2 Péter levél 2. fejezet: Óvás a hamis tanítóktól; (szerkesztett)

2 Pét. 2,1 Valának pedig hamis [hazug] próféták [(pszeudoprophétész): álpróféták] is a nép között. Amiképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, [(pszeudodidaszkalosz): áltanítók] akik veszedelmes eretnekségeket [romboló szakadásokat, pusztító tévtanokat] fognak közétek [(pareiszagó): titokban és ravaszul] becsempészni. Akik [(haireszisz): vallási irányzatokat, vallásos csoportokat, felekezeteket, vezetnek be, ezáltal viszályt, pártoskodást, meghasonlást, különválást, széthúzást hoznak létre]. És az Urat, aki megváltotta, aki [(agoradzó): megvásárolta] őket, megtagadván, [(arneomai): és elutasítva] önmagukra hirtelen való veszedelmet hoznak [gyors pusztulást, és romlást zúdítanak].

2 Pét. 2,2 És sokan fogják követni azoknak romlottságát [kicsapongásaikat; eltévelyedéseiket, és sokan fognak (exakolútheó): engedelmeskedni, és behódolni nekik] és követik majd (apóleia): veszedelmes utjukat, ami romlást, és pusztulást hoz rájuk]. akik miatt az igazság [(alétheia): a valóság] útja káromoltatni fog [(blaszphémeó): s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját].

2 Pét. 2,3 És a telhetetlenség, a [(pleonexia): nyereségvágy, kielégítetlen kapzsiság, mohóság] miatt költött [(plasztosz): kitalált igékkel, behízelgő, kedveskedő, mesterkélt] beszédekkel vásárt űznek belőletek, és [(emporeuomai): becsapnak, kifosztanak titeket]; kiknek kárhoztatásuk [(krima): ítéletük] régtől fogva [(ekpalai): régóta] nem szünetel [(argeó): és nem késlekedik] és romlásuk, és [(apóleia): pusztulásuk] nem szunnyad.

[Más fordítás: Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket, és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban; De ők veszedelmüket, és pusztulásukat nem kerülik el].

2 Pét. 2,4 Mert ha nem kedvezett [(pheidomai): nem kímélte, nem volt engedékeny, és elnéző, és nem kegyelmezett] az Isten a bűnbe esett, vagyis [(hamartanó): a céltévesztett] angyaloknak, hanem mélységbe [(tartaroó): a fény legteljesebb hiányába] taszítván, a sötétség [(dzophosz): a homály, és a szerencsétlenség] lánczaira [(paradidómi: szolgáltatta ki], és adta oda őket, hogy fenntartassanak, és [rabokként őrizzék őket] az ítéletre.

2 Pét. 2,5 És ha a régi [(arkhaiosz): eredeti, kezdeti, ősi] világnak,a [(koszmosz): teremtett világnak] sem kedvezett [nem  (pheidomai): kegyelmezett, és nem kímélte meg az őskor világát sem], de Nóét [jelentése: nyugalom, vigasztalás megnyugvás; pihenés] az igazság [(dikaioszüné): igazságosság, megigazulás] hirdetőjét, [(kérüx): hírnökét, követét] nyolcad magával megőrizte [(phülasszó): megtartotta, megmentette], özönvízzel borítván el az istentelenek [(aszebész): az Isten nélkül élők] világát [özönvízet borítván az elvetemült világra].

2 Pét. 2,6 És ha Sodoma [jelentése: égő, lángoló, táj] és Gomora [jelentése: elsüllyedés, elpusztulás; kévék országa; gabonabőség; hasadék, szakadék] városait elhamvasztva [(tephroó): hamuvá tette], végromlásra kárhoztatva [(katasztroph katakrinó) katasztrófa által pusztulásra ítélte], például tévén [intő példaként (hüpodeigma): figyelmeztetés céljára történő bemutatásuk által] azokra nézve, akik istentelenkedni fognak [akik Isten nélkül élnek].

