Zsidó levél 3. fejezet: Kik mehetnek be a nyugalom helyére? (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Zsid. 3,1 Annakokáért szent atyafiak [szent testvéreim], mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak [(homologia): a mi megvallásunk] apostolára [(aposztolosz): követére] és főpapjára, Krisztus Jézusra.

 [Más fordítás: értsétek meg Jézust, mint apostolt, és mint főpapot]^*

*És mert: „Lévén nagy főpapunk, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk megvallásunkhoz” (Zsid. 4,14).

Zsid. 3,2 Aki hű, vagyis [(pisztosz): hűséges] ahhoz, aki őt rendelte [az ő megbízójához, küldőjéhez], valamint Mózes is az ő egész házában^*

*Az Úr bizonyságtétele Mózesről: „… Mózes, aki az én egész házamban hív, vagyis ('áman: hűséges, megbízható)” (4 Móz. 12,7).

Zsid. 3,3 Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, nagyobb [(doxa axioó): tisztességre, méltóságra, megbecsülésre, dicséretre méltó] mint Mózes, amennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, és [(timé): méltósága] mint a háznak^*

*Ahogyan előbb Mózes volt Isten háza, a mostani időben pedig mi lettünk: „Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga Jézus Krisztus. Akiben ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává, lakóhelyévé a Szellem által, a Szellemben” (Eféz. 2,20.22).

Zsid. 3,4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent elkészített, [felépített; aki a mindenséget alkotta], Isten az^*

*Mi vagyunk az Ő háza, azé, aki maga az Isten: „Mert az Ő alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban…” (Eféz. 2,10).

Zsid. 3,5 Mózes [(kai): akkor] hű, vagyis [(pisztosz): hűséges, megbízható, szavahihető] volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára, [aki a jövőbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot]^*

*Az Úr Jézus kijelenti, hogy kiről tett tanúságot Mózes: „Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert [(gar): ugyanis] énrólam írt ő” (Ján. 5,46).

És a tanítványainak megnyitja a próféciákat: „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza [(dierméneuó): értelmezi] vala nékik minden írásokban [a teljes Szentírásban], amik őfelőle megírattak” (Luk. 24,27)

Zsid. 3,6 Krisztus ellenben mint Fiú, a maga háza felett,  akinek háza  mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését [ha a bizonyságtevés bátorságát és a diadalmas reménykedést] mind végig erősen [(bebaiosz): állhatatosan, és szilárdan] megtartjuk, [ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben].

Zsid. 3,7 Annakokáért amint a Szent Szellem mondja: Ma, ha az Ő szavát [az Ő hangjá] halljátok és [(akúó): megértitek],

Zsid. 3,8 Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, és nehogy [(szklérünó): konokká tegyétek] mint az elkeseredéskor, az [(parapikraszmosz): elkeseredés, zúgolódás, fellázadáskor] a kísértés [peiraszmosz): támadó élű próbálkozás, a bűnre, azaz céltévesztésre való csábítás] ama napján a pusztában^*

*Ez pedig így lett megírva: „És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete (egész közössége) a Szin pusztájából, (jelentése: sár, szenny, mocsár, iszap, láp; iszapos, agyagos; az ingovány vidéke) az Úr rendeléséhez képest (az ÚR parancsa szerint) az ő útjuk rendje szerint (táborhelyről táborhelyre) és tábort ütének Refidimben (jelentése: síkság, nyugvópont, támasz). De a népnek nem vala inni való vize. Verseng vala azért a nép (és ismét perbe szállt) Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat? És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból (jelentése: lezárás, bezárás, körülkerítés, beszűkülés, szorongatás, fogság)? Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat (jószágainkat)? Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet. És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálcádat is, mellyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, (jelentése: pusztaságban; sivatagban: vagyis a világban) és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, (víz fakad belőle) hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára. És nevezé annak a helynek nevét Masszának (kísértés, teher, súly) és Méribának, (jelentése: viszály, civakodás, pörlekedés, elégedetlenség, ellenszegülés) Izráel fiainak versengéséért, és (perlekedése miatt) és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?” (2 Móz. 17,1-7).

Dávid így prófétál Isten népéről: „Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; Most, amikor halljátok szavát, Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, (jelentése: viszály, civakodás, pörlekedés, elégedetlenség, ellenszegülés), mint Maszszáh (kísértés, teher, súly) napján a pusztában: Ahol megkisértettek engem a ti atyáitok (őseitek); próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségre (nemzedékre), és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják (nem ismerik) ők az én útamat! Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére” (Zsolt. 95,7-11).

