János Evangélium 19. fejezet: az ár kifizettetett. (szerkesztett)

Ján. 19,1 Akkor azért előfogá [és elővezettette] Pilátus Jézust, és megostoroztatá, vagyis [megkorbácsoltatta].

Ján. 19,2 És a vitézek [a katonák] tövisből koronát, vagyis [egy koszorút] fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst [bíborruhát] adának reá,

Ján. 19,3 [És hozzálépve, és így gúnyolták], és mondának: Üdvöz légy [és örvendj] zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] királya! És arcul csapdossák [arcul ütötték] vala őt.

Ján. 19,4 Majd ismét kiméne Pilátus [az épület elé], és monda nékik: Ímé kihozom [és elétek vezetem] őt néktek, hogy [nézzétek, és tudjátok], és értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt [a vádra semmi okot nem találok benne].

Ján. 19,5 Kiméne azért Jézus [az épület elé] a töviskoronát [a töviskoszorút] és a bíbor köntöst [bíborruhát, bíborpalástot] viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol [Íme] az ember [nézzétek]!

Ján. 19,6 Mikor azért látják vala őt [a zsidók] a papifejedelmek [a főpapok] és a [parancsvégrehajtó] szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg [kínoszlopra vele]! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, [feszítsétek kínoszlopra] mert én nem találok bűnt ő benne [én nem találom bűnösnek, én a vádra semmi okot nem találok benne].

Ján. 19,7 Felelének néki a zsidók: Nékünk törvényünk van, és a mi törvényünk szerint meg kell halnia, mivelhogy Isten Fiává tette magát.

Ján. 19,8 Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala [még nagyobb félelem szállta meg];

Ján. 19,9 És ismét beméne a törvényházba [a helytartóságra; a pretóriumba], és szóla Jézusnak: Honnét való vagy te? De Jézus nem felelt néki.

Ján. 19,10 Monda azért néki Pilátus: Nékem nem szólsz-é? Nem tudod-é [(eidó oida): nem vagy tisztában vele] hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, [vagyis kínkaróra feszíttetni] és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak [(apolüó): elengedjelek]?

Ján. 19,11 Felele Jézus: Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna néked: nagyobb bűne van azért annak, aki a te kezedbe adott [aki kiszolgáltatott] engem.

Ján. 19,12 Ettől fogva igyekszik [ésmódot keresett] vala Pilátus őt szabadon bocsátani; de a zsidók [(iúdaiosz): júdeaiak] kiáltozának [(kradzó): ordítottak és fenyegetőztek], mondván: Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja; valaki magát királlyá teszi, ellene mond [az ellene szegül, és ellensége] a császárnak!

Ján. 19,13 Pilátus azért, amikor hallja vala e beszédet, kihozá [elővezettette] Jézust [az épület elé], és űle a törvénytevő [(béma): a bírói] székbe azon a helyen, a melyet Kőpadolatnak [(lithosztrótosz): kövekkel borított, mozaikkal fedett helység, amelyet Kövezett-udvarnak] hívtak. Zsidóul [(ebraiszti): héberül, illetve arámiul] pedig Gabbathának [(Gabbatha): magaslatnak].

Ján. 19,14 Vala pedig a husvét péntekje [(paszkha): Peszach,

a pászka előkészület napja]; és mintegy hat [(hektosz): hatodik]

óra [vagyis délfelé járt az idő]. És monda a zsidóknak [(iúdaiosz): júdeaiaknak]: Ímhol [(eidó oida): Íme, nézzétek] a ti királyotok!

Ján. 19,15 Azok pedig kiáltoznak [(kraugadzó): ordítoznak] vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! [Halál rá! Halál rá, kínoszlopra vele] Monda nékik Pilátus: A ti királyotokat feszítsem meg [feszítsem kínoszlopra]? Felelének a papifejedelmek: Nem királyunk van, hanem császárunk!

Ján. 19,16 Akkor azért [kiszolgáltatta] nékik [és kezükbe] adá őt, hogy megfeszíttessék [kínoszlopra feszítsék]. Átvevék azért Jézust és elvivék.

Ján. 19,17 És felemelvén [(basztadzó): cipelvén] az ő keresztfáját, [sztauroó: vagyis kínoszlopát] méne [és kiért] az úgynevezett Koponya helyére, amelyet héberül Golgothának [(Golgotha): koponya] hívnak:

Ján. 19,18 Ahol megfeszíték [(sztauroó): kínoszlopra feszítették] őt, és ővele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust.

