Titusz levél 2. fejezet: Az üdvözítő, megszentelő kegyelem (göröggel és kapcsolódó igékkel)

Tit. 2,1 Te pedig azokat szóljad, [és azt hirdesd] amik az egészséges [(hügiainó): és romlatlan] tudományhoz illenek [és ami egyezik az egészséges tanítással].

»Más fordítás: Te azonban, Titusz [jelentése: tiszteletreméltó, tisztelt], tanítsd meg az embereknek, mit kell tenniük, hogy az egészséges tanítást kövessék«^*

*És minden hívőnek szól a figyelmezetetés: „Óh Timótheus (Jelentése: aki Istent tiszteli), őrizd meg a mi rád van bízva, (a rád bízott kincset, hitet és ismeretet őrízd meg) elfordulván a szentségtelen üres beszédektől és a hamis nevű (hazug módon) ismeretnek (nevezett üres beszédektől), és ellenvetéseitől. Amelylyel némelyek kevélykedvén, (és amelyeket egyesek elfogadva) a hit mellől eltévelyedtek. Kegyelem veled! Ámen” (1 Tim. 6,20).

Tit. 2,2 Hogy a vén emberek [(preszbütész): vének, presbiterek; / a görög szöveg nem tartalmazza az ember szót /] józanok [higgadtak, megfontoltak, körültekintőek, óvatosak, őrködők, okosok] legyenek, tisztességesek, [(szemnosz): megfontoltak, becsületesek, tisztelhetők, és tiszteletreméltók, bölcsek, és úgy kövessék az egészséges tanítást]. Mértékletesek [(szóphrón): fegyelmezettek, épeszűek, egészségesek] a hitben, [(agapé): az Isten szerinti] szeretetben, tűrésben [(hüpomoné): türelemben, kitartásban, állhatatosságban] épek [(hügiainó): romlatlanok, a tanhoz hű, igaz tanításban]*

*Péter apostol magát presbitertársnak nevezi: „A köztetek lévő presbitereket (preszbüterosz): vén – vagyis Krisztusban érettkorú – elöljáró) kérem én, a presbitertárs (mint magam is vén / vagyis Krisztusban érettkorú / elöljáró), és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő (leleplezendő, jövőben föltáruló, és megnyilvánuló) dicsőségnek (is) részese; (1 Pét 5:1).

Ugyanígy János apostol is presbiternek nevezi magát a leveleiben: „A presbiter (preszbüterosz: vén – vagyis Krisztusban érettkorú – elöljáró) a kiválasztott asszonynak (küria: úrnőnek) és az ő gyermekeinek (teknon: előhozottainak, születetett gyermekeinek) akiket én igazán szeretek, és nem csak én, hanem mindenki, aki megismerte az igazságot (a valóságot). Az igazságért (alétheia: valóság, Isten Igéje), amely megmarad (és maradandó, állandó) bennünk, és velünk (és mienk) lesz mindörökké. Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Felettébb örültem, hogy olyanokat találtam gyermekeid (teknon: előhozottaid, születetett gyermekeid) között, akik igazságban (alétheia: valóságban, Isten Igéjében) járnak, amint parancsolatot vettünk az Atyától” (2 Ján. 1,1-4).

„Én, a presbiter (preszbüterosz: vén – vagyis Krisztusban érettkorú – elöljáró), a szeretett Gájusznak, akit igazán szeretek” (3 Ján.1,1)

        

Tit. 2,3 Hasonlóképen a vén asszonyok [(preszbütisz): szó szerint vén;

a presbitérium nő tagjai is / az asszony szó nem szerepel a görög szövegben /]. Szentekhez illő magaviseletűek [(hieroprepész) (katasztéma): a megszentelt magatartáshoz illő viselkedésüek] legyenek. Nem patvarkodók [senkit se rágalmazzanak, ne legyenek vádaskodók, ne mondjanak senkiről rosszat, és ne legyenek gáncsoskodók], sem sok [mértéktelen] borivás rabjai, [és ne legyenek részegesek, ami (dúloó): rabszolgává tesz, rabszolgaságba taszít, leigáz] hanem jóra oktatók [(kalodidaszkalosz): a jó, és helyes dolgokra tanítók];

Tit. 2,4 Hogy megokosítsák [(szóphronidzó): józanságra, és kötelességtudásra neveljék, észhez térítsék, önmérsékletre tanítsák, megszelidítsék, és megfékezzék] az ifjú asszonyokat [(neosz): az újakat, fiatalokat; / a görög nem tartalmazza az asszony szót /. A kifejezés jelenti még a frissen megtért embert is]. Hogy férjüket  és magzataikat [(einai philandrosz): hogy szeretetteljesek legyenek] szeressék [(philoteknosz): és a gyermekeket szeretők legyenek]^*

*Krisztusban ugyanis: „Nincs [többé] zsidó, sem görög [hellén, azaz: pogány]; nincs (rab)szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok [eggyé lettetek] a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28).

