Furcsa csend, az
ég kékje csontszínűbe hajlik. Talán megint vihar közeledik? Kinézek az ablakon,
s értetlenül figyelem a váratlan jelenséget. Elszürkül a házak közti, bemérhető
látóhatár…
Sűrű köd ereszkedik a fákra… Sejtelmes, tejszerű pára…
Alig látszik a lomb… Hogy jobban szemügyre vegyem, kilépek az erkélyre.
Mintha őszi füst szállna a levegőben – nem volt semmilyen
illata -, mint gyenge szitálás borul ránk ez a puha permet. Biztos egy felhő
terült ránk…
Egészen különös
ma ez az augusztusi reggel… Lehet, hogy csak nekem? Megerősíti bennem az előbb,
lelkemből feltörő igét:
„Örömmel meritek
vizet a szabadító kútfejéből." Ésaiás 12:3.
Milyen
lenyűgöző lehetett, amikor a teremtés
után „pára szállt fel a földről” és
milyen csodálatos, amikor Isten dicsősége felhőként ereszkedett le a
hegyre, vagy ahogy betöltötte a templomot?
Szavak nélküli
üzenet, hangtalan benyomás a bensőmben, fenséges nyugalom. Az Úr vigasztalása
harcaimban, mert néha úgy érzem, a véget érni nem akaró küzdelmek kimerítenek.
De Ő itt van. Mindent felügyel.
Jelenléte, igazsága, szeretete és hűsége: tény!
„Ne félj, mert
én veled VAGYOK, ne csüggedj, mert én VAGYOK Istened!” – mondja. Személyes
üzenet. Talán, épp most neked is erre van szükséged.
„Hajlék az
örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai.” V. Mózes 33:27.
2014. augusztus 10.
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/blog/ne-csuggedj-.html
hallelulya.
VálaszTörlés