Zsolt. 12. Az Úré a szabadítás; (héberrel, és kapcsolódó igékkel)

Zsolt. 12,1 Az éneklőmesternek [karvezetőnek, karmesternek] a seminithre; [nyolc húrra, basszusra, nyolcadra, mélyhangú húros hangszerekre] Dávid [jelentése: szeretett] zsoltára^*

*Dávid kijelöli, hogy kik és hogyan szolgáljanak és prófétáljanak az Úr templomában, amely előképe az eclézsiának: „Dávid és a sereg fővezérei a szolgálatra kijelölék az Asáf, Hémán és Jédutun fiait, hogy prófétáljanak citerákkal, lantokkal és cimbalmokkal... Négyezren ajtónállók; négyezren pedig dicsérik vala az Urat minden zengő szerszámokkal, melyeket Dávid készíttetett a dicséretre” (1 Krón. 25,1; 23,5)

Ezékiás király megtérése után azonnal visszaállítja a templomi szolgálat rendjét: „És beállítá a Lévitákat az Úr házába cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolatja szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái által. Előállnak azért a Léviták a Dávid zengő szerszámaival; a papok is a trombitákkal. És megparancsolá Ezékiás, hogy egészen égőáldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdődött az áldozás ugyanakkor megkezdődött az Úrnak éneke is és a trombiták harsonája Dávidnak az Izráel királyának szerszámaival. És az egész gyülekezet leborula, az énekesek énekelnek, és a trombitások trombitálnak mindaddig, míg az egészen égőáldozatnak vége lőn. És amikor elvégezték az áldozatokat, a király és mindnyájan a vele valók leborulván arccal, imádkoznak. És megparancsolá Ezékiás király és a fejedelmek a Lévitáknak, hogy az Urat dicsérjék a Dávid és az Asáf próféta dicséreteivel; akik, mikor nagy örömmel dicsérték az Urat, meghajoltak és leborultak. Azután szóla és monda Ezékiás: Most már felavattátok magatokat az Úrnak, azért jöjjetek, és hozzatok áldozatokat és dicsérő áldozatokat az Úr házában. És az egész gyülekezet hoza áldozatokat és dicsérő áldozatokat, és mindaz, akit a szíve indított, egészen égőáldozatot” (2 Krón. 29,25-31).

Zsolt. 12,2 Segíts [(jášaʿ): szabadíts, és őrizz meg, támogass, és győzelmet adj] Uram [Jahve], mert elfogyott a kegyes, az [(ḥásíḏ): istenfélő], az igazak / megigazultak eltűntek az emberek [('áḏám): az ádámi / emberi faj] fiai közül.

[Más fordítás: Jöjj, segíts, Uram, az igazak eltűnnek, az emberek közt megszűnt a hűség, az igazmondás, és őszinteség]^*

*Isten népének állapotát mutatja be a Szent Szellem a prófétákon keresztül: „Elveszett e földről az Istent tisztelő, és igaz / megigazult sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a bíró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. Aki jó közöttük, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor... ...elveszett a hűség; kiszaggattatott az ő szájukból” (Mik. 7,2-4; Jer. 7,28)

Az Úr panasza: „Bárcsak pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tőlük; mert mindnyájan paráznák, hitszegők gyülekezete! Felvonták nyelvüket, mint kézívüket, hazugsággal és nem igazsággal hatalmasok e földön; mert gonoszságból gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az Úr. ... De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora. ... Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megutálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle. ...Járjátok el Jeruzsálem utcáit, és nézzétek csak és tudjátok meg és tudakozzátok meg annak piacain, ha találtok-é egy embert; ha van-é valaki, aki igazán cselekszik, hűségre törekszik, és én megbocsátok néki! Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek! (Jer. 9,2-3; 23,14; Ésa. 1,4; Jer. 5,1-2)

Mert: „eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utcán, és az egyenesség nem juthat be. És a hűség hiányzik, és aki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen” (Ésa. 59,14-15)

Ezért: „Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak, és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz” (Ésa. 57,1).

