A szeretet nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül
az igazsággal.
(1 Kor 13, 5-6)
A szeretet nem rója fel a rosszat a másikkal szemben, azaz nem vezet
könyvet a sértésekről, amiket kapott. Ellenkezőleg! Törli az adósságtételt,
megbocsát és elfelejt. Nem hánytorgat fel. Természetünk sajnos olyan, hogy
jobban megjegyezzük magunknak a minket ért rosszat, mint a jót. Miért felejtjük
el olyan nehezen a bántásokat? Mivel mindig visszatérünk rá, ha nem szóval,
akkor gondolatban. Túlságosan pontosan könyveljük el a minket ért sértéseket és
nem írjuk le a másik számlájáról, ezért mindig abban a kedvezőtlen
megvilágításban látjuk a másikat, amibe az előző események állították őt. Pedig
a szeretet nem rója fel a gonoszt.
Isten sem emlékezik meg vétkeinkről. Ő az örök szeretet és ezért a tenger
mélyébe veti őket. Megbocsát és elfelejt. Felségesen fejezi ki ezt az Úr az Ő
Igéjében: „Eltörlöm álnokságaidat önmagamért és bűneidről nem emlékezem
meg" (Ézs 43, 25). Vagy: „Eltöröltem álnokságaidat mint felleget és mint
felhőt bűneidet" (Ézs 44, 22).
Nem akarunk-e Isten követői lenni, hogy ugyanabban a szeretetben járjunk? A
Megváltó Péternek sem vetett a szemére semmit.
A szeretet nem örül az igazságtalanságnak. Amíg ezt a szeretetet nem
ismerjük, csak a rossznak és gyalázatnak örülünk, amit mások véghezvisznek.
Szívesen mondjuk tovább és mások kíváncsian hallgatják. Sokan élvezik a
bírósági tárgyalásokat is, falják a rablótörténeteket, krimifilmeket és
mindenféle rémhistóriákat. Nyomozzák a csúnya ügyeket és kedvüket lelik bennük
(Róma 1, 32). A szeretet nem tesz így. Szomorú minden gonosz dolog miatt, ha
lehet, meg sem hallgatja. Inkább jót, szépet és tiszta dolgokat szeret hallani.
A szeretet örül az igazságnak. Örül, ha Isten igazsága derül ki, hiszen Ő
maga az igazság. Ujjong, ha az evangélium, az igazság Igéje győzelmet arat, ha
emberek az igazság megismerésére eljutnak. A világ embere fanyar képet vág
ehhez, agyonhallgatja az ilyesmit, vagy éppen kigúnyolja.
János apostolnak az volt a legnagyobb öröme, ha látta, hogy a testvérek
igazságban járnak. A szeretet embere az igazságot segíti elő, utat készít neki
és örül, ha az győz, még akkor is, ha ő maga nem részesül benne.
Carl Eichhorn "Isten
muhelyében" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/eichorn/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.