Ige: Ki volt, és hol élt Jób?

 „Vala [élt] Úz [jelentése: homokos talaj] földén egy ember, akinek Jób [jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött] vala a neve. Ez az ember feddhetetlen [(H: tám): ártatlan, feddhetetlen, becsületes], igaz [(H: jášár): egyenes, becsületes, derék ember volt], istenfélő [vallásos] vala és bűn-gyűlölő [félte az Istent, és kerülte a rosszat]* (Jób. 1,1)

*Úzról (ahol Jób élt) így szól a bizonyságtétel. Mikor Ábrahám Isten kérésére Izsákot fel akarta áldozni: „És lőn ezeknek utána, hírt hoznak Ábrahámnak mondván: Ímé Milka (jelentése: királynő) is szült fiakat Nákhornak (jelentése: fújtatva, lihegve, haragos; átfúró), a te atyádfiának (öcsédnek). Úzt (jelentése: az erős, a szilárd) az ő elsőszülöttét, és Búzt (jelentése: megvetés, gúny, gúnyolódás) annak testvérét, és Kemuélt (jelentése: Isten felemel, Isten feláll, Isten állandó) Arámnak (jelentése: felmagasztalt) atyját.” (1 Móz. 22,20-21).

Isten Igéje szerint tehát Úz: Náhor elsőszülött fia, Ábrahám unokaöccse. Aki, mikor Táré, Ábrahám és Lót elindul Kánaán felé, nem szerepel az útra kelők között: „És felvevé Táré (jelentése: elmulasztott, késleltetett, elhalasztás; állomás) Ábrámot, az ő fiát, és Lótot (jelentése: lepel, fátyol vagy takaró; elrejtettség; sötét színű; égés), Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét. Ábrámnak az ő fiának feleségét. És kiindulnak együtt Úr-Kaszdimból (jelentése: Káldeabeli Úr; a holdisten városa; aszfaltvakolású helység), hogy Kánaán földére menjenek. És eljutnak Háránig, és ott letelepednek” (1 Móz. 11,31).

István vértanú bizonyságtétele szerint Úr-Kaszdim Mezopotámiában volt: „… Atyámfiai, férfiak és atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt (jelentése: folyóköz, a középső folyó vidéke; a két folyó felvidéke), mielőtt letelepedett Háránban” (ApCsel. 7,2).

Összefoglalva: A fenti igék bizonyságtétele szerint Úz földje Mezopotámiában volt: Mezopotámiát a Biblia napkelet földjének is nevezi: Miután Ézsaú elsőszülöttségi áldását csalással elvette: „Jákób azután lábára kelvén (útnak indult), elméne a napkeletre lakók földére”. (1 Móz. 29,1).

A Máté írása szerinti Evangélium hírt ad a napkeleti bölcsek hódolatáról, a megszületett Király előtt: „Amikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében. ímé napkeletről [(anatolé):- a fény felkelése, azaz hajnal] bölcsek [(magosz): - tudósok, csillagászok] jövének [érkeztek] Jeruzsálembe…”  (Mt 2,1-10).

A napkeleti bölcsek története: az ősi Mezopotámia hódolata a világ királya előtt. (Keresztény Bibliai Lexikon). Hogy ki volt Jób, arról így beszél Isten Igéje, a Mózes könyvében szereplő nemzetségtáblázat szerint. Jób, Izsakhár (jelentése: bér, béres) fia, vagyis Jákób unokája volt.

Izsakhár Jákób 5. fia Leától: „És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat (annak a bérét), amiért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezi nevét Izsakhárnak” (1 Móz. 30,18). „Izsakhár fiai pedig: Thóla, Puvah, Jób és Simrón” (1 Móz. 46,13).  

Krónikák könyvében szereplő nemzetségtáblázat szerint Jób (jelentése: a megtámadott, a gyűlölt, üldözött) már Jásub (Jelentése: megtérő, hazatérő) néven szerepel: „Izsakhár fiai: Thóla, Pua, Jásub és Simron, négyen. (1 Krón. 7,1)