Zsolt. 12,3 Hamisságot [(šavə' šávə'): hazugságot, valótlanságot, hiábavalóságot, gonoszságot, rombolást, pusztítást] szól, és [(dibbér): beszél] egyik a másiknak. Mindenki képmutatóan, hazug módon beszél társával, és felebarátjával. hizelkedő ajakkal [(ḥeləqáh śep̄eṯ śáp̄áh): mézesmázos, alakoskodó beszéddel] kettős szívből szólnak [kétszínűen beszélnek]^*

*Dávid újra-és újra erről prófétál: „Nincsen az ő szájukban egyenesség [nem jön ki szájukon őszinte szó, igazság azaz: a valóság, az Ige]. Belsejük [szívük] csupa romlottság [merő álnokság, istentelenség, rosszindulat; hiábavalóság; szívükben gonoszat forralnak]; nyitott sír [megnyílt koporsó] az ő torkuk, nyelvükkel hízelkednek [sima a nyelvük, csalárd, hízelgésre hajlik; nyelvüket álnokul forgatják]” (Zsolt. 5,10).

 „Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság” (Zsolt. 10,7).

„Nyelvüket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela” (Zsolt. 140,4)

„Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge” (5 Móz. 32,33)

„Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. Nem ismerik a békesség útját (Krisztust), eljárásuk nem törvényes. Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez” (Ésa. 59,7-8)

 „Mert ők rossz úton futnak, és vérontásra sietnek” (Péld. 1,16)

Mert nem ismerték meg azt, aki kijelentette, hogy: „Én vagyok az út…” (Ján. 14,6)

 Akiről már a próféták is így szóltak „… és hívják nevét: … békesség fejedelmének!” (Ésa. 9,6)

Aki így bátorítja az övéit: „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” (Ján. 14,27)

És akinek neve: Úr Jézus: „Mert Ő a mi békességünk” (Eféz. 2,14)

Akik Őt nem ismerik, arról így szól a Szent Szellem: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek (az Isten nélkül élőknek)! Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!” (Ésa. 48,22; 57,21).

Ezért a hitetlenek csak: „Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. Az égre tátogatják szájukat, és nyelvük eljárja a földet. ...édes az ő szájában a gonoszság, és elrejti azt az ő nyelve alá; És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között” (Zsolt. 73,8-9; Jób. 20,12-13)

Pál apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy eltelhetnek évezredek, de az ember nem változik: „Nyitott, tátongó, és megnyílt sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, és alattomosan rászednek, becsapnak, csalárdságot beszélnek, áspis, vagyis vipera kígyóméreg az ajkukon. szájuk átokkal, átkozódással, és keserűséggel, keserű beszéddel van tele. Lábuk gyors a vérontásra. Romlás, baj, csapás, pusztulás, romok, nyomorúság, és nyomorgatás, szerencsétlenség, azaz csapás, és sanyarúság jár a nyomukban, az ő ösvényeiken, és útjaikon. És a békesség útját nem ismerik: nincsenek tudatában, nem érzik, nem észlelik, nem biztosak benne, mert nem értik” (Róm. 3,13-17).

Mert: „A bűnös (vagyis céltévesztett) ember szíve mélyén (az ő bensőjében) ott suttog a bűn. Nem számít neki az istenfélelem, sőt azzal hízeleg magának, hogy bűnével gyűlöletet tud szítani. Szája rontást és csalárdságot beszél, nem akar okos és jó lenni. Rontást eszel ki ágyában, nem a jó úton jár, nem veti meg a rosszat” (Zsolt. 36,2-5).

Hát: „Ne irígykedjél a gonosztevőkre, se ne kivánj azokkal lenni. Mert pusztítást gondol az ő szívük, és bajt szólnak az ő ajkaik” (Péld. 24,1-2).

Ezek rombolják a mások hitét: Elteltek évszázadok és évezredek, de a hitetők módszere nem változott: „Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét” (Róm. 16,18)

 „Ezek... érzékiek, kikben nincsen Szent Szellem” és: „az ő végük kárhozat, a hasuk az istenük, és azzal dicsekszenek, ami a gyalázatuk, mert földi dolgokkal törődnek” (Júd. 1,19; Fil. 3,19).

