Titus levél 3. fejezet: A felsőbbség iránti engedelmesség; (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Tit. 3,1 Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak, az elöljáróknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, [szót fogadjanak] minden jó cselekedetre készek legyenek.

[Más fordítás: Emlékeztesd őket arra, hogy a (arkhé): kormányzói, uralmon lévő hatalomnak, vezető pozícióknak [(exúszia): lehetősége, és joga, hogy (hüpotasszó): alattvalóvá, és szófogadóvá tegyen, vagy leigázzon, és (peitharkheó): hódolatra kényszerítsen. Hogy (pasz pasza pan): minden (agathosz ergon): hasznos tevékenységre, munkára, foglalkozásra, és feladatra (hetoimosz): késszé, és hajlandóvá (einai): legyenek]^*

*Az apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem, a felettes hatalmakkal szembeni magatartást, és annak okát: „Mindenki engedelmeskedjék [rendelje és vesse alá magát] a felső hatalmasságoknak [a felettes hatalmaknak; a hatalom képviselői és gyakorlóinak; a hatalmon lévőknek] mert nincs hatalmasság, [vagyis hatalom mástól] hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek, [és a létező hatalmak Isten által állnak fenn a maguk viszonylagos állásában]. Azért, aki ellene támad [vagy szembeszáll] a hatalmasságnak, [vagyis a hatalomnak] az Isten rendelésének támad [Isten rendelésének szegül] ellene; akik pedig ellene támadnak, [és akik ellenállnak, és szembeszegülnek] önmaguknak ítéletet szereznek [vagyis ítéletet vonnak magukra]. Mert a fejedelmek [az elöljárók, akik uralkodnak] nem a jó, hanem a rossz [a gonosz, káros, ártalmas] cselekedetnek rettegésére [és elrettentésére] vannak. Akarod-e pedig, hogy ne félj [és ne rettegj] a hatalmasságtól? [vagyis a hatalomtól] Cselekedjed a jót, és [elismerésed, és] dicséreted lesz attól. Mert Isten szolgája [Isten eszköze] ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt [a rosszat, károst, ártalmast] cselekszed, [és teszed] félj [és rettegj]. Mert nem ok [és cél] nélkül [nem hiába, és nem véletlenül, alaptalanul, feleslegesen, nem a látszat kedvéért] viseli a fegyvert. Mert Isten szolgája, [Isten eszköze, hogy a gonosztevőt megbüntesse, és igazságot szolgáltasson] bosszúálló a haragra [hogy megtorlója legyen] annak, aki gonoszt [vagyis rosszat, károst, ártalmast] cselekszik. Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, [Alá kell tehát magadat vetned neki nemcsak a büntetés miatt] hanem a lelkiismeretért is” (Róm. 13,1-5).

Az Úr Jézus parancsa is így hangzik: „Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek” (Luk. 20,25).

És nemcsak engedelmeskedni kell, hanem: „Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért. Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére” (1Tim. 2,1-4)

Mert azt akarja az Úr, hogy zavartalanul hirdethessük az Úr Jézusban való megmenekülést minden embernek: „Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen” (Ez. 18,23)

Ezért: „Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; akár a helytartóknak, mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére. Mert Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát, mint szabadok: nem úgy, mint akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják, hanem mint Isten szolgái” (1 Pét. 2,12-16)

A lázadás és forradalom nem Istentől van, ezért aki az Úré, az tartózkodjon tőle: „Féljed, fiam, az Urat és a királyt, és felforgatók közé ne keveredj! Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?” (Péld. 24,21-22)

Hiszen minden hatalom és erő Istené, Ő dönt a világi hatalmasságokról is: „Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcsesség és az erő. Ő szabja meg a különböző időket és alkalmakat. Királyokat taszít el, és királyokat támaszt. Ő ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak” (Dán. 2,20-21)

És: „Aki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet” (Préd. 8,5).

A testté lett Ige – az Úr Jézus – is kijelenti, hogy minden hatalom Istentől van: „Pilátus ekkor így szólt hozzá: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, de hatalmam van arra is, hogy megfeszíttesselek?” Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: ezért annak, aki engem átadott neked, nagyobb a bűne” (Ján. 19,10-11).

