Jak. 1. fejezet: A szabadság tökéletes törvénye (göröggel és kapcsolódó igékkel)

JAKAB APOSTOL LEVELE

Jak. 1,1 Jakab [Jelentése: mást kiszorító, más helyébe lépő], Istennek és az Úrnak, a Krisztus Jézusnak (rab)szolgája, az elszórtan levő [diaszpora: a szórványban; szétszórtságban élő] tizenkét nemzetségnek [(phülé): sarjnak, Szó szerinti jelentése: az egy tőről, egy őstől származóknak]; üdvözletemet [örüljetek]^*

*Az Úr Jézus parancsa mennybemenetele előtt az Övéihez: „Elmenvén azért [(ún): tehát], tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [(onomá) (hatalmába, tekintélyébe, jellemvonásába dicsőségébe, erejébe; // adj nevet a benne foglalt kiváltságokkal//]”(Mát. 28,19)

Az apostolok gyűlést hívnak egybe, hogy megvitassák, hogy a nemzetekből megtérteknek be kell-e tartani a mózesi törvényeket: „(Ekkor) elhallgatott (és elcsendesedett) az egész sokaság (az egész gyűlés); és hallgatják vala Barnabást és Pált, amint elbeszélék, mennyi jelt és csodát tett az Isten ő általuk a pogányok (vagyis a nemzetek) között. Miután pedig ők elhallgattak, (megszólalt, és) felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! Simeon elbeszélé, mi módon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen (és szerezzen) népet az ő nevének. És ezzel egyeznek a próféták (szavai, és) mondásai, ahogyan meg van írva: Ezek után visszatérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait (és romjait is felépítem, és) helyreállítom, és ismét felállatom azt. Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok (vagyis a nemzetekből valók) mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi” (Csel. 15,12-18).

 Péter apostol is ír a szórványban élő választott népnek, a Krisztus népének: „Péter, Jézus Krisztusnak apostola, a Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt [és szétszórtságban, szórványban élő] jövevényeknek, [a szétszóródott hontalanoknak; a kiválasztott kivándorlóknak; Isten kiválasztott népének; a zarándokoknak]. Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése [mindentudása] szerint, a Szellem megszentelésében, [vagyis a Szellem megszentelő munkája által] engedelmességre és Jézus Krisztus vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen.

[Más fordítás: Akiket a szerint, ahogy Isten, az Atya eleve kiismerte őket, kiválasztottak, hogy a Szellem megszentelésével engedelmeskedjenek, és a Krisztus Jézus vérével meghintsék őket. Mindig több kegyelem és békesség töltsön be titeket]” (1 Pét. 1,1-2)

És így folytatja Péter apostol: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, (tulajdonul lefoglalt megvásárolt, és megmentett), és megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait (és dicsőségét), aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép [voltatok], most pedig Isten népe [vagytok]. Akik nem kegyelmezettek [voltatok] (egykor könyörület nélkül éltetek, nem nyertetek irgalmat), most pedig kegyelmezettek [vagytok] (és könyörületet nyertetek, irgalomra találtatok). Szeretteim, kérlek (és kérlellek) titeket, mint jövevényeket és idegeneket (zarándokokat, vándorokat, hontalanokat), tartóztassátok meg magatokat (és tartózkodjatok) a (hús)testi kívánságoktól (az érzéki epekedéstől, vágyódástól), amelyek a lélek (vagyis életetek) ellen vitézkednek (és küzdenek) (amelyek hadat viselnek életetek ellen)” (1Pét 2,9-11).

Júdás apostol is a szórványban élő keresztényeknek ír: „Júdás, Jézus Krisztusnak szolgája, Jakabnak pedig atyafia (vagyis testvére), köszöntését küldi az elhívottaknak, akik az Atya Istentől megszenteltettek (akiket az Atya Isten szeretett) és Jézus Krisztustól megtartattak” (Júd. 1,1-2).

Hiszen Krisztusban: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [vagyis eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28)

.A Jubileumi kommentár a fenti igék alapján így magyarázza, hogy kiknek írt az apostol: A szétszórtságban élő 12 nemzetség az új, a szellemi Izrael, a teljes anyaszentegyház, amely nem egy helyen, hanem az egész lakott földön diasporában él. A szétszórt állapot nem emberek miatt van, hanem Isten akaratából  A lényegében egy egyház mindenütt ott van, hogy szolgáljon. A szolgálatára mindenütt szükség van. Mint só és világosság, minden gyülekezet ott szolgáljon mások javára, üdvére, ahol Isten rendeléséből van.

Jak. 1,2 Teljes [és nagy] örömnek [vagyis: jókedvű, vidám, azaz nyugodt, békés örömnek] tartsátok, atyámfiai [testvéreim], mikor [(hotan): és valahányszor] különféle [(poikilosz): vagyis sokféle és változatos, bonyolult] kísértésekbe estek [(peiraszmosz): mikor megpróbálnak elcsábítani (bűnre, vagyis céltévesztésre]. [Más fordítás: Nagy örömnek tartsátok testvéreim, valahányszor kísértésbe estek a gonoszság megtapasztalása, és provokáció által]^*

*Az Úr Jézus kijelenti a kísértés módját: „Boldogok, akik háborúságot [vagyis: üldözést] szenvednek [vagy akiket zaklatnak /követnek/ megfigyelnek/ leírnak/ sőt: akik közé beépülnek, vagy akiket a törvény/ a bíróság előtt vádolnak] az igazságért [a megigazulás, az igazzá válás miatt]: mert övék a mennyeknek országa [a mennyeknek királysága; királyi uralma].

 És így bátorítja tanítványait: „Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek (kiközösítenek), és szidalmaznak (gyaláznak) titeket, és kivetik (kitörlik) a ti neveteket, mint gonoszt (mint gonosz nevet), az embernek Fiáért. Örüljetek azon a napon és örvendezzetek (ujjongjatok); mert ímé a ti jutalmatok bőséges (és nagy) a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek (mert ugyanezt tették) a prófétákkal az ő atyáik” (Luk. 6,22-23).

Tehát: Boldogok vagytok, ha szidalmaznak [csúfolnak, gúnyolnak, gyaláznak, megszégyenítnek] és háborgatnak [üldöznek; sőt: akik közé beépülnek; törvény/bíróság/ előtt vád alá helyeznek] titeket és minden(féle) gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem [és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam]” (Mát. 5,10-11).

