Dr-Kováts György: BÖLCSEK NYELVE- TUDATLANOK SZÁJA... (2)

Péld 15,2.

2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

Itt nem egy percről van szó. Ez a folyamatot mutatja be.

Lehet, hogy egy bölcs is hibázik. Belemegy egy olyan beszélgetésbe, amiben rosszat ír alá, vagy tódít valamit, ami másokra rossz fényt vet. Lehet, hogy elbukik, mert rossz beszélgető társaságba keveredett, és óvatlan volt. Lehet, hogy indulatos lesz, és rosszat mond, elkapja a harag, és bosszankodásában megbántó beszédet szól.

De amit kimondott, őt magát is bántja, és megpróbálja „visszacsinálni”. Bocsánatot kér, elhatárolja magát, kimondja az ellenkezőjét. (Ilyenkor, utólag, sokszor már erőtlennek tűnik, hogy pl. a gyógyulásáról beszéljen, miután hosszan ecsetelte – a társaság légkörének megfelelően – a panaszait, és hitetlenségét, a korábbi imádságok „hatékonytalanságát”. De akkor is jobb, ha kimondod a jót, lerögzíted, és hozzákötöd magad, mintha hagyod a levegőben a korábban szárnyra bocsátott pusztító szavakat.)

Szóval, ha esetileg hibáztál is, de megbánod, és elhatárolod magad tőle – megvallod bűnként, vagy lerögzíted az igazságot – akkor még lehetsz bölcs, ha ügyelsz a továbbiakban a nyelvedre. A nyelv-kontroll a bölcsesség jellemzője.

Ha folyamatosan mások pusztítása jön ki a szádon, ha témád mindig az, hogy „veled mit tettek”, hogy „milyen szeretetlenek” körülötted az emberek, ha, amikor harmadik emberekkel beszélsz, többnyire, ott nem levő emberek a témáid, hogy ők milyenek, mit tettek és mit mulasztottak el, veled szemben, vagy másokkal kapcsolatban, akkor bolond vagy, tudatlan, és szádon bolondság buzog ki. (Nem én mondom, hanem az Ige. Péld 10,11.14.18.32. 12,5.15.17.22. 13,16. 14,3.)

Te tudod, hogy ennek a bolondságnak SOHA NINCS VÉGE? Ha belementél, csak elhatárolni tudod magad tőle, különben mindig követelni fogja tőled a ráadást. Mindig tovább akar vezetni a keserűségben, a vádolásban és a panaszkodásban. Ezek azok a bolond beszédek, amik folyamatosan buzognak, és soha nem szűnnek meg. Nem fogsz megelégedni velük, csak időlegesen, de egy másik napon, vagy egy másik beszélgetésben, ismét igényed lesz arra, hogy így beszélj.

Sokszor az ördög azért mondatja veled a szennyet másokról, hogy MAGADAT FELMENTSD, vagy magadat fontosnak érezhesd. „Te már csak igazán tudod, hiszen szemtanú, fültanú, vagy átélő voltál.” És innentől már mondod, mondod a gyalázást.

Gondolod, hogy jogod támadt arra, hogy másokról elítélést beszélj, attól, hogy „szemtanú”, vagy „fültanú”, vagy éppen „átélő” voltál? Nem tudod, hogy a bölcseknek nyelve jó tudományt beszél – és nem szennyet, gyalázkodást és ítélkezést másokról? Nem tudod, hogy aki gonosz magokat vet, a rossz beszédével, az gonosz következményt fog aratni saját maga számára? Vagy ez sem érdekel? Nem törődsz azzal, hogy milyen következmények érnek majd el, pusztán azért, amiket másokról beszéltél? Nem törődsz a jövőddel, azzal, amibe beleütközöl majd gonosz beszédeidért? Akkor bolond vagy – az Ige legalábbis így nevezi azokat, aki hasonlóképpen eresztik szabadjára a gonosz tartalmakat beszédjük által: „a tudatlanok száján pedig bolondság buzog ki”.

Ugye, hogy te választasz? Te döntöd el, mire adod oda a szájadat.