Tit. 3,2 Senkit ne szidalmazzanak, [(blaszphémeó): senkit se szóljanak meg, senkit rossz hírbe ne hozzanak, senkit ne káromoljanak, és ne rágalmazzanak]. Ne veszekedjenek, [(amakhosz): a maga igazáért nem harcolók, nem vitatkozók, nem veszekedők, legyenek békések, békeszeretők, így lesznek legyőzhetetlenek]. Gyöngédek (epieikész): szelídek, jóindulatúak, elnézőek, engedékenyek, udvariasak, mérsékeltek, türelmesek, megértőek, kíméletesek, előzékenyek, barátságosak] legyenek. [(pasz pasza pan): Minden módon, és mindig] teljes szelídséget [(praotész): jóindulatot, barátságosságot, higgadtságot] tanusítván minden ember iránt, és minden tekintetben^*

*És így folytatja az apostol: „Soha ne kiabáljatok mérgesen senkire, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok” (Eféz. 4,31).

„A ti szelídlelkűségetek [szelídségetek, jóindulatotok, elnéző, méltányos, engedékenységetek] ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel!” (Fil. 4,5).

És: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsid. 12,14).

Tit. 3,3 Mert régenten [egykor, vagyis (pote): valamikor, az elmúlt időben] mi [(hémeisz): magunk] is [(kai): szintén] esztelenek, [(anoétosz): értelmetlenek, és balgák] engedetlenek [(apeithész): meggyőzhetetlen, makacs, csökönyösök], tévelygők [(planaó): félrevezetettek, becsapottak] voltunk. Különböző, és [(poikilosz): sok fajta] kívánságoknak [(epithümia): vágyaknak, szenvedélyeknek] és gyönyöröknek szolgái, [(hédoné dúleuó): élvezeteknek rabszolgái voltunk, mert mindenféle szenvedély és gyönyör hatalmában tartott bennünket]. Gonoszságban [(kakia): rosszaságban, rosszindulatúságban] és irígységben [(phthonosz diagó): féltékenységben, rosszindulatban] élők, gyűlölségesek, [utálatosak, egymástól gyűlöltek] egymást gyűlölők valánk^*

*Pál apostol minden gyülekezetben elmondja, hogy milyen a Krisztus nélkül élő ember: „Melyekben ti is jártatok régente. [ti is ezeket tettétek, ilyen életmódot folytattatok egykor], mikor éltetek azokban [mikor ezekből állt az életetek]” (Kol. 3,7).

„Melyekben jártatok [éltetek] egykor [azelőtt] e világ [(koszmosz): a teremtett világ; világmindenség; világegyetem] folyása [(aion): a (világ)korszak szokása; életmódja] szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint [igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez], ama szellem szerint, mely most az engedetlenség [hitetlenség] fiaiban munkálkodik. [dolgozik; működik, tevékenykedik]. Akik között forgolódtunk egykor [közéjük tartoztunk] mi is mindnyájan a mi (hús)testünk kívánságaiban [amíg (hús)testi vágyainkban éltünk], cselekedvén a (hús)testnek és a gondolatoknak akaratát [hajlamait], és természet [születésünknél fogva emberi természetünk] szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek [mint a többi ember] is” (Eféz. 2,2-3).

Péter apostol is erről tesz bizonyságot: „Mert elég(séges) nékünk, hogy életünk elfolyt (már eltelt) idejében a pogányok (nemzetek) akaratát (vágy, tetszés, akarat) cselekedtük (vittük véghez, követtük, valósítottuk meg), járván feslettségekben (erkölcstelen, kicsapongás, bujálkodás, kéjsóvárgás), kívánságokban (érzékiség, vágy, epekedés) (bujaságban, gyönyörök közt), részegségekben (borozások, mértéktelenség), dobzódásokban (dőzsölések, lakomák) (dorbézolás, dáridózás, zavargás, tivornya), ivásokban és undok (bűnös, törvényt félretevő, tiltott) bálványimádásokban” (1Pét 4:3).

„Bizony régen ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattatok, megtisztultatok, mert Isten megmosott, de megszentelődtetek, vagyis megszenteltettetek, szentek lettetek, de megigazíttattatok, megigazultatok, Isten igazzá tett benneteket az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11).