De aki mindvégig állhatatos marad (és kitart), az üdvözül (vagyis megmenekül)” (Mát. 24,13).

És az apostol is így bátorítja Krisztus népét: „Boldogok (a legteljesebb mértékben áldottak) vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak (szidalmat kaptok, ócsárolnak) titeket. Mert megnyugszik (megpihen) rajtatok a dicsőségnek és az Istennek (az isteni Felségnek) Szelleme. Amit amazok káromolnak (becsmérelnek; tiszteletlenül beszélnek Róla) ugyan, de ti dicsőítitek azt” (1Pét 4:14).

Tehát: „… ha szenvedtek (vagy szenvednetek kellene) is az igazságért (a megigazulás miatt), boldogok (a legteljesebb mértékben szerencsések, és áldottak) vagytok. Azoktól való félelemből pedig ne féljetek (és a tőlük való félelem meg ne ijesszen benneteket. Ne rettegjetek, félelem, rémület, rettegés, “fóbia” ne fogjon el benneteket tőlük), se zavarba ne essetek. (és nyugtalanná ne tegyen, ne riadozzatok, ne aggasszon, nyugtalanítson, zaklasson fel)” (1Pét 3:14).

Mert: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való (tulajdonul lefoglalt, megvásárolt, megmentett) nép vagytok. Hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait (dicsőségét és nagy tetteit), aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (1Pét 2:9).

És az apostol így folytatja a bátorítást: „Mert az kedves dolog (és kegyelem az), ha valaki Istenről való meggyőződéséért (Istenre néző lelkiismerettel) tűr keserűségeket, (és sérelmeket) méltatlanul (és igazságtalanul) szenvedvén. Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arcul veretve tűrtök (ha kitartóan tűritek a hibáitok miatt kapott verést)? De ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél (az Isten szemében)” (1 Pét. 2,19-20).

És az apostol így folytatja:  „Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem (az is) hogy szenvedjetek is Ő érette” (Fil. 1,29).

„De hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz [és megvéd; megoltalmaz; megóv] a gonosztól [és a rossztól]” (2 Thess. 3,3).

Mert: „… Isten hatalma őriz (-egy helyőrséggel-, és megvéd) hit által az üdvösségre (és a megmenekülésre), amely készen van (készen vár), hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen (és lelepleződjék). Amelyben örvendeztek (és ujjongtok), noha most kissé, ha meg kell lenni, szomorkodtok különféle kísértések között (a sokféle, sokrétű kísértés miatt és a gonoszság megtapasztalása által)” (1Pét 1,5-6).

Ezért: „Szeretteim, ne rémüljetek (ne idegenkedjetek, ütközzetek) meg attól a tűztől (azon a tüzes kohón), amely próbáltatás (pontosabban kísértés, provokáció által, és) végett támadt köztetek (és amelyen át kell jutnotok), mintha valami rémületes (idegen, szokatlan) dolog történnék (és fordulna elő) veletek. Sőt, amennyiben részetek van (és személyes közösséget vállaltok, és részt vehettek) a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek (legyetek vidámak), hogy az ő dicsőségének megjelenésekor (lelepleződésekor, kinyilvánulásakor) is vigadozva (túláradó boldogságban ujjongjatok) és örvendezhessetek” (1Pét 4,12-13).

A jeruzsálemi apostolok – a Szent Szellem kitöltése után – hirdetik az Úr Jézusban való hitet és üdvösséget – példát adva a minden korban élő hívőknek – ezért: „… előszólították (előhívták) az apostolokat, megveretvén (őket, azután), megparancsolták (nekik), hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. Ők annakokáért örömmel menének el (és távoztak el) a (nagy)tanács (színe) elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek (és gyalázatot szenvedjenek). És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg (és nem hagytak fel) tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust” (Csel. 5,40-42)

Jak. 1,3 Tudván, hogy a ti hiteteknek [(pisztisz): és hűségeteknek] megpróbáltatása [(dokimion): próbatétele, próbára tevése; és megvizsgálása] kitartást [(hüpomoné): kitartó, állhatatos, türelmes várakozást, örömteli, reményteljes tűrést] szerez. [Más fordítás: hitetek erőpróbája állhatatosságot eredményez]^*

*Péter apostolon keresztül érkezik a kijelentés: „Hogy a ti kipróbált (és megpróbált, és megbízható) hitetek, ami sokkal becsesebb (és értékesebb) a veszendő, de tűz által kipróbált (vagyis megvizsgált, és jóváhagyott) aranynál, dicséretre (és magasztalásra), tisztességre (megbecsülésre, és tiszteletre) és dicsőségre (dicsőséges ragyogásra) méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor (vagyis lelepleződésekor)” (1Pét 1,7).

Pál apostol bizonyságtétele: „Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk [és ujjongunk] a háborúságokban [a nyomorúságokban; szenvedéseinkben; megpróbáltatásokban; Külső szorongatásokban; szorult helyzetekben; nyomorgatásokban; elnyomásban] is, tudván, hogy a háborúság [és a nyomorúság] békességes tűrést nemz, [és kitartást (alatta maradást; állhatatosságot) eredményez (és munkál)]. Az állhatatosság [és a kitartás, örömteli (vagy reményteljes) tűrés pedig] a kipróbáltságot [vagyis megvizsgáltságot] a kipróbáltság a reménységet [és biztos várását jelenti annak, ami be is fog következni]. A reménység pedig nem szégyenít [és nem csal] meg; [és nem engedi, hogy megszégyenüljünk] mert az Istennek szerelme [agapéja, természete] kitöltetett [és kiáradt] a mi szívünkbe [a mi bensőnkbe] a Szent Szellem által, ki adatott nékünk” (Róm. 5,3-5).

Hát: „Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van” (Zsid. 10,35)

Jak. 1,4 A kitartásban [(hüpomoné): a kitartó, állhatatos, türelmes várakozásban, és az örömteli, reményteljes tűrésben, és a teher alatt maradásban] pedig tökéletes [(teleiosz): teljes, tökéletes, méltó] cselekedet legyen [mert az állhatatosság pedig tökéletessé teszi a cselekedetet], hogy ti is tökéletesek [felnőttek, érett korúak, bevégzettek, és célban lévők] és épek [(holoklérosz): mindenestől épek, sértetlenek, hibátlanok és egészségesek] legyetek minden fogyatkozás nélkül [(leipó): vagyis: semminek híján] ne legyetek. [Más fordítás: A kitartásnak (és az állhatatosságnak) pedig végcélba vivő (és bevégzett) munkája kell hogy legyen, hogy (ti is) végcélba jutók, (bevégzettek) és minden részben épek legyetek, és semmiben se legyetek fogyatékosak].

