Júdás levele: az Úr eljövetele előtti időszakról: (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Júd. 1,1 Júdás [jelentése: bizonyságtevő, akiért hálát adnak], Jézus Krisztusnak (rab)szolgája. Jakabnak [Jelentése: mást kiszorító, más helyébe lépő] pedig atyafia, [testvére, köszöntését küldi] az elhívottaknak [azoknak, akik elfogadták a meghívást]. Akik az Atya Istentől [és az Atya Istenben] megszenteltettek [és szentté lettek, akiket Isten az Úr Jézus vére által megtisztított, hogy alkalmassá váljanak a Vele való közösségre]. És Jézus Krisztustól megtartattak [és Jézus Krisztusban megőrzöttek]

*Az Úr Jézus szenvedése előtti imája a szentekért: „És nem vagyok többé e világban, de ők a világban vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd [és őrizd] meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál [A görög szöveg szerint: őrizd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál] hogy egyek legyenek, mint mi!” (Ján. 17,11).

És Pál apostol már így köszönti az elhívottakat: „Mindeneknek, és mindenkinek… Isten szerelmeseinek, vagyis Isten kedvesen, nagyon szeretett, drágáinak, hivatalos szenteknek: akik Istennek szenteltettek, és Isten tulajdona vagytok. Akiket ő elhívott és megszentelt, akik ezért Isten szerinti, tökéletesek, hibátlanok, tiszták, Istenhez méltók vagytok. Kegyelem, vagyis Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása néktek és békesség, vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség. Boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól” (Róm. 1,7).

Júd. 1,2 Irgalmasság, [(eleosz): vagyis gyengéd, szerető irgalom, és könyörületesség], békesség [(eiréné): vagyis az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában] és [(agapé): Isten szerinti] szeretet adassék néktek [és töltsön be titeket] bőségesen.

Júd. 1,3 Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, [(szpúdé): és azon fáradozom], hogy írjak néktek a közös üdvösség [(szótéria): vagyis a bűnbocsánat, megmenekülés, megszabadítás, jólét, egészség, megtartatás] felől, kénytelen voltam, [és szükségesnek láttam] hogy intőleg írjak néktek, [hogy báto­rítsalak, buzdítsalak titeket] hogy tusakodjatok [(epagónidzomai): küzdjetek, és elszántan harcoljatok] a hitért, amely egyszer [s mindenkorra] a szenteknek adatott*

*És így bátorítja Pál apostol is Timóteust, vagyis minden istenfélő, Istent tisztelő hívőt: „Ezt a parancsolatot [vagyis ezt az utasítást, és ezt a tanítást] adom néked [és kötöm a lelkedre], fiam Timótheus [jelentése: Istent tisztelő, istenfélő], a rólad való korábbi jövendölések [vagyis próféciák] szerint, hogy vitézkedjél azokban ama jó vitézséggel. [Más fordítás: Használd azokat a próféciákat, mint fegyvereket, és e próféciákon állva és azokkal megerősödve harcold végig ezt a küzdelmet, ezt a szellemi harcot jó stratégiával]” (1 Tim. 1,18).

„Mert igaz ugyan, hogy (hús)testben élünk, de nem a hús szerint harcolunk, hadakozunk. Mert a mi hadakozásunk fegyverei [a mi harci fegyvereink nem földiek] nem a húsból valók, hanem Isten ereje által hatalmasak erősségek lerontására, amit az ellenség azért épített, hogy Isten megismerését akadályozza. Velük cáfoljuk meg az érveléseket és minden önhittséget, amely Isten ismerete ellen lázad, sőt velük szorítunk (és hatalmunkba ejtünk) minden értelmet a Krisztusnak tartozó hódolatra. (és Krisztus iránti hódolatra kényszerítünk)]” (2 Kor. 10,3-5).

Az Úr azt is nyilvánvalóvá teszi, hogy milyen fegyvert kell használni: „Mert az Istennek beszéde (logosza)=igéje) élő és ható, (aktív, működő hatékony, élő energia) és élesebb (és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb) minden kétélű fegyvernél (és kardnál). És elhat (és áthatol) a szívnek (a személy egész lényének) és szellemének, az ízeknek (vagyis az ízületeknek) és a velőknek megoszlásáig (szétválasztásáig vagy szétosztásáig, szétválásáig), és megítéli (megkülönbözteti) a szívnek (a bensőnek) gondolatait (nézeteit, véleményét, gondolkodását) és indulatait (és szándékait). És nincsen oly teremtmény, amely nyilvánvaló nem volna (És nincsen láthatatlan, rejtett, ismeretlen) előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek (lemeztelenített, csupasz, és fedetlen) annak szemei előtt, akiről mi beszélünk. »Más fordítás: Neki kell majd számot adnunk«. (Zsid. 4,12-13).

Hát: „Harczold meg a hitnek szép (és nemes) harczát, nyerd el (és ragadd meg) az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság (sok tanú) előtt” (1 Tim. 6,12).

Júd. 1,4 Mert belopózkodtak [(pareiszdünó): beférkőztek, és észrevétlenül befurakodtak] valami emberek, [(tisz ti anthróposz): bizonyos személyek] akik régen előre beírattak [(palai prographó): és akik régóta elő vannak jegyezve, és ősidők óta elrendeltettek] ezen ítéletre, [(túto krima): és előre kijelöltettek erre az elmarasztaló ítéletre, és büntetésre]. Istentelenek, vagyis [(aszebész): Isten nélkül élők, elvetemültek] kik a mi Istenünknek kegyelmét [(kharisz): Isten jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását] bujálkodásra fordítják [(aszelgeia metatithémi): arcátlanul megváltoztatják, átalakítják, és mássá teszik, és ezzel más helyzetbe visznek], és az egyetlen Istent és uralkodót, a mi Jézus Krisztusunkat megtagadják [(arneomai): és elutasítják]*

*Péter apostol így figyelmezteti a Krisztus népét: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket [kik veszedelmes, és romboló szakadásokat, pusztító tévtanokat vezetnek be] fognak közétek becsempészni, és az Urat, aki megváltotta  őket, [kik a mi parancsolónkat, aki megvásárolta őket] megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet hoznak, vagyis  [hirtelen való, és gyors pusztulást; romlást zúdítva magukra] Ezek víztelen kútfők [víztelen források], széltől hányatott fellegek [forgószéltől sodort ködfoszlányok; vihar kergette felhők], akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre [a legfeketébb sötétség vár rájuk]. (2 Pét. 2,3.17) (2 Pét. 2,1).

Pál apostol így ír a szenteknek: „Félek azonban, hogy amiként a kígyó  a maga álnokságával [ravaszságával; ravasz mesterkedésével] megcsalta [rászedte, becsapta; elcsalta] Évát [jelentése: minden élők anyja], akként a ti gondolataitok [(noéma): felfogás, gondolkodásmód] is megrontatnak >(phtheiró): elpusztít, tönkretesz, lerombol, feldúl< és eltávolodnak [úgy tántorodnak el; a ti gondolataitokat is el fogja fordítani; a ti elméteket is megzavarja; úgy a ti értelmetek is elfordul] a Krisztus iránt való egyenességtől [őszinte, tiszta és szent hűségtől].

»Más fordítás: és akkor vége Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak, Krisztus iránti őszinte és tiszta odaadásotoknak«. Mert hogyha az, aki jő [odamegy hozzátok, és] más Jézust prédikál [hirdet], akit nem prédikáltunk [nem akit mi hirdettünk], vagy más szellemet vesztek [más szellemet fogadtok be], amit nem vettetek [nem akit korábban kaptatok, és amit elnyertetek], vagy más evangéliumot [örömüzenetet hallotok], amit be nem fogadtatok [nem amelyet elfogadtatok], szépen eltűrnétek; [elviselitek; szívesen vennétek]” (2 Kor. 11,3-4).

Pál apostol emlékezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, mégpedig az, amit az Írások szerint hirdetett ő: „Eszetekbe juttatom [és figyelmetekbe ajánlom; meg akarom ismertetni veletek] továbbá, atyámfiai [testvérek], az evangéliumot, melyet hirdettem néktek [azt az örömüzenetet, (jó hírt) amelyet én néktek vittem], melyet be is vettetek [el is fogadtatok], melyben állotok is, [és szilárdan kitartotok benne; (amelyben meg is maradtatok); melyet be is vettetek és követtek]. Amely által üdvözültök is [elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok [megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel [(logosz): IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan, feleslegesen] lettetek hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hívőkké]” (1 Kor. 15,1-2).

 És így folytatja az apostol, mert: „… nincs más [örömüzenet]; de némelyek zavarnak [megháborítanak; zavarba ejtenek; nyugtalanítanak] titeket, és el akarják ferdíteni [forgatni, meg akarják másítani] a Krisztus evangéliumát. [örömüzenetét; a jó hírt]. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek [jó hírként; örömüzenetként] valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk legyen átok. [átkozott (átok alatt) legyen!]. Amint előbb mondottuk [és kijelentettük], most is ismét mondom [megismétlem]: Ha valaki néktek hirdet valamit [más evangéliumot (örömüzenetet; örömhírt; jó hírt)] azon kívül [amit tőlünk hallottatok, ( kaptatok)], amit elfogadtatok [átvettetek], átok [alatt; (átkozott)] legyen” (Gal. 1,7-9)

És Pál apostol elmondja, hogy: „...aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az” (Gal. 5,10).

