"Mi pedig mindnyájan
fedetlen arccal szemlélvén az Úr dicsőségét, és ugyanarra a képre formáltatunk
át" (2Kor 3,18).
Ez a leplezetlen nyíltság
Isten előtt a keresztyén ember szembeötlő jellemvonása és életét tükörré teszi
mások számára. Ha a Szent Szellem betölt, átalakulunk. A szemlélés által pedig
tükörré leszünk. Mindig észreveszed, amikor valaki látta az Úr dicsőségét:
szellemed mélyén megérzed, hogy az Úr lényét tükrözi vissza.
Őrizkedj mindattól, ami ezt a
visszatükröződést beszennyezhetné benned. Majdnem mindig valami jó szennyezi
be, az a jó, ami nem a legjobb.
Mind a te, mind az én életem
aranyszabálya ez: maradjon életünk Isten felé nyitott, Őrá összpontosított.
Dobj ki minden mást a hajóból: a munkát, az öltözködés és táplálkozás gondját,
mindent, ami ehhez a földhöz köt, mert amíg ezeket hajszolod, Istenre
beállított tükröd homályossá lesz. Maradj meg a szemlélésnek ebben az
állapotában, hogy életünket mindenen át megőrizhessük a szellemi síkon. Hadd
alakuljanak a dolgok, ahogy alakulnak, hadd bírálgassanak mások, ahogy tetszik
nekik: de te soha ne engedd, hogy bármi elhomályosítsa benned azt az életet,
amely Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Semmiféle sürgés-forgás ki ne
lendítsen a vele való közösségből! Bár ez könnyen meginoghat, de te ne engedj
helyet ennek. A keresztyén ember életének legszigorúbb fegyelmezése az, hogy
tanulja meg: miként szemlélje állandóan mintegy tükörben az Úr dicsőségét.
Oswald
Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://www.keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.