Jak. 1,5 Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, [vagyis bölcsessége hiányos, és bölcsességre szorul] kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen [(haplósz): egyszerűen, nagyvonalúan, és bőkezűen] és szemrehányás [szemrehányó szavak, ócsárlás, pirongatás] nélkül adja; és megadatik néki.

Jak. 1,6 De kérje hittel [bizalommal, bizonyossággal, meggyőződéssel]^* semmit sem kételkedvén [(diakrinó): nem habozva, bizonytalankodva, kételkedve, tétovázva, és meginogva]: mert aki kételkedik [(diakrinó): habozik, bizonytalankodik, kételkedik, tétovázik, és meginog], hasonlatos a tenger habjához [vagyis a tenger ide-oda hánykódó hullámához hasonlít], amelyet a szél hajt és ide s tovahány, [mint amelyeket felkorbácsol, és ide-oda vet a szél, és csak sodródik a széllel]^**

*Hát. „Kérjetek és (meg)adatik néktek [és kapni fogtok]; keressetek és találtok; zörgessetek [és kopogtassatok] és megnyittatik néktek [és ajtó nyílik előttetek]. Mert [mindenki] aki kér, mind kap [és megnyeri azt, amit kér]; és aki keres, talál [és megtalálja, amit keres]; és a zörgetőnek megnyittatik [és aki kopogtat, annak ajtó nyílik]” (Mát. 7,7-8).

„Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek higgyétek, hogy mindazt megnyeritek [és higgyétek, hogy már megkaptátok], és meglészen néktek [és a tiétek lesz az] (Márk. 11,24).

És… ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik” (Luk. 11,11).

„Igen, ha a bölcsességért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled, (és hangosan kéred). Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint az (elrejtett) kincseket kutatod azt: Akkor megérted mi az ÚR félelme, és rájössz, mi az istenismeret. Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány (és ismeret) és értelem származik” (Péld. 2,3-6).

Mert nem a kor adja a bölcsességet: „Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez” (Jób. 32,9).

És hogy milyen a felülről – vagyis Istentől – kapott bölcsesség, arról így ír az Ige: „A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató” (Jak. 3,17).

Az Úr Jézus kijelentése arról, hogy miért a Szent Szellemet kell először kérni: „… Bizony, bizony [igazán] mondom néked: ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]” (Ján. 3,3).

Arról is bizonyságot tesz Isten Igéje, hogy hogyan lehet újjá születni: „Valakik pedig befogadák őt (az Urat, vagyis a Szent Szellemet /2 Kor. 3,17/),

hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [Isten gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtek” (Ján. 1,12-13).

Mert: „Tőle [Istentől] vagytok [és származtok] pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lőn nékünk Istentől, [vagyis Isten rendeléséből] és igazságul [megigazulásunkká] szentségül [megszentelődésünkké] és váltságul: [váltság általi szabadításul]” (1 Kor. 1,30).

Egy előképben mutatja be az Ige, hogy aki bölcsességet, vagyis a Szent Szellemet kéri Istentől, az Vele együtt megkap mindent, ami a földi élethez szükséges. Salamon így imádkozik az Úrhoz: „Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja kormányozni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja a te nagy népedet. És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ezt kérte. Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségeidnek életét; hanem bölcsességet kértél, hogy nekem engedelmeskedve tudj kormányozni: Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked (olyan) bölcs és értelmes szívet, hogy hozzád fogható nem volt előtted, és nem támad utánad sem. Sőt, még amit nem kértél, azt is megadom néked, olyan gazdagságot és dicsőséget is adok egész életedben, hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben” (1 Kir. 3,9-13).

 Dániel és társai is bölcsességet kértek az Úrtól, és ezzel együtt megkapták a szellemi dolgokban való jártasságot is: „És ada az Isten ennek a négy ifjúnak tudományt, minden írásban való értelmet és bölcsességet. Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz, (és azok magyarázatához is)” (Dán. 1,17).

Mert: „… Ő (vagyis Isten) ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek” (Dán. 2,21)

**Mert: „… a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughatik, és amelynek vize iszapot és sarat hány ki” (Ésa. 57,20). Ezért: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (Zsid. 11,6)

Jak. 1,7 Mert ne vélje [ne higgye, és ne feltételezze, és gondolja] az ilyen [tétova] ember, hogy kaphat valamit [vagy bármit is] az Úrtól;

Jak. 1,8 A kétszívű [(dipszükhosz): a minden tettében határozatlan, azaz tétovázó, és ingadozó, kettős elméjű, és kételkedő], a minden útjában [(hodosz): életmódjában, és életvezetésében] állhatatlan ember [hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem, (akatasztatosz): és álladóan nyugtalan, nyughatatlan, és izgága]^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Senki sem szolgálhat [és senki sem lehet rabszolgája] két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli [ellenszenvet érez iránta], és a másikat szereti [és teljesen odaszánja magát]; vagy az egyikhez ragaszkodik [és tiszteli], és a másikat megveti [megutálja, lenézi, lekicsinyli]. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak [vagyis az e világi gazdagságnak, a vagyonnak, a pénznek]” (Mát. 6,24).

És hogy az Úr mit ért mammonon, vagyis bálványon, azt János apostolon keresztül fejti ki a Szent Szellem: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).

Hát: „Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni (és e világgal barátságot köt), az Isten ellenségévé lesz” (Jak. 4,4).  

„És akik élnek [a világ javaival, vagyis] e világgal, [és felhasználják (igénybe veszik) a világ dolgait; hasznot húznak a világból] mintha nem élnének: [vele; mint akik azt nem kényük-kedvük szerint használnák; (mintha nem vennék igénybe)] mert elmúlik e világnak ábrázatja. [alakja; formája; pompája; külső arculata; megjelenési formája; mert változik e világ színtere]” (1 Kor. 7,31)

Te pedig: „Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (és parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (és ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (a megélhetésünkre). Hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők (vagyis javaikat osszák meg másokkal). Kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök (az igazi) életet” (1 Tim. 6,17-19)

Jak. 1,9 Dicsekedjék pedig [(kaukhaomai): örömmel, és örüljön] az alacsony [(tapeinosz): jelentéktelen, szerény, megalázott, az alacsony rangú, és szegény] sorsú atyafi az ő nagyságával [(hüpszosz): a méltóságával, az ő felmagasztaltatásával]^*

* „Mert: aki magát felmagasztalja [magasra emeli], megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik [magasra emelik]” (Mát. 23,12).