Az apostol figyelmezteti a Krisztusban hívőket, hogy csak egy Evangélium van, és aki mást hirdet (vagy hozzá tesz, vagy elvesz belőle), az a sátán szolgája: Kérlek [buzdítlak, intelek] pedig titeket atyámfiai [testvérek], vigyázzatok azokra, [tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak] a tudomány körül, [akik más tudományra tanítanának azon kívül; az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. [Kerüljétek (eltávoztassátok) őket; Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17)

„Mert az ilyenek hamis apostolok [álapostolok], álnok [csaló; cselszövő; csalárd] munkások, akik a Krisztus apostolaivá [kiküldötteinek] változtatják át [adják ki; tettetik; hazudják] magukat

[Más fordítás: Mert ezek hamis apostolok. Becsapják az embereket, és elhitetik velük, hogy ők valóban Krisztus apostolai; kik a Krisztus apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket; akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai].

Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává [a világosság angyalának tetteti magát; a fény követévé]. Nem nagy dolog azért [nem csodálkozom], ha az ő szolgái [kiszolgálói] is átváltoztatják [tettetik] magukat az igazság szolgáivá; akiknek [megérdemelt] végük az ő cselekedeteik [az ő munkájuk] szerint lészen

[Más fordítás: Nem meglepő tehát, ha a Sátán szolgái olyan álarcot vesznek fel, hogy az igazság szolgáinak látsszanak. Végül azonban megkapják, amit a tetteikkel megérdemeltek]” (2 Kor. 11,13-15).

Az Úr Jézus így figyelmezteti az övéit: „… Vigyázzatok és őrizkedjetek [óvakodjatok] a farizeusok [jelentése: elkülönülő („szeparatista”), elzárkózó vagyis kirekesztően vallásos emberek zárt csoportja, vagyis szektája] és sadduceusok [jelentése: vallási felekezet, amely elsősorban politikai párt, amely a vallási és politikai hatalmat összekapcsolja, szekta] kovászától [(dzümé): erjesztő, tovaterjedő emberi tanítás]” azaz: „ ... a farizeusok és sadduceusok (vagyis: a vallásos emberek) tudományától őrizkedjetek” (Mt. 16,6.12)

Isten már az általa küldött prófétákon keresztül így szól népéhez: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak fecsegését, (ne törődjetek velük, és ne figyeljetek rájuk) akik néktek prófétálnak, elbolondítnak titeket (és hiábavalóságba vezetnek, haszontalan, céltalan dologba visznek, és hiú reményt ébresztenek, mert): az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót” (Jer. 23,16).

 És az apostol minden olyan gyülekezetet figyelmeztet, ahol a törvényt tanítják: „Tudniillik a belopózkodott [betolakodott; befurakodott (pareiszaktosz): - becsempészett. KJV: észrevétlenül behozott; besurrant, nem tiszta úton bekerült] hamis atyafiakért [áltestvérek kedvéért sem], akik alattomban közénk jöttek [akik azért tolakodtak (férkőztek) be közénk], hogy kikémleljék [(kataszkopeó) alattomosan megfigyel, megles] a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket (rab)szolgákká tegyenek [taszítsanak; kényszerítsenek]” (Gal. 2,4).

 Ezek azok a vallásos emberek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? (Mát. 12,34)

 „Akik engedetlenek lévén [(apeitheó): akik nem hisznek, szándékosan és önfejűen hitetlenek, és meggyőzhetetlenek], megütköznek [(proszkoptó): nekicsapódnak, beleütköznek, elbotlanak, megbotránkoznak, és nekirohannak] az ígének, a [(logosznak)], amire pedig rendeltettek. [Más fordítás: Az engedetlenek, és hitetlenek megütköznek az igén, és nem hisznek benne, pedig erre rendelték őket. És mivel nem hisznek az igének, elbotlanak, ami már meg is történt velük]” (1 Pét. 2,8).

„Vallják, [vagyis elismerik, és megvallják] hogy Istent ismerik [vagyis tudják, és tisztában vannak vele], de cselekedeteikkel tagadják [de a tetteik ennek ellentmond], mivelhogy utálatosak és hitetlenek [és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek] és minden jó cselekedetre méltatlanok [alkalmatlanok, használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát].

»Más fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek«” (Tit. 1,16).

És Pál apostol így int minden hívőt, figyelmezteteve a következményre: „Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. [Más fordítás: Krisztus azért szabadított fel bennünket, hogy éljünk is ebben a szabadságban. Ezért ne engedjétek magatokat újra rabszolgává tenni]. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek” (Gal. 5,1.4).

Ezért: „Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön” (Zsid. 12,15).

Egy előképben mutatja be a Szent Szellem azt a kettősséget, ami Krisztus népét jellemzi: „Volt egy ember, Ramataim-Czofimból (jelentése: az őrök kettős dombja; kettős magaslat a méz földjén), az Efraim (Jelentése: kettős örökség, kétszeresen gyümölcsöző) hegységéről való, és az ő neve Elkána (jelentése: Isten szerezte, tulajdonába vette, megvásárolta) vala, Jerohámnak (jelentése: szeretett, irgalmat, kegyelmet nyert) fia, ki Elihu (jelentése: maga az Isten) fia, ki Tohu (jelentése: káosz) fia, ki Sof (jelentése: túláradás; úszás) fia volt; Efraimita vala. És két felesége volt néki; az egyiket Annának (jelentése: kegyelem), a másikat pedig Peninnának (jelentése: szétágazódás) hívták. Peninnának gyermekei valának, de Annának nem valának gyermekei” (1 Sám. 1,1-2).

Júd. 1,5 Eszetekbe juttatom, mert emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer már [(eidó oida): ismertétek, tisztában voltatok vele], és tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Égyiptom földéből [ptah szellemének házából, vagyis evilágból] kiszabadította, [és kimentette]. Viszontag (deuterosz): utána, másodszor már] azokat, akik nem hittek, elvesztette, vagyis [(apollümi): hagyta, hogy tulajdonából elkerüljön]*

*Az Úr figyelmeztet arra, hogy mi a következménye a hitetlen szívnek és beszédnek: „Mondd meg nékik: Életemre mondom - így szól az ÚR -, hogy épen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására! E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, …mert zúgolódtatok ellenem” (4 Móz. 14,28-29).

De Izráel fiai csak zúgolódtak: „És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin (az ingovány) pusztájából, az Úr (Jehova) rendeléséhez képest az ő útjuk rendje szerint és tábort ütének Refidimben (nyugvópont, támasz).. De a népnek nem vala inni való vize. Verseng (perbe szállt) vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek (szálltok perbe) én velem? Miért kísértitek az Urat (Jehovát)? És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? (beszűkülés, szorongatás, fogság). Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat? Mózes pedig az Úrhoz (Jehovához) kiálta (segítségért) mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet. És az Úr (Jehova) monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közül; pálcádat (botodat) is, mellyel a folyót megsújtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én oda állok te elődbe a sziklára (ott állok előtted a sziklán) a Hóreben [pusztaságban; sivatagban], és te sújts (üss) a sziklára, és víz jő ki abból (fakad belőle), hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára. És nevezé annak a helynek nevét Masszának (kísértés) és Méribának (viszály, civakodás, pörlekedés, elégedetlenség, ellenszegülés), Izráel fiainak versengéséért (perlekedése miatt), és mert kísértették az Urat (Jehovát), mondván: Vajon köztünk van-e az Úr vagy nincsen? (2 Móz. 17,1-7)

És megismétli az Úr a kijelentést: „És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Cin pusztájába (az ingovány) az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben (szent, tiszta, felszentelt; szentség), és meghala ott Miriám (keserűség, szomorúság, felkelés, lázadás), és eltemetteték ott. De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlnek azért Mózes és Áron ellen. És feddőzék (perelni kezdett) a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg (Bárcsak elpusztultunk volna) mikor megholtak (elpusztultak) a mi atyánkfiai (testvéreink) az Úr (Jehova színe) előtt! És miért hoztátok az Úrnak (Jehova) gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink (állataink)? És miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok (vezettetek) minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen! Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet (kijelentés) sátorának nyílása (bejárata) elé, és arcukra borulának; és megjelenék nékik, az Úrnak (Jehovának) dicsősége. És szóla az Úr (Jehova) Mózesnek, mondván: Vedd ezt a vesszőt (a botodat), és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia (testvéred), és szóljatok (parancsoljátok meg) ím e kősziklának az ő szemeik előtt (láttára), hogy adjon vizet. És fakaszsz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak (állataiknak). Vevé azért Mózes azt a vesszőt (a botját) az Úrnak (Jehovának) színe elől amint parancsolta vala néki. És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-e néktek vizet? És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével (botjával) két ízben; és sok víz ömle ki (fakadt), és ivék a gyülekezet és az ő barmai (állatai). És monda az Úr (Jehova) Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem (bennem), hogy megdicsőítettetek volna (és nem tartottatok szentnek) engem Izráel fiainak szemei előtt: azért nem viszitek (vezethetitek) be e községet (gyülekezetet) a földre, amelyet adtam nékik. Ezek a versengésnek (Meríbá) vizei, amelyekért feddőztek (ahol perbe szálltak) Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennük (de ő megmutatta nekik, hogy szent)” (4 Móz. 20,1-13)

Dávid is prófétál erről az eseményről: „Sziklákat hasított meg (ketté) a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett (zúdított): Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest (lázongtak a Felséges ellen) a pusztában” (Zsolt. 78,15-17)

 „Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki (tört elő), folyóként futott a sivatagon (patakban folyt a pusztán végig). Mert megemlékezett az ő szentséges ígéretéről, amelyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának” (Zsolt. 105,41-42).