2 Pét. 2,7 És ha megszabadította [(rüomai): kiragadta a veszedelemből, és megmentette] az igaz [(dikaiosz): becsületes, tisztességes] Lótot [jelentése: fátyol vagy takaró; elrejtettség; sötét színű], aki az istenteleneknek [az Isten nélkül élőknek] fajtalanságban való forgolódása [(atheszmosz aszelgeia anasztrophé): szemtelen, arcátlan, elvetemült viselkedése, életmódja]  miatt (kataponeó): elfáradt, és [gyötrődött].

2 Pét. 2,8 Mert amaz igaz [(dikaiosz): becsületes, tisztességes], azok között lakván, a gonosz, és [(anomosz): törvénytelen] cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét az ő egész [(pszükhé): személyét]:

»Más fordítás: elfárasztotta az, amit látnia és hallania kellett, mikor a törvényszegők törvénytelen tetteikkel a köztük lakó igazságosnak igazságos életét napról-napra kínozták«

2 Pét. 2,9 Meg tudja szabadítani, és [(rüomai): ki tudja ragadni] az Úr a kegyeseket [(euszebész): az istenfélőket, a hívőket] a kísértésekből, a gonoszokat [(adikosz): engedetlen; hitetleneket] pedig az ítélet, a [(kriszisz): döntés] napjára büntetésre [(koladzó): fegyelmezésre, és megjavításra] fenntartani, és [(téreó): megõrizni].  

2 Pét. 2,10 Főképpen, és [(maliszta): különösen] pedig azokat, akik a testet [(szarx): hústestet] követvén, tisztátalan kívánságban járnak, és a hatalmasságot megvetik. Vakmerők, [elbizakodottak, arrogánsak, arcátlanok] maguknak kedveskedők [(authadész): önteltek, maguk tetszését keresők], akik a méltóságokat káromolni [(blaszphémeó): becsmérelni, rágalmazni, gyalázni, rájuk rosszat mondani] nem rettegnek.

[Más fordítás: Főként pedig azokat, akik beszennyező vágyakban a hústest után járnak, és a felsőbbséget, a föléjük rendelt urakat megvetik, vakmerők, önfejűek, nem rettegnek a dicsőségben lévőket káromolni].

2 Pét. 2,11 Holott az angyalok [a hírnökök, követek], akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem [hoznak], és nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló [(blaszphémosz): rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, rosszindulatú] ítéletet, vagyis [(kriszisz): megkülönböztetést].

2 Pét. 2,12 De ezek, mint oktalan [(alogosz): értelem nélküli] természeti [(phüszikosz): ösztönös] állatok, amelyek megfogatásra és elpusztításra valók [melyeket arra teremtettek, hogy megfogják és elpusztítsák őket], azokat, amiket nem ismernek, [(agnoeó): tudatlanságukban] káromolván, [(blaszphémeó): becsmérelnek, szidalmaznak, gyaláznak] azoknak pusztulásával, és [ugyanúgy] fognak el is pusztulni.

2 Pét. 2,13 Megkapván gonoszságuk [(adikia): istentelenségük, Isten nélküli életük] díját [(miszthosz): fizetségét, zsoldját], mint akik gyönyörűségnek tartják a naponkénti dobzódást [a naponkénti (trüphé): fényűzést, pompát, kicsapongást, tobzódást, dőzsölést]. Undokságok és fertelmek [(szpilosz): szennyfoltok és szégyenfoltok ők], akik kéjelegnek [tobzódnak] az ő csalárdságukban [(apaté): a megtévesztésben, becsapásban, csábításban], mikor együtt lakmároznak veletek.

 [Más fordítás: Hamisságuk béreként mások hamisságától szenvednek, gyönyörűségnek, és élvezetnek tartják a nappali tivornyát, mocsok- és szégyenfoltok, csalárd kívánságaikban kéjelegve veletek együtt lakmároznak].

2 Pét. 2,14 Akiknek szemei paráznasággal, és [(moikhalisz): hűtlenséggel] telvék, és [parázna vággyal van tele], bűnnel [(hamartia ekhó): a céltévesztés hatalmában vannak, irányítása alatt tartják, igazgatják; alá vannak neki rendelve] telhetetlenek és [(akatapausztosz): nem tudják abbahagyni]. Elhitetik [(deleadzó): csalogatják, és csapdába csalják, elcsábítva félrevezetik, rászedik, elszédítik] az állhatatlan [(asztériktosz): tétovázó, bizonytalan, ingatag] lelkeket [(pszükhé) személyeket], szívük gyakorlott a telhetetlenségben [(pleonexia): a többet bírás vágyával, kapzsisággal, mohósággal, gyakorlott a haszonlesésben], átok gyermekei.