Tit. 3,4 De mikor a mi megtartó [üdvözítő (szótér): megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, gyógyító] Istenünknek jóvolta [(khrésztotész): jósága, kedvessége] és az emberekhez való szeretete [(philanthrópia): emberszeretete] megjelent [(epiphainó): feltűnt, felragyogott]^*

*Azért: „Mert úgy szerette [(agapaó): eggyé vált] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): birtokoljon]” (Ján. 3,16).

És tette ezt azért: „Hogy megmutassa [kinyilvánítsa rajtunk] a következendő időkben [az eljövendő /világ/korszakokban /aionokban /] az Ő kegyelmének felséges [mérhetetlen] gazdagságát [túláradó bőségét] hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,7.)

És ez bennünk is nyilvánvalóvá lett: „Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa” (1 Ján. 4,9.

Tit. 3,5 Nem az igazságnak cselekedeteiből, vagyis [(dikaioszüné en ergon):], amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából [(eleosz): gyengéd, szerető irgalmából] tartott meg [(szódzó): üdvözített, megmentett, kiszabadított, meggyógyított, egészségessé tett] minket az újjászületésnek fürdője [(lútron): alámerítésében] és a Szent Szellem megújítása által.

[Más fordítás: Nem a mi igaz cselekedeteink alapján, hanem az ő gyengéd, szerető irgalmából üdvözített minket újjászülő és megújító fürdője, a Szent Szellem alámerítése által]^*

*Az Úr Jézus kijelentése Nikodémusznak, ami egyben kijelentés arról, hogy zsidóknak is szükséges újjászületni: „Bizony, bizony [igazán] mondom néked: ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]. Bizony, bizony [igazán] mondom néked: Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába]. Ne csodáld [ne csodálkozz], hogy azt mondám néked: Szükség [(dei): szükségszerű] néktek újonnan [felülről] születnetek [fentről kell származnotok]” (Ján. 3,3.5.7).

Arról is bizonyságot tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet újjá születni: „Valakik pedig befogadák őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2 Kor. 3,17/), hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [Isten gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13).

 És Pál apostol folytatja a kijelentést: „Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól (gonoszságtól), és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet (a maga népévé), jó cselekedetekre igyekezőt (törekvőt)” (Tit. 2,14).

Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Az újjászülő beszéd pedig: „… az igazság beszéde, mely az evangélium” (Kol. 1,5).

 És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

 A pogányok, vagyis a nemzetekből valókat is bemeríti az Úr az Ő Szellemébe, ha az Úr Jézusról szóló bizonyságot hirdetik nékik: „Róla (az Úr Jézusról) tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer. Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Szellem mindazokra, akik hallgatják vala ez az igét. És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Szellem ajándéka. Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent” (Csel. 10,43-46).

Így válhatnak az Úr Jézus bizonyságtevőívé: „Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, merítkezz be, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét” (Csel. 22,15-16).

„Mert hiszen egy Szellem által [egy Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [hellének, vagyis pogányok;] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át]. (1 Kor. 12,13).

És: „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek…” (2 Pét. 1,4).

Tit. 3,6 Melyet kitöltött [kiárasztott] reánk bőséggel, és [gazdagon] a mi megtartó [Üdvözítőnk: bűnt megbocsátó, megváltó; megmentő, szabadító, gyógyító, biztonságot adó] Jézus Krisztusunkon keresztül^*

*Ezáltal vált valóra, hogy: „Eltemettettünk [azaz szellemben hasonlóvá váltunk] azért Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott [életre kelt] Krisztus a halálból [a halottak közül] az Atyának dicsősége [fényessége, ragyogása] által, azonképpen mi is új [újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő, természetfeletti] életben járjunk. (Róm. 6,4).

És tette ezt azért Isten: „Hogy levetkezzétek [félretegyétek] ama régi élet [vagyis a korábbi gonosz életmódotok életvitel, életvezetés, magatartás, viselkedés] szerint való ó embert, mely meg van romolva [el van tévelyítve, és  csábítás áldozatául esett] a csalárdság [megtévesztés, becsapás, csalás, árulás, csábítás] kívánságai miatt.

[Más fordítás: Vessétek le az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik; Aki romlásba rohan a megtévesztő, csalárd és gonosz kívánságok miatt, és akit a saját vágyai rossz irányba vezettek].

Megújuljatok pedig a ti elméteknek [a ti bensőtök] szelleme szerint. És felöltözzétek amaz új [újszerű, ismeretlen, szokatlan, meglepő] embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban [Hit által való megigazulásban] és valóságos [maga a VALÓSÁG, az Ige által] szentségben” (Eféz. 4,22-24).

