Zsolt.
25,1
Dávidé. (Jelentése: szeretett, szerető,
összekötő, egyesítő; főember). [Végig Dávid zsoltára, dicsőítése]
Hozzád
emelem, Uram, lelkemet! [Héber
szerint: Dávidé. (jəhóváh): Jahve, Örökkévaló! Hozzád (násá' náśá'): felemelem (nep̄eš): szívemet].
Zsolt.
25,2
Istenem [('ĕlóhím)], Benned bízom [Benned (báṭaḥ): reménykedem]; ne [hagyd, hogy] megszégyenüljek [meg ne
gyaláztassam, és meg ne piruljak]; ne örüljenek rajtam [ne nevessenek ki, ne (ʿálac): ujjongjanak fölöttem] ellenségeim [ne diadalmaskodjanak rajtam].
Zsolt.
25,3
Senki se szégyenüljön meg, aki téged vár [aki benned reménykedik, és tebenned bízik]; szégyenüljenek meg,
akik ok nélkül elpártolnak tőled [akik a hűséget könnyen
megszegik]. »Héber szerint: Senki se (bvš):
szégyenkezzen, és csalódjon várakozásában, (qáváh): reményében, aki Téged vár, és Benned reménykedik. (bvš): Szégyenkezzen, és csalódjon
várakozásában, aki (rêqám):
ok nélkül (bḡḏ): hűtlenkedik, elpártol,
áruló módon cselekszik«.
Zsolt.
25,4
Útjaidat, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], ismertesd meg velem,
ösvényeidre taníts meg engem.
Zsolt.
25,5
Vezess [hűségesen és oktass] engem a Te igazságodban [a Te ('ĕmeṯ): igazságod
szerint] és taníts engem, mert
te vagy az én szabadító [megmentő, üdvözítő] Istenem, [és gyámolom] mindennap várlak téged [mindig benned
reménykedem,
és tebenned bízom szüntelen].
Zsolt.
25,6
Emlékezzél meg Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], irgalmasságodról [könyörületedről] és kegyelmedről [(ḥeseḏ): szeretetedről, jóakaratodról, jóindulatodról, jóságodról], mert azok öröktől
fogva vannak [hisz azok (ʿólám ʿôlám): időtlen időktől fogva valók].
Zsolt.
25,7
Ifjúságomnak [Ifjúkorom] vétkeiről
[(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh):
tévedéseiről, céltévesztéséről, botlásairól, félrelépéséről, az útról való
letéréséről] és
bűneimről [(pešaʿ):
lázadásomról, elszakadásomról] ne emlékezzél meg [(záḵar): ne tartsd emlékezetedbe, és ne
tartsd számon, ne idézd fel többé, ne gondolj vissza]. Kegyelmed [(ḥeseḏ): szereteted, jóakaratod,
jóindulatod, jóságod] szerint emlékezzél meg rólam [kegyelmesen gondolj
rám], a te jóvoltodért [mert te (ṭúḇ): jóságos
vagy], Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló]!.
Zsolt.
25,8
Jó [(ṭôḇ): kedves] és igaz [(jášár): igazságos] az
Úr, [(jəhóváh): Jahve, az
Örökkévaló] azért
útba igazítja a vétkezőket [(ḥaṭṭá'):
a céltévesztőket].
Zsolt.
25,9
Igazságban [(mišəpáṭ): jóindulatúan]
járatja
[végzésével
(dáraḵ): vezérli] az
alázatosokat, a [(ʿánájv ʿánáv): szerény,
szelíd elnyomottakat],
és az ő útjára [(dereḵ): ösvényére] tanítja
meg az alázatosokat, a [(ʿánájv ʿánáv): szerény,
szelíd elnyomottakat].
Zsolt.
25,10
Az Úrnak [(jəhóváh): Jahve, az
Örökkévalónak] minden
útja kegyelem [minden
('óraḥ): ösvénye (ḥeseḏ): szeretet, jóakarat,
jóindulat, jóság] és
hűség [('ĕmeṯ): szilárdság,
stabilitás, állandóság; biztonság] azoknak, akik szövetségét és
bizonyságait [(ʿéḏáh): bizonyítékait] megtartják [megőrzik].
