Zsoltár 13. Felelj nékem, Uram. (szerkesztett)

Zsolt. 13,1 Az éneklőmesternek [a karmesternek, a karvezetőnek]; Dávid zsoltára.

Zsolt. 13,2 Uram [Jahve], meddig felejtkezel el rólam végképen, és [(nécaḥ necaḥ): teljesen]? Meddig rejted, és [fordítod] el orcádat tőlem?

[Más fordítás: Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam]?

Zsolt. 13,3 Meddig tanakodjam [meddig kell még védekeznem] magamban? Bánkódjam szívemben naponként? [Meddig emészti még lelkem a fájdalom, a keserűség, és szívemet a mindennapi gond]? Meddig hatalmaskodik [uralkodik] fölöttem az én ellenségem?

[Más fordítás: Meddig kell gondokat hordoznom magamban, és szívemben / bensőmben / fájdalmat mindennap? Meddig kerekedik fölém ellenségem]?

Zsolt. 13,4 Nézz ide, [tekints rám, hallgass meg, és] felelj nékem, Uram [(jəhóváh): Jahve, Örökkévaló] Istenem; világosítsd meg, és [ragyogtasd fel] szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra, [nehogy halálba szenderüljek].

Zsolt. 13,5 Hogy ne mondja, és ne [dicsekedjék] ellenségem: meggyőztem [végeztem vele, hatalmat vettem rajta, és legyőztem] őt. Háborgatóim [ellenfeleim, szorongatóim] ne örüljenek, [ne örvendezzenek, és ne ujjonghassanak], hogy tántorgok.

Zsolt. 13,6 Mert én a te kegyelmedben [jóvóltodban, hűségedben, irgalmadban] bíztam, örüljön [örvendezzen, ujjongjon] a szívem [a bensőm] a te segítségednek, [szabadításodnak, hogy megsegítesz]; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem [és dicséretet mondok a fölséges Úr nevének].

 »Más fordítás: Szívből ujjongok, hogy megsegítesz, és megszabadítasz, hiszen irgalmasságodban bizakodtam, Uram. Segítséged legyen öröme szívemnek, hogy énekeljek az Úrnak, aki jót tett velem«