Titusz levél 3. fejezet: A felsőbbség iránti engedelmesség; (szerkesztett)

Tit. 3,1 Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak, az elöljáróknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, [szót fogadjanak] minden jó cselekedetre készek legyenek.

[Más fordítás: Emlékeztesd őket arra, hogy a (arkhé): kormányzói, uralmon lévő hatalomnak, vezető pozícióknak [(exúszia): lehetősége, és joga, hogy (hüpotasszó): alattvalóvá, és szófogadóvá tegyen, vagy leigázzon, és (peitharkheó): hódolatra kényszerítsen. Hogy (pasz pasza pan): minden (agathosz ergon): hasznos tevékenységre, munkára, foglalkozásra, és feladatra (hetoimosz): késszé, és hajlandóvá (einai): legyenek].

Tit. 3,2 Senkit ne szidalmazzanak, [(blaszphémeó): senkit se szóljanak meg, senkit rossz hírbe ne hozzanak, senkit ne káromoljanak, és ne rágalmazzanak]. Ne veszekedjenek, [(amakhosz): a maga igazáért nem harcolók, nem vitatkozók, nem veszekedők, legyenek békések, békeszeretők, így lesznek legyőzhetetlenek]. Gyöngédek (epieikész): szelídek, jóindulatúak, elnézőek, engedékenyek, udvariasak, mérsékeltek, türelmesek, megértőek, kíméletesek, előzékenyek, barátságosak] legyenek. [(pasz pasza pan): Minden módon, és mindig] teljes szelídséget [(praotész): jóindulatot, barátságosságot, higgadtságot] tanusítván minden ember iránt, és minden tekintetben.

Tit. 3,3 Mert régenten [egykor, vagyis (pote): valamikor, az elmúlt időben] mi [(hémeisz): magunk] is [(kai): szintén] esztelenek, [(anoétosz): értelmetlenek, és balgák] engedetlenek [(apeithész): meggyőzhetetlen, makacs, csökönyösök], tévelygők [(planaó): félrevezetettek, becsapottak] voltunk. Különböző, és [(poikilosz): sok fajta] kívánságoknak [(epithümia): vágyaknak, szenvedélyeknek] és gyönyöröknek szolgái, [(hédoné dúleuó): élvezeteknek rabszolgái voltunk, mert mindenféle szenvedély és gyönyör hatalmában tartott bennünket]. Gonoszságban [(kakia): rosszaságban, rosszindulatúságban] és irígységben [(phthonosz diagó): féltékenységben, rosszindulatban] élők, gyűlölségesek, [utálatosak, egymástól gyűlöltek] egymást gyűlölők valánk.

Tit. 3,4 De mikor a mi megtartó [üdvözítő (szótér): megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, gyógyító] Istenünknek jóvolta [(khrésztotész): jósága, kedvessége] és az emberekhez való szeretete [(philanthrópia): emberszeretete] megjelent [(epiphainó): feltűnt, felragyogott].

Tit. 3,5 Nem az igazságnak cselekedeteiből, vagyis [(dikaioszüné en ergon):], amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából [(eleosz): gyengéd, szerető irgalmából] tartott meg [(szódzó): üdvözített, megmentett, kiszabadított, meggyógyított, egészségessé tett] minket az újjászületésnek fürdője [(lútron): alámerítésében] és a Szent Szellem megújítása által.

[Más fordítás: Nem a mi igaz cselekedeteink alapján, hanem az ő gyengéd, szerető irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője, a Szent Szellem alámerítése által].

Tit. 3,6 Melyet kitöltött [kiárasztott] reánk bőséggel, és [gazdagon] a mi megtartó [Üdvözítőnk: bűnt megbocsátó, megváltó; megmentő, szabadító, gyógyító, biztonságot adó] Jézus Krisztusunkon keresztül.

Tit. 3,7 Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.

Tit. 3,8 Igaz ez a beszéd, [(pisztosz logosz): megbízható, szavahihető, hitelt érdemlő az ige] és akarom [(búlomai): tanácsolom], hogy ezeket megerősítsed, [és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett] hogy igyekezzenek [(phrontidzó): megfontoltan törekedjenek] jó [(kalosz): becsületes, hasznos] cselekedetekkel előljárni azok, akik Istenben [(piszteuó): hitre jutottak], és hívőkké lettek. Ezek jók és hasznosak [(óphelimosz): előnyösek] az embereknek;

[Más fordítás: S azt akarom, hogy e dolgok felől teljes biztonságot nyújts hallgatóidnak; hogy azok, akik Istenben hívőkké lettek, azon jártassák eszüket, hogy hogyan lehet hasznos tettekkel a többiek élére kerülni].

Tit. 3,9 A balgatag [ostoba] vitatkozásokat [(dzétészisz): kérdezgetéseket,és kutatásokat] azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, [(genealogia): nemzetség táblázatokkal kapcsolatos kérdéseket] és a civakodást [(erisz): veszekedéseket, vitákat, és viszálykodást] és a törvény felől való [(nomikosz): törvénnyel kapcsolatos, a törvénykörüli] harczokat kerüld [(periisztémi): mellőzd, és térj ki előlük]. Mert haszontalanok [(anóphelész): nem segítenek, sőt ártalmasak, károsak] és hiábavalók [(mataiosz): sikertelenek, eredménytelenek].

Tit. 3,10 Az eretnek embert [(hairetikosz): a szakadást szító tévtanítót, aki megosztottságot / szakadást idéz elő] egy vagy két intés [(nútheszia): figyelmeztetés, rendreutasítás] után kerüld, [(paraiteomai) térj kielőle, és utasítsd el].

Tit. 3,11 Tudván, hogy az ilyen romlott és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát.

[Más fordítás: Tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, rossz útra fordult, és eltévesztette a célt, aki saját magát ítéli el].

Tit. 3,12 Mikor Ártemást [jelentése: egészséges, friss, teljes] vagy Tikhikust [jelentése: a szerencsés] hozzád küldöm, [igyekezz], és siess hozzám jőni Nikápolyba [jelentése: győztes város]; mert elhatároztam, és úgy [(krinó): döntöttem] hogy ott töltöm a telet.

Tit. 3,13 A törvénytudó Zénást [jelentése: alázatos, szerény; Zeusnak szentelt] és Apollóst [jelentése: Apolló által adott] gondosan [(szpúdaiósz propempó): körültekintően bocsátsd el], és indítsd útnak, hogy semmiben se legyen fogyatkozásuk, [hiányuk].

Tit. 3,14 Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznukra, [a kényszer szülte szükségben ott, ahol sürgős segítségre van szükség] hogy ne legyenek gyümölcstelenek.

Tit. 3,15 Köszöntenek téged a velem levők mindnyájan. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket hitben, akik [(phileó): kedvelnek, jóindulattal vannak hozzánk, és szívesen látnak]. Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen.

(Titushoz, a krétaiak kihívott gyülekezeteinek első kézrátétellel kijelölt felvigyázójához íródott a makedóniai Nikopoliszból).