"Rémülés és nagy
sötétség szállt reá (Ábrahámra)" (1Móz 15,12).
Amikor Isten látomást ad egy
szentnek, mintegy kezének árnyékába helyezi őt, és a szentnek ilyenkor az a
dolga, hogy csendben legyen és figyeljen. Van olyan sötétség is, amely a
túláradó fény árnyéka; ilyenkor van itt a figyelés ideje. 1Mózes 16 azt példázza,
hogy a sötétben ne azt lessük, mikor küld már Isten világosságot, hanem
figyeljünk fel a jó tanácsra. Amikor Isten látomást ad és utána sötétség
következik, akkor várj! Isten összhangba akarja hozni életedet a kapott
látomással - ha ugyan kivárod az idejét. Ne próbálj Istennek segíteni ígérete
beteljesítésében!
Ábrahám végigjárta emiatt a
hallgatás 13 évét, de ezekben az években összetört minden magabiztossága;
ezután már nem bízott a józan emberi eszében. A hallgatás évei nem a
kegyvesztettségnek, hanem a fegyelmezésnek az évei. Ne próbáld örömödet és
bizodalmadat mesterségesen felfokozni, hanem egyszerűen bízd magad Istenre!
(Ézs 1,10-11)
Nem bízom-e még mindig a
testben? Kiszabadultam-e már abból, hogy
saját magamban, Istennek szolgáló férfiakban és asszonyokban, könyvekben,
imádságokban és elragadtatásokban bízzam? Csak magában Istenben bízom-e,
vagy még mindig az áldásaiban? "Én a mindenható Isten vagyok" -
El-Saddai, az Atya-Anya-Isten (1Móz 17,1). Ő mindannyiunkat arra az egyre
nevel, hogy megtudjuk: egyedül Ő a valóság! Mihelyt pedig Isten valóság lesz
nekünk, az emberek árnyékká homályosulnak. Más szentek tettei vagy mondásai
sohasem zavarják meg azt, aki a valóságos Istenre épít.
Oswald Chambers
"Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok/chambers
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.