Jakab 1fejezet: A szabadság tökéletes törvénye (szekesztett)

JAKAB APOSTOL LEVELE

Jak. 1,1 Jakab [Jelentése: mást kiszorító, más helyébe lépő], Istennek és az Úrnak, a Krisztus Jézusnak (rab)szolgája, az elszórtan levő [diaszpora: a szórványban; szétszórtságban élő] tizenkét nemzetségnek [(phülé): sarjnak, Szó szerinti jelentése: az egy tőről, egy őstől származóknak]; üdvözletemet [örüljetek].

Jak. 1,2 Teljes [és nagy] örömnek [vagyis: jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek] tartsátok, atyámfiai [testvéreim], mikor [(hotan): és valahányszor] különféle [(poikilosz): vagyis sokféle és változatos, bonyolult] kísértésekbe estek [(peiraszmosz): mikor megpróbálnak elcsábítani (bűnre, vagyis céltévesztésre].

[Más fordítás: Nagy örömnek tartsátok testvéreim, valahányszor kísértésbe estek a gonoszság megtapasztalása, és provokáció által].

Jak. 1,3 Tudván, hogy a ti hiteteknek [(pisztisz): és hűségeteknek] megpróbáltatása [(dokimion): próbatétele, próbára tevése; és megvizsgálása] kitartást [(hüpomoné): kitartó, állhatatos, türelmes várakozást, örömteli, reményteljes tűrést] szerez.

[Más fordítás: hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez].

Jak. 1,4 A kitartásban [(hüpomoné): a kitartó, állhatatos, türelmes várakozásban, és az örömteli, reményteljes tűrésben, és a teher alatt maradásban] pedig tökéletes [(teleiosz): teljes, tökéletes, méltó] cselekedet legyen [mert az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet], hogy ti is tökéletesek [felnőttek, érett korúak, bevégzettek, és célban lévők] és épek [(holoklérosz): mindenestől épek, sértetlenek, hibátlanok és egészségesek] legyetek minden fogyatkozás nélkül [(leipó): vagyis: semminek híján] ne legyetek.

[Más fordítás: A kitartásnak (és az állhatatosságnak) pedig végcélba vivő (és bevégzett) munkája kell hogy legyen, hogy (ti is) végcélba jutók, (bevégzettek) és minden részben épek legyetek, és semmiben se legyetek fogyatékosak].

Jak. 1,5 Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, [vagyis bölcsessége hiányos, és bölcsességre szorul] kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen [(haplósz): egyszerűen, nagyvonalúan, és bőkezűen] és szemrehányás [szemrehányó szavak, ócsárlás, pirongatás] nélkül adja; és megadatik néki.

Jak. 1,6 De kérje hittel [bizalommal, bizonyossággal, meggyőződéssel] semmit sem kételkedvén [(diakrinó): nem habozva, bizonytalankodva, kételkedve, tétovázva, és meginogva]: mert aki kételkedik [(diakrinó): habozik, bizonytalankodik, kételkedik, tétovázik, és meginog], hasonlatos a tenger habjához [vagyis a tenger ide-oda hánykódó hullámához hasonlít], amelyet a szél hajt és ide s tovahány, [mint amelyeket felkorbácsol, és ide-oda vet a szél, és csak sodródik a széllel].

Jak. 1,7 Mert ne vélje [ne higgye, és ne feltételezze, és gondolja] az ilyen [tétova] ember, hogy kaphat valamit [vagy bármit is] az Úrtól;

Jak. 1,8 A kétszívű [(dipszükhosz): a minden tettében határozatlan, azaz tétovázó, és ingadozó, kettős elméjű, és kételkedő], a minden útjában [(hodosz): életmódjában, és életvezetésében] állhatatlan ember [hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem, (akatasztatosz): és álladóan nyugtalan, nyughatatlan, és izgága].

Jak. 1,9 Dicsekedjék pedig [(kaukhaomai): örömmel, és örüljön] az alacsony [(tapeinosz): jelentéktelen, szerény, megalázott, az alacsony rangú, és szegény] sorsú atyafi az ő nagyságával [(hüpszosz): a méltóságával, az ő felmagasztaltatásával].