Zsolt. 12,4 Vágja, és [irtsa] ki [veszítse, pusztítsa el, semmisítse meg] az Úr mind a hizelkedő [(ḥeləqáh): mézesmázos, alakoskodó, sima, álnok, hazug] ajkakat, [(gəḏóláh gáḏôl): a büszke, gőgös, fennhéjázó, és kérkedő, dicsekvő, kevély] nyelvet, amely nagyokat mond^*

*Mert: „Gúnyolódnak (gonoszul beszélnek) és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással (és elnyomással fenyegetőznek dölyfösen). Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet” (Zsolt. 73,8-9).

Zsolt. 12,5 [Azokét], akik ezt mondják, és azzal [('ámar): dicsekednek]: Nyelvünkkel felülkerekedünk, [(gáḇar): győzedelmeskedünk, diadalmaskodunk, nyelvünkben az erőnk, ezért mindent megtehetünk] ajkaink velünk vannak, [szánk a segítőnk] ki lehetne Úr felettünk?

[Más fordítás: Akik EZT mondják: "Beszédünk naggyá tesz minket, nyelvünkkel uralkodunk, ugyan ki lehetne Urrá felettünk]?

Zsolt. 12,6 A szegények [(ʿání): elnyomottak, szerencsétlenek, gyöngék, szűkölködők, nyomorultak szerencsétlensége, szenvedése, fájdalma], elnyomása [(šôḏ šóḏ): pusztítása, nyomorúsága, nyomora, kifosztása] miatt, a nyomorultak [('eḇəjôn): segítségre szoruló, szegény, nincstelen koldusok]  nyögése [('ănáqáh): sóhajtozása, siránkozása, fohászkodása] miatt legott, vagyis [most azonnal] felkelek, azt mondja az Úr [Jahve]. Biztosságba helyezem, és [(jéšaʿ ješaʿ): segítséget, szabadulást, biztonságot, jólétet, megmenekülést, oltalmat, védelmet; épséget, egészséget, megtartást adok mindenkinek] aki arra [sóvárogva] vágyik, és [megszabadítom azokat, kiket törbe ejtett az ellenség^* s bizalmat gerjesztek bennük]^**

*A héber szerint: megszabadítom azokat, kik ellen lihegnek vagy fújnak, azaz: biztosságba helyezem azokat, kik az istentelenektől annyira üldöztetnek.

**Így panaszkodik a prédikátor: „... látám én mind a nyomorgatásokat, amelyek a nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, - akik nyomorgattatnak - könnyhullatások, és vigasztalójuk nincs nékik. És az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt szenvednek, és vigasztalójuk nincs nékik. De ne csodálkozz: „Ha a szegénynek az elnyomását, a jog és az igazság megrövidítését látod az országban, ne csodálkozz el a dolgon; mert a magas rangúra vigyáz a magasabb rangú, rájuk pedig a még magasabb rangúak” (Préd. 4,1; 5,7)

De az Úr nem nézi ezt tétlenül, hanem: „Az elnyomástól és erőszaktól megmenti őket, és vérük drága az ő szemében” (Zsolt. 72,14)

Nemcsak a világi vezetők nyomják el a szegényt, ezért: „Az Úr törvénybe megy népe véneivel és fejedelmeivel: Hiszen ti lelegeltétek a szőlőt, szegénytől rablott holmi van házaitokban: Mi dolog, hogy népemet összezúzzátok, és a szegények orcáját összetöritek? Ezt mondja az Úr, a seregeknek Ura” (Ésa. 3,15)

Mert: „A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom! Jaj azoknak, akik a házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak a mezőkhöz, míg egy helyecske sem marad, és csak ti magatok laktok itt e földön! Hallásomra megesküdt a seregeknek Ura, hogy sok házak pusztasággá lesznek, a nagyok és szépek lakos nélkül” (Ésa. 5,7-9)

„Azért így szól Izráel Szentje: Mivel megutáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok. Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, amely már kiáll a magas kőfalon, amelynek aztán nagy hirtelen jő el romlása. És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, amely kímélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, amelyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából” (Ésa. 30,12-14)