Péld 15,2.

2 A bölcsek nyelve beszél jó tudományt: a tudatlanoknak száján pedig bolondság buzog ki.

Itt nem egy percről van szó. Ez a folyamatot mutatja be.

Lehet, hogy egy bölcs is hibázik. Belemegy egy olyan beszélgetésbe, amiben rosszat ír alá, vagy tódít valamit, ami másokra rossz fényt vet. Lehet, hogy elbukik, mert rossz beszélgető társaságba keveredett, és óvatlan volt. Lehet, hogy indulatos lesz, és rosszat mond, elkapja a harag, és bosszankodásában megbántó beszédet szól.

De amit kimondott, őt magát is bántja, és megpróbálja „visszacsinálni”. Bocsánatot kér, elhatárolja magát, kimondja az ellenkezőjét. (Ilyenkor, utólag, sokszor már erőtlennek tűnik, hogy pl. a gyógyulásáról beszéljen, miután hosszan ecsetelte – a társaság légkörének megfelelően – a panaszait, és hitetlenségét, a korábbi imádságok „hatékonytalanságát”. De akkor is jobb, ha kimondod a jót, lerögzíted, és hozzákötöd magad, mintha hagyod a levegőben a korábban szárnyra bocsátott pusztító szavakat.)

Szóval, ha esetileg hibáztál is, de megbánod, és elhatárolod magad tőle – megvallod bűnként, vagy lerögzíted az igazságot – akkor még lehetsz bölcs, ha ügyelsz a továbbiakban a nyelvedre. A nyelv-kontroll a bölcsesség jellemzője.

Ha folyamatosan mások pusztítása jön ki a szádon, ha témád mindig az, hogy „veled mit tettek”, hogy „milyen szeretetlenek” körülötted az emberek, ha, amikor harmadik emberekkel beszélsz, többnyire, ott nem levő emberek a témáid, hogy ők milyenek, mit tettek és mit mulasztottak el, veled szemben, vagy másokkal kapcsolatban, akkor bolond vagy, tudatlan, és szádon bolondság buzog ki. (Nem én mondom, hanem az Ige. Péld 10,11.14.18.32. 12,5.15.17.22. 13,16. 14,3.)

Te tudod, hogy ennek a bolondságnak SOHA NINCS VÉGE? Ha belementél, csak elhatárolni tudod magad tőle, különben mindig követelni fogja tőled a ráadást. Mindig tovább akar vezetni a keserűségben, a vádolásban és a panaszkodásban. Ezek azok a bolond beszédek, amik folyamatosan buzognak, és soha nem szűnnek meg. Nem fogsz megelégedni velük, csak időlegesen, de egy másik napon, vagy egy másik beszélgetésben, ismét igényed lesz arra, hogy így beszélj.

Sokszor az ördög azért mondatja veled a szennyet másokról, hogy MAGADAT FELMENTSD, vagy magadat fontosnak érezhesd. „Te már csak igazán tudod, hiszen szemtanú, fültanú, vagy átélő voltál.” És innentől már mondod, mondod a gyalázást.

Gondolod, hogy jogod támadt arra, hogy másokról elítélést beszélj, attól, hogy „szemtanú”, vagy „fültanú”, vagy éppen „átélő” voltál? Nem tudod, hogy a bölcseknek nyelve jó tudományt beszél – és nem szennyet, gyalázkodást és ítélkezést másokról? Nem tudod, hogy aki gonosz magokat vet, a rossz beszédével, az gonosz következményt fog aratni saját maga számára? Vagy ez sem érdekel? Nem törődsz azzal, hogy milyen következmények érnek majd el, pusztán azért, amiket másokról beszéltél? Nem törődsz a jövőddel, azzal, amibe beleütközöl majd gonosz beszédeidért? Akkor bolond vagy – az Ige legalábbis így nevezi azokat, aki hasonlóképpen eresztik szabadjára a gonosz tartalmakat beszédjük által: „a tudatlanok száján pedig bolondság buzog ki”.

Ugye, hogy te választasz? Te döntöd el, mire adod oda a szájadat.