Zsoltár 7. fejezet: a győztes Úr. (szerkesztett)

Zsolt. 7,1 Dávid siggajonja [mesterséges éneke; gyászéneke, és panasza], amelyet az Úrhoz [JHVH: Jahve = Létező, Örökkévalónak] énekelt [vagyis az Úrnak mondott] a Benjáminita Kús [jelentése: fekete, szerecsen] beszéde [logosza: beszámolója] miatt.

Zsolt. 7,2 Én Uram, Istenem, benned bízom [te beléd vetem reménységemet, hozzád menekülök]; oltalmazz meg [(szódzó): rejts el, és helyezz biztonságba] engem minden üldözőmtől [és az én háborgatóimtól], és szabadíts [és ments] meg engem.

Zsolt. 7,3 Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én életemet, [és el ne ragadja ellenségem az én életemet], szét ne szaggassa [menthetetlenül], ha nincsen szabadító [Más fordítás: Nehogy mint oroszlán, valaki elkapjon és szétszaggasson; Hiszen senki sincs, aki megmentene, és nincs, ki megváltson, sem ki megszabadítson].

Zsolt. 7,4 Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, [ha olyasmit, tettem], ha hamisság van az én kezeimben, és [ha álnokságot követtem el; (adikia): ha kezemhez jogtalanság, csalás, vagy gonoszság, igazságtalanság, istentelenség, gaztett tapad].

Zsolt. 7,5 Ha gonosszal fizettem jó emberemnek [ha rosszul bántam jóakarómmal, vagy barátommal, vagy az én velem békével lakozóval], és háborgattam [és ha kifosztottam] ok nélkül való ellenségemet, [ha kiraboltam és kisemmiztem azt, aki ok nélkül bántott,és  ha hasonlóval fizettem vagy bosszút álltam a velem gonoszul cselekvőknek].

Zsolt. 7,6 Akkor [gyűlölt] ellenség üldözze [(ara): átokként] életemet, s érje el [(katalambanó): ragadja meg, nyerje el, kerítse hatalmába, foglalja el; birtokolja, tartsa fogva] és tapodja [tiporja le] a földre az én életemet, és sújtsa [tapossa] porba, és [tegye porrá] az én dicsőségemet. [(doxa): tekintélyemet, tisztességemet, méltóságomat, megbecsülésemet, és dicséretemet, és (διαψαλμα kataszkénoó): dicsőségembe válaszfalként verjen tábort és sátorozzon] Szela.

Zsolt. 7,7 Kelj fel, [lépj elő] Uram, [felháborodásodban], és haragodban. Emelkedjél fel ellenségeim [bősz] dühe, [az engem nyomorgató, sanyargató, gyötrő ellenség gőgje, kevélysége, arroganciája] ellen [szállj szembe dühös ellenségeimmel és magasztaltassál fel az én ellenségeimnek dühössége ellen]. Serkenj [és ébredj] fel [Uram, én Istenem] mellettem, te, aki parancsoltál ítéletet [és szolgáltass igazságot nekem]^.

Zsolt. 7,8 És népek gyülekezete vegyen téged körül, [és gyűljenek köréd a nemzetek] és felettük térj vissza a magasságba, [és felmagasztaltassál]^.

Zsolt. 7,9 Az Úr ítéli [vagyis kiválasztja; kiemeli, megkülönbözteti; megítéli: helyrehozva a helytelent] meg a népeket. [Az Úr a népek bírája, igazságot szolgáltat a népeknek]. Bírálj meg engem, [és szolgáltass nekem igazságot és történjék velem, és fizess énnékem] Uram, az én igazságom [teljes jogom] és ártatlanságom szerint [és mondj ítéletet fölöttem, hiszen igaz és feddhetetlen vagyok]!

 Zsolt. 7,10 Szűnjék meg, kérlek, a gonoszok [a hitetlenek; istentelenek, vagyis Isten nélkül élők] rosszasága [gonoszsága. Vess véget a galádok gazságának] és erősítsd meg [és vezéreld, bátorítsd, tedd erőssé] az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket. [Más fordítás: Mert igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója].

Zsolt. 7,11 Az én pajzsom a [védelmező] Istennél van, aki megszabadítja [megmenti, biztonságban megőrzi, vagyis üdvözíti] az igazszívűeket [a tiszta, egyenes, őszinte szívűeket]. »Más fordítás: Az én pajzsom az Isten, aki megszabadítja a tiszta szívűeket«^.

Zsolt. 7,12 Isten igaz [Ő igazságos, és pártatlan] bíró; [erős és hatalmas Isten] és olyan Isten, aki mindennap haragszik, [de hosszan tűrő, vagyis elnézően türelmes velem és fékezi haragját]^.

Zsolt. 7,13 Ha meg nem tér a gonosz [ha én az Isten útjáról való letérés meglátása után visszafordulok a helyes útra, a gonosz], kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.

Zsolt. 7,14 Halálos eszközöket fordít reám, és megtüzesíti nyilait. [Más fordítás: Már megint kardját élesíti a gonosz, íját feszíti, és céloz. De Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz, maga ellen irányítja a halált hozó fegyvert, és nyilai tüzes büntetéssé válnak]^.

Zsolt. 7,15 Ímé, [nézd] álnoksággal [H: ('áven) hazugsággal, csalással, romlottsággal, gonoszsággal, igazságtalansággal, bajjal, csapással, szerencsétlenséggel] vajúdik a gonosz [H: (ʿámál): erőfeszítésének eredménye: szenvedés, gyötrődés, vesződés, baj, gyötrelem, kín, fájdalom], hamisságot fogan [H: (háráh): elméjében fogan, kigondol, eltervez] és hazugságot [(šeqer): hazugságot, valótlanságot, hamisságot, csalást,  félrevezetést, becsapást] szül [H: (jálaḏ) hoz a világra]. »Más fordítás: Nézd, a gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem«^.

Zsolt. 7,16 Gödröt ás [vermet nyit, és (ḥáp̄ar): csapdát készít] és mélyre vájja azt, de beleesik a verembe, amit csinált, [a maga készített csapdába]^.

Zsolt. 7,17 Forduljon vissza fejére az, amit elkövetett, és szálljon [saját] feje tetejére az ő erőszakossága. [Más fordítás: Visszafordul fejére a nyomorúság, (ponosz: minden baj, gyötrelem, kín, és fájdalom), erőszakossága (ḥámás: minden erőszak, kár, sérelem, kegyetlenség, elnyomás és minden jogtalanság, igazságtalanság, istentelenség, gaztett) visszaszáll önnön fejére]^.

[Zsolt. 7,18  [De én] dicsérem [(jáḏáh): megvallom, hálát adok, köszönetet mondok; ünnepelem, dicsőítem és magasztalom] az Urat az ő igazsága szerint, [aki igazságban honol, igazságosságáért és a megigazulásért] és éneklek [hárfakísérettel zengek, és zsoltárral mondok dicséretet] a felséges Úr nevének. [Más fordítás: Hálát adok az Úrnak (JHVH, Jahve = Örökkévalónak), mert igaz ő, zengem a felséges ÚR nevét, a magasságbeli nevének szól énekem]^.