Mert Izráel fiai:„Nem őrizték (tartották) meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében (követni tanítását); Sőt elfelejtkeztek az Ő (nagy) tetteiről, csodáiról, amelyeket mutatott (látniuk engedett) nékik. Apáik (őseik) előtt csodát művelt Égyiptom földjén, a Coán mezején (szilárd hely /a föld?/). Kettéválasztotta (vágta) a tengert s átvitte (átvezette) őket; és felállította a vizeket fal gyanánt (a víztömeget gátként állította meg). Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át, tűznek világosságában (fényével)” (Zsolt. 78,10-14).

Ezért: „azoknak többségét nem kedvelé [(eudokeó): nem lelte örömét bennük] az Isten, mert elhullának [odavesztek; elpusztultak (katasztrónnümi): Holttesteik szőnyegként terültek el] a pusztában. Se a Krisztust ne kísértsük, [(ekpeiradzó): próbára tesz] amint közülük kísértették [(peiradzó): - tesztel azaz megkísérel, megpróbál rávenni valamire] némelyek, és elveszének [elpusztultak] a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok ((go/n/ggüdzó): morog. Félhangosan, fogai között mormolja elégedetlenségét, morogva beszél, zúgolódik), miképpen ő közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító [keze] által. [ezért lesújtott rájuk (elveszítette őket) a pusztító angyal]. Mindezek pedig példaképpen [(tüposz): előre mutató értelemben: példa, (minta)kép; példa (figyelmeztetésre).. Előre felvázolt, megrajzolt forma); előkép.] estek rajtuk; [történt velük] megírattak pedig a mi tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi)] akikhez az időknek [világkorszakok (aionok)] vége elérkezett. [akik a végső (utolsó) időkben élünk]” (1 Kor. 10,5.9-11).

 Dávid is megemlékezik Isten népéről: „Megvetették a kívánatos földet, nem hittek ígéretének, hanem (morgolódtak) zúgolódtak sátraikban, nem hallgattak az ÚR szavára” (Zsolt. 106,24-25). Sőt: „Ingerelték tetteikkel az URat, ezért csapás szakadt rájuk. Beszennyezték magukat cselekedeteikkel” (Zsolt. 106,29.39).

Júd. 1,6 És [azokat] az angyalokat is, akik nem tartották [és nem becsülték] meg fejedelemségüket [a maguk eredeti rendjét, és saját hatáskörüket], hanem elhagyták az ő [(apoleipó): saját] lakóhelyüket, [(heauton): a saját dicsőséges mennyei testüket] a nagy nap [(kriszisz)] ítéletére örök [(aidiosz deszmon deszmosz): érzékelhetetlen, és láthatatlan] bilincseken, sötétségben [(téreó): őrizetbe] tartotta*

*Péter aposotol így ír erről: „Mert ha nem (kegyelmezett), és nem kedvezett (nem kímélte meg) az Isten a bűnbe esett (vagyis a célt eltévesztő) angyaloknak, hanem mélységbe taszítván, a sötétség láncaira adta oda,(a homály kötelein, a fény megvonására) szolgáltatta ki őket, hogy fenntartassanak (és hogy rabokként őrizzék őket) az ítéletre” (2 Pét. 2,4).

És hogy kik voltak ezek, arról így hangzik a kijelentés: „Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének maguknak feleségeket mind azok közűl, (akiket kiszemeltek maguknak) kiket megkedvelnek vala. És monda az Úr: Ne maradjon az én (éltető) Szellemem örökké az emberben, mivelhogy ő (csak) hústest; legyen életének ideje (életkora) százhúsz esztendő. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, (vitézkedők) kik eleitől (akik ősidőktől) fogva híres-neves emberek (hírnevesek) voltak”

(Más fordítás: Amely időben / 'áḏám): az ádámi faj / elkezdett elszaporodni, és uralkodni a földön, és (ḥálal): megszentségtelenedett, és beszennyeződött, erőtlenné vált, személyes ragaszkodás jött létre. (rá'áh): szemlélgetik, és nézegetik az (ĕlóhím): angyalok ('áḏám baṯ): emberi faj szülötteit, hogy azok (ṭôḇ): szépek, kellemesek, nagyszerűek. (láqaḥ): elfoglalja; egyik a másik után,('iššáh): ki-ki egy (réjaʿ réʿa): másik személyt, akit (báḥar): kiválaszt, megkedvel, kíván, akiben gyönyörködik). És szólt Jahve, az Örökkévaló: (dún dín): Hiába irányítja (rúaḥ) Szellemem (ʿólám ʿôlám): örökké az ('áḏám): emberiséget, az emberi fajt (gam): mégis (šáḡaḡ): bolyong, és tévelyeg. Azon az (jôm): emlékezetes, sorsdöntő napon (nəp̄il nəp̄íl): támadók, lázadók (náp̄al): érkeztek a földre, és meglepve őket rávetették magukat, rárontontottak az ('áḏám): emberiségre, az ádámi, vagyis az emberi fajra, akik (gáḇar): erősebbek / hatalmasabbak voltak és  felülkerekedtek és legyőzték őket, (ʿólám ʿôlám): egész életen át tartó rabszolgaságra)” (1 Móz. 6,1-4)

Az Úr Jézus a hitetlen júdabeliekhez így beszél: „Miért nem értitek [és miért nem ismeritek fel] az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat [(logoszomat): Igémet]

»Más fordítás: Mert hallani sem bírtátok (és nem vagytok képesek befogadni) az én igémet«. Ti az ördög [vagyis: a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] atyától valók vagytok

[Más fordítás: ti atyátoktól, az ördögtől származtok, (eszte): az ördög atyából vagytok, és hozzá tartoztok]. És a ti atyátok kívánságait [szándékát, ami kedvére van, amit szeret, ami örömet okoz neki] akarjátok teljesíteni [(theló etheló): azt készültök, szándékoztok, azt igyekeztek megvalósítani].

Az emberölő [(anthrópoktonosz): embergyilkos] volt kezdettől [(arkhé): eredetétől] fogva, és nem állott meg az igazságban [(hisztémi): felkelt, fellázadt, és ellenállt a (alétheia): valóságnak], mert nincsen ő benne igazság [mert nem lehet ő magában valóság]. Mikor hazugságot [(pszeudosz): hamisságot, valótlanságot, kitalálást, csalást, becsapást] szól, a sajátjából szól [magából meríti]; mert hazug [(pszeusztész): és csaló] és [(autosz): ő maga a] hazugság atyja” (Ján. 8,43-44).

Júd. 1,7 Miképen, és [(hósz): ahogyan] Sodoma [jelentése: körülzárás, körülzárt hely; égő; fás tájék] és Gomora [jelentése: elsüllyedés, elpusztulás, hasadék, szakadék]  és a körültök lévő városok is, amelyek azokhoz hasonlóan [(troposz): hasonló módon] paráználkodtak [(ekporneuó): átadták magukat a fajtalankodásnak, és ugyanúgy feslett életet éltek], és más hústest után jártak, [egy másik ember teste után rohantak érzéki vággyal; másféle hústest utáni kívánság hajtotta őket; és természetellenes gyönyöröket hajhásztak] például vannak előttünk, [például szolgálnak] örök [soha meg nem szűnő] tűznek büntetését szenvedvén*

*Az Ige bizonyságtétele szerint ez pedig így történt: Angyalok jöttek, akik Lótnál szálltak meg: „Lefekvésük előtt a város férfiai, Sodoma férfiai körűlvevék a házat, ifja, örege, mind az egész község egytől egyig (az egész nép kivétel nélkül). És szólíták Lótot, mondván néki: Hol vannak a férfiak, akik te hozzád jövének az éjjel? Hozd ki azokat mi hozzánk, hadd ismerjük őket. És kiméne Lót ő hozzájok az ajtó eleibe, és bezárá maga után az ajtót. És monda: Kérlek atyámfiai, (barátaim) ne cselekedjetek gonoszságot. Ímé van énnékem két leányom, akik még nem ismertek férfiat, kihozom azokat ti hozzátok, és cselekedjetek velük amint néktek tetszik, csakhogy ezekkel az emberekkel ne csináljatok semmit, mivelhogy az én hajlékom árnyéka alá jöttenek (és hajlékom oltalma alatt vannak). Azok pedig mondának: Eredj el innen. Ismét mondának: Ez egymaga nálunk a jövevény s ő szabja a törvényt? Majd gonoszbul cselekszünk (és még jobban elbánunk) veled, hogy nem azokkal. És reá rohanának a férfiúra, Lótra, felette igen, és (szorongatni kezdték magát Lótot) azon valának, hogy betörik az ajtót. De kinyújták azok a férfiak kezeiket, és bevonák (behúzták) Lótot magukhoz a házba és bezárák az ajtót. Az embereket pedig, (az emberek apraját-nagyját) kik a ház ajtaja előtt valának, vaksággal verék meg kicsinytől nagyig, annyira, hogy elfáradának az ajtó keresésében (és nem tudták megtalálni az ajtót). És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. És elsűlyeszté (így pusztította el) ama városokat, és azt az egész vidéket, (azt az egész környéket) és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is” (1 Móz. 19,4-11.24-25).

 Mózes bizonyságtétele példaként azoknak, akik elhagyják a szövetséget „Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, amelyeket elsülyesztett (és elpusztított) az Úr haragjában és búsulásában” (5 Móz. 29,23).