Mert Isten a céltévesztett emberhez – az óemberhez – szólt így: „… Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad” (1 Móz. 3,16).

De az új emberhez így szól a Szent Szellem az apostolon keresztül: „Mert hiszen egy Szellem által [Szellemben] mi mindnyájan egy testté [szóma = személlyé] meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök, [azaz: pogányok] akár szolgák, [rabszolgák] akár szabadok; és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. [valamennyiünket egy Szellem itatott át]^.  

Ezért: „… nincs különbség [megkülönböztetés] zsidó meg görög [azaz: pogány] között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, [mindnyájunknak] aki kegyelemben gazdag mindenekhez, [bőkezű mindazokhoz] akik Őt segítségül hívják” (1 Kor. 12,13; Róm. 10,12).

„És minden hívőhöz így szól a Szent Szellem: „Ti pedig a Krisztus teste [szóma = teljes lénye] vagytok, és tagjai rész szerint [melosz = egy-egy funkciót végző tagja vagyunk, egyenként]” (1 Kor. 12,27).

Tit. 2,5 Legyenek mértékletesek, [(szóphrón): józan gondolkozásúak, megfontoltak, szerények, mértékletesek, fegyelmezettek, és visszafogottak].  Tiszták, [(hagnosz): tiszta, és szent életűek], háziasak [a házban, az otthonban cselekvők]. Jók, [(agathosz): legyenek kedvesek, jóságosak, gyöngédek, szeretetreméltóak, jóindulatúak, tisztességesek, és becsületesek]. Férjüknek [(anér): az érettkorúaknak] engedelmesek, [(hüpotasszó): alárendeli, aláveti magát, és engedelmeskedik] hogy az Isten beszéde [az Isten (logosza): Igéje] ne káromoltassék [(blaszphémeó): nehogy miattuk érje gyalázat Isten igéjét, és nehogy miattuk becsméreljék, és tiszteletlenül beszéljenek Isten Igéjéről].

Tit. 2,6 Az ifjakat [(neosz): az újakat, fiatalokat. A kifejezés jelenti még a frissen megtérteket is] hasonlóképen intsed, [(parakaleó): bátorítsd, buzdítsd] hogy legyenek mértékletesek [(szóphroneó): bölcsek, józanok, önmagukon uralkodni képesek]:

Tit. 2,7 Mindenben [vagyis minden dologban] temagadat adván példaképül a jó [tisztességes, becsületes] cselekedetekben [(ergon): tevékenységben, munkában, foglalkozásban, feladat elvégzésében]. A tudományban [(didaszkalia): a tanításban, a tudásban, ismeretben való részesítésben] romlatlanságot [(adiaphthoria): tisztaságot megvesztegethetetlenséget], méltóságot [(szemnotész): komolyságot, szentséget, és (aphtharszia): valódiságot, őszinteséget] mutatván,

Tit. 2,8 Egészséges [(hügiész): józan, romlatlan], feddhetetlen beszédet [(logosz akatagnósztosz): feddhetetlen, kifogástalan, el nem ítélhető, megtámadhatatlan, megcáfolhatatlan Igéket mondj]. Azért hogy az ellenfél [(enantiosz): az ellenséges ellenkező] megszégyenüljön [(entrepó): magába szálljon, elgondolkozzon, megforduljon, / megtérjen / megfutamodjon], semmi gonoszt [rosszat] sem tudván rólatok mondani [miután semmi rossz nem marad neki, amit mondhatna rólatok]^*

*Péter apostol minden krisztusi embert így figyelmeztet, és buzdít: „Magatokat a pogányok közt jól (tisztességesen, becsületesen) viselvén (nemesen forgolódjatok /viselkedjetek helyesen / a nemzetek között), hogy amiben rágalmaznak titeket, mint (ártalmas, kárt okozó) gonosztévőket, a jó cselekedetekből (nemes, jó tetteitekből), ha látják (azokat), dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.

Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén (vagyis feddhetetlen élettel), elnémítsátok (és elhallgattatsátok) a balgatag (esztelen, oktalan ostoba, értetlen) emberek tudatlanságát. Jó lelkiismeretetek (szellem-önismeretetek) lévén; hogy amiben rágalmaznak (és hamisan vádolnak, sértegetnek, és megrágalmaznak) titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek, akik gyalázzák (és becsmérlik) a ti Krisztusban való jó élteteket. (életviteleleteket, életvezetéseteket, és magatartásotokat)” (1Pét 2:12.15; 3,16)

Tit. 2,9 A (rab)szolgákat intsed, hogy az ő [saját] uraiknak [(hüpotasszó): rendeljék alá magukat, és] engedelmeskedjenek, mindenben [legyenek készségesek], és kedvüket keressék, ne ellenkezzenek [ne feleseljenek],

Tit. 2,10 Ne tolvajkodjanak [ne lopjanak, semmit el ne csenjenek, és nehogy kárt okozzanak], hanem [mindenben] teljes jó hűséget [és megbízhatóságot] tanusítsanak; hogy [életükkel] a mi megtartó [ (szótér): megmentő, üdvözítő] Istenünknek tudományát [tanítását] ékesítsék [(koszmeó): díszére, és dicséretére legyenek] mindenben, [hogy azt mások számára is vonzóvá tegyék]^*

*És a kijelentés fontossága miatt újra-és újra hangzik a figyelmeztetés: „Ti (rab)szolgák, szót fogadjatok [és engedelmeskedjetek] mindenben [és minden tekintetben] a ti (hús)test  szerint való [földi] uraitoknak. nem a szemnek szolgálván [még akkor is, mikor nem látnak benneteket, ne látszatra szolgáljatok], mint akik embereknek akarnak tetszeni [és hízelegni]. Hanem szíveteknek egyenességében [tiszta szívvel, szívbeli egyszerűségben], félvén az Istent [vagyis az Úr iránti tiszteletből]. És valamit tesztek, szívből cselekedjétek [élettel, teljes odaszánással, lelkesen végezzétek úgy], mint az Úrnak és nem [úgy, mint az] embereknek. [

Más fordítás: Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek];

Tudván, hogy ti az Úrtól veszitek az örökségnek jutalmát: mert az Úr Krisztusnak (rab)szolgáltok.

[Más fordítás: tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. az Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát]” (Kol. 3,22-24).

És újra és újra hangzik a figyelmeztetés: „Ti (rab)szolgák, engedelmesek legyetek a ti (hús)test szerint való [földi] uraitoknak félelemmel [(phobosz): tiszteletteljes félelem] és rettegéssel, szíveteknek egyenességében, [félő tisztelettel és egyszerű szívvel] mint a Krisztusnak. Nem a szemnek szolgálván [ne látszatra szolgáljatok; ne csak színből], mint akik embereknek akarnak tetszeni [(anthrópareszkosz): embereknek hízelgő, emberek tetszését kereső], hanem mint Krisztus (rab)szolgái, cselekedvén az Istennek akaratát lélekből »(pszükhé): teljes odaszánással, lelkesen«.

 [Más fordítás: Ne csak akkor dolgozzatok, amikor szem előtt vagytok. Ne csak az emberek tetszését keressétek! Szívvel-lélekkel végezzétek a munkátokat, mint akik Istennek dolgoznak, és a Krisztusnak szolgálnak, szívbéli odaadással].

 Jó akarattal [örömteli szívvel dolgozzatok; jó szándékkal, odaadással és készséges akarattal, és buzgósággal végezve rabszolgálatotokat], mint akik az Úrnak szolgálnak és nem embereknek; Tudván, hogy kiki ami jót cselekszik, azt veendi [azt fogja kapni] az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabados” (Eféz. 6,5-8).

És ez a figyelmeztetés a minden korban élő hívőknek is szól: „A cselédek (szolgák) teljes félelemmel (tisztelettel) engedelmeskedjenek az uraknak (vessétek magatokat parancsolóitok alá, gazdátoknak); nem csak a jóknak és kíméleteseknek (engedékeny, szelíd, jóindulatú), de a szívteleneknek (szigorú alá) is” (1Pét 2,18).

És: „Akik iga alatt vannak, mint (iga alatt görnyedő), szolgák az ő uraikat minden tisztességre méltóknak tekintsék (méltassák teljes tiszteletre), hogy Isten neve és a tudomány ne káromoltassék” (1 Tim. 6,1).