 Mert: „Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer” (Péld. 29,23).

Ezért jobb az: „Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja” (Jób. 22,29).

 „(Figyeljetek csak ide) és halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, (azokat, akik a világ szemében szegények), hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei annak az országnak, amelyet azoknak ígért, akik őt szeretik” (Jak. 2,5)

Jak. 1,10 A gazdag [(plúsziosz): gazdag, jómódú, vagyonos, és bővölködő] pedig az ő alacsonyságával [a megalázott voltával, és megalázkodásával]: mert [mindez] elmúlik, mint a fűnek virága [és mint a rét virága, semmivé lesz]^*

*Mert: „Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!” (Zsolt. 39,7).

„Mert minden (hús)test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az az evangélium, amelyet hirdettek nektek” (1 Pét. 1,24-25).

Bizony: „Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő, (tele nyugtalansággal). Mint a virág, (kihajt), és kinyílik (majd elfonnyad) és elhervad, árnyékként tűnik el és nem állandó (és nem marad meg) (Jób. 14,1-2).

„Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága. Hogyha (végigsöpör), és általmegy rajta a szél, nincsen többé, (vége van) és az ő helye sem ismeri azt többé (még a helyét sem lehet felismerni)” (Zsolt. 103,15-16)

Jak. 1,11 Mert felkél a nap az ő hévségével [az ő perzselő hőségével, és izzó, égető hevével], és megszárítja a füvet [és kiégeti a növényt]. És annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége és [megjelenésének szépsége elenyészik, és alakjának kecsessége] elvész [(apollümi): megsemmisül, és elvész]: így hervad el a gazdag [(plúsziosz): jómódú, vagyonos] is az ő útjaiban [(poreia): a maga életútjában].

»Más fordítás: Így sorvad el vállalkozásaiban [a saját útján; a saját jártában-keltében] a gazdag is, és így lesz semmivé a gazdag is a vállalkozásaival«.

Jak. 1,12 Boldog ember az [makariosz): a gondoktól és bajoktól mentes az élete, ez jelenti a hiánytalanság és hibátlanság állapotát, mely az anyagi jólétet is magában foglalja], aki a kísértésben [[(peiraszmosz): kísértés; amikor megpróbálják elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, aki kísértés idején] kitart [aki a kísértésben megáll]. Mert miután [(dokimosz): a kísértés alapján igazinak, valódinak bizonyult], elveszi [mert elnyeri] az életnek koronáját [az élet győzelmi koszorúját], amit az Úr [vagyis az Isten] ígért az őt szeretőknek, [azoknak, akik  (agapaó): teljesen odaadják, átadják, teljesen összekötik magukat Istennel, eggyé válnak vele]^*

*A kísértés – melynek célja Istentől való elszakadásra bírni a hívőket – csapások, szeretteink elvesztése, elszegényedés, betegség, üldözés, és ezek okozója a sátán, ahogy ezt Isten igéje bemutatja: „Például vegyétek, atyámfiai, a szenvedésben és béketűrésben (és türelemben) a prófétákat, akik az Úr nevében szólottak. Ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat, (azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben). Jóbnak tűrését (és állhatatosságát) hallottátok, (és láttátok, hogyan intézte a sorsát az Úr) és az Úrtól való végét láttátok, hogy igen irgalmas az Úr és könyörületes. Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? Dicséretet énekeljen” (Jak. 5,10-11.13).

És hogy mindezekben miért kell az Urat dicsérni, azt a Pál apostollal és Silással történteken keresztül mutatja be az Úr. Ők hirdették az Evangéliumot, és démont űztek, amiért üldözést szenvedtek Filippiben: „És odavezetvén őket (az elöljárók elé) a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják (és felforgatják) a mi városunkat, És olyan (szokásokat), és szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nékünk bevennünk (vagy átvennünk, sem követnünk), sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk. És velük egyben feltámada a sokaság ő ellenük (és rájuk támadt. Az elöljárók, és) a bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzették (vagyis megbotoztatták) őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe (vagyis börtönbe) veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, (vagyis a börtönőrnek) hogy gondosan őrizze őket. Ki (mivel) ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, (a belső börtönbe) és lábaikat kalodába szorítá (kalodába zárta). Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték (és magasztalták) az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És (ekkor) hirtelen nagy földindulás lőn (nagy földrengés támadt), úgyannyira, hogy megrendültek a tömlöc fundamentumai (vagyis alapjai); és azonnal (hirtelen) megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak (és mindegyikükről lehulltak a bilincsek)” (Csel. 16,20-26).

És így bátorít a Szent Szellem: „Semmit ne félj (és ne ijedj, ne rémülj, és ne riadj meg,) azoktól, amiket szenvedned (paszkhó: amiket át kell élned, meg kell tapasztalnod; el kell viselned, és tűrnöd kell). (melló: ami készül, ami elkerülhetetlenül meg fog történni, és ami még körül fog venni): Ímé a Sátán  (diabolosz: vádló, rágalmazó, uszító, hibáztató, félrevezető, ellenség, ellenálló) egynéhányat ti közületek a tömlöcbe (vagyis börtönbe) fog vetni, hogy megkísértsen (peiradzó): megkísérel rávenni arra, hogy elszakadj Istentől,  megpróbál elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre). És lesz tíz napig való nyomorúságtok (thlipszisz: nyomás, szorongattatás, gyötrés, gyötrődés, szorongás, kínzás, üldözés, baj). Légy hív (vagyis hű) mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját (vagyis az ÉLET győzelmi koszorúját). Akinek van füle, hallja (meg), mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál” (Jel. 2,10-11)

Jak. 1,13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem [(peiradzó): megpróbál rávenni, és elcsábítani bűnre, vagyis céltévesztésre, és az a célja, hogy az embert elválassza Istentől]: mert az Isten gonoszsággal [(kakosz): rosszal, bűnnel, gonosszal] nem kísérthető [(apeirasztosz): Őt nem érheti kísértés, nem vehető rá a bűnre]. Ő maga pedig senkit (údeisz): egyetlen egy embert sem, azaz senkit] sem kísért [(peiradzó): nem csábít bűnre, vagyis céltévesztésre (hiszen Ő maga a cél)] gonosszal [(kakósz): bajokkal, rossz, ártalmas dologgal, szerencsétlenséggel, nyomorúsággal].

