"Azért jelentem meg
néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek" (Csel 26,16).
Pál látomása a damaszkuszi
úton nem múló fellángolás volt, hanem olyan látomás, amely világos és
nyomatékos utasításokat tartalmazott, és ő maga mondja: "Nem voltam
engedetlen a mennyei látás iránt" (19). Urunk valóban ezt mondta Pálnak:
Egész életedet hatalmamba veszem: ne legyen más szándékod, törekvésed vagy
célod, mint amit én tűzök ki eléd! "Ő nékem választott edényem" (Csel
9,15).
Újjászületésünk után - ha
egyáltalán szellemi emberek vagyunk -, mindegyikünk kapott látást afelől, mit
kíván tőle Jézus: és meg kell tanulnunk ezt a nagy dolgot, hogy ne legyünk
engedetlenek a mennyei látás iránt, ne mondjuk, hogy elérhetetlen. Nem elég
tudnunk, hogy Isten megváltotta a világot, és hogy a Szent Szellem véghezviheti
bennem mindazt, amit Jézus tett értem, hanem a vele való személyes kapcsolat az
alap, amire életemnek fel kell épülnie.
Pál nem üzenetet vagy tanítást
kapott itt, hogy azt tovább adja, hanem élő, személyes, mindent átfogó
kapcsolatba került Jézus Krisztussal. A 16. vers ellenállhatatlan parancs:
"Kelj fel..., hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek."
Pál egy személynek szentelte
oda magát, nem egy ügynek. Egyedül és teljesen Jézus Krisztusé volt: nem nézett
másra, csak érte élt. "Elhatároztam, hogy egyébről ne tudjak köztetek,
mint Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről" (1Kor 2,2).
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/
elgondókodtató. köszönöm.
VálaszTörlés