalékául szánom (úgy hogy égjek)] is [égőáldozatul, hogy dicsekedhessem], szeretet pedig nincs énbennem, semmi hasznom abból. [mit sem használ nekem] (1 Kor. 13,3).

Az Úr Jézus kijelentése az Övéi részére: Így nyilvánul meg, hogy isteni természet részesei vagytok: „Nektek azonban, akik hallgattok engem, ezt mondom: szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket. Aki arcul üt, annak tartsd oda a másik arcodat is, és aki elveszi felsőruhádat, attól alsóruhádat se tagadd meg. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és attól, aki elveszi a tiedet, ne követeld vissza. És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük” (Luk. 6,27-31).

„Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők [azaz testvérnő], mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül [vagyis hiányzik a létfenntartásukhoz szükséges táplálék], És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van [ami nélkülözhetetlen] a testnek [(szóma): az egész lényük számára]; mi annak a haszna [és mi hasznát látnák ők annak]” (Jak. 2,15-16).

Mert: „… az igaz irgalmas (könyörületes) és adakozó” (Zsolt. 37,21).

Hiszen: „Önmagával tesz jól a hívő férfiú.... Mert: A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül” (Péld. 11,17.25)

„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak” (Jak. 4,17).

Tégy jót a hitben testvéreiddel: „Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben” (Gal. 6,10)

És testszerinti rokonaiddal is: „Ha pedig valaki az övéiről és főképpen az ő háznépéről gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1 Tim. 5,8).

Hát: „Ne fogd meg [(mánaʿ): ne tartsd vissza] a jótéteményt (ṭôḇ) (baʿal): jó dolgokat, javakat, amivel rendelkezel] azoktól, akiket illet [akik szűkölködnek], ha hatalmadban van [('él): és lehetőséged van] annak megcselekedése. [Más fordítás: Ne késs jót tenni a rászorulóval, ha módodban van, hogy megtedd]. Ne mondd a te felebarátodnak [embertársadnak, barátodnak]: menj el, azután térj meg, [gyere máskor, jöjj vissza holnap és majd] holnap adok; holott nálad van, [ha mindjárt, tüstént adhatnád] amit kér, [ha tehetségedben van adnod]” (Péld. 3,27-28).

Mert azt mondja az Úr, hogy ez az: „… amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és testvéred előtt el ne rejtsd magadat (és ne zárkózz el testvéred elől)? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, (és ha segítségül hívod az URat, ő válaszol) jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszűnsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni; Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a sötétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, amelynek vize el nem fogy. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak” (Ésa. 58,6-12).

1 Ján. 4,21 Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát, [a testvérét] is^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Hallottátok, hogy megmondatott, és ki lett jelentve: Szeresd önzetlenül, érdemeitől függetlenül felebarátodat, a közeledben lévő embertársadat, a különböző; „másféle” más fajtából való, vagyis Ádámi idegent / vagyis a testi embert / és gyűlöld és utáld ellenségedet” (Mát. 5,43).

Az Isten népével kapcsolatosan már így szólt az Úr: „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, a népedhez tartozókkal, hanem szeressed felebarátodat, a közeledben lévő embertársadat, mint magadat. Én vagyok az Úr” (3 Móz. 19,18).

És az Úr Jézus parancsa: „Új [(kainosz): újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] parancsolatot adok néktek, [ami lényegében is különbözik a korábbitól, ami eddig még nem volt érvényben] hogy egymást szeressétek; [(agapaó): Vagyis teljesen szánjátok oda magatokat egymásnak, többre tartva a másikat, mint magatokat]. Amint [(kathósz): ugyanúgy, ahogyan] én szerettelek titeket [(agapaó): vagyis odaszántam magam érettetek], úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok [(agapé): vagyis Isten szerinti szeretettel szeretve és megbecsülve egymást, függetlenül attól, hogy a másik ezt bármivel kiérdemelte volna]” (Ján. 13,34-35).

 Mert példát [hüpodeigma): mintát, útmutatást] adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek” (Ján. 13,15).

Kijelenti a Szent Szellem, hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet: „Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét [agapéját, isteni természetét] abban mutatta meg, [azzal bizonyítja] hogy [abban az időben] mikor még bűnösök [céltévesztők] voltunk, Krisztus [már akkor] érettünk meghalt” (Róm. 5,8).

Minden Krisztusban hívőt így figyelmeztet a Szent Szellem: Hát: „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1).

És hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arról sok mondanivalója van a Szent Szellemnek: „Egymás terhét [(barosz): súlyos, nyomasztó teher, nehézség / olyan teherről van szó, amelynek hordozásához testvéri segítség kell / ] hordozzátok. [(basztadzó): visz, hordoz, cipel; elvisel, felvesz, elhordoz], és úgy töltsétek be [(anapléroó): beteljesít, megvalósít, teljessé tesz, teljességre juttat] a Krisztus törvényét. »(nomosz): Krisztus útmutatása, tanítása, amelyet az Igében jelentett ki«. [Más fordítás: Segítsetek egymásnak, amikor valakit gondok és bajok vesznek körül. Így engedelmeskedtek igazán a Krisztus törvényének]” (Gal. 6,2).

 „És járjatok [(peripateó): éljetek (agapé): isteni] szeretetben, miképpen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul [Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2 

És: „Az atyafiúi szeretetről [(philadelphia): testvéri szeretetről, és ragaszkodásról] pedig nem is szükség írnom néktek [(khreia): nincs is szükség rá, hogy írjak]. mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek [(theodidaktosz): Isten által tanítottak vagytok, aki megtanított arra, hogy (allélón): egymást kölcsönösen (agapaó): szeressétek, és teljesen odaszánjátok egymásnak magatokat]” (1 Thess. 4,9).

És az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket: „Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti elszánt, megállás nélküli, heves, forró szeretetre (vagyis egymás odaadó szeretetére); mert a szeretet sok vétket (sérelmet, bűnt) elfedez (befed, betakar, és vétkek tömegét leplezi el)” (1Pét 4,8).

„Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből (szellemből) szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23).

Mert: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket” (Ján. 15,12).

„Aki pedig megtartja az ő beszédét (az ő igéjét), abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Ebből tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; Atyámfiai, nem új parancsolatot írok néktek, hanem (egy) régi parancsolatot, amely előttetek volt (megvan nálatok) kezdettől fogva; a régi parancsolat az ige, amelyet hallottatok kezdettől fogva. Aki szereti az ő atyjafiát (a testvérét) a világosságban marad, és nincs benne botránkozásra való. (1 Ján. 2.7-8.10).

Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait (testvéreinket). Aki nem szereti az ő atyjafiát (a testvérét), a halálban (van, és) marad. Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért. Akinek pedig van miből élnie e világon, (és világi javakkal rendelkezik) és elnézi, hogy az ő atyjafia (a testvére) szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg (és hogyan lehetne) abban az Isten szeretete? Fiacskáim, (gyermekeim) ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal. (Ebből tudható) és erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte (az ő színe előtt) a mi szíveinket” (1 Ján. 3,11.14.16-19).  

„Ez pedig az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk” (1 Ján. 3,23).