„Mindenkor
testünkben, teljes lényünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, az Ő halálra
adatását, és kínszenvedését azért, hogy a Jézusnak élete is szemmel látható legyen, és megnyilvánuljon a mi testünkben, egész lényünkben* (2
Kor. 4,10)
*Az apostol megvallása: „Mert amint
bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi
vigasztalásunk, és megbátorodásunk is Krisztus által” (2 Kor. 1,5)
De: „Most örülök a ti érettetek való, az érettetek
elviselt szenvedéseimnek, és a magam részéről
betöltöm, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek,
vagyis a Krisztusért való szorongattatásaimnak az én hústestemben az Ő testéért, vagyis az Ő személyéért,
ami az egyház, vagyis a kihívottak közössége” (Kol. 1,24)
„Naponként halál révén állok. A veletek való
dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
(Más fordítás: Naponként halálos veszélyben forgok, ami
olyan igaz testvérek, mint az, hogy dicsekvésem vagytok a Krisztus Jézusban, a
mi Urunkban” (1 Kor. 15,31)
„Annakokáért tehát mindent elszenvedek, és állhatatosan eltűrök, elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget, azaz a
megváltást, megmenekülést, szabadulást, egészséget, megmentést, örök mennyei
dicsőséggel együtt, vagyis az örök dicsőségben” (2 Tim. 2,10).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.