„Ímé, ez volt a vétke Sodomának… kevélység, eledel bősége és gondtalan békesség volt nála és leányainál, de a szűkölködőnek és szegénynek kezét nem fogta meg. És felfuvalkodának s cselekedének útálatosságot előttem, és elveszítém őket, mikor ezt megláttam” (Ezék. 16,49-50).

Lukács bizonyságtétele: „De amely napon kiment Lót Szodomából [jelentése: körülzárás, körülzárt hely; égő; fás tájék], tűz és kénkő esett [vagyis kéneső hullott] az égből, és mindenkit elvesztett [elpusztított]” (Luk. 17,29).

Péter apostol bizonyságtétele: „És ha Sodoma és Gomora városait elhamvasztotta, végromlásra kárhoztatta [pusztulásra ítélte], például tévén [intő példaként] azokra nézve, akik istentelenkedni fognak [akik a jövőben istentelenekké /Isten nélkül élővé/ és ezért elvetemültekké lesznek]; Főképpen pedig azokat, akik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak [akik tisztátalan vágyaik után mennek], és a hatalmasságot [az Isten felségét, és tekintélyét] megvetik. Vakmerők, [elbizakodottak; arcátlanok] maguknak kedveskedők, akik a méltóságokat (a dicsőséges hatalmakat) káromolni nem rettegnek

[Más fordítás: főként pedig azokat, akik beszennyező vágyakban a (hús)test után járnak, és a felsőbbséget megvetik, vakmerők, önfejűek, nem rettegnek a dicső(ségben lévő)ket káromolni]” (2 Pét. 2,6.10).

Júd. 1,8 Hasonlóképen mégis ezek is álomba [képtelen tanításokba] merülvén, a (hús)testet [a húsukat] megfertőztetik [(miainó): beszennyezik, bemocskolják, meggyalázzák], a hatalmasságot [(küriotész): felsõbbséget] megvetik [(atheteó): visszautasítják, semmibe veszik], és a méltóságokat [(doxa): tekintélyeket] káromolják [(blaszphémeó): becsmérelik, rágalmazzák, szitkozódnak, rágalmat terjesztenek, gyalázzák, gonoszul beszélnek róluk].

[Más fordítás: hasonlóképpen ezek a beteg álmokat kergetök mindenek ellenére beszennyezik a hústestüket, és a föléjük helyezett urakat elvetik, az uralkodó hatalmat megvetik, s a dicsőségben élőket káromolják]*

*Pedig meg van írva, hogy: Istent ne szidalmazd, ne átkozd, (kakologeó): ne mondj rosszat, ne beszélj gonoszul; ne becsméreld, és ócsárold, és ne gyalázzad Istent, és ne vesd meg), és néped fejedelmét ne átkozd!” (2 Móz. 22,28).

A végső napokban, vagyis az újszövetségi időszakban, ahogy azt Isten Igéje kijelenti: „És lészen az utolsó [a végső] napokban…” (Csel. 2,17). „lesznek csúfolódók, akik az ő istentelen kívánságaik szerint járnak. [akik istentelen dolgokra irányuló szenvedélyeik szerint élnek]” (Júd. 1,18).

Már a prófécia így hangzik ellenük: „Csak ellenkezést keres (csak pártütésre törekszik) a gonosz, végre kegyetlen követ bocsáttatik ellene” (Péld. 17,11).

Az Úr Jézus kijelentése: „És mivelhogy a gonoszság [és a törvényszegés, és a törvénytelenség] megsokasodik [megnövekszik, elhatalmasodik], az [(agapé): vagyis az Isten szerinti] szeretet sokakban meghidegül.

[Más fordítás: Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül, és kihűl a szeretet]” (Mát. 24,12).

Már a prófécia is figyelmeztet: „A gonosz (és álnok) ember versengést szerez (és viszályt támaszt), és a susárló (a rágalmazó) elválasztja a jó barátokat. Az erőszakos ember elhiteti (és rászedi) az ő felebarátját, és nem a jó úton vezeti” (Péld. 16,28-29).

Így figyelmezteti a Szent Szellem az apostolon keresztül Isten, vagyis Krisztus népét: „Ezt mondom annakokáért [és kérve kérlek titeket, sőt figyelmeztetlek benneteket] és bizonyságot teszek az Úrban, [és emellett tanúként lépek fel] hogy ti többé ne járjatok [ne éljetek] úgy, mint egyéb pogányok [nemzetek] is járnak az ő elméjüknek [(núsz): szív (a benső), a szellem értelme / felfogóképessége / gondolkodási képessége] hiábavalóságában [hiábavaló gondolkodásuk szerint, hiábavalóvá lett értelemmel. Őket hiábavaló gondolatok vezérelik haszontalanság; ostobaság; romlottság, züllöttség]. Kik erkölcsi érzés nélkül [reményvesztettségükben; elfásultan és tehetetlenül az érzésektől, érzelmektől messze távolodva], önmagukat a bujálkodásra [kicsapongásra] adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.

[Más fordítás: Ezért erkölcsi érzékükben eltompulva, gátlástalanul mindenféle tisztátalan tevékenységre vetemedtek nyereségvágyukban. Mindenféle gonosz és rossz dolgot tesznek, de már nem is szégyellik magukat, annyira elmerültek ezekben]” (Eféz. 4,17.19).

És a kijelentés folytatódik: Bizony: „… elég(séges) nékünk, hogy életünk elfolyt (már eltelt) idejében a pogányok (nemzetek) akaratát (vágy, tetszés, akarat) cselekedtük (vittük véghez, követtük, valósítottuk meg). Járván feslettségekben (erkölcstelen, kicsapongás, bujálkodás, kéjsóvárgás), kívánságokban (érzékiség, vágy, epekedés) (bujaságban, gyönyörök közt), részegségekben (borozások, mértéktelenség), tobzódásokban (dőzsölések, lakomák) (dorbézolás, dáridózás, zavargás, tivornya), ivásokban és undok (bűnös, törvényt félretevő, tiltott) bálványimádásokban” (1Pét 4,3).

„Mert régente (valamikor) mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, különböző kívánságoknak és gyönyöröknek (élvezetek) szolgái, (rabjai) gonoszságban és irigységben élők, gyűlölségesek (egymástól gyűlöltek), egymást gyűlölők valánk” (Tit. 3,3).

Júd. 1,9 Pedig Mihály [jelentése: kicsoda olyan, mint Isten] arkangyal, mikor az ördöggel [(diabolosz): vádló, rágalmazó, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló; Sátán másik neve] vitatkozván Mózes holtteste felett vetélkedett, [(diakrinó): az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes holttestéért] nem mert arra káromló ítéletet mondani, hanem azt mondá: Dorgáljon meg téged az Úr!*

*Mózes temetéséről így tesz bizonyságot Isten Igéje: „És felméne Mózes (a törvényadó) a Moáb (jelentése: az atya leszármazottai) mezőségéről a Nébó (jelentése: prófécia) hegyére, a Piszga (jelentése: rész; szétosztás) tetejére, amely átellenben van Jérikhóval (jelentése: illat helye); és megmutatá néki az Úr az egész földet, a Gileádot (jelentése: a tanúbizonyság kőrakása; az Egyház) Dánig (jelentése: bíró); És meghala ott Mózes, az Úrnak szolgája a Moáb földén, az Úr  szava szerint. És eltemette őt a völgyben, a Moáb földén, Béth-Peórral (jelentése: Baal istennek hajléka, nyílás háza) átellenben; és senki sem tudja az ő temetésének helyét e mai napig” (5 Móz. 34,1.5-6).

Júd. 1,10 Ezek pedig azokat káromolják, [(blaszphémeó): Istent káromolva szitkozódnak, becsmérelnek, gonoszul beszélnek azokról] amiket nem tudnak. Amiket pedig természet szerint tudnak, [(phüszikósz): természetükből adódóan, ösztönösen megértenek] mint az oktalan [(alogosz) értelem nélküli] állatok [(dzóon): élőlények], azok által [megrontják magukat; romlásukra válnak] megromolnak [(phtheiró): eltévelyednek, csábítás áldozatául esnek, és abba belepusztulnak]*

*Péter apostol így ír ezekről: „… a gonoszokat (hamisakat) az ítélet napjára büntetésre fenntartani [és megőrizni]. Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és a hatalmasságot [az Úr tekintélyét] megvetik. Vakmerők, [elbizakodottak; arcátlanok] maguknak kedveskedők, akik a méltóságokat káromolni nem rettegnek [Más fordítás: kiváltképpen azokat, akik kívánságtól fertőzötten jártak a hús után, a föléjük rendelt urakat megvetették, önhitt vakmerőket, kik reszketés nélkül mernek dicsőségben élőket káromolni]. Holott az angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet. Ezek azonban azoknak a beszédre képtelen természeti lényeknek módjára, melyeket arra teremtettek, hogy megfogják és elpusztítsák őket, tudatlanságukban azokat, amiket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával fognak el is pusztulni, Ezek víztelen kútfők [víztelen források], forgószéltől sodort ködfoszlányok, vihar kergette felhők, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre” (2 Pét. 2,9-12.17).