2 Pét. 2,15 Akik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak [jelentése: a nép elnyelője, megrontója], Bosor [Jelentése: égő fáklya] fiának útját, aki a gonoszság [(adikia): istentelenek, vagyis az Isten nélküliek] díját [(miszthosz): a hamisság bérét, jutalmát] kedvelte [(agapaó): teljesen átadta, odaszánta magát].

2 Pét. 2,16 De megfeddetett [(elegxisz elegmosz ekhó): és rendreutasításban részesült] az ő törvénytelenségéért [(paranomia): törvényszegéséért]: egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét.

2 Pét. 2,17 Ezek víztelen kútfők [(anüdrosz pégé): száraz; források], széltől hányatott [(lailapsz): vihar kergette] fellegek, [forgószéltől sodort ködfoszlányok], akiknek a sötétség homálya [(szkotosz dzophosz): tudatlanság sötétsége] van fenntartva örökre [a legfeketébb sötétség vár rájuk örökkévalóságig].

2 Pét. 2,18 Mert hiábavalóság [(mataiotész): haszontalanság, ostobaság] kevély [(hüperogkosz): fellengzős, fennhéjázó] szavait szólván, (hús)testi kívánsággal [(epithümia): vággyal, szenvedéllyel], bujálkodással [(aszelgeia): féktelen kicsapongásokkal] elhitetik [(deleadzó): csábítják, csalogatják, csapdába csalják] azokat, akik valóban [(ontósz): akik alighogy] elszakadtak [(apopheugó): elmenekültek] a tévelygésben élőktől [(anasztrephó): a megtévesztésben forgolódtoktól].

»Más fordítás: Mert nagyhangú, üres, fellengzős szólamokat hangoztatva, testi vágyaik kiélésére, kicsapongásra csábítják feslett életükkel azokat, akik alighogy elmenekültek, és nemrégen szakadtak el azoktól, akik tévúton járnak, akik tévelygésben élnek«

2 Pét. 2,19 Szabadságot ígérvén azoknak, holott ők maguk a romlottság [(phthora): pusztulás, pusztítás] rabszolgái; mert akit valaki legyőzött [aki gyengének bizonyul valamivel, vagy valakivel szemben], az annak rabszolgájává lett.

2 Pét. 2,20 Mert ha az Úrnak, a megtartó [szabadító, megmentő, Üdvözítő] Jézus Krisztusnak megismerése [(epignószisz): felismerése, és megértése] által a világ fertelmeit [(miaszma): szennyét, tisztátalanságát] elkerülték, vagyis [a világ fertelmeitől megmenekültek,  megszabadultak], de ezekbe ismét belekeveredve [(emplekó): belebonyolódva, belegabalyodva, belevegyülve, összefonódva] legyőzetnek [(héttaó): elbuknak, azokkal szemben gyengéknek bizonyulnak,  és újból elmerülnek ezekben, és vereséget szenvednek], az ő utolsó állapotjuk gonoszabbá [(kheirón): rosszabbá, súlyosabbá] lett az elsőnél [(prótosz): az eredetinél].

2 Pét. 2,21 Mert jobb [(kreittón): hasznosabb] volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság [(dikaioszüné): megigazulás] útját, mint hogy megismervén, elpártoljanak [elforduljanak] a nekik adott szent parancsolattól.

2 Pét. 2,22 De betelt [(szümbainó): beteljesedett] rajtuk az igaz példabeszéd [(aléthész paroimia): valóságosan a példázat] szava [igéje]: Az eb visszatért [(episztrephó): visszafordult] a saját okádására, és a megmosódott [és a (lúó): megfürdetett] disznó a sárnak fertőjébe [a megfürdött disznó (borborosz küliszma): a sarat dagonyázza, a sárban hekmpereg].