Nem fél a rossz hírtől, erős
a szíve, bízik az Úrban" (Zsolt 112,7).
A bizonytalanság rettenetes
dolog. Ha nem kapunk hírt hazulról, hajlamosak vagyunk az aggódásra, és nem
fogadjuk el, hogy "ha nincs hír, az jó hír". Ennek a szomorú
állapotnak a gyógyszere a hit. Az Úr Szelleme által lelkünkbe szent derűt ad,
és eloszlatja a jelenre és a jövendőre vonatkozó minden félelmünket.
Arra az Úrban való
bizakodásra kell (szorgalmasan) törekednünk, amiről a zsoltáros beszél. Az
Úrnak nem egyik vagy másik ígéretében kell bíznunk csupán, hanem Isten
rendíthetetlen hűségében olyan bizalommal, amely meg van róla győződve, hogy
Isten nem tesz velünk semmi rosszat, sem azt nem engedi, hogy bárki más ártson
nekünk.
Ez a szüntelen bizalom
legyőzi az életünk ismert és ismeretlen nehézségeit. Hozzon a holnap bármit,
Isten az Ura a holnapi napnak is. Történjék velünk akármi, (amit még nem is
sejtünk) a mi Urunk az ismert és ismeretlen dolgoknak egyaránt Istene.
Elszántan bízunk az Úrban,
jöjjön akármi. Még ha a legrosszabb dolog történne is, Istenünk akkor is a
legnagyobb és a legjobb. Ezért nem félünk, még ha meg is ijedünk, mikor bekopog
a postás, vagy ha éjszaka távirattal riasztanak fel álmunkból.
Él az Úr, mitől féljenek (az
Ő) gyermekei?
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.