Júd. 1,11 Jaj nékik! Mert a Kain [jelentése: szerzemény, nyereség, birtoklás, alkotott, képmás (hodosz): életmódjának] útján indultak el, és [(poreuomai): járnak]. És a Bálám [jelentése: a nép elnyelője, megrontója] tévelygéseivel [(plané: megtévesztéssel, kijátszással] bérért [miszthosz): díjazásért, jutalomért] szakadtak ki, és a Kóré [jelentése: kopár, sivár] ellenkezésével [(antilogia): ellentmondásával, és lázadása szerint] vesztek [(apollümi): pusztultak] el*

*Kain történetéről így tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Lőn pedig idő multával, hogy Kain (jelentése: szerzemény, nyereség, birtoklás, alkotott, képmás) ajándékot (minəḥáh): felajánlást, áldozatot) vive az Úrnak a föld (thüszian: a cselekedetei) gyümölcséből. És Ábel (jelentése: lehelet, esendőség, mulandóság) is vive az ő juhainak első fajzásából (az elsőszülött bárányokból) és azoknak kövérségéből (ḥéleḇ ḥeleḇ: legjavából). És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára (minəḥáh: felajánlására és áldozatára). Kainra pedig és az ő ajándékára (és áldozatára) nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre, az ő atyjafiára (a testvérére), és megölé (meggyilkolta) őt” (1 Móz. 4,3-5.8).

János apostolon keresztül hangzik a kijelentés Kain származásáról, és gonoszságáról: „Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást; Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól vala, és meggyilkolá az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok valának, a testvéreié pedig igazak” (1 Ján. 3,11-12).

Mert Kain hitetlen volt: „Hit által vitt Ábel becsesebb (értékesebb) áldozatot Istennek, mint Kain, ami által bizonyságot nyert afelől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő (áldozati) ajándékairól Isten, és az (hite) által még holta után is beszél” (Zsid. 11,4).

Bálám története pedig ez: Moáb királya Bálámért küld: „Elmentek tehát Móáb (jelentése: az atya leszármazottai) és Midján (Jelentése: vita, civódás, viszály) vénei, és náluk (kezeikben) volt a varázslás díja (a jövendőmondásnak jutalma). Megérkezve Bálámhoz, elmondták neki Bálák (jelentése: pusztító, feldúló, kiüresítő) üzenetét. Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel. De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala ő. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele (hogy feltartóztassa); ő pedig üget vala az ő szamarán, és két szolgája vala vele. És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, amint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere (kivont karddal) a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezőre; Bálám pedig veré az ő szamarát, hogy visszatérítse (hogy visszaterelje) azt az útra. Azután megálla az Úrnak angyala a szőlők ösvényén, (egy mély útra) holott innen is garád (fal), onnan is garád (fal) vala. Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, (odalapult a kőfalhoz) és a Bálám lábát is oda szorítá (oda lapította) a falhoz; ezért ismét megveré azt. Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra. Amint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal. És megnyitá az Úr a szamárnak száját (beszédre), és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?” (4Móz. 22,7.21-28).

És ismét Bálámról hangzik a kijelentés. A harcból hazatérő vezérekhez így szól Mózes: „És monda nékik Mózes: Megtartottátok-é életben (hagytátok) mind az asszonyokat? Ímé ők voltak, akik Izráel fiait Bálám tanácsából hűtlenségre bírták (hitszegésre csábították) az Úr ellen a Peór (jelentése: nyílás, megnyílás, széttárás) dolgában (Peór, a moábita isten kedvéért); és lőn csapás az Úr gyülekezetén (4 Móz. 31,15-16).

Péter apostol figyelmeztetése: „Akik elhagyván az egyenes útat, eltévelyedtek, követvén Bálámnak, Bosor (Jelentése: égő fáklya) fiának útját, aki a gonoszság díját [a hamisság bérét] kedvelte. De megfeddetett az ő törvénytelenségéért [vétkéért]: egy igavonó néma állat emberi szóval szólván, megakadályozta a próféta esztelenségét [és gátat vetett a próféta esztelensége elé]” (2 Pét. 2,15-16).

 A lázadók története, és pusztulása: „Kóré (jelentése: fogolymadár, kopasz) pedig az Iczhár (jelentése: kitörés) fia, aki a Lévi fiának (jelentése: csatlakozás, egyesült, kötődik), Kéhátnak (jelentése: gyűlés, gyülekezet) fia vala; és Dáthán (jelentése: szokás, törvény szerint, vallásos) és Abirám, (jelentése: Atyám magasztos, gőgös) Eliábnak (jelentése: az én Istenem Atya) fiai; és On (jelentése: vagyon, erő), a Péleth (jelentése: gyorsaság) fia, akik Rúben (jelentése: helyreállítani) fiai valának, (összefogtak), és fogták magukat. És (fölkeltek, és) támadának Mózes ellen, és velük Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, akik a gyülekezetnek fejedelmei (a közösség vezető emberei) valának, tanácsbeli (a gyülekezet képviselői,) híres (qárí'): elhívott) neves emberek. És gyülekezének (egybegyűltek) Mózes (jelentése: vízből kihúzott) ellen és Áron (jelentése: megvilágosított) ellen, és mondának nékik: (Elegünk van belőletek!) Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttük van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé? És lőn, amint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattok. És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket: és minden embert, a kik Kórééi (jelentése: kopasz) valának, és minden jószágukat. És alászállának azok és mindaz, ami az övék, elevenen a pokolra (a holtak hazájába): és befedezé őket a föld, (Így vesztek ki a gyülekezetből), és elveszének a község közül. Az Izráeliták pedig, akik körülöttük valának, mind elfutának azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a föld! És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, a kik füstölő szerekkel (közeledtek hozzá), és áldoznak vala” (4 Móz. 16.1-3.31-35).

És újra a lázadókról: „Eliáb (jelentése: az én Istenem Atya) fiai pedig, Nemuél (jelentése: Isten körülmetéltje), Dáthán (jelentése: szokás, törvény szerint, vallásos) és Abirám (jelentése: Atyám magasztos, gőgös). Ez a Dáthán és Abirám a gyülekezet előljárói (a közösség képviselői) valának, akik feltámadtak vala (lázadást szítottak) Mózes ellen (jelentése: vízből kihúzott) és Áron (jelentése: megvilágosított) ellen. És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és Kórét (jelentése: fogolymadár, kopasz), annak a csoportnak a halálakor, amikor a tűz elpusztitott kétszáz és ötven férfiút, akik intőpéldául (intő jellé) lőnek” (4 Móz. 26,9-10).

Emlékezzettek: „Mit tett Dátánnal és Abírámmal, Rúben fiának, Eliábnak a fiaival, amikor feltátotta száját a föld, és elnyelte (és elpusztította) őket házuk népével, sátraikkal és minden jószágukkal együtt, ami az övék volt egész Izráelben” (5 Móz. 11,6).

Dávid bizonyságtétele: „És (féltékenyek lettek), és irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen. Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá (eltemette) Abirám (csoportját) seregét. És tűz gyulladt fel azok seregében, (csoportjukban) láng égeté (és pusztította) el a gonoszokat” (Zsolt. 106,16-18).

Az Úr Jézus kijelentése a hitetlen zsidók származásáról: „Ti az ördög [vagyis: a vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló] atyától valók vagytok [Más fordítás: ti atyátoktól, az ördögtől származtok, (eszte): az ördög atyából vagytok, és hozzá tartoztok]. És a ti atyátok kívánságait [szándékát, ami kedvére van, amit szeret, ami örömet okoz neki] akarjátok teljesíteni [(theló etheló): azt készültök, szándékoztok, azt igyekeztek megvalósítani]. Az emberölő [(anthrópoktonosz): embergyilkos] volt kezdettől [(arkhé): eredetétől] fogva, és nem állott meg az igazságban [(hisztémi): felkelt, fellázadt, és ellenállt a (alétheia): valóságnak], mert nincsen ő benne igazság [mert nem lehet ő magában valóság]. Mikor hazugságot [(pszeudosz): hamisságot, valótlanságot, kitalálást, csalást, becsapást] szól, a sajátjából szól [magából meríti]; mert hazug [(pszeusztész): és csaló] és [(autosz): ő maga a] hazugság atyja” (Ján. 8,44).

Júd. 1,12 Ezek szennyfoltok [(szpilasz): szégyenfoltokként ülnek ott] a ti [(agapaisz): szeretetlakomáitokon], és szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül [(aphobósz): félelem nélkül, szemérmetlenül] veletek [(szüneuókheomai): együtt] lakmároznak, [(heauton) egyedül saját] magukat [(poimainó): pásztorként legeltetve, jóllakatva, dédelgetve] hízlalják. Víztelen, [(anüdrosz): száraz, esőt nem adó] szelektől hányt-vetett [(anemosz peripheró): égtájak felé körülhordozott] fellegek. Elhervadt [(phthinopórinosz): őszi, hervadt, és elszáradt], gyümölcstelen [(akarposz): terméketlen, meddő, haszontalan, eredménytelen], kétszer meghalt és tőből [(ekridzoó): gyökerestül] kiszaggatott fák.

[Más fordítás: Olyanok ezek az emberek, mint a piszkos folt a ruhán, vagy a vízben lévő, és a felszinen nem látható sziklazátony, amelyen hajótörést lehet szenvedni, amikor veletek együtt vacsoráznak a gyülekezetben. Szemtelenül együtt esznek veletek, de csak magukat hizlalják. Olyanok, mint a szél kergette / a szél sodorta / felhők, amikből nem esik egy csöpp eső sem / víz nélkül valók /. Mint a terméketlen gyümölcsfák, amiket késő ősszel gyökerestül / kiszakítva / kivágnak - így kétszeresen is elpusztulnak]*

*Péter apostol is ír ezekről: „Ezek víztelen kútfők [víztelen források], széltől hányatott fellegek [és forgószéltől sodort ködfoszlányok; vihar kergette felhők], akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre [mert a legfeketébb sötétség vár rájuk]. Mert hiábavalóság kevély szavait szólván, testi kívánsággal, bujálkodással elhitetik azokat, akik [alighogy] valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől.

