Ő az, akihez minden nyomorúságunkban kiálthatunk, és Ő
megszabadít.
Ő az, aki lecsendesíti az életünkben tomboló viharokat.
Ő az, akinek szavára még a hullámként ránk törő bajok is
lecsillapodnak,
Ő az, aki vezérel bennünket, és elborít az ő békességével,
hogy életünk a kívánt kikötőbe juthasson.
De az Úrhoz kiáltanak az ő szorultságukban
(az ő nyomorúságukban), és
sanyarúságukból kivezeti őket (és kiszabadította őket szorult helyzetükből). Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék
(és lecsendesítette a forgószelet), és
megcsendesedtek a habok (és elcsitultak a hullámok). És örülnek, hogy lecsillapodtak vala (amikor azok elsimultak), és vezérli őket az ő kívánságuknak partjára
(a kívánt kikötőbe)” (Zsolt. 107,24-30)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.