És így folytatódik a kijelentés:  „Kiki amely hivatásban [(klészisz): hivatás; foglalkozás; társadalmi helyzet. Itt: „ki-ki maradjon meg abban a (társadalmi, emberi) helyzetben, amelyre elhivatott (= amelyre Isten rendelte; amelybe Ő helyezte bele)] hívatott el, abban maradjon. [(menó): - marad (egy adott helyen, állapotban, kapcsolatban vagy várakozásban)]. Szolgai állapotban [rabszolgaként] hivattattál el? [kaptad a meghívást] Ne gondolj [ne törődj] vele, [ne bánkódj, és ne aggasszon] sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal [vagyis maradj meg abban, és azt használd ki]. Mert az Úrban elhívott (rab)szolga az Úrnak szabadosa; [felszabadítottja; szabadon bocsátottja; megszabadítottja] hasonlóképen, aki szabadságban [szabad emberként] hívatott el, Krisztusnak (rab)szolgája. Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott””(1 Kor.7,20-22.24).

Mert: „Krisztusban… nincs szolga, sem szabad …mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” (Gal. 3,28)

„Hiszen egy Szellem által mi is mindnyájan egy testté (szóma: személlyé) meríttettünk be… akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg” (1 Kor. 12,13)

 És ha Krisztusba, vagyis a Szent Szellembe bemeríttettünk: „Itt már nincs többé… szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus” (Kol. 3,11).

Tit. 2,11 Mert megjelent [már eljött és látható lett (epiphainó): és feltűnt, felragyogott] az Isten [megmentő, vagyis] üdvözítő kegyelme [(kharisz): Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása] minden embernek, [mely üdvöt áraszt minden ember számára]^*

*Így folytatódik a kijelentés: Az igazi világosság [a fény], eljött volt már a világba, amely megvilágosít [és fénybe borított, beragyogott] minden [e világra jövő] embert. [Ő jött el a világba]. És az ő teljességéből vettünk [részesültünk; kaptunk; merítettünk] mindnyájan [mindannyian abból kaptunk, akivel Ő volt tele] kegyelmet is kegyelemért [kegyelmet kegyelemre halmozva]. Mert… a kegyelem és az igazság [a valóság] Jézus Krisztus által lett [a Krisztus Jézuson át támadt; Jézus Krisztus által valósult (jelent) meg; jött létre]” (Ján. 1,9.16-17).

Mert Isten a Szeretet,Aki: „… úgy szerette [(agapaó): Ez azt jelenti: magát teljesen odaadta, átadta, teljesen összekötötte magát] Isten e világot [(koszmosz): univerzum, a világegyetem, beleértve a lakóit is], hogy az Ő egyszülött [és egyetlen] Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne [a Fiúban], el ne vesszen [el ne pusztuljon], hanem örök élete legyen [(ekhó): természetfeletti életet birtokoljon]” (Ján. 3,16).

„Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget (a megmenekülést, megtartatást, épséget, gyógyulást…) a mi Urunk Jézus Krisztus által (1 Thess. 5,9).

 És tette ezt Isten azért, mert: „Mindenki vétkezett [eltévesztette a célpontot] és híjával van [nélkülözi; szűkölködik] az Isten dicsőségének. Ezért Isten ingyen [ajándékképpen] igazítja meg őket, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által.

[Más fordítás: Megigazulásukat azonban ingyen, az ő kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk]” (Róm. 3,23-24).

„Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére [az igazság, vagyis Isten Igéjének, és a testté lett Igének, azaz: Krisztusnak megismerésére] eljusson” (1 Tim. 2,4).

Már a prófétán keresztül így szólt az Úr: „Hiszen nem kívánom a halandó halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg, és éljetek” (Ezék. 18,32)

Tit. 2,12 Amely arra tanít [és nevel] minket, hogy megtagadván [(arneomai): és feladván] a hitetlenséget [(aszebeia): az istentelenséget, vagyis az Isten nélküli életet] és a világi kivánságokat, [vagyis az evilági, a földi vágyakat, kívánságokat, és szenvedélyeket]. Mértékletesen, [(szóphronósz): és józanul, az ige szerinti gondolkodásmóddal] igazán [(dikaiósz): megigazult vagy megigazított emberhez illően] és szentül [(euszebósz): hitben, fegyelmezetten, szentül és buzgón és Isten szerint valóan] éljünk a jelenvaló [vagyis ezen a] világon [a mostani világkorszakban, létkorban]^*

*Hát: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a (hús)test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élettel való kérkedés nem az Atyától van, hanem a világból. És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1 Ján. 2,15-17).