Jak. 1,14 Hanem mindenki kísértetik [(peiradzó): elcsábíttatik bűnre, vagyis céltévesztésre, amelynek vége, hogy az embert elválasztja Istentől]. Amikor vonja [(exelkó): bűnre csábítja, rossz útra viszi és vonszolja] és édesgeti [(deleadzó): csalétekkel csábítja, vonzza és csalogatja, elszédíti, és csapdába csalja] a tulajdon [(idiosz): saját maga] kívánsága [(epithümia): vágya, kívánsága, szenvedélye, érzékisége].

 »Más fordítás: Ellenkezőleg, mindenkit saját vágya kísért, mely őt húzza, és csalogatja«

Jak. 1,15 Azután a kívánság [(epithümia): vágya, kívánsága, szenvedélye, érzékisége] megfoganván [(szüllambanó): megragadja, és segítségére van, összefog vele (a gonosszal, a kísértővel)], és bűnt [(hamartia): céltévesztést] szül [(tiktó): teremt, eredményez]. A bűn [(hamartia): céltévesztés] pedig teljességre jutván [(apoteleó): ha teljesen kifejlődik] halált nemz [(thanatosz apoküeó): az élet megszűnését hozza létre]^*

*Az apostolon keresztül így szól a Szent Szellem: „Mert a bűn [a cél elvétésének] zsoldja [a bér, amellyel a bűn fizet] halál az Isten kegyelmi ajándéka [a Szent Szellem megnyilvánulása] pedig örök élet [a természetfeletti élet] a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23).

 Ezért: „Mert aki akarja (és választja) az életet szeretni, (agapaó: azaz többre tartja, és inkább az életet akarja). És jó (agathosz: szerencsés, boldog) napokat látni, tiltsa meg, (pauó: tartsa vissza, fékezze meg, hallgattassa el) nyelvét (glóssza: beszédét attól, amit beszélnek) a gonosztól (kakosz: rossz, gonosz, káros, ártalmas beszédtől. Tartózkodjon a bajokról, szerencsétlenségekről, viszontagságokról, sérelmekről szólni), és ajkait, hogy nehogy álnokságot (dolosz: ravaszságot, álnokságot, csapdába ejtőt), szóljanak (beszéljenek, fecsegjenek)” (1Pét 3,10).

Dávidon keresztül is így szól a Szent Szellem: „Ki az az ember, akinek tetszik (ḥáp̄éc: kívánja), az életet, és szeretne jó napokat (ḥaj): virágzó, sikeres, prosperáló életet, jólétet, és boldogulást) látni? Kerüld a rosszat (fordulj, és távozz el, a rosszaságtól, a gonoszságtól, sikertelenségtől, a boldogtalan, és szerencsétlenségtől). És cselekedjél (és munkáld) a jót (ami helyes, igaz, boldog, sikeres, és áldott). keresd (kutasd, kívánd, akard és szeresd) a békességet. (törekedj arra az állapotra, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás) és kövesd azt. (Igyekezz elérni, és törekedj rá)” (Zsolt. 34,13.15).

Mert: „Az embernek ('áḏám: embernek, emberiségnek, emberi – vagyis ádámi – fajnak) bolondsága ('ivveleṯ: bolondsága, ostobasága, butasága, értelmetlensége, esztelensége) fordítja el (sálap̄: torzítja el, rombolja le, okoz romlást, és teszi csúszóssá) az ő útját (dereḵ: életútját, sorsát, életmódját, életvitelét, vallási szokását, istentiszteleti módját). És az Úr ellen haragszik (záʿap̄: lesz dühös, bosszús, és haragos) az ő szíve (léḇ: emberi személyiségének középpontja, Isten keresésének, az Ige befogadásának „szerve”)” (Péld. 19,3).

De: „Aki megőrzi száját és nyelvét, (Aki vigyáz a szájára és a nyelvére), életét őrzi meg a nyomorúságtól (a nyomástól, szorongattatástól, gyötrelemtől, gyötrődés, és szorongástól)” (Péld. 21,23)

Jak. 1,16 Ne tévelyegjetek [és nehogy tévedésben legyetek] szeretett atyámfiai [szeretett testvéreim]!

Jak. 1,17 Minden jó adomány [(doszisz): ajándék] és minden tökéletes [célba vivő; bevégzett, felnőtt, és érett korú] ajándék [(dóréma): adomány, ajándék hatása, onnan] felülről való [(anóthen): fentről származó]^* És a világosságok [a (phósz): fény, ami képessé tesz a szellemi látásra] Atyjától száll alá, akinél nincs változás [(parallagé): változékonyság], vagy változásnak árnyéka

[Más fordítás: akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása; sem folyton forduló árnyék]^**

*És hogy mik azok a jók, amiket az Úr ad, arról ez van megírva: Először is adja az Úr az Ő Szellemét: Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak (gyermekeiteknek) jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik” (Luk. 11,13).

Adja az Ő Igéjét: „[Az Ige] az igazi világosság [a fény], … amely megvilágosít [és fénybe borított, beragyogott] minden [e világra jövő] embert” (Ján. 1,9).

A Szent Szellem megnyilvánulásait: „A gyülekezetben végzett szolgálat közben, a bennünk lakozó Szent Szellem különböző megnyilvánulásai vannak a nékünk adott [a nékünk juttatott] kegyelem szerint… (Róm. 12,6).

Pál apostolon keresztül jelenti ki az Úr, hogy minden szellemi áldást is Ő ad: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből [vagy a mennyeiek között] a Krisztusban^” (Eféz. 1,3).

Dávid így magasztalja Istent azért is, hogy Ő adja az anyagi javakat, és azokat adományozó akaratunkat is: „Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való ajándék adására, amint tettünk? Mert tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked” (1 Krón. 29,14-15).

 Minden e világi létünkhöz szükséges anyagiak megszerzéséhez is Ő ad erőt: „… gondolj arra, hogy Istened, az ÚR ad neked erőt a gazdagság megszerzésére… Így van ez ma is” (5 Móz. 8,18).

Ezért kérdezi az apostol: „… Mid van … amit nem kaptál volna?...” (1 Kor. 4,7).

