Zsoltár 25. IMA A VESZÉLY IDEJÉN (szerkesztett);

Zsolt. 25,1 Dávidé. (Jelentése: szeretett, szerető, összekötő, egyesítő; főember). [Végig Dávid zsoltára, dicsőítése] Hozzád emelem, Uram, lelkemet! [Héber szerint: Dávidé. (jəhóváh): Jahve, Örökkévaló! Hozzád (násá' náśá'): felemelem (nep̄eš): szívemet].

Zsolt. 25,2 Istenem [('ĕlóhím)], Benned bízom [Benned  (báṭaḥ): reménykedem]; ne [hagyd, hogy] megszégyenüljek [meg ne gyaláztassam, és meg ne piruljak]; ne örüljenek rajtam [ne nevessenek ki, ne (ʿálac): ujjongjanak fölöttem] ellenségeim [ne diadalmaskodjanak rajtam].

Zsolt. 25,3 Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár [aki benned reménykedik, és tebenned bízik]; szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled [akik a hűséget könnyen megszegik]. »Héber szerint: Senki se (bvš): szégyenkezzen, és csalódjon várakozásában, (qáváh): reményében, aki Téged vár, és Benned reménykedik. (bvš): Szégyenkezzen, és csalódjon várakozásában, aki (rêqám): ok nélkül (bḡḏ): hűtlenkedik, elpártol, áruló módon cselekszik«.

Zsolt. 25,4 Útjaidat, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

Zsolt. 25,5 Vezess [hűségesen és oktass] engem a Te igazságodban [a Te ('ĕmeṯ): igazságod szerint] és taníts engem, mert te vagy az én szabadító [megmentő, üdvözítő] Istenem, [és gyámolom] mindennap várlak téged [mindig benned reménykedem, és tebenned bízom szüntelen].

Zsolt. 25,6 Emlékezzél meg Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], irgalmasságodról [könyörületedről] és kegyelmedről [(ḥeseḏ): szeretetedről, jóakaratodról, jóindulatodról, jóságodról], mert azok öröktől fogva vannak [hisz azok (ʿólám ʿôlám): időtlen időktől fogva valók].

Zsolt. 25,7 Ifjúságomnak [Ifjúkorom] vétkeiről [(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): tévedéseiről, céltévesztéséről, botlásairól, félrelépéséről, az útról való letéréséről] és bűneimről [(pešaʿ): lázadásomról, elszakadásomról] ne emlékezzél meg [(záḵar): ne tartsd emlékezetedbe, és ne tartsd számon, ne idézd fel többé, ne gondolj vissza]. Kegyelmed [(ḥeseḏ): szereteted, jóakaratod, jóindulatod, jóságod] szerint emlékezzél meg rólam [kegyelmesen gondolj rám], a te jóvoltodért [mert te (ṭúḇ): jóságos vagy], Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló]!.

Zsolt. 25,8 Jó [(ṭôḇ): kedves] és igaz [(jášár): igazságos] az Úr, [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] azért útba igazítja a vétkezőket [(ḥaṭṭá'): a céltévesztőket].

Zsolt. 25,9 Igazságban [(mišəpáṭ): jóindulatúan] járatja [végzésével (dáraḵ): vezérli] az alázatosokat, a [(ʿánájv ʿánáv): szerény, szelíd elnyomottakat], és az ő útjára [(dereḵ): ösvényére] tanítja meg az alázatosokat, a [(ʿánájv ʿánáv): szerény, szelíd elnyomottakat].

Zsolt. 25,10 Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévalónak] minden útja kegyelem [minden ('óraḥ): ösvénye (ḥeseḏ): szeretet, jóakarat, jóindulat, jóság] és hűség [('ĕmeṯ): szilárdság, stabilitás, állandóság; biztonság] azoknak, akik szövetségét és bizonyságait [(ʿéḏáh): bizonyítékait] megtartják [megőrzik].

Zsolt. 25,11 A te nevedért, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], bocsásd meg bűnömet [(ʿávôn ʿáôn): hogy elvétettem a célt], mert súlyos az.

Zsolt. 25,12 Kicsoda az [('íš): az ember], aki féli [(járé'): tiszteli] az Urat [(jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót]? Megmutatja annak az utat, amelyet válasszon [(járá' járáh): Ő oktatja, hogy melyik utat válassza].

Zsolt. 25,13 Annak lelke [(nep̄eš): élete] megmarad a jóban [élete (ṭôḇ): boldog, sikeres, áldott], és magzatja [(zeraʿ): és utóda, gyermeke] örökli a földet, [(járéš járaš): birtokba veszi ('erec): az országot].

Zsolt. 25,14 Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] bizodalmas az őt félőkhöz, az Őt [(járé'): tisztelőkhöz], és [(sôḏ): meghitt együttlétben van velük] és szövetségével oktatja őket. [Más fordítás: Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét megmutatja nekik].

Zsolt. 25,15 Szemeim mindenha [(támíḏ): szüntelenül, és

állandóan] az Úrra [(jəhóváh): Jahvéra, az Örökkévalóra] néznek, [(ʿajin): reá tekintenek]mert ő húzza ki a tőrből lábamat [mert ő  (jácá') szabadít ki a (rešeṯ) hálóból].

Zsolt. 25,16 Tekints reám [(pánáh): fordulj felém] és könyörülj rajtam [(ḥánan): légy kegyelmes hozzám], mert árva és szegény [(jáḥíḏ): magányos és (ʿání): elnyomott, szerencsétlen, nyomorult] vagyok .

Zsolt. 25,17 Eláradtak [(ráḥaḇ): igen megsokasodtak] szívemnek [(léḇáḇ): bensőmnek] szorongásai, [(cáráh): nyomorúságai, gyötrelmei] nyomorúságaimból [(məcuqáh məcúqáh): szorongattatásom, és gyötrelmemből] szabadíts meg engem [Más fordítás: Adj enyhülést szívem gyötrelmének és (jácá'): szabadíts, ments meg, vezess ki bajaimból, szorult helyzetemből, szükségeimből, ínségemből].

Zsolt. 25,18 Lásd meg szegénységemet [(ʿŏní): nyomorúságomat szenvedésemet, szorultságomat], és gyötrelmemet [(ʿámál):

gyötrődésemet, bajomat, megalázottságomat]; bocsásd meg [(násá' náśá'): vedd el] minden bűnömet [(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): minden vétkemet].

Zsolt. 25,19 Lásd [(rá'áh): tekintsd] meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, [mekkora elleneim száma] és gyilkos gyűlölséggel [és kegyetlen gyűlölettel] gyűlölnek engem.

Zsolt. 25,20 Őrizd [(šámar): óvd] meg életemet és szabadíts [(nácal): ragadj ki, ments] meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam [Más fordítás: Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek meg, mert hozzád menekültem, (ḥásah): oltalmat / menedéket Nálad kerestem].

Zsolt. 25,21 Ártatlanság (tóm): tökéletesség feddhetetlenség] és becsület [(jóšer): egyenesség, igazság] védelmezzenek [(nácar): rejtsenek el, óvjanak] meg engem, mert téged várlak [(qáváh): mert benned reménykedem].

Zsolt. 25,22 Mentsd ki, [(páḏáh): szabadítsd ki, ó Uram] Isten, Izráelt [(jiśərá'él): Isten harcosa, Isten fejedelme] minden bajából [nyomorúságából; minden szorongattatásából].