Zsid. 3,9 Ahol a ti atyáitok [őseitek] próbára tevéssel megkísértének [próbára tettek] engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig.

Zsid. 3,10 Azért megharagudtam arra a nemzetségre [nemzedékre] és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én utamat.

Zsid. 3,11 Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba, [az én nyugalmam helyére]^*

*Így szólt az Úr: „De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet. Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak (nem hallgattak szavamra): Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közül, akik (megutáltak), és gyaláztak engem” (4 Móz. 14,21-23).

Zsid. 3,12 Vigyázzatok atyámfiai, [testvéreim] hogy valaha ne [(mépote mé pote): hogy semmiképpen se] legyen  bármelyikőtöknek hitetlen [(apisztia): hűtlen, engedetlen] gonosz szíve, hogy az élő, és [(dzaó): életet adó] Istentől elszakadjon [(aphisztémi): elpártoljon, eltávolodjon, eltávozzon]^*

*És így folytatódik a kijelentés: „Óvakodjunk tehát, (mivel még nem teljesedett be) de még megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete, valaki közületek fogyatkozásban levőnek ne láttassék (és közülünk senki le ne maradjon erről)” (Zsid. 4,1).

Hát: „Ti azért szeretteim előre tudván ezt, (vigyázzatok), és őrizkedjetek, hogy az istentelenek (az Isten nélkül élők) tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek. (hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek)” (2 Pét. 3,17).

És a hiteteket el ne veszítsétek, mert megmondatott, hogy: „Aki hiszen [aki hitre jut] és bemeritkezik [alámerítkezik], üdvözül [az mind megszabadul; megmenekül]; aki pedig nem hiszen, a kárt hozó - a sátán - hatalma alatt marad, és elvész]” (Márk. 16,16).

Már a prófétai figyelmeztetés is így hangzik: „Ne legyen azért köztetek olyan férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs, amelynek a szíve ma elfordul az ÚRtól, Istenünktől, és elmegy, hogy szolgáljon e népek isteneinek. Ne legyen köztetek mérget és ürmöt termő gyökér!” (5 Móz. 29,18)

Zsid. 3,13 Hanem intsétek [(parakaleó): buzdítsátok, bátorítsátok, serkentsétek] egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg, és [(szklérünó): konokká ne legyen] a bűnnek, azaz a [(hamartia): céltévesztésnek] csalárdsága [(apaté): megtévesztése, becsapása, csalása, rászedése, ravaszsága, csábítása] által, [hogy közületek senkit meg ne keményítsen a vétek tévelyítő hatalma]*

*És így folytatódik a kijelentés: „Tartsátok [és őrizzétek] meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát [gyengéd, szerető irgalmát] az örök életre. És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket.

[Más fordítás: Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, győzzétek meg őket, ha még ingadoznak, némelyeket pedig utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak]” (Júd. 1,21-23).

Mert: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan, és gonosz az; ki tudná kiismerni?!” (Jer. 17,9).

Zsid. 3,14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat [amely kezdetben élt bennünk] mindvégig erősen [(bebaiosz): szilárdan, állhatatosan] megtartjuk.

[Más fordítás: Mert Krisztusnak részesei lettünk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk]^*

*És: „Akiben van a mi bátorságunk, szabadon, és bizodalommal való menetelünk, és biztonságos utunk Istenhez az Őbenne való hit által” (Eféz. 3,12).

„Annakokáért atyámfiai [testvéreim] igyekezzetek [és (szpúdadzó): törekedjetek még] inkább a ti elhívatásotokat és kiválasztásotokat erőssé tenni [(bebaiosz): megerősíteni, megszilárdítani, állandóvá tenni, hogy megmaradjon]; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg [(ptaió): nem fogtok megbotlani, vagy elesni, vagy kudarcot vallani] soha” (2 Pét. 1,10).

Zsid. 3,15 E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek, és nehogy [(szklérünó): konokká tegyétek] a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor, amikor [parapikraszmosz): zúgolódtatok].

Zsid. 3,16 Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák?

 [Más fordítás: Kik voltak, akik szavának hallatára (parapikrainó): lázadoztak, és zúgolódtak]?

Nemde mindazok, akik kijövének Égyiptomból Mózes által, [Mózes vezetésével]?