Mert: „… Az ember semmit sem vehet [és szerezhet; semmit sem vallhat a magáénak; nem tulajdoníthat magának], hanem ha a mennyből adatott néki. (Ján. 3,27) .

„Mert [csak] az Úr [JHVH=Jahve, az Ő jelenléte] ad bölcsességet, az ő szájából tudomány [és megismerés] és értelem [és megértés, ismeret, okosság, és tisztánlátás] származik” (Péld. 2,6)

**Ő maga a világosság: „És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség” (1 Ján. 1,5)

„Mert én, az Úr, meg nem változom…” (Malak. 3,6).

És Ő nem változik: „Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4 Móz. 23,19).

És ezért: „Visszavonhatatlanok az Istennek ajándékai [azaz szabadítás (a veszélyből vagy a szenvedésből, vagy egy szenvedélyből) vagyis a Szellem megnyilvánulása] és az ő elhívása^” (Róm. 11,29)

Jak. 1,18 Az ő akarata szült minket az igazságnak [(alétheia): valóság; az, ami megfelel a tényeknek, (logosza)] igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami [mintegy első] zsengéje legyünk. [Más fordítás: Az Ő szándéka hozott létre, akarattal hívott minket életre a valóság szavával, az Igével]^*

*Azokat: „Akik nem vérből, sem a (hús)testnek akaratából [ösztönéből], sem a férfiúnak indulatjából [vágyából], hanem Istentől [Istenből] születtünk” (Ján. 1,13).

Péter apostol bizonyságtétele: „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból (a halottak közül) való feltámadása által” (1 Pét. 1,3).

És ti: „…nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által”  (1Pt. 1,23).

Mert azt mondja az Úr: „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly” (Jer. 23,29).

Az újjászülő beszéd (ige) pedig: „…az igazság (valóság, az ami megfelel a tényeknek) beszéde (logoszában, igéjében), mely az Evangélium” (Kol. 1,5).

 És: „Nem az igazságnak cselekedeteiből (nem az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért), amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg (vagyis üdvözített) minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Szellem megújítása által (újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által), Melyet (akit) kitöltött reánk bőséggel (gazdagon) a mi megtartó (Üdvözítőnk) Jézus Krisztusunk által; (Tit. 3,5-6).

Az Úr Jézus kijelentése az újjászületés szükségességéről: „… ha valaki újonnan nem születik [nem származik fentről], nem láthatja [nem képes meglátni, felfogni] az Isten országát [Isten Királyságát; birodalmát; királyi uralmát]. … Ha valaki nem születik [nem származik] víztől és Szellemtől [vízből és Szellemből], nem mehet be [nem tud, nem képes bemenni] az Isten országába [Isten királyságába; birodalmába]” (Ján. 3,3.5).

És mindazok újjászületve szentek lesznek, akik az első zsengék beszédét – igéjét – hallják, és befogadják: „Ha pedig a zsenge [minden termés első érett gyümölcse; az áldozat kezdete] szent akkor a tészta is; [Ha szent a búza zsengéje szent lesz a belőle készült kenyér is] és ha a gyökér szent, az ágak [a hajtás, a sarj] is azok” (Róm. 11,16)

Jak. 1,19 Azért, [tanuljátok, és tudjátok meg tehát; és értsétek meg] szeretett atyámfiai [(agapétosz): kedvesen, nagyon szeretett, drága testvéreim], legyen minden ember gyors [(takhüsz): fürge] a hallásra [(akúó): meghallásra, megértésre], késedelmes a szólásra [(laleó): a megszólalásra, a beszédre], késedelmes a haragra [(orgé): harag, indulat, düh, felháborodás].

Jak. 1,20 Mert [ugyanis] ember haragja [orgé): harag, indulat, düh, felháborodás] Isten igazságát [(dikaioszüné): Isten akaratát, szó szerinti jelentés: igazságosság. (Isten által ajándékozott megigazulás). vagyis: Hit által való megigazulás] nem munkálja [(katergadzomai): megvalósít; eredményez; végrehajt, nem szolgálja];

»Más fordítás: Mert haragjában az ember nem azt teszi, ami az Isten előtt igazságos«^*

*Azért: „ [Mert] a hit, hallásból van, [az Ige hallásából fakad] a hallás pedig Isten Igéje által. [Krisztus (beszéde; igéje;/rémája = kijelentése/) által] „Tehát a hit a meghallott üzenetből, a meghallott üzenet pedig Krisztus kijelentésén keresztül van” (Róm. 10,17).

Ezért: „Aki megtartóztatja (visszatart, visszafog, féken tart, visszafojtja) beszédét (megnyilatkozását), az tudós ember, és aki higgadt (nyugodt) szellemű, az értelmes férfiú (A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt szellemű). Még a bolond (Istentelen, vagyis Isten nélkül élő) is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik (bölcsnek gondolják); mikor ajkait bezárja, (csukva tartja) eszesnek (és értelmesnek)” (Péld. 17,27-28).

Mert: „A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek (és elkerülhetetlen a tévedés); aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes (és az eszes ember vigyáz a beszédre)” (Péld. 10,19).

Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy! Mert ahogyan a sok munka (elfoglaltság, dolog, feladat, ügy) álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba (önhitt) fecsegéssel” (Préd. 5,2-3).

 Az Úr Jézus így figyelmezteti Övéit a haraggal, indulatossággal kapcsolatosan: „Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik [aki haragot tart, és neheztel] az ő atyjafiára [a testvérére] ok nélkül [és alaptalanul], méltó az ítéletre [és vádolható]. Aki pedig azt mondja az ő atyjafiának [a felebarátjának]: Ráka [vagyis hitvány, oktalan, ostoba, buta], méltó a főtörvényszékre [a főtanács ítéletére; és állítsák a nagytanács elé]. Aki pedig ezt mondja: Bolond [ostoba, értelmetlen, buta, bamba, bárgyú, Istentelen, vagyis Isten nélkül élő], méltó [ezért jusson] a gyehenna tüzére. [s őt megfogta már a tüzes gyehenna] (Mát. 5,22).

Hát ezért: „Ne légy hirtelen a szellemedben a haragra, (és ne bosszankodj föl szellemedben hirtelen); mert a harag (és a bosszankodás) a bolondok (az ostobák) kebelében nyugszik (az Istentelenek, vagyis Isten nélkül élők szívében tanyázik)” (Préd. 7,9).