Zsolt.
25,11
A te nevedért, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló], bocsásd meg bűnömet [(ʿávôn ʿáôn): hogy elvétettem a célt], mert súlyos az.
Zsolt.
25,12
Kicsoda az [('íš): az ember], aki féli [(járé'): tiszteli] az Urat [(jəhóváh): Jahvet, az Örökkévalót]? Megmutatja annak az
utat, amelyet válasszon [(járá' járáh): Ő oktatja, hogy melyik utat válassza].
Zsolt.
25,13
Annak lelke [(nep̄eš):
élete] megmarad a jóban [élete (ṭôḇ): boldog, sikeres, áldott], és magzatja [(zeraʿ): és utóda,
gyermeke] örökli a földet, [(járéš járaš): birtokba veszi ('erec):
az országot].
Zsolt.
25,14
Az Úr [(jəhóváh): Jahve, az
Örökkévaló] bizodalmas
az őt félőkhöz, az Őt [(járé'): tisztelőkhöz], és [(sôḏ):
meghitt együttlétben van velük] és szövetségével oktatja őket. [Más fordítás: Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét
megmutatja nekik].
Zsolt.
25,15
Szemeim mindenha [(támíḏ): szüntelenül, és
állandóan] az
Úrra [(jəhóváh): Jahvéra, az
Örökkévalóra] néznek, [(ʿajin): reá tekintenek]mert ő húzza ki a
tőrből lábamat [mert
ő (jácá') szabadít
ki a (rešeṯ) hálóból].
Zsolt.
25,16
Tekints reám [(pánáh): fordulj felém] és könyörülj rajtam [(ḥánan): légy kegyelmes hozzám], mert árva és szegény
[(jáḥíḏ): magányos és (ʿání): elnyomott, szerencsétlen, nyomorult] vagyok .
Zsolt.
25,17
Eláradtak [(ráḥaḇ): igen megsokasodtak] szívemnek [(léḇáḇ): bensőmnek] szorongásai, [(cáráh): nyomorúságai, gyötrelmei] nyomorúságaimból [(məcuqáh məcúqáh): szorongattatásom, és
gyötrelmemből] szabadíts
meg engem [Más
fordítás: Adj enyhülést szívem
gyötrelmének és (jácá'): szabadíts, ments meg, vezess
ki bajaimból, szorult helyzetemből, szükségeimből, ínségemből].
Zsolt.
25,18
Lásd meg szegénységemet [(ʿŏní): nyomorúságomat szenvedésemet, szorultságomat], és gyötrelmemet [(ʿámál):
gyötrődésemet, bajomat,
megalázottságomat]; bocsásd meg [(násá' náśá'): vedd el]
minden
bűnömet [(ḥaṭṭá'ṯ ḥaṭṭá'áh): minden vétkemet].
Zsolt.
25,19
Lásd [(rá'áh): tekintsd] meg ellenségeimet, mert
megsokasodtak, [mekkora
elleneim száma] és gyilkos
gyűlölséggel [és kegyetlen gyűlölettel] gyűlölnek engem.
Zsolt.
25,20
Őrizd [(šámar): óvd] meg
életemet és szabadíts [(nácal): ragadj ki, ments]
meg
engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam [Más fordítás: Tartsd meg életemet, ments meg, ne szégyenüljek
meg, mert hozzád menekültem, (ḥásah):
oltalmat / menedéket Nálad kerestem].
Zsolt.
25,21
Ártatlanság (tóm):
tökéletesség feddhetetlenség] és becsület [(jóšer): egyenesség, igazság] védelmezzenek [(nácar): rejtsenek el, óvjanak] meg
engem, mert téged várlak [(qáváh): mert benned reménykedem].
Zsolt.
25,22
Mentsd ki, [(páḏáh): szabadítsd ki, ó Uram] Isten, Izráelt [(jiśərá'él): Isten harcosa, Isten fejedelme] minden bajából [nyomorúságából; minden szorongattatásából].
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.