GONDOLD MEG, MIT KÉRSZ

2Kor 9,6-15.

6 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat. 7 Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". 8 Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. 9 Amint meg van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké." 10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét." 11 Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely hálaadást szül az Isten iránt általunk. 12 Mert ennek a szolgálatnak az ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt. 13 Mert e szolgálat eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért, amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. 14 És ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága bőven kiáradt rátok. 15 Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!

                      GONDOLD MEG, MIT KÉRSZ

Adjatok, és adatik nektek. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. (Lk 6,38)

2003 telét egy száraz nyár előzte meg. A széna ára majdnem háromszorosára megemelkedett. Amikor az állatokat etettük, szálra kiporcióztuk a szénát, nehogy egy is kárba vesszen. Kitartóan imádkoztunk több hóért, tavasszal pedig esőért. A mindennapi szükségleteinkért könyörögtem, még a vadon élő szarvasokért is imádkoztam. Nagyon kemény tél volt, alig volt élelem, és a jég
megnehezítette, hogy az állatok megtalálják.

Isten egy nem várt módon válaszolt imáimra. A szarvasok a mi drága szénánkat kezdték el enni. Akárhogy letakartuk, valahogy mindig sikerült megtalálniuk.

Ezután azért imádkoztam, hogy Isten ne engedje megenni a szénánkat. Milyen ironikus, korábban azért imádkoztam, hogy Isten adjon nekik enni, most meg azt kérem, hogy ezt úgy tegye, hogy nekem ne kerüljön semmibe.

Szégyenkezve gondoltam arra, hányszor kérem, hogy Isten segítsen meg valakit, de úgy, hogy én nem vagyok hajlandó tenni érte.

Isten ezeket a szarvasokat használta fel (akik azóta a farmunkon élnek), hogy megtanítson, ne csak szóval kérjek. Mert kérni könnyű; adni már sokkal nehezebb. Már nem tekintem a szarvasokat kellemetlen vendégnek, sokkal inkább emlékeztetőnek arra, hogy Isten hűségesen gondoskodik rólunk.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy megadod, amire szükségünk van. Taníts
minket bőkezűen adakozni. Ámen.

Az adakozás által megmutathatjuk Isten nagylelkűségét.
Jean Bonin (Alberta, Kanada)

http://csendespercek.hu