Jak. 1,10 A gazdag [(plúsziosz): gazdag, jómódú, vagyonos, és bővölködő] pedig az ő alacsonyságával [a megalázott voltával, és megalázkodásával]: mert [mindez] elmúlik, mint a fűnek virága [és mint a rét virága, semmivé lesz].

Jak. 1,11 Mert felkél a nap az ő hévségével [az ő perzselő hőségével, és izzó, égető hevével], és megszárítja a füvet [és kiégeti a növényt]. És annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége és [megjelenésének szépsége elenyészik, és alakjának kecsessége] elvész [(apollümi): megsemmisül, és elvész]: így hervad el a gazdag [(plúsziosz): jómódú, vagyonos] is az ő útjaiban [(poreia): a maga életútjában].

»Más fordítás: Így sorvad el vállalkozásaiban [a saját útján; a saját jártában-keltében] a gazdag is, és így lesz semmivé a gazdag is a vállalkozásaival«.

Jak. 1,12 Boldog ember az [makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, ez jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja], aki a kísértésben [[(peiraszmosz): kísértés; amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, aki kísértés idején] kitart [aki a kísértésben megáll]. Mert miután [(dokimosz): a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult], elveszi [mert elnyeri] az életnek koronáját [az élet győzelmi koszorúját], amit az Úr [vagyis az Isten] ígért az őt szeretőknek, [azoknak, akik  (agapaó): teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele]

Jak. 1,13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem [(peiradzó): megpróbál rávenni, és elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, és az a célja, hogy az embert elválassza Istentől]: mert az Isten gonoszsággal [(kakosz): rosszal, bűnnel, gonosszal] nem kísérthető [(apeirasztosz): Őt nem érheti kísértés, nem vehető rá a bűnre]. Ő maga pedig senkit (údeisz): egyetlen egy embert sem, azaz senkit] sem kísért [(peiradzó): nem csábít bűnre, vagyis céltévesztésre (hiszen Ő maga a cél)] gonosszal [(kakósz): bajokkal, rossz, ártalmas dologgal, szerencsétlenséggel, nyomorúsággal].

Jak. 1,14 Hanem mindenki kísértetik [(peiradzó): elcsábíttatik bűnre, vagyis céltévesztésre, amelynek vége, hogy az embert elválasztja Istentől]. Amikor vonja [(exelkó): bűnre csábítja, rossz útra viszi és vonszolja] és édesgeti [(deleadzó): csalétekkel csábítja, vonzza és csalogatja, elszédíti, és csapdába csalja] a tulajdon [(idiosz): saját maga] kívánsága [(epithümia): vágya, kívánsága, szenvedélye, érzékisége].

»Más fordítás: Ellenkezőleg, mindenkit saját vágya kísért, mely őt húzza, és csalogatja«

Jak. 1,15 Azután a kívánság [(epithümia): vágya, kívánsága, szenvedélye, érzékisége] megfoganván [(szüllambanó): megragadja, és segítségére van, összefog vele (a gonosszal, a kísértővel)], és bűnt [(hamartia): céltévesztést] szül [(tiktó): teremt, eredményez]. A bűn [(hamartia): céltévesztés] pedig teljességre jutván [(apoteleó): ha teljesen kifejlődik] halált nemz [(thanatosz apoküeó): az élet megszűnését hozza létre

Jak. 1,16 Ne tévelyegjetek [és nehogy tévedésben legyetek] szeretett atyámfiai [szeretett testvéreim]!

Jak. 1,17 Minden jó adomány [(doszisz): ajándék] és minden tökéletes [célba vivő; bevégzett, felnőtt, és érett korú] ajándék [(dóréma): adomány, ajándék hatása, onnan] felülről való [(anóthen): fentről származó. És a világosságok [a (phósz): fény, ami képessé tesz a szellemi látásra] Atyjától száll alá, akinél nincs változás [(parallagé): változékonyság], vagy változásnak árnyéka.

