János evangélium 18. fejezet: A gonosz látszólagos győzelme (szerkesztett)

Ján. 18,1 Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl a Kedron [Jelentése: zavaros, piszkos, sötét, fekete; téli patak, fekete patak. A Kidronon való átkelés a város elhagyásának számított] patakán, ahol egy kert vala, amelybe bemenének ő és az ő tanítványai^*

Ján. 18,2 Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, aki őt elárulja [aki Őt kiszolgáltatta, aki átadta] vala; mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe Jézus az ő tanítványaival^*

Ján. 18,3 Júdás azért magához vevén a katonai csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól [küldött templomi] szolgákat, oda méne [Jézushoz] fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel^*

Ján. 18,4 Jézus azért tudván [és ismerve] mindazt, ami reá következendő vala, előre méne, [eléjük ment] és monda azoknak: Kit kerestek?

Ján. 18,5 Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. Ott állt pedig ő velük Júdás is, aki elárulta [kiszolgáltatta, átadta] őt.

Ján. 18,6 Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának [visszatántorodtak; hátra hőköltek] és földre esének [földre zuhantak]^*

Ján. 18,7 Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust.

Ján. 18,8 Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok az. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el, [és hagyjátok elmenni].

Ján. 18,9 Hogy beteljesüljön a beszéd [(logosz): az ige], amelyet mondott: Azok közül, akiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el^*

Ján. 18,10 Simon Péter [jelentése: meghallgatott kődarab] pedig, akinek szablyája [vagy kardja] vala, kirántá azt, és megüté a főpap (rab)szolgáját, és levágá [vagyis lecsapta] annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus [jelentése: tanácsadó, király, ragyogás] vala.

Ján. 18,11 Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat [a te kardodat]; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt [vagyis a kehelyt], amelyet az Atya adott nékem?^*

Ján. 18,12 A [katonai] csapat azért és az ezredes és a zsidók [vagyis a júdeaiak] szolgái [a templomszolgák, a templomőrök] megfogák Jézust, és megkötözék őt,

Ján. 18,13 És vivék őt először Annáshoz; mert ipa [apósa] vala ez Kajafásnak, aki abban az esztendőben főpap vala.

Ján. 18,14 Kajafás pedig az vala, aki tanácsolta vala a zsidóknak [vagyis a júdeaiaknak], hogy jobb [és hasznosabb], hogy egy ember veszszen el [és haljon meg] a népért^*

Ján. 18,15 Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába [palotájába],

Ján. 18,16 Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, aki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek, [az ajtót őrző leánynak] és bevivé Pétert.

Ján. 18,17 Szóla azért Péterhez az ajtóőrző (rabszolga)leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok.

Ján. 18,18 A szolgák pedig és a poroszlók [vagyis a templomőrök] ott állnak vala, szítván a tüzet [a parazsat élesztgetve ácsorogtak], mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. Ott áll vala pedig Péter is ő velük együtt, és melegszik vala^*

Ján. 18,19 A főpap azért [vallatta], és kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya [(didakhé): tanítása, és tevékenysége] felől.

Ján. 18,20 Felele néki Jézus: Én nyilván [nyilvánosan, és nyíltan] szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen [és mindenkor] összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.

Ján. 18,21 Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam^*

Ján. 18,22 Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók [törvényszolgák] közül, aki ott áll vala, arczul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak?

Ján. 18,23 Felele néki Jézus: Ha [helytelenül, vagy] gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól [és tisztességesen], miért versz engem^*

Ján. 18,24 Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz^*

Ján. 18,25 Simon Péter pedig ott áll vala és melegszik vala. Mondának azért néki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá ő, és monda: Nem vagyok.

Ján. 18,26 Monda egy a főpap szolgái közül, rokona annak, akinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged ő vele együtt a kertben?

Ján. 18,27 Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala^*

Ján. 18,28 Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba [a pretóriumba, vagyis a helytartóságra]. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba [vagyis a helytartóságra], hogy meg ne fertőztessenek [hogy ne legyenek tisztátalanokká], hanem hogy megehessék a husvétibárányt [a húsvéti vacsorát, a húsvéti pászkát]^*

Ján. 18,29 Kiméne azért Pilátus ő hozzájuk, és monda: Micsoda vádat hoztok fel [milyen vádat emeltek] ez ember ellen?

Ján. 18,30 Felelének és mondának néki: Ha gonosztevő [(kakopoiosz): bűnös, ártalmas, kárt okozó] nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.

Ján. 18,31 Monda azért nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért néki a zsidók [a júdeaiak]: Nékünk senkit sem szabad [senkit sincs jogunk] megölnünk;

Ján. 18,32 Hogy beteljesedjék a Jézus szava [(logosza): igéje], amelyet monda, amikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.

Ján. 18,33 Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba [a helytartóságra, a pretóriumba], és szólítja vala Jézust, és monda néki: Te vagy a Zsidók királya?

Ján. 18,34 Felele néki Jézus: Magadtól mondod-é te ezt, vagy mások beszélték néked én felőlem?

Ján. 18,35 Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek [a főpapok] adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?

Ján. 18,36 Felele Jézus: Az én országom [és az én királyságom] nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom [az én királyságom], az én szolgáim vitézkednének, [és harcolnának] hogy át ne adassam [hogy ne szolgáltassanak ki] a zsidóknak. Ámde az én országom [az én királyságom] nem innen való.

Ján. 18,37 Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról [vagyis valóságról]. Mindaz, aki az igazságból [a valóságból] való, hallgat az én szómra [az én hangomra].

Ján. 18,38 Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság [a valóság]? És amint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt [semmi okot nem találok benne a vádolásra]^*

Ján. 18,39 Szokás [(szünétheia): és bevett gyakorlat] pedig az nálatok, hogy elbocsássak [szabadon engedjek] néktek egyet a husvétünnepen [vagyis a pászka ünnepén]: akarjátok-é azért, hogy elbocsássam [szabadon engedjem] néktek a zsidók királyát?

Ján. 18,40 Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást [az apa, vagy a gazda fia]. Ez a Barabbás pedig tolvaj [rabló, haramia, lator] vala^*

Az Úr Jézus feltámadása és mennybemenetele után Péter – egy béna teljes gyógyulásáról való kihallgatásakor – így tesz bizonyságot a szanhedrin előtt: „Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az ő Fiát [paisz: szolgáját], Jézust, kit ti elárulátok [kiszolgáltattatok; átadtatok], és megtagadátok [(arneomai): elutasít, visszautasít] Pilátus előtt, noha ő úgy ítélt, hogy elbocsátja. [Más fordítás: Nem! Isten tette ezt! Ő az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, a mi ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással. Igen, azt a Jézust, akinek ti a halálát akartátok. Mert Pilátus már elhatározta, hogy felmenti, szabadon engedi, de ti nem akartátok őt]. Ti pedig azt a szentet és igazat megtagadátok és kívánátok, hogy a gyilkos ember bocsáttassék el néktek.

[Más fordítás: Elutasítottátok, megtagadtátok Jézust, a Szentet és az Igazságost. És követeltétek, hogy egy gyilkos embernek adjon kegyelmet a kedvetekért],

Az életnek [(arkhégosz tesz dzóész; az arkhégosz): elsődleges jelentése kezdő, előidéző, okozó, alapító, szerző] fejedelmét pedig megölétek; kit az Isten feltámasztott a halálból, minek mi bizonyságai [tanúi] vagyunk. [Más fordítás: Megöltétek azt, aki az életet adja. Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból. Ennek tanúi vagyunk - a saját szemünkkel láttuk őt]” (Csel. 3,13-15)