[Más fordítás: Mert nagyhangú, üres szólamokkal (hús)testi vágyakra, kicsapongásra csábítják azokat, akik alighogy elmenekültek azoktól, akik tévelyegve tévúton járnak]” (2 Pét. 2,17-18).

Ezek ajándékaikkal - amit soha nem kaptak meg – dicsekednek, pedig: „Mint a felhő és szél, melyekben nincs eső: olyan a férfiú, aki kérkedik (és dicsekszik) hamis ajándékkal” (Péld. 25,14).

Ezékiel is róluk prófétál: „Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak? Annakokáért ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét (az ÚR igéjét). Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá (és prédává) lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában. És nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagukat, és az én nyájamat nem legeltették. Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét (az ÚR igéjét): Így szól az Úr Isten: Ímé, (én most a pásztorok ellen fordulok), és megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagukat, s kiragadom juhaimat szájukból, hogy ne legyenek nékik ételül” (Ezék. 34,2.7-10).

Júd. 1,13 Tengernek megvadult habjai, [(agriosz küma): tajtékzó, vad, dühöngő hullámai] a maguk rútságát [(aiszkhüné): saját szégyenüket, gyalázatukat, hitványságukat] tajtékozók; tévelygő bolygócsillagok, akiknek a sötétség [(szkotosz): vakság, tudatlanság] homálya van fenntartva örökre*

*Pál apostol is róluk ír: „Mert sokan vannak, akik úgy élnek, mint a Krisztus keresztjének (kínoszlopának) ellenségei. Ezekről az emberekről már sokszor beszéltem nektek, és most sírva mondom ezt ismét. Mert ezeknek pusztulás lesz a sorsa. Nem Istent imádják, hanem a saját testi kívánságaikat szolgálják ki. Szégyellni való dolgokat tesznek, és még büszkék is rá! Csak földi dolgokon jár az eszük” (Fil. 3,18-19).

Ezek hitetlenek, akikről Ézsaiás is prófétál: „És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki” (Ésa. 57,20).

Júd. 1,14 Ezekről is prófétált pedig Énok [jelentése: odaszánt, odaszentelt, beavatott], aki Ádámtól [jelentése: vörös földből való ember] fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött [(erkhomai): eljön, megérkezik] az Úr az ő sok ezer [(müriasz): megszámlálhatatlan] szentjével [szentjeinek tízezreivel]*

*Már mózes megprófétálta a testté lett Ige – az Úr Jézus – feltámadását: „Monda ugyanis: Az Úr a Sinai (jelentése: az ingovány vidéke sár, szenny, mocsár, puszta) hegyéről jött, és Szeirből (jelentése: szőrös, durva, mint a daróc, hústest) támadt fel nékik. Párán (jelentése: szépség, ékesség) hegyéről ragyogott elő (tündökölt). Tízezer szent közül jelent meg, jobbja felől tüzes törvény vala számukra (jobbján lángoló tűzzel). Bizony szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, a te lábaidhoz, és hallgatják (befogadják) a te beszédeidet” (5 Móz. 33,2-3).

Az Ószövetségi próféták, mind erről beszéltek: „Uram, mikor Szeirből (jelentése: szőrös, durva, mint a daróc, hústest) kijövél, Mikor lépdeltél Edom (Ádám, földből való ember) mezején: Megrendült a föld, csepegett az ég, A fellegek is víztől áradának. A hegyek megrendültek az Úrnak orczája előtt, Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe előtt” (Bír. 5,4-5).

És ismét: „Isten a Témán (jelentése: a jobbra fekvő, déli vidék) felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége (és Fensége) elborítja az egeket, és dícséretével (és dicsőségével) megtelik a föld. Ragyogása, mint a napé, (maga a világosság), sugarak támadnak mellőle, (és fénysugarak villognak mellette) és ott van az ő hatalmának rejteke, (abban rejtőzik az ereje)” (Hab. 3,3-4).

Júd. 1,15 Hogy ítéletet tartson mindenek [mindenki] felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük istentelenek, istentelenségüknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, [és amelyet istentelenül elkövettek]. És minden kemény beszédért, [és káromló szóért] amelyet az istentelen bűnösök [vagyis az Isten nélkül élő céltévesztők] szóltak ő ellene.

 [Más fordítás: Hogy (kriszisz): igazságos döntést hozzon mindenkivel szemben. És (exelegkhó): rábizonyítsa, fölfedje, és bizonyítékkal nyilvánvalóvá tegye (aszebész): hitetlenségüket, istentelen módon való, Isten nélküli életüket, és ebből fakadó (ergon): minden cselekedetüket, teljesítményüket és alkotásaikat. És minden (szklérosz): kemény, durva, kegyetlen szót, amelyet a hitetlen, Isten nélkül élők, a (hamartólosz): a célt eltévesztők szóltak Őellene]*

*Az Úr Jézus kiejelentése a beszédről: „A jó ember az ő szívének jó kincseiből [jó tárházából] hozza [és hordja] elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz [és rossz, káros, semmirekellő, hitvány] kincseiből [és tárházából] hozza elő [és szórja ki a rosszat] a gonoszokat. De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(rémáért): vagyis mondásért, megnyilatkozásért, és Igéért], amit beszélnek [és amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logoszodból): ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [és szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [vagyis igazulsz meg]. És a te beszédedből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,35-37).

„Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a bűn tanítja erre) a te szádat, és a csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged (és saját szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak (és vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6).

Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének jövedelmével lakik jól (mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. (Más fordítás: Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21

Júd. 1,16 Ezek zúgolódók, [(goggüsztész): morgolódók] panaszolkodók, [(mempszimoirosz): sorsukkal elégedetlenek, és sorsuk ellen lázadó panaszkodók, akik a sorsot hibáztatják, és állandóan siránkoznak, és zúgolódnak végzetük miatt]. A maguk kívánságai szerint [(epithümia): és vágyaik, szenvedélyeik szerint] járnak, és [szenvedélyeiktől vezettetve élnek]. Szájuk kevélységet szól, [(hüperogkosz laleó):  kevély, fellengzős, fennhéjázó arcátlan fecsegésük dagadó áradat] haszonlesésből személyimádók [(ópheleia proszópon): érdekből csodálva személyeket, és dicsőítve hajbókolnak nekik, csakhogy hasznot húzzanak]*

*Dávid így szól róluk, azért ilyenek, mert: „Konok szívük elzárkózik, szájuk gőgösen beszél” (Zsolt. 17,10).

Ezek azok, akik: „Nagyhangú, üres, fellengzős szólamokkal (hús)testi vágyaik kiélésére, és kicsapongásra csábítják azokat, akik alighogy elmenekültek azoktól, akik tévúton járnak” (2 Pét. 2,18).

Előképként bemutatja Isten igéje a pusztában vándorló zsidókat: „És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin (az ingovány) pusztájából, az Úr (Jehova) rendeléséhez képest az ő útjuk rendje szerint és tábort ütének Refidimben (nyugvópont, támasz).. De a népnek nem vala inni való vize. Verseng (perbe szállt) vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek (szálltok perbe) én velem? Miért kísértitek az Urat (Jehovát)? És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Egyiptomból? (beszűkülés, szorongatás, fogság). Hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat? És megismétli az Úr a kijelentést: „És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Cin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben (szent, tiszta, felszentelt; szentség), és meghala ott Miriám (keserűség, szomorúság, felkelés, lázadás), és eltemetteték ott. De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlnek azért Mózes és Áron ellen. És feddőzék (perelni kezdett) a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg (Bárcsak elpusztultunk volna) mikor megholtak (elpusztultak) a mi atyánkfiai (testvéreink) az Úr (Jehova színe) előtt! És miért hoztátok az Úrnak (Jehova) gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink (állataink)? És miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok (vezettetek) minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen! Az Úr figyelmeztet arra, hogy mi a következménye a hitetlen szívnek és beszédnek: „Mondd meg nékik: Életemre mondom - így szól az ÚR -, hogy épen úgy cselekszem veletek, amiképpen szólottatok az én füleim hallására! E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, …mert zúgolódtatok ellenem” (4 Móz. 14,28-29.

 Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem a zúgolódás következményét: „Se pedig ne zúgolódjatok ((go/n/ggüdzó): morog. Félhangosan, fogai között mormolja elégedetlenségét, morogva beszél, zúgolódik), miképpen ő közülük zúgolódtak némelyek, és elveszének a pusztító [keze] által, vagyis [ezért lesújtott rájuk (elveszítette őket) a pusztító angyal]. Mindezek pedig példaképpen [(tüposz): előre mutató értelemben] estek rajtuk; [és történt velük] megírattak pedig a mi tanulságunkra, [figyelmeztetésül; és azért írták le, hogy okuljunk belőlük mi] akikhez az időknek [világkorszakok (aionok)] vége elérkezett [akik a végső (utolsó) időkben élünk]” (1 Kor. 10,10-11).

Júd. 1,17 Ti azonban, szeretteim, emlékezzetek meg azokról a beszédekről [(réma): kijelentett Igékről], amelyeket a mi Urunk Jézus Krisztus apostolai [(proereó): előre] megmondottak*

*Péter apostol is emlékezésre hívja fel a szenteket: „Ez immár második levélírásom néktek, szeretteim, amelylyel a ti tiszta gondolkozástokat emlékeztetés által serkentgetem. Hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai, és apostolaitoknak az Úrtól és Üdvözítőtől kapott parancsolatai” (2 Pét. 3,1-2).

