Zsoltár 20. Szíved szerint cselekszik veled az Úr; (szerkesztett)

Zsolt. 20,1 Az éneklőmesternek [karmesternek, karvezetőnek végig]; Dávid zsoltára.

Zsolt. 20,2 Hallgasson meg téged, és [(ʿánáh): válaszoljon] az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló] a szükség idején [a megpróbáltatás, szorongatás, nyomorúság, veszedelem, a te háborúságodnak napján, azon a (jôm): sorsdöntő napon]. És oltalmazzon [tegyen biztonságos helyre, és védjen] meg [és (śáḡaḇ): emeljen föl, tegyen hatalmassá, tegyen győzedelmessé] téged a Jákób [(jaʿăqóḇ): aki a másik helyére lép] Istenének neve.

Zsolt. 20,3 Küldjön néked segítséget a szent helyről [szentélyéből]; és a Sionból [Jelentése: a messze sugárzó; felállított emlékmű, jel = a harcos vagy a diadalmas Egyházból] támogasson [küldjön neked segítséget, oltalmazzon, erősítsen, védelmezzen] téged.

Zsolt. 20,4 Emlékezzék meg minden áldozatodról, és égőáldozataidat találja kövéreknek [fogadja szívesen]. Szela.

Zsolt. 20,5 Cselekedjék veled szíved [(léḇáḇ): bensőd] szerint, és teljesítse minden szándékodat. [Más fordítás: Adja meg szíved vágyát, s váltsa valóra minden tervedet].

Zsolt. 20,6 Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót lobogtassunk: teljesítse az Úr minden kérésedet! [Más fordítás: Akkor majd örvendezünk győzelmednek, (ránan): ujjongunk, és kiáltozva ünnepelünk, és örvendezünk a te üdvösségedben; s Istenünk nevében lengetjük zászlóinkat; és az Úr beteljesíti minden kérésedet, minden (mišə'áláh): imádat].

Zsolt. 20,7 Most tudom, hogy az Úr [(jəhóváh): Jahve, az Örökkévaló hatalmas jobbja] megsegíti [(jášaʿ): megmenti megszabadítja, győzelmet ad, támogatja] felkentjét; meghallgatja őt szent egeiből jobbjának segítő erejével. [Más fordítás: Jól tudom, hogy az ÚR győzelmet ad felkentjének, felel neki szent egéből győzelmes jobbjának hőstetteivel; Most már tudom: Az Úr győzelmet adott fölkentjének, meghallgatta szent egéből, győzelmes jobbjának erejében hősiességével megmentette].

Zsolt. 20,8 Ezek [harci] szekerekben, amazok lovakban bíznak; mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevéről emlékezünk meg [Ezek a harci kocsikat, amazok a lovakat emlegetik dicsekedve, mi ellenben Urunk, Istenünk nevét hívjuk segítségül.

Zsolt. 20,9 Azok meghanyatlanak [térdre rogynak] és elesnek; mi pedig felkelünk, [és talpon maradunk] és szilárdan állva megállunk.

Zsolt. 20,10 Uram, segítsd [tartsd] meg a királyt [adj győzelmet a királynak]! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá. [Más fordítás: Ama mennyei Király hallgasson meg minket a napon melyben segítségül hívjuk].