Jak. 1,21 Elvetvén [(apotithémi): letévén, félretévén, kitaszítva] azért minden undokságot [(rüparia): szennyet, piszkot, mocskot] és a gonoszságnak [(kakia): rosszaságnak, romlottságnak, rosszindulatnak] sokaságát [(perisszeia): túláradását]^* szelídséggel fogadjátok a beoltott [(emphütosz): beültetett, és a veletek összenövő) (logoszt)] igét, amely megtarthatja [(szódzó): amely képes és hatalma van megmenteni ,megtartani, kiszabadítani, biztonságba helyezni, megőrizni, megmenteni, meggyógyítani; vagyis: üdvözíteni] a ti lelkeiteket [(pszükhé): életeteket, egész személyeteket^**

*És hogy mit kell megcselekedni, arról igen sok mondanivalója van az Úrnak: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15).

 „Az éjszaka elmúlt, [előrehaladt] a nap [nappal] pedig elközelgett; [közel jött] vessük el [tegyük hát félre] azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság [fény] fegyvereit” (Róm. 13,12).

„és ne vegyetek részt a sötétség haszontalan cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket” (Eféz. 5,11).

„Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,8).

Hát: „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, és öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett” (Eféz. 4,22-24).

 És: „tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szent Szellemben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel” (2 Kor. 6,6-7).

Ezért: „Mi…, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk éberek, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint sisakot, az üdvösség reménységét” (1 Thess. 5,8).

És: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert nem vér és (hús)test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban (epuraniosz = égitesteken) vannak.” (Eféz. 6,11-12).

És: „Minden mérgesség [keserűség] és fölgerjedés [indulat; düh; bosszúság] és harag [haragtartás] és lárma [kiabálás; szóváltás] és káromkodás [istenkáromlás; szitkozódás, rágalmazás, gyalázkodás, becsmérlődés] kivettessék közületek [és legyen távol tőletek] minden gonoszsággal együtt. [Más fordítás: Soha ne kiabáljatok mérgesen a másikra, ne kívánjatok rosszat senkinek, se ne átkozódjatok]” (Eféz. 4,31).

Minden gyülekezetnek szólnak az apostolok: „Most pedig (tegyétek le) vessétek el magatoktól ti is mindazokat (hagyjátok el ezeket); haragot, fölgerjedést [az indulatot; rosszindulatot; rosszakaratot], gonoszságot [a rossza(ságo)t; a gyűlölködést] és szátokból a káromkodást [az istenkáromlást; rágalmazást; az átkozódást] és gyalázatos [ocsmány, rút] beszédet (szájatokból).

 [Más fordítás: Most azonban már ne haragudjatok többé senkire. ne dühöngjetek, ne mondjatok vagy tegyetek semmi olyat, amivel valakit megbántanátok, ne mondjatok rosszat a másikról, se ne káromkodjatok]. Ne hazudjatok egymás ellen [és egymásnak], mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel [szokásaival] együtt” (Kol. 3,8-9).

„És újra-és újra hangzik a figyelmeztetés: „Levetvén azért (vessetek, tegyetek hát félre) minden gonoszságot (romlottság, rosszindulat), minden álnokságot (ármánykodás, ravaszság, csalás, csel, körmönfontság), képmutatást (megtévesztés, színlelés), irigykedést (rosszakarat, becsmérlés, féltékenység), és minden rágalmazást (megszólás, gonosz beszéd)” És: Mint most született csecsemők, a tiszta (csalárdságtól mentes, szellemi) hamisítatlan (megtéveszthetetlen) tej (Isten igéje) után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; (1Pét 2,1-2).

És az Úr Jézus kijelentése: „Valaki én hozzám jő és hallgatja (és meghallja) az én beszédeimet (logoszaimat, azaz: Igéimet) és azokat megtartja (és azok szerint cselekszik), megmondom (és megmutatom) néktek, mihez hasonló. Hasonló valamely házépítő emberhez, aki leásott és mélyre hatolt, és kősziklára vetett fundamentumot (kősziklára alapozott): mikor aztán árvíz lett, beleütközött a folyóvíz (az áradat) abba a házba, de azt meg nem mozdíthatta (és nem tudta megingatni): mert kősziklán épült (mert jól volt megalapozva, és építve). Aki pedig hallgatja, de nem tartja meg (de nem azok szerint cselekszik), hasonló ahhoz az emberhez, aki (alap nélkül) csak a földön építette házát fundamentum nélkül: amelybe beleütközvén a folyóvíz (az áradat), azonnal összeomlott; és nagy lett annak a háznak romlása (és teljesen elpusztult)” (Luk. 6,47-49).

**Ez a logosz, ez az ige pedig az Evangélium, ahogy ezt Pál apostolon keresztül kijelenti a Szent Szellem:  „Mert a Krisztus evangéliuma [az Úr Jézus kereszthalála általi győzelméről szóló jó hír, örömhír] Istennek hatalma (szabadító, /üdvösséget hozó/ ereje)” (Róm. 1,16).

„Amely által üdvözültök is [elnyeritek az üdvösséget, amelyen át meg is menekültök], ha megtartjátok [megőrzitek] (úgy), aminémű beszéddel [(logosz): IGÉ-vel] hirdettem néktek, hacsak nem hiába [elhamarkodottan] lettetek hívőkké. [ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, hacsak nem látszatra lettetek hivőkké]” (1 Kor. 15,2).

„Mert Isten igéje élő energia, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (Zsid. 4,12)

Jak. 1,22 Az igének [a (logosznak)] pedig megtartói [és cselekvői] legyetek [és az igét váltsátok tettekre] és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat [mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot],

Jak. 1,23 Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, [nem cselekszi meg] az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti [testi] ábrázatát [arcát]^*

*Az Úr Jézus kijelentése: „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába [Isten királyságába]; hanem [csak az] aki cselekszi [és megteszi] az én mennyei Atyám akaratát” (Mát. 7,21).

„Mert [mindenki] aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem [mind] fitestvérem [vagyis fivérem], nőtestvérem [vagyis nővérem] és [az én] anyám” (Mát. 12,50).

Ugyanis: „(Mert nem azok igazak [igazulnak meg] Isten előtt, [szemében] akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, [megigazíttatni] akik a törvényt betöltik [megcselekszik]” (Róm. 2,13).

„Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é (üdvözítheti-e) őt (egyedül) a hit?  … a hit, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában” (Jak. 2,14.17).