Júd. 1,18 Mert azt mondták néktek, hogy az utolsó időben [(eszkhatosz): az idők végén, a létkor befejeződésekor] lesznek csúfolódók [(empaiktész): gúnyolódók], akik az ő [(heauton): saját] istentelen [(aszebeia): Isten nélküli, hitetlen] kívánságai [(epithümia): vágyai, szenvedélyei] szerint járnak, [akik Isten nélküli vágyaik szerinti (poreuomai): életmódot folytatnak].

Júd. 1,19 Ezek azok, akik különszakadnak [szakadásokat támasztanak, testi emberek, akik válaszfalakat emelnek, elkülönítik magukat], érzékiek, kikben nincsen Szent Szellem*

^*És ez azért történik meg, mert: „Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni, [kik romboló szakadásokat, pusztító tévtanokat vezetnek be] és az Urat, aki megváltotta [megvásárolta] őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet [pusztulást] hoznak” (2 Pét. 2,1).

Pál apostol így figyelmeztet minden Istent szeretőt, kifejtve az utolsó napok jellemzőít: „Azt pedig tudd [és értsd] meg, hogy az utolsó napokban [(hémera): a legvégső időszakban] nehéz [(khaleposz): nehezen elviselhető, veszélyes, ártalmas, kegyetlen, keserves, gyötrelmes, durva] idők állanak be [(kairosz enisztémi): időszakok következnek, és jönnek]. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, [(philautosz): önzők] pénzsóvárgók, [(philargürosz): kapzsik, fösvények fukarok] kérkedők, [(aladzón): dicsekvők; fennhéjázók; elbizakodottak, hetvenkedők] kevélyek, [(hüperéphanosz): gőgösek, büszkék, fölényesek] káromkodók, [(blaszphémosz): rágalmazók, gyalázkodók, becsmérlők, szitkozódók, szidalmazók, Istenkáromlók] szüleik iránt engedetlenek, [(apeithész): csökönyösek, meggyőzhetetlenek, makacsok, kegyetlenek] háládatlanok, [(akharisztosz): köszönet nélküliek] tisztátalanok, [(anosziosz): szentségtelenek, elvetelmültek, istentelenek, vagyis Isten nélküliek, gonoszok].

Szeretet nélkül valók, [(asztorgosz): szívtelenek, érzéketlenek, természetes / ösztönös szeretet nélküliek, vagyis ragaszkodás, ösztönös vágy a gondoskodásra, és megsegítésre azok iránt, akikhez fizikai kapcsolat, vérségi kötelék fűzi, nincs bennük, összeférhetetlenek, keményszívűek a családjuk iránt]; kérlelhetetlenek, [(aszpondosz): engesztelhetetlenek, összeférhetetlenek, békétlenkedők] rágalmazók, [(diabolosz): vádaskodók, rágalmazók, uszítók, hibáztatók, félrevezetők, pletykásak, árulók, rosszindulatúak, ellenségeskedők,ellenségeskedést szítók, olyan személyek, akik negatív beszéddel vagy revékenységgel szétszakítják a kapcsolatokat, és az embereket eltávolítják egymástól, és Istentől, vagyis sátáni természetűek] mértékletlenek [(akratész): erőtlenek, azaz önkontroll nélküliek, gyenge akaratúak, mértéktelenek, telhetetlenek, zabolátlanok], kegyetlenek, [(anémerosz): féktelenek; fékezhetetlenek, irgalmatlanok, lelketlenek, műveletlenek, neveletlenek, vadak] a jónak nem kedvelői [(aphilagathosz): a jót, nemest, kiválót, hasznosat, kedvezőt nem szeretők / nem kedvelők, a jóra nem hajlandók, rosszakarók].

Árulók, [(prodotész): árulók, vagyis olyan személyek, akik gondolatban érzéseikben már átadták a másikat ellenségei kezébe] vakmerők [(propetész): meggondolatlanok, szenvedélyesek, hevesek, elhamarkodottak, féktelenek], felfuvalkodottak [(tüphoó tüphoomai): elszállt-agyúak, önteltek, dölyfösen viselkedők], inkább a gyönyörnek, [(mallon philédonosz): akik az élvezeteket szeretők, és hajhászók inkább] mint Istennek szeretői [és keresői]. Kiknél megvan [akik megtartják, megőrzik] a kegyességnek [(euszebeia): az istenfélelemnek, az Isten tiszteletének, és a hitnek] látszatát [(morphószisz): külső formáját, hitben folyó életet színlelők ugyan], de megtagadják [(arneomai): ellentmondanak, azaz megtagadják, elutasítják] annak erejét [(dünamisz): a lényegét, erőmegnyilvánulását, csodatevő erő képességét, hatalmát, magát a csodát, az ilyeneknél a kegyesség ereje csődöt vall bennük].  És ezeket kerüld [(apotrepó): fordulj el tehát ezektől, és tarsd távol magadtól]” (2 Tim. 3,1-5).

Ezek között lesznek olyanok, akik korábban hittek, de: „… az utolsó időkben elszakadnak a hittől, hitető (és megtévesztő) szellemekre és gonosz (ördögi, démoni) szellemek tanításaira figyelmezvén. És olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, akik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben” (1 Tim. 4,1-2).

Péter apostolon keresztül folytatódik a kijelentés: „Tudjátok meg először is azt, hogy az utolsó időben csúfolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak (élnek)” (2 Pét. 3,3).

„És sokan fogják követni azoknak romlottságát (és kicsapongásaikat); akik miatt az igazság útja káromoltatni fog. És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek (és szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban benneteket); kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel (mert ellenük már régóta készen van az ítélet), és romlásuk nem szunnyad (és nem kerülik el pusztulásukat). Főképpen pedig azok, akik a testet követvén, tisztátalan kívánságban járnak (akik tisztátalan vágyaik után mennek), és a hatalmasságot (és az Isten felségét) megvetik. Vakmerők, (elbizakodottak) maguknak kedveskedők, akik a méltóságokat (a dicsőséges hatalmakat) káromolni nem rettegnek: Holott még az angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak (és felülmúlják őket), nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet. De ezek, mint oktalan természeti állatok, amelyek megfogatásra és elpusztításra (levágásra) valók, azokat, amiket nem ismernek, káromolván, azoknak pusztulásával (és hozzájuk hasonlóan) fognak elpusztulni” (2 Pét. 2,2-3.10-12).

Ők azok: „Akik bár fölismerték sem értették Isten rendelkezését, Isten végzését, igazságát, döntését, hogy aki effélét művel, és cselekszik, méltó a halálra, mégis ilyeneket nemcsak tesznek, sőt a tetteseknek, akik ilyeneket művelnek, még helyeselnek is, velük egyetértenek, és oltalmazzák azokat” (Róm 1,32).

És bár: „Vallják, [vagyis elismerik, és megvallják] hogy Istent ismerik [vagyis tudják, és tisztában vannak vele], de cselekedeteikkel tagadják [a tetteik ennek ellentmond], mivelhogy utálatosak és hitetlenek [és engedetlenek, meggyőzhetetlenek, makacsok, és csökönyösek] és minden jó cselekedetre méltatlanok [és alkalmatlanok, használhatatlanok, és megbízhatatlanok, és nem állják ki a próbát].

»Más fordítás: Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok, semmi jóra nem képesek«” (Tit. 1,16).

 Ezek azok a vallásos emberek – akik csak beszélnek az Úr Jézusról, de nem fogadták be, és a szívükben nem Ő él, azoknak – azt mondja az Úr: „Mérges kígyóknak [viperáknak] fajzatai [ivadékai], mi módon [és hogyan] szólhattok jókat [és hogy is volnátok képesek jót beszélni], holott gonoszak [rossz, káros, semmirekellő, hitvány] vagytok? Mert a szívnek teljességéből [bőségéből] szól a száj [Más fordítás: Mert amivel csordultig van, amitől túlárad a szív, azt szólja a száj]. De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [rémáért: kijelentésért, ami lehet: mondás, megnyilatkozás, Ige], amit beszélnek [amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [logoszodból: ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [és igazulsz meg]. És a te beszédidből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,34.36-37).

Ők azok, akik azt mondják: „… Ismerem őt, (vagyis az Úr Jézust) de az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság” (1 Ján. 2,4).

Vagyis nincs bennük Szent Szellem: „… mert a Szellem az Igazság” (1 Ján. 5,6).

„Még ha azt mondják is: Él az Úr! Bizony hamisan esküsznek!” (Jer. 5,2).

Az ember szívéről (bensőjéről) Isten véleménye: „És (amikor) látá az Úr, hogy megsokasult (és mennyire elhatalmasodott) az ember gonoszsága a földön, és hogy (az ember) szíve gondolatának minden (szándéka és) alkotása szüntelen csak gonosz” (1 Móz. 6,5).

„… mert az ember szívének gondolata (szándéka) gonosz az ő ifjúságától fogva…” (1 Móz. 8,21).

Mert: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az (javíthatatlan); kicsoda ismerhetné azt (ki tudná kiismerni)? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem (Én… vagyok a szívek vizsgálója) és a veséket vizsgálom (és a lelkek megítélője), hogy megfizessek kinek-kinek az ő útjai szerint (és mindenkivel úgy bánok, ahogyan élete) és cselekedeteinek (vagyis tetteinek) gyümölcse szerint (megérdemli)” (Jer. 17,9-10).

Az Úr Jézus kijelentése: „tehát az ő gyümölcseikről ismeritek fel, és ismeritek meg őket” (Mát. 7,20).

