Jakab 2. fejezet: A hit és a cselekedetek (szerkesztett)

Jak. 2,1 Atyámfiai [testvéreim] ne legyen személyválogatás [(proszópolépszia): részlehajlás, kedvezés] a ti hitetekben, amely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban.

Jak. 2,2 Mert ha a ti gyülekezetetekbe [(szünagógé): a gyülekezőhelyre, az összejövetelre] bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában [(lamprosz eszthész): ragyogó, fényűző öltözetben], bemegy pedig egy szegény [(ptókhosz): nincstelen koldus] is szennyes ruhában [(rüparosz eszthész): kopott, elnyűtt, ócska öltözetben];

Jak. 2,3 És rátekinttek arra, [(epiblepó): és figyelmesek vagytok ahhoz] akin a fényes ruha van, [aki fényűző öltözetet visel] és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen [foglalj itt kényelmesen helyet]; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, [vagy állj oda oldalra] vagy ülj ide [a földre] az én zsámolyom mellé.

Jak. 2,4 Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká? [Más fordítás: Akkor vajon nem váltatokká-e ezzel személyválogatókká, s nem lettetek-e olyan bírákká, akikben rosszindulatú számítgatások élnek? Nem volt részrehajló az ítéletetek? Nem gonosz gondolatok alapján ítéltetek]?

Jak. 2,5 [Figyeljetek csak ide, és] halljátok meg szeretett atyámfiai [testvéreim], avagy nem az Isten választotta-é ki [(eklegomai): magának] e világ szegényeit, [akik a világ szemében (ptókhosz): koldusszegények, nincstelenek] hogy gazdagok legyenek hitben. És örökösei az országnak [ama királyságnak], amelyet azoknak ígért [és hirdettetett meg], akik őt szeretik [(agapaó): akik magukat teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele].

Jak. 2,6 Ti pedig meggyaláztátok [(atimadzó): lenéztétek, lebecsültétek, megvetettétek, megszégyenítettétek] a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-é rajtatok, [(katadünaszteuó): nem a hatalmaskodó gazdagok tipornak-e le titeket, és nem ők zsarnokoskodnak-e rajtatok] és nem ők hurczolnak-é titeket a törvény [vagyis a bíróság] elé?

Jak. 2,7 Nem ők káromolják-é [(blaszphémeó): becsmérelik, gyalázzák, mondanak rosszat rátok, és rágalmazzák] azt a szép [és fenséges] nevet, amelyről neveztettek [(epikaleó): amelyet az elhívásban nyertetek? Nem ők gyalázzák-e Annak a nevét, akiről neveztetünk].

Jak. 2,8 Ha ellenben [azon fáradoztok, hogy] megtartsátok [(teleó): betöltsétek, megvalósítsátok] a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat [(plészion): közelálló személyeket, embertársaitokat, szomszédaitokat, vagyis a másik embert], mint tenmagadat, jól [(kalósz): helyesen] cselekesztek.

Jak. 2,9 De ha személyválogatók vagytok, [(proszópolépteó): ha kivételezetten kezeltek egyeseket, részre hajlók vagytok], vétkeztek [(hamartia ergadzomai): céltévesztést követtek el], elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói. [(elegkhó parabatész): törvényszegőknek bizonyultok, törvényszegőkként lepleződtök le].

Jak. 2,10 Mert ha valaki az egész (vagyis valamennyi) törvényt megtartja is, de vét (akár csak) egy ellen (is), vagyis elbotlik, hibázik, elvét, téved, megbukik, kudarcot vall) az egésznek megrontásában bűnös (és vádolható, mert az valamennyi ellen vétkezett, és törvény alá vetetté válik)”

Jak. 2,11 Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, [vagyis ne törj házasságot] ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, [vagyis nem törsz házasságot] de ölsz, törvényszegővé lettél [a törvény áthágója vagy].

Jak. 2,12 Úgy szóljatok [(laleó): beszéljetek, és prédikáljatok], és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság [(eleutheria): vagyis a kényszer hiányának] törvénye fog megítélni.

Jak. 2,13 Mert az ítélet irgalmatlan [(anileósz aneleosz): kiengesztelhetetlen, könyörtelen] az iránt, aki nem cselekszik irgalmasságot [(eleosz): könyörületet], és dicsekedik [(katakaukhaomai): büszkélkedik] az irgalmasság [a könyörület] az ítélet ellen [(kriszisz): a vád, és ítélet ellen].

Jak. 2,14 Mi a haszna, atyámfiai [testvéreim], ha valaki azt mondja, hogy hite van, [(ekhó): hogy birtokában van a hit], cselekedetei pedig nincsenek [(ergon): de a hit cselekedetei nem jelennek meg]? Avagy megtarthatja-é [(dünamai szódzó): képes megmenteni, üdvözíteni] őt [egyedül] a hit?

Jak. 2,15 Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők [azaz testvérnő], mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül [vagyis hiányzik a létfenntartásukhoz szükséges táplálék],

Jak. 2,16 És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, amikre szüksége van [ami nélkülözhetetlen] a testnek [(szóma): az egész lényük számára]; mi annak a haszna [és mi hasznát látnák ők annak.

Jak. 2,17 Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt [(nekrosz): vagyis: halott] ő magában.

Jak. 2,18 De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteid nélkül, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.

[Más fordítás: Azt is mondhatja valaki: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet].

Jak. 2,19 Te hiszed, hogy az Isten egy [(heisz hen): vagyis hogy egyetlen Isten van]. Jól [(kalósz): és helyesen] teszed. Az ördögök [(daimonion): az ördögi szellemek, a démonok, a gonosz szellemek] is hiszik [hisznek ennyit], és rettegnek [és  (phrisszó): mégis félnek, remegnek, reszketnek].

Jak. 2,20 Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló [ostoba, haszontalan, balgatag] ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt [vagyis halott; meddő; tehetetlen] »Más fordítás: Megérted-e, óh te üres, haszontalan, hiábavaló ember, hogy a cselekedet hit nélkül hivalkodó, tétlen, kárba veszett, haszontalan cselekedet«?.

Jak. 2,21 Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, [nem a tettei alapján (dikaioó): tétetett megigazulttá] felvivén Izsákot, az ő fiát az [(thüsziasztérion): áldozati] oltárra?

Jak. 2,22 Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé [(teleioó): tökéletessé] a hit [és jutott hite végcélba].

Jak. 2,23 És beteljesedett az Írás, amely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek [az Úrnak], és tulajdoníttatott néki igazságul [vagyis ez szolgált megigazulására], és Isten barátjának neveztetett.

Jak. 2,24 Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.

Jak. 2,25 Hasonlatosképen pedig a tisztátalan [(porné): prostituált] Ráháb [Jelentése: féktelenség, tombolás] is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott-é meg [vagyis tétetett igazzá], amikor a követeket [a hírszerzőket] házába fogadta, és más úton bocsátotta ki [és engedte őket tovább].

Jak. 2,26 Mert amiképen holt a test [(szóma): vagyis holttest] szellem nélkül [(khórisz): tőle függetlenül, és különválasztva], akképen holt [halott] a hit is cselekedetek nélkül.