És ez az Újjonnan – vagyis a Szent Szellemtől, és Isten Igéje által – született, az ilyen megvallást tesz: „Áldott (imádni való) az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága (könyörületessége, gyengéd, szerető irgalma) szerint újonnan szült minket élő reménységre („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni. Itt: az Isten ígéreteire irányuló, ember fölött álló, „földöntúli” remény) Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által” (1Pét 1,3).

 Hiszen: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak. 1,18).

Ezért: „Mint most született csecsemők (gyanánt), a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok (nagyon vágyódik valami után, epekedik), hogy azon növekedjetek. (általa növekedjetek az üdvösségre) (amíg majd megmenekültök)” (1Pét 2,2).

Ekkor valósult meg a prófécia: „És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket” (Ezék. 36,25).

Tit. 3,7 Hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint^*

*Annak: „Az örök [a természetfeletti, és halhatatlan] élet [elváró] reménységére [ez biztos várása a halhatatlan életnek, ami be is fog következni], melyet megígért [és hírül adott] az igazmondó Isten [aki nem tud hazudni] örök időknek [vagyis ősidőknek] előtte.

[Más fordítás: Ez a felismerés az örök élet reménységén alapul, melyet az idők kezdete előtt megígért az az Isten, aki nem hazudik]” (Tit. 1,2).

„Ha ugyan megmaradtok [megálltok] a hitben alaposan [megalapozottan; szilárdan állva az alapon] és erősen [állhatatosan; egyenesen; mozdíthatatlanul]. És el nem távoztok [el nem tántorodva; ki nem mozdulva] az evangélium [az örömhír; örömüzenet; (elváró)] reménységétől, amelyet hallottatok, amely hirdettetett [prédikáltatott] minden teremtménynek az ég alatt [amely hírül adatott az egész teremtett világon az ég alatt]; amelynek lettem én, Pál, szolgájává” (Kol. 1,23).

Tit. 3,8 Igaz ez a beszéd, [(pisztosz logosz): megbízható, szavahihető, hitelt érdemlő az ige] és akarom [(búlomai): tanácsolom], hogy ezeket megerősítsed, [és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett] hogy igyekezzenek [(phrontidzó): megfontoltan törekedjenek] jó [(kalosz): becsületes, hasznos] cselekedetekkel előljárni azok, akik Istenben [(piszteuó): hitre jutottak], és hívőkké lettek. Ezek jók és hasznosak [(óphelimosz): előnyösek] az embereknek;

[Más fordítás: S azt akarom, hogy e dolgok felől teljes biztonságot nyújts hallgatóidnak; hogy azok, akik Istenben hívőkké lettek, azon jártassák eszüket, hogy hogyan lehet hasznos tettekkel a többiek élére kerülni].

Tit. 3,9 A balgatag [ostoba] vitatkozásokat [(dzétészisz): kérdezgetéseket,és kutatásokat] azonban és a nemzetségekről való tudakozásokat, [(genealogia): nemzetség táblázatokkal kapcsolatos kérdéseket] és a civakodást [(erisz): veszekedéseket, vitákat, és viszálykodást] és a törvény felől való [(nomikosz): törvénnyel kapcsolatos, a törvénykörüli] harczokat kerüld [(periisztémi): mellőzd, és térj ki előlük]. Mert haszontalanok [(anóphelész): nem segítenek, sőt ártalmasak, károsak] és hiábavalók [(mataiosz): sikertelenek, eredménytelenek]^*

*És így folytatja az apostol: „Se mesékkel [és mondákkal, mítoszokkal, vagy hitregékkel] és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak [se ne figyeljenek mesékre és céltalan, végnélküli nemzedéksorozatokra], amelyek inkább versengéseket támasztanak [és vitákra vezetnek és vitatkozásra adnak alkalmat], mint Istenben való épülést [mint az Isten üdvözítő tervének megvalósítását] a hit által. [” (1 Tim. 1,4).

„Ezekre emlékeztesd, kérvén, kérve őket (és bizonyságot téve) az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul (ne folytassanak haszontalan szóharcot), a hallgatóknak romlására. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek

(Más fordítás: A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben). És az ő beszédük (és szavuk) mint a rákfekély (mint a rákos fekély úgy) terjed” (2 Tim. 2,14.16-17).

„Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló (akik fecsegők és ámítók), kiváltképpen a körülmetélkedésből valók (és különösen a körülmetéltek között), Ezért ne foglalkozzanak zsidó mondákkal, és az igazságot megvető emberek parancsolataival” (Tit. 1,10.14).

De te: „A szentségtelen és (szentségtörő) vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd (és utasítsd el). Hanem (inkább) gyakorold magadat a kegyességben (vagyis az Istenfélő, hívő életben)” (1 Tim. 4,7).

És: „A botor [(mórosz): meggondolatlan, ostoba, éretlen], és gyermekes [(apaideutosz): értelmetlen, nevelésre alkalmatlan] vitatkozásokat [(dzétészisz): vitás kérdéseket, kérdezgetéseket] pedig kerüld [(paraiteomai): mellőzd, utasítsd el, könyörgéssel hárítsd el; és az ilyen vitatkozások elől térj ki]. Tudván, hogy azok háborúságokat [(makhé): harcot, vitát, viszályt, civakodást, versengést] szülnek [(gennaó): hoz létre, okoz, teremt, vezet]” (2 Tim. 2,23).

Tit. 3,10 Az eretnek embert [(hairetikosz): a szakadást szító tévtanítót, aki megosztottságot / szakadást idéz elő] egy vagy két intés [(nútheszia): figyelmeztetés, rendreutasítás] után kerüld, [(paraiteomai) térj kielőle, és utasítsd el]^*

*Az apostol szinte minden levelében figyelmezteti Isten gyermekeit: „Kérlek [buzdítlak, bátorítalak] pedig titeket atyámfiai [testvéreim], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [vagyis kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak, és ezáltal bűnre csábítanak] a tudomány körül, [vagyis akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. és azoktól hajoljatok el [és kerüljétek és távoztassátok el őket. Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17).

„Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, mert maga a Sátán is a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat; de a végük cselekedeteikhez méltó lesz” (2 Kor. 11,13-15).

Ezért: „Ha valaki tévtanokat hirdet, és nem tartja magát a mi Urunk Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez (vagyis hithez) illő tanításhoz, az felfuvalkodott, és nem tud semmit, hanem a vitatkozás és a szóharc betegségében szenved, amelyből irigység, viszálykodás, istenkáromlás, gonosz gyanúsítás származik. Ezek megbomlott elméjű és az igazságot elvető emberek torzsalkodásai, akik a kegyességet (a hitet) a nyerészkedés eszközének tekintik” (1 Tim. 6,3-5)

Mert: „Az ilyenek a kegyesség (vagyis a hit) látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el, tehát ezektől” (2 Tim. 3,5)

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (vagyis a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

 

Tit. 3,11 Tudván, hogy az ilyen romlott és vétkezik, önmaga is kárhoztatván magát.

[Más fordítás: Tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, rossz útra fordult, és eltévesztette a célt, aki saját magát ítéli el].

Tit. 3,12 Mikor Ártemást [jelentése: egészséges, friss, teljes] vagy Tikhikust [jelentése: a szerencsés] hozzád küldöm, [igyekezz], és siess hozzám jőni Nikápolyba [jelentése: győztes város]; mert elhatároztam, és úgy [(krinó): döntöttem] hogy ott töltöm a telet.

Tit. 3,13 A törvénytudó Zénást [jelentése: alázatos, szerény; Zeusnak szentelt] és Apollóst [jelentése: Apolló által adott] gondosan [(szpúdaiósz propempó): körültekintően bocsátsd el], és indítsd útnak, hogy semmiben se legyen fogyatkozásuk, [hiányuk].

Tit. 3,14 Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznukra, [a kényszer szülte szükségben ott, ahol sürgős segítségre van szükség] hogy ne legyenek gyümölcstelenek.

Tit. 3,15 Köszöntenek téged a velem levők mindnyájan. Köszöntsd azokat, akik szeretnek minket hitben, akik [(phileó): kedvelnek, jóindulattal vannak hozzánk, és szívesen látnak]. Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen.

(Titushoz, a krétaiak kihívott gyülekezeteinek első kézrátétellel kijelölt felvigyázójához íródott a makedóniai Nikopoliszból)