Hát: „Kérlek [buzdítlak, bátorítalak] pedig titeket atyámfiai [testvéreim], vigyázzatok azokra, [és tartsátok szemmel azokat] akik szakadásokat [egyenetlenséget; széthúzásokat; megosztást, meghasonlásokat támasztanak; háborúságnak okai volnának] és botránkozásokat okoznak [vagyis kelepcéket készítenek; elégedetlenséget okoznak, és ezáltal bűnre csábítanak] a tudomány körül, [vagyis akik más tudományra tanítanának azon kívül, vagy az ellenkezőjét tanítják annak] melyet tanultatok. és azoktól hajoljatok el [és kerüljétek és távoztassátok el őket. Térjetek ki előlük]” (Róm. 16,17).

Ezek azok, akik szakadásokat okoznak, ezért: „A szakadást okozó ember elől egy vagy két megintés után térj ki, tudván, hogy az ilyen ember kivetkőzött önmagából, bűnben él és magában hordja ítéletét” (Tit. 3,10-11).

Hiszen: „Aki félrelép, és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba (vagyis a gyülekezetbe, amely a házatokban van), és ne köszöntsétek, mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel” (2 Ján. 1,9-11).

Ézsaiás így prófétál a vallásos emberekről: „És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel (és dicsőít) engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmük (csupán) betanított emberi parancsolat lőn: Azért én úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének, az értelmesek értelme homályos marad” (Ésa. 29,13-14).

Pál apostol idézi a próféciát, a jelenkorra alkalmazva: „Mert meg van írva: „Elvesztem, vagyis eltörlöm; megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, a műveltek tudását, és az értelmesek, okosak, éles eszűek, megfontoltak értelmét, okosságát, tudását elvetem, elutasítom, megvetem, félretolom, semmivé teszem, eltörlöm” (1Kor. 1,19).

Az írástudóknak és a farizeusoknak, vagyis a csak vallásos embereknek mondja az Úr Jézus, azt is kijelentve, hogy ki szólt Ézsaiás prófétán keresztül: „Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mát. 15,7-9).

Júd. 1,20 Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Szellemben,

Júd. 1,21 Tartsátok [és őrizzétek] meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát [gyengéd, szerető irgalmát] az örök életre.

Júd. 1,22 És könyörüljetek némelyeken, megkülönböztetvén őket. [Más fordítás: Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, győzzétek meg őket, ha még ingadoznak, némelyeket pedig utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak].

Júd. 1,23 Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből, és útálva még a ruhát is, amelyet a hústest beszennyezett [(miszeó): undorodva még a hústól bemocskolt köntösüket is]*

*Pál apostol így bátorítja az Úr népét: „Vigyázzatok [legyetek éberek; virrasszatok; maradjatok ébren, figyeljetek], álljatok meg [szilárdan, mozdíthatatlanul; tartsatok ki állhatatosan] a hitben, legyetek férfiak, [viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan] legyetek erősek! [és erősödjetek meg; győzedelmeskedjetek]” (1 Kor. 16,13).

És: „Amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok [éljetek is] Őbenne, Meggyökerezvén [szilárddá, stabillá válva] és tovább épülvén Őbenne, és megerősödvén a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködvén abban [túláradó] hálaadással” (Kol. 2,6-7).

„Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától” (Zsid. 3,13).

És: „Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. El nem hagyván a magunk gyülekezetét (episzünagógé: összegyülekezéseinket), amiképen szokásuk némelyeknek, hanem bátorítsuk egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget” (Zsid. 10,24-25).

És: „Atyámfiai, (testvéreim) hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, életet ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez” (Jak. 5,19-20).

De: „Minden dolgotok [(agapé): Isten szerinti] szeretetben menjen végbe! [Minden, amit tesztek, szeretetben történjék]” (1 Kor. 16, 14).

Hiszen: „A gyűlölség szerez versengést, és viszályt teremt; minden vétket, és hűtlenséget pedig elfedez, és eltakar a  szeretet” (Péld. 10,12).

„Mert úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadni, átadni, teljesen összekötni magát, eggyé válni. Vagyis teljesen odaszánni, feloldódni a szeretetben] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): birtokol]” (Ján. 3,16)

Júd. 1,24 Annak pedig, aki [(dünamai): képes, mert van hatalma] titeket a bűntől [(aptaisztosz): botlás nélküliekként, a botlástól, eleséstől] megőrízhet, [(phülasszó): vigyázással és erővel megoltalmazhat] és az ő dicsősége [(doxa katenópion): fényességes, ragyogó színe] elé állíthat feddhetetlenségben [(amómosz): hibátlanul, kifogástalanul, feddhetetlenül, megtámadhatatlanul] nagy örömmel [(agalliaszisz): kitörő örömujjongással]*

*Pál apostolon keresztül így folytatódik a kijelentés. Ő az: „… aki titeket megerősíthet [és megszilárdíthat] az én evangéliumom [az én örömüzenetem, a jó hír] és a Jézus Krisztus hirdetése [prédikálása] szerint, ama titoknak kijelentése folytán [kinyilvánítása; leleplezése, felfedése szerint], mely örök időktől fogva el volt hallgatva, [és elrejtetett volt; amelyre ősidők óta csend borult, és amelyről most lehullt a lepel]. És minden nemzet, és nép előtt ismertté tettek, és kihirdettetett, hogy így a hit befogadására és engedelmességére eljussanak]” (Róm. 16,25-26).

Ő az: „Aki megtartott [megszabadított, megváltott és szent tiszta, tökéletes, Istenhez méltó, Isten szerinti életre elhívott] minket. És hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink [vagy erőfeszítéseink] szerint, hanem az ő saját végzése [elhatározása, szándéka] és kegyelme [öröme, jóindulata, és kedvezése] szerint. Mely adatott nékünk [és amellyel megajándékozott] Krisztus Jézusban örök időknek előtte [vagyis az idők kezdete előtt].

»Új fordítás: Hisz ő az, aki megmentett, és előzetes határozatának megfelelően szent hívással elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket. Nem tetteink alapján, hanem kegyelmének következményeképpen. És nem azért, mintha bármivel kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Azért tette, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította. Hiszen Isten már a világ kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által megkegyelmez nekünk«.

Megjelentetett [szemmel láthatóvá, nyilvánvalóvá, ismertté lett, és kijelentett] pedig most a mi Megtartónknak [Üdvözítőnknek, megváltó, szabadító, megtartó, megmentő, segítő, gyámolító, pártfogó, gyógyító], Jézus Krisztusnak megjelenése [feltűnése, ragyogása, megmutatkozása, nyilvánvalóvá létele] által…” (2 Tim. 1,9-10).

Aki: „Az Ő emberi [halandó] (hús)testében a halál által [halála árán], hogy mint szenteket, tisztákat [hibátlanokat; kifogástalanokat; szeplőteleneket] és feddhetetleneket [vádtól menteseket, támadhatatlanokat] állasson titeket Őmaga [az Ő színe] elé” (Kol. 1,22).

 És mindez azért történt:  „…Hogy legyetek (napfény)tiszták [a NAP fényében megvizsgált, megítélt, minden hamisságtól mentesek] és botlás nélkül valók [kifogástalanok; feddhetetlenek; (és megütközést nem keltők), meg nem botránkoztatók, vagyis: nem tévútra vezetők, nem eltévelyitők, olyanok, akikben senki meg nem botolhat] a Krisztusnak napjára” (Fil. 1,10).

 És: „Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták (romlatlanok), Istennek szeplőtlen (hibátlan) gyermekei az elfordult és elvetemedett (elfajult) nemzetség közepette (nemzedékben), kik között fényletek (ragyogtok), mint csillagok e világon” (Fil. 2,15).

Júd. 1,25 Az egyedül [(monosz): az egyetlen] bölcs Istennek, a mi [(szótér): szabadító, megmentő, üdvözítő, védő, pártfogó, gyógyító] megtartónknak, dicsőség, [(doxa): tisztelet, méltóság, fenség, dicséret, imádás] nagyság, erő és hatalom [öröktől fogva] most és mindörökké. Ámen*

*Pál apostol is így dicsőíti az egyetlen Istent, a mi Urunkat: „Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs [egyetlen] Istennek, [Őnéki, aki birtokolja a bölcsességet] tisztesség [és tisztelet] és dicsőség [és fényesség, ragyogás] örökkön örökké! [Más fordítás: Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké] Ámen” (1 Tim. 1,17).

Mert Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek. [mert Belőle jött elő, rajta keresztül megy és Őfelé halad minden, és Beléje torkollik a mindenség] Övé a dicsőség mindörökké. [és a dicsőség Neki jár az örökkévalóságon át] Ámen” (Róm. 11,36).

 „Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen” (1Tim. 6,16).

 Hát: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik [mert hatalma van és képes rá], feljebb [azon felül is] hogysem mint kérjük vagy elgondoljuk [amit mi kérünk vagy megértünk], a mibennünk munkálkodó (ható)erő [bennünk ható hatalma] szerint. Annak légyen dicsőség az egyházban [a kihívottak közösségében, eklézsiában], a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre [a világkorszakok világkorszakába nyúlóan nemzedékről nemzedékre; minden nemzedéken át] örökkön örökké. Ámen!” (Eféz. 3,20-21).

Dávid is így énekel Róla: „Nagy az Úr és igen dicséretes (és méltó, hogy dicsérjék), és az ő nagysága felfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri műveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat (és hirdetik hatalmas tetteidet). A te méltóságod dicső fényéről (és Fenséged, ragyogó dicsőségéről), és csodálatos dolgaidról elmélkedem. Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet. Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak” (Zsolt. 145,3-6)