„Mert Krisztus Jézusban… csak az [agapé: Isten szerinti] szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6).

Jak. 1,24 Mert megnézte [és megszemlélte] magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.

Jak. 1,25 De aki belenéz [és figyelmesen beletekint, és tanulmányozza] a szabadság tökéletes [bevégezett, célba vivő] törvényébe [alapelvébe, és tanulmányozza azt]. És megmarad amellett [és ki is tart mellette], az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén [vagyis: aki nemcsak feledékeny hallgató, hanem megvalósítója, és tettekre váltója], az boldog lesz az ő cselekedetében [mert a gondoktól és bajoktól mentes lesz az élete, és anyagi jólétben él]^*

*Az Úr Jézus kijelentése az övéi számára: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket” (Ján. 13,17).

Ezért: „Úgy szóljatok (és úgy beszéljetek) és cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit?” (Jak. 2,12.14).

 Mert: „Az Úrnak törvénye (tôráh: tanítása, irányítása, utasítása) tökéletes (támím: kifogástalan, támadhatatlan, hibátlan), megeleveníti (és felüdíti) a lelket (yuca: a személy egész lényét, és (episztrephó): odafordítja; megtéríti). Az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt (pəṯá'í peṯí pəṯí: a naiv, hiszékeny, becsaphatót)” (Zsolt. 19,8).

Bizony: „Életnek fája ez azoknak, akik megragadják, és akik (akik rá támaszkodnak), és megtartják boldogok!” (Péld. 3,18)

Jak. 1,26 Ha valaki istentisztelőnek [(thrészkosz) igaz hívőnek] látszik köztetek [és aki azt hiszi magáról, hogy az istentiszteleti formákat pontosan teljesíti], de nem zabolázza [nem fékezi meg] meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét [és még önmagát is becsapja], annak az istentisztelete hiábavaló [(mataiosz): haszontalan, üres]^*

*Az Úr Jézus kijelentése a beszédről, és annak következményéről: „De mondom néktek: Minden hivalkodó [haszontalan, hiábavaló, felesleges, hatástalan, eredménytelen] beszédért [(rémáért): vagyis mondásért, megnyilatkozásért, és Igéért], amit beszélnek [és amit valaha kimondanak] az emberek, számot adnak majd az ítélet napján. Mert a te beszédedből [(logoszodból): ami lehet: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs] ismertetel [és szavaid alapján nyilvánítanak] igaznak [vagyis igazulsz meg]. És a te beszédedből ismertetel hamisnak [mert szavaid alapján mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged, és vonsz magadra ítéletet]” (Mát. 12,36-37).

Ezért figyelmeztet így a Szent Szellem: „Semmi rothadt (és bomlasztó) beszéd (logosz: szó, beszéd (annak minden fajtája: kérdés, állítás, kijelentés, tanítás, prédikáció, prófécia, közmondás; üzenet; utasítás, parancs) a ti szátokból ki ne származzék (és ki ne jöjjön). Hanem csak amely hasznos, (és csak akkor szóljatok, ha az jó, és) szükséges az építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak (és hogy áldást hozzon azokra, akik hallják)” (Eféz. 4,29).

Jakab apostolon keresztül így figyelmeztet a Szent Szellem: „Atyámfiai (testvéreim), ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Mert mindnyájan sokképpen (és sokat) vétkezünk. Ha valaki beszédben (logosz) nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét (egész valóját) is megzabolázni (és meg tudja fékezni)” (Jak. 3,1-2).

 Hát: „… vessétek el magatoktól ti is… a haragot, fölgerjedést (az indulatot), gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet (a mocskos, trágár beszédet)” (Kol. 3,8).

„Mert (ilyenkor) gonoszságod oktatja (és a bűn tanítja erre) a te szádat, és a csalárdok (vagyis a ravaszok) nyelvét választottad. A te szád kárhoztat téged (és saját szád tesz bűnössé), nem én, és a te ajakaid bizonyítanak (és vallanak) ellened” (Jób. 15,5-6).

Hiszen: „A férfi szájának hasznával elégedik meg az ő belseje, az ő beszédének jövedelmével lakik jól (mert amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni az ő bensője, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia). Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét. (Más fordítás: Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi)” (Péld. 18,20-21).

Péter apostol is így figyelmeztet: „Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól (nyelve szűnjék meg, fogja vissza magát, tartózkodjon gonoszt szólni), és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot (ravaszság, csalást, cselt, körmönfontságot)” (1Pét 3,10)

Dávid pedig így imádkozik: „Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (Zsolt. 141,3)

Jak. 1,27 Tiszta [(katharosz): érintetlen, vegyítetlen, hamisítatlan, valódi] és szeplő nélkül való [(amiantosz): mocsoktalan, tiszta, makulátlan beszennyezetlen] istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat [(orphanosz): a magányos nélkülözőket] és özvegyeket az ő nyomorúságukban [(thlipszisz): a megpróbáltatásban, és bajban], és [tisztán] szeplő nélkül [(aszpilosz): (szenny)folt nélkül, makulátlanul] megtartani [megóvni, és megőrizni] magát e világtól [hogy a világ be ne mocskolja]^*

*Pál apostol figyelmeztetése: ne a világ szerint cselekedjetek: „És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző]” (Róm. 12,2).

 És hogy ez konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23)

„Intelek titeket: Szellem szerint járjatok, és a (hús)testnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16)

 „Mert ez az Isten akarata, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; Hogy mindenitek szentségben és tisztességben tudja bírni a maga edényét, (emberi testét) Nem kívánság gerjedelmével, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent” (1 Thess. 4,3-5)

„Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata” (Ef. 5,17)

„Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek (elkülönültek) legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15)

„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17)

„Parázna (vagyis: az Isten iránt hűtlen) férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság, ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4).

Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által (elkerülték, és) megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba (legyőzetnek, és) elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél” (2 Pét. 2,20).

Hát: „Forduljon el a gonosztól (kerülje el, tartózkodjon tőle, térjen ki az útjából) és cselekedjék jót; keresse (kutat, vágyik, igyekszik, törekszik) a békességet, és kövesse azt (hajszolja)” (1Pét 3,11).

Már Ézsaiás prófétán keresztül így szól az Úr: „Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra (és térítsétek jó útra) az erőszakoskodót, pártoljátok (védjétek meg) az árvák (jogát) és özvegyek (peres) ügyét” (Ésa. 1,17)