Ján. 19,19 Pilátus pedig címet is íra [(titlosz): feliratot készíttetett], és feltevé a keresztfára [(sztaurosz): kínoszlopra]. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK [(iúdaiosz): a júdeaiak] KIRÁLYA.

Ján. 19,20 Sokan olvassák azért e címet [(titlosz): feliratot] a zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, ahol Jézus megfeszíttetett [kínoszlopra szegeztetett] vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva.

Ján. 19,21 Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei [főpapjai]: Ne írd: A zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] királya vagyok.

Ján. 19,22 Felele Pilátus: Amit megírtam, megírtam.

Ján. 19,23 A vitézek [a katonák] azért, mikor megfeszítették [kínkaróra húzták] Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig [egybe] szövött.

Ján. 19,24 Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, amely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek [a katonák] tehát ezeket művelék.

Ján. 19,25 A Jézus keresztje [kínoszlopa] alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás [jelentése: híres] felesége, és Mária Magdaléna.

Ján. 19,26 Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeret [(agapaó): kedvelt, többre tartott] vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad!

Ján. 19,27 Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához [a házába, az otthonába] fogadá azt az a tanítvány.

Ján. 19,28 Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett [és beteljesedett, és kifizettetett], hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.

Ján. 19,29 Vala pedig ott egy ecettel [(oxosz): vagyis savanyú borral] teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg ecettel [(oxosz): vagyis savanyú borral], és izsópra tévén azt, oda vivék [odanyújtották, odatartották] az ő szájához.

Ján. 19,30 Mikor azért elvette Jézus az ecetet [(oxosz): vagyis savanyú bort], monda: Elvégeztetett [beteljesedett és kifizettetett]! És lehajtván fejét, kibocsátá [kilehelte, visszaadta Atyjának] szellemét.

Ján. 19,31 A zsidók [(iúdaiosz): a júdeaiak] pedig, hogy a holttestek szombaton [(szabbaton): a nyugalom napján] át a keresztfán [vagyis a kínoszlopon] ne maradjanak. Miután péntek [(paraszkeué): vagyis az előkészület napja] vala, (mert annak a szombatnak napja nagy [(megasz): és fontos] nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait [a lábszárcsontjukat] és vegyék le őket.

Ján. 19,32 Eljövének azért a vitézek [a katonák], és megtörék az elsőnek lábszárait [lábszárcsontját] és a másikét is, aki ővele együtt feszíttetett meg [aki vele együtt volt kínszlopra szegezve];

Ján. 19,33 Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait [az ő lábszárcsontját];

Ján. 19,34 Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát [vagyis lándzsával átszúrta az oldalát], és azonnal vér és víz jöve ki abból.

Ján. 19,35 És aki [(eidó oida): végignézte, és] látta, [(martüreó): tanúsítja, és] bizonyságot tett, és igaz [(aléthinosz): valóságos, és szavahihető] az ő tanúbizonysága [(martüria): az ő tanúskodása]; és az tudja, hogy ő igazat [(aléthész): valóságot] mond, hogy ti is higyjetek.

Ján. 19,36 Mert azért lettek [(ginomai): történtek] ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék.

Ján. 19,37 Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, akit általszegeztek [akit (ekkenteó): átdöftek].

Ján. 19,38 Ezek után pedig kéré Pilátust az arimathiai József (aki a Jézus tanítványa vala, de csak titokban, a zsidóktól [(iúdaiosz): júdeaiaktól] való félelem miatt), hogy levehesse a Jézus testét. És megengedé Pilátus. Elméne azért és levevé a Jézus testét [(szóma): holttestét].

Ján. 19,39 Eljöve pedig Nikodémus is (aki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.

Ján. 19,40 Vevék azért a Jézus testét [(szóma): holttestét], és begöngyölgeték azt lepedőkbe, és illatos szerekkel együtt [és a fűszerekkel együtt (deó): körülkötötték (othonion): gyolcsszalagokkal], amint a zsidóknál [(iúdaiosz): júdeaiaknál] szokás temetni [(entaphiadzó): vagyis temetésre előkészíteni].

Ján. 19,41 Azon a helyen pedig, ahol megfeszítteték [(sztauroó): kínoszlopra feszítették], vala egy kert, és a kertben egy új sír, [egy új sírbolt] amelybe még senki sem helyheztetett vala.

Ján. 19,42 A zsidók péntekje [a [(iúdaiosz): júdeaiak ünnepi előkészülete] miatt azért, mivelhogy az a sír [az a sírbolt] közel vala, abba helyhezteték Jézust.