Zsid. 3,17 Kikre [(proszokhthidzó): neheztelt], és haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? Avagy nem azokra-é, akik vétkeztek vagyis [(hamartanó): elvétették a célpontot], akiknek testei [(kólon): holttestei] elhullottak a pusztában?*

*És ez így történt: „De a közöttük levő gyülevész nép telhetetlen volt kívánságában, ezért Izráel fiai újra siránkozni kezdtek, és ezt mondták: Ki tart jól bennünket hússal? Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül” (4 Móz. 11,4-6)

Erről énekel Dávid is: „De csakhamar (hirtelen) megfeledkeztek tetteiről, nem bíztak tervében (nem várták az ő tanácsát). Sóvárgás fogta el (epekedés epeszté) őket a pusztában, próbára tették Istent a sivatagban” (Zsolt. 106,9-14).

És „Felemelé szavát az egész közösség, elkezdett hangosan jajveszékelni és síra a nép azon az éjszakán. És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész közösség: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk! És az Úr válasza: De életemre mondom és az ÚR dicsőségére, amely betölti az egész földet, Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és a jeleket és csodáimat, amelyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engemet immár tízszer, és nem hallgattak szavamra és nem engedtek az én szómnak: Nem látják meg azt a földet, amely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közül, akik gyaláztak engem. senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem megutáltak. Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván: Meddig tűrjek e gonosz közösségnek, amely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, akik zúgolódnak ellenem! Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására! E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, akik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, akik zúgolódtatok ellenem” (4 Móz. 14,1-2.21-23.26-29.

Dávidon keresztül megismétli az Úr: „Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én utamat! Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére” (Zsolt. 95,10-11).

 Pál apostol így figyelmezteti Isten népét, ezért Isten: „azoknak többségét nem kedvelé, és nem lelte örömét bennük, mert elhullának, elpusztultak a pusztában, és (katasztrónnümi): Holttesteik szőnyegként terültek el. Hát ti pedig ne zúgolódjatok ((go/n/ggüdzó): morog. Félhangosan, fogai között mormolja elégedetlenségét, morogva beszél, zúgolódik), miképpen ő közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító [keze] által. [ezért lesújtott rájuk (elveszítette őket) a pusztító angyal]. Mindezek pedig példaképpen [(tüposz): előre mutató értelemben: példa, (minta)kép; példa (figyelmeztetésre).. Előre felvázolt, megrajzolt forma); előkép.] estek rajtuk; [történt velük] megírattak pedig a mi tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi)] akikhez az időknek [világkorszakok (aionok)] vége elérkezett. [akik a végső (utolsó) időkben élünk]” (1 Kor. 10,5 .10-11).

És: „meg ne szomorítsátok [(lüpeó): megszomorít, megbánt; bosszant, megsért] az Istennek ama Szent Szellemét, Aki által. [Akiben] megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára.

[Más fordítás: Hiszen Isten a Szent Szellem által előre megjelölt benneteket arra az időre, amikor elnyeritek a teljes megváltást. Ez a megjelölés mutatja, hogy ti Istenhez tartoztok, és az övéi vagytok].

Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés [indulat; düh; bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás; szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás; szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden gonoszsággal együtt.

 [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]” (Eféz. 4,30-31).

Judás apostol is így figyelmezteti Isten, azaz Krisztus népét: Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már tudjátok (jóllehet minderről tudtok), hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek (később), elvesztette” (Júd. 1,5).

Zsid. 3,18 Kiknek esküdött pedig meg, [(omnüó): kiknek fogadta meg esküvel] hogy nem mennek be az ő nyugodalmába [nyugalma helyére], hanemha [(apeitheó): a hitetleneknek, a rábeszélhetetlen, makacs] engedetleneknek?*

*Mózes így szól Isten népéhez: „Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, (hangoskodásotokat) és (felháborodott), és megharaguvék, és megesküvék, mondván: E gonosz nemzetségből (és nemzedékből) való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, amely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom” (5 Móz. 1,34-35).

És Pál apostolon keresztül ismét: „Nem mennek be az én nyugodalmamba” (Zsid. 4,5).

Zsid. 3,19 [Világos tehát], és látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt. [Más fordítás: Nem voltak képesek bemenni hitetlenségük miatt, hogy a hitetlenség következtében nem juthattak el oda]*

*Dávidon keresztül is megerősíttetik a kijelentés, hogy azért nem voltak képesek bemenni: „Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segítségében” (Zsolt. 78,22).

„És becsmérelték, és megvetették a kívánatos földet, nem hittek az ő ígéretének. Hanem zúgolódtak, morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára” (Zsolt. 106,24-25).

Az apostol megerősíti, hogy: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni. Senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, és aki Őelé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid. 11,6)