[Más fordítás: akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása; sem folyton forduló árnyék].

Jak. 1,18 Az ő akarata szült minket az igazságnak [(alétheia): valóság; az, ami megfelel a tényeknek, (logosza)] igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami [mintegy első] zsengéje legyünk.

[Más fordítás: Az Ő szándéka hozott létre, akarattal hívott minket életre a valóság szavával, az Igével].

Jak. 1,19 Azért, [tanuljátok, és tudjátok meg tehát; és értsétek meg] szeretett atyámfiai [(agapétosz): kedvesen, nagyon szeretett, drága testvéreim], legyen minden ember gyors [(takhüsz): fürge] a hallásra [(akúó): meghallásra, megértésre], késedelmes a szólásra [(laleó): a megszólalásra, a beszédre], késedelmes a haragra [(orgé): harag, indulat, düh, felháborodás].

Jak. 1,20 Mert [ugyanis] ember haragja [orgé): harag, indulat, düh, felháborodás] Isten igazságát [(dikaioszüné): Isten akaratát, szó szerinti jelentés: igazságosság. (Isten által ajándékozott megigazulás). vagyis: Hit által való megigazulás] nem munkálja [(katergadzomai): megvalósít; eredményez; végrehajt, nem szolgálja];

»Más fordítás: Mert haragjában az ember nem azt teszi, ami az Isten előtt igazságos«.

Jak. 1,21 Elvetvén [(apotithémi): letévén, félretévén, kitaszítva] azért minden undokságot [(rüparia): szennyet, piszkot, mocskot] és a gonoszságnak [(kakia): rosszaságnak, romlottságnak, rosszindulatnak] sokaságát [(perisszeia): túláradását] szelídséggel fogadjátok a beoltott [(emphütosz): beültetett, és a veletek összenövő) (logoszt)] igét, amely megtarthatja [(szódzó): amely képes és hatalma van megmenteni ,megtartani, kiszabadítani, biztonságba helyezni, megőrizni, megmenteni, meggyógyítani; vagyis: üdvözíteni] a ti lelkeiteket [(pszükhé): életeteket, egész személyeteket.

Jak. 1,22 Az igének [a (logosznak)] pedig megtartói [és cselekvői] legyetek [és az igét váltsátok tettekre] és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat [mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot],

Jak. 1,23 Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, [nem cselekszi meg] az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti [testi] ábrázatát [arcát].

Jak. 1,24 Mert megnézte [és megszemlélte] magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.

Jak. 1,25 De aki belenéz [és figyelmesen beletekint, és tanulmányozza] a szabadság tökéletes [bevégezett, célba vivő] törvényébe [alapelvébe, és tanulmányozza azt]. És megmarad amellett [és ki is tart mellette], az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén [vagyis: aki nemcsak feledékeny hallgató, hanem megvalósítója, és tettekre váltója], az boldog lesz az ő cselekedetében [mert a gondoktól és bajoktól mentes lesz az élete, és anyagi jólétben él].

Jak. 1,26 Ha valaki istentisztelőnek [(thrészkosz) igaz hívőnek] látszik köztetek [és aki azt hiszi magáról, hogy az istentiszteleti formákat pontosan teljesíti], de nem zabolázza [nem fékezi meg] meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét [és még önmagát is becsapja], annak az istentisztelete hiábavaló [(mataiosz): haszontalan, üres].

Jak. 1,27 Tiszta [(katharosz): érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan, valódi] és szeplő nélkül való [(amiantosz): mocsoktalan, tiszta, makulátlan beszennyezetlen] istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat [(orphanosz): a magányos nélkülözőket] és özvegyeket az ő nyomorúságukban [(thlipszisz): a megpróbáltatásban, és bajban], és [tisztán] szeplő nélkül [(aszpilosz): (szenny)folt nélkül, makulátlanul] megtartani [megóvni, és megőrizni] magát e világtól [hogy a világ be ne mocskolja].