Tit. 2,13 Várván [(proszdekhomai): türelmesen] ama boldog reménységet [és előre elfogadva] a nagy Istennek és megtartó [(szótér): szabadító, megmentő, üdvözítő, védő, pártfogó, gyógyító] Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését [(epiphaneia): nyilvánvaló megjelenését, feltűnését, felragyogását].

»Más fordítás: S úgy várjuk a boldog reménységet, hogy a nagy Istennek és Megmentőnknek, a Krisztus Jézusnak dicsősége felragyogjon. Ő a mi áldott reménységünk, aki dicsőségesen fog visszajönni«

Tit. 2,14 Aki önmagát adta mi érettünk, hogy megváltson [(lütroó): kifizesse a váltságdíjat, és visszavásároljon] minket minden hamisságtól, [(anomia): a törvénynélküli állapotból]. És tisztítson önmagának kiváltképen való [(periúsziosz): kiváló, különleges, saját, választott] népet, jó cselekedetekre igyekezőt [(kalosz): jó, nemes, derék, vitéz, bátor, becsületes cselekedetek (dzélótész): rajongó követője, képviselője, odaadó híve, amely bátor tettekre törekszik]

»Más fordításban: és jótettekben buzgolkodó, választott népévé tegyen«^*

*A Szent Szellem újra - és újra kijelenti, hogy mit tett Isten Krisztusban értünk:  „Aki adta [feláldozta] önmagát a mi bűneinkért [(hamartia): céltévesztésünkért]. Hogy kiszabadítson [kiragadjon, kimentsen, kivegyen, kiemeljen] minket [magának] e jelenvaló gonosz [(ponérosz): nyomorúságos, nehéz, szűkös, tökéletlen, alkalmatlan, beteg, káros, veszélyes, ellenséges, züllött] világból. [Vagyis a jelen világ gonoszságából, gonosz korszakából /aion: világkorszak, létkor/], az Istennek és a mi Atyánknak akarata [rendelése; elhatározása] szerint” (Gal. 1,4).

 És ismét: „Ki a mi bűneinkért halálra adatott, és feltámasztatott a mi megigazulásunkért (Róm. 4,25)

A próféták is erről a szabadításról prófétáltak: „Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás! Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből” (Zsolt. 130,7-8)

A szabadítás átvételének feltételeiről is szólnak a próféciák: „Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak”

„Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy néki, minden nép közül e föld színén” (2 Móz. 19,5-6; 5 Móz. 7,6)

Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent Szellem, hogy Krisztusban beteljesedett az ígéret, így szólva Krisztus népéről: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok”. (1 Pét. 2,9-10.)

És hogy még világosabb legyen a kijelentés, megismétli János apostolon keresztül is az Úr Jézus: „János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van. Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki vala és aki eljövendő; és a hét Szellemtől, amely az ő királyiszéke előtt van. És a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által, És tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának: annak dicsőség és hatalom mind örökkön örökké..” (Jel. 1,4-6).

Akikről így beszél az Úr: „És monda az, aki a királyiszéken ül vala (a trónuson ülő): Ímé mindent újjá teszek (újjáteremtek mindent)…” (Jel. 21,5).

Hogy: „A nép, amelyet magamnak alkoték (formáltam), hirdesse dicséretemet” (Ésa. 43,21).

 Már Dávid így prófétál Krisztus népéről: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; Ő alkotott minket és nem magunk; (az övéi vagyunk) az ő népe és az ő legelőinek juhai (nyája) vagyunk” (Zsolt. 100,3).

És Pál apostol megismétli: „Mert az Ő alkotása [remek(műv)ei] vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk [azok szerint éljünk]” (Eféz. 2,10).

És ezt az újonnan teremtett népet így figyelmezteti az apostol: „… A tisztességre [becsületességre a Krisztusi magatartásnak megfelelően] gondotok legyen minden ember előtt, [úgy hogy azt minden ember lássa]. „Mert aki így szolgál a Krisztusnak, [az] kedves [és okoz örömöt] Istennek, és az emberek előtt megpróbált. [megbízható; hiteles] (Róm. 12,17;14,18)

Mert meg van írva, hogy: „Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél” (Péld. 3,4)

Tit. 2,15 Ezeket szóljad, [ezt hirdesd; tanítsd] és ints [bátoríts] és feddj [figyelmeztess és győzd meg, és igazítsd helyre őket] teljes méltósággal; [teljes hatalommal, határozottsággal, tekintéllyel, és teljes nyomatékkal] senki téged meg ne vessen [senki az eszével túl ne járjon rajtad, és hogy senki ne tudja figyelmen kívül hagyni, amit mondasz].