„Mikor pedig a
galileai tenger mellett, vagyis a galileai tó partján jár-kel vala Jézus, láta
két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást az ő testvérét, amint a
tengerbe körhálót vetnek, körhálót dobnak vala; mert halászok valának.
És monda nékik: Gyertek, kövessetek engem, jöjjetek utánam, és azt művelem, hogy
embereket halásszatok. Én emberek halászává
teszlek benneteket.
Azok pedig azonnal, azon nyomban, tüstént otthagyván a
hálókat, követék őt, és csatlakoztak hozzá.
Útját folytatva és onnan tovább menve, láta,
megpillantott, és észrevett más
két testvért, Jakabot a Zebedeus fiát, és Jánost amannak testvérét, amint a
hajóban, a bárkában atyjukkal Zebedeussal a hálóikat kötözgetik, és javították,
foltozták, szedték rendbe vala; és hívá őket.
Azok pedig azonnal, rögtön, mindjárt, tüstént
otthagyván a hajót, vagyis a bárkát és atyjukat, követék őt, és a nyomába
szegődtek; és csatlakoztak Hozzá*(Mát.
4,18-22)
*A János írása
szerinti Evangélium bemutatja az előzményeket: a leendő tanítványok először hallottak Jézusról: „Másnap ismét
ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt,
így szólt: „íme, az Isten Báránya!” Meghallotta a két tanítvány, hogy ő ezt
mondta, és követték Jézust. Jézus megfordult, és amikor meglátta, hogy követik
őt, megszólította őket: „Mit kerestek?” Ők pedig ezt válaszolták: „Rabbi - ami
azt jelenti: Mester -, hol van a lakásod?” Ő így szólt: „Jöjjetek, és
meglátjátok.” Elmentek tehát, meglátták, hol lakik, és nála maradtak azon a
napon; körülbelül délután négy óra volt ekkor. A kettő közül, akik ezt
hallották Jánostól és követték őt, András, Simon Péter testvére volt az egyik.
Ő mihelyt találkozott testvérével, Simonnal, ezt mondta neki: „Megtaláltuk a
Messiást” - (ami azt jelenti: Felkent). Odavitte Jézushoz, aki rátekintve így
szólt: „Te Simon vagy, Jóna fia: téged Kéfásnak fognak hívni” - (ami azt
jelenti: Kőszikla)” (Jn. 1,35-42)
A Lukács írása szerinti
Evangélium további részleteket közöl a tanítványok elhívásáról: „És lőn, hogy mikor a sokaság hozzá tódult,
hogy hallgassa az Isten beszédét, ő a Genezáret tavánál áll vala; És láta két
hajót állani a vízen: a halászok pedig, miután azokból kiszállottak, mossák
vala az ő hálóikat. És ő bemenvén az egyik hajóba, amely a Simoné vala, kéré
őt, hogy vigye egy kissé beljebb a földtől: és mikor leült, a hajóból tanítá a
sokaságot. Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Evezz a mélyre, és
vessétek ki hálóitokat fogásra. És felelvén Simon, monda néki: Mester, jóllehet
az egész éjszaka fáradtunk, még sem fogtunk semmit: mindazáltal a te
parancsolatodra levetem a hálót. És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát
kerítik be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk. Intenek azért társaiknak, akik a
másik hajóban valának, hogy jöjjenek és segítsenek nékik. És eljövén, megtölték
mind a két hajót, annyira, hogy csaknem elsüllyednek. Látván pedig ezt Simon
Péter, Jézusnak lábai elé esék, mondván: Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember
vagyok, Uram! Mert félelem fogta körül őt és mindazokat, akik Ővele valának, a
halfogás miatt, amelyet fogtak; Hasonlóképen Jakabot és Jánost is, a Zebedeus
fiait, akik Simonnak társai valának. És monda Simonnak Jézus: Ne félj;
mostantól fogva emberhalász leszel. És a hajókat a szárazra vonván, elhagyták
mindenüket és követék őt” (Luk. 5,1-11)
Márk rövid híradása így hangzik: „Mikor pedig Galilea tengere mellett, azaz a
Galileai-tó partján járt, látá Simont és Andrást, annak
testvérét, amint a tengerbe, a vízbe körhálót
vetének, azaz kerítőhálót dobtak;
mert halászok valának. És így szólította
meg őket, és monda nékik Jézus: Gyertek, kövessetek engem, és én azt művelem, azt cselekszem, hogy
embereket halásszatok. emberhalászokká
teszlek benneteket. És azonnal, rögtön, tüstént elhagyván az ő kerítőhálóikat,
követék őt, és csatlakoztak hozzá” (Márk. 1,16-18)
A próféciák beteljesülése
ezzel elkezdődött: „Ímé én sok halász
után küldök, és sok halászt hivatok,
ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki
őket; az után pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden
hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. Oh, Uram, én erősségem,
én erőm, én bástyám, és mentsváram, és
én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld
határairól, a föld legszéléről is,
és ezt mondják: Bizony hamis isteneket
bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó. Egyik sem
ér semmit” (Jer. 16,16.19)
Ezékiel már prófétált az
„emberhalászok”- ról. Az Úr megmutatta Ezékielnek az Új templomot: „Azután visszavitt engem a templom
bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom
keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt
tovább. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapácra megyen
alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen,
hogy minden élő állat, amely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és
a halaknak nagy bőségük lészen, mert ez a víz bement oda, és azok
meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok
állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemük szerint
lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel” (Ez. 47,1.8-10).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.