A prófétán keresztül jelenti ki az Úr, hogy milyen állapotban van az Ő népe: „Elpártoltunk és megtagadtuk az Urat, és eltávozánk a mi Istenünktől, szóltunk nyomorgatásról és elszakadásról, gondoltunk és szóltunk szívünkből hazug beszédeket. És eltávozott a jogosság, és az igazság messze áll, mivel elesett a hűség az utcán, és az egyenesség nem juthat be. És a hűség hiányzik, és aki a gonoszt kerüli, prédává lesz. És látta ezt az Úr és nem tetszék szemeinek, hogy jogosság nincsen. És látá, hogy nincsen senki, és álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró; ezért karja segít néki, és igazsága gyámolítja őt” (Ésa. 59,13-16)

És válaszol Isten: „Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Egyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jöjj, elküldelek téged Egyiptomba” (Csel. 7,34)

És elküldte az Ő Fiát, Aki kijelenti: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Ján. 15,1.2.5).

Zsolt. 12,7 Az Úr [Jahve] beszédei [szavai, ígéretei, kijelentései] tiszta [(ṭáhór ṭáhôr): nem kevert, szent, érintetlen, egyenes] beszédek, mint földből való kohóban megolvasztott, és [a földtől elválasztott, tűzzel megpróbált, salaktalan] ezüst, [melyet földbe vájt formába öntöttek], hétszer megtisztítva^*

*Dávid újra és újra megvallja, amit megtapasztalt: „Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk ő mindazoknak, akik bíznak benne” (Zsolt. 18,31)

 „Ímé, kívánkozom a te határozataid után; éltess engem a te igazságod (a Te Igéd) által” (Zsolt. 119,40)

A Szent Szellem megerősíti a kijelentést, s egyben figyelmeztet is: „Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy” (Péld. 30,5-6)

És újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „Semmit se tegyetek az igéhez, amelyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket én parancsolok néktek” (5 Móz. 4,2)

„Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak” (Jel. 22,18-19)

Pál apostolon keresztül teszi teljessé a kijelentést a Szent Szellem: „Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen” (Gal. 1,6-9).

Zsolt. 12,8 Te Uram, tartsd meg őket; őrizd meg őket e nemzetségtől örökké.

[Más fordítás: URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megőrzöl, és megoltalmazol, megvédsz, és megszabadítasz ettől a nemzedéktől mindenkor]^*

*A testté lett Ige kérése az Atyához: „És nem vagyok többé e világban, de ők a világban vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál… Mikor velük valék a világban, én megtartám őket a te nevedben, amelyet nékem adtál. Megőrizém, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek [a romlás, és pusztulásnak] fia…” (Ján. 17,11-12).

Zsolt. 12,9 Köröskörül járnak a gonoszok [gáncsoskodók, az istentelenek], mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt.

[Más fordítás: Még ha bűnösök járkálnak, ólálkodnak, kerengnek is körülöttünk, és az alávalóságot, hitványságot, aljasságot, és értéktelenséget magasztalják az emberek]^*

*A Szent Szellem többszörösen megerősíti a kijelentést: „Mikor örvendeznek, és (vigadnak) az igazak, nagy ékesség (nagy dicsőséget jelent) az; mikor pedig az istentelenek (az Isten nélkül élők) feltámadnak (felülkerülnek), keresni kell az embert” (Péld. 28,12)

„Mikor felemeltetnek a gonoszok (az istentelenek, vagyis az Isten nélkül élők), elrejti magát az ember; de mikor azok megbuknak, (elvesznek, és elpusztulnak) nő az igazak száma (és sokan lesznek az igazak).” (Péld. 28,28)

 „Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha az istentelenek, vagyis (az Isten nélkül élők) uralkodnak, nyög a nép” (Péld. 29,2).

 „Az igazak javán örül (vigad) a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés (és ujjongás) van. Az igazaknak áldása által emelkedik (és épül) a város; az istentelenek (az Isten nélkül élők) szája által pedig megromol” (Péld. 11,10-11).

Ezért így imádkozik, és prófétál Dávid: „Rontsd meg Uram, és oszlasd meg (és zavard össze) az ő nyelvüket; mert erőszakot és háborgást (és viszályt) látok a városban. Ez megy éjjel-nappal falai közt, vész és nyomor van benne. Veszedelem van bensejében; (romlás uralkodik benne) s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalás” (Zsolt. 55,10-12)