„Amikor pedig
megszületik vala Jézus a júdeai Betlehemben, Heródes király idejében. ímé
napkeletről bölcsek jövének, és érkeztek Jeruzsálembe, és
érdeklődtek; kérdezősködtek ezt mondván:
Hol van a zsidók újszülött királya, aki megszületett?
Mert láttuk az Ő csillagát, amikor feltűnt napkeleten, és azért jövénk, hogy
tisztességet tegyünk néki, hódoljunk neki, hogy leboruljunk előtte, és imádjuk
Őt*
Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék,
megrémült, megrettent, nyugtalanná lett, és felháborodott, és vele együtt az
egész Jeruzsálem.
És egybegyűjtve minden főpapot, vagyis a papi
fejedelmeket és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük és faggatta őket, hol
kell a Krisztusnak, a Messiásnak megszületnie, vagyis világra jönni?
Azok pedig mondának néki: A júdeai Betlehemben; mert
így írta, és így jövendölte vala meg a próféta:
És te Betlehem, Júdának földje, semmiképpen sem vagy
legkisebb, legjelentéktelenebb Júda fejedelmi, vezető városai között: mert
belőled származik, és belőled támad, és jön majd elő a fejedelem, az Uralkodó,
aki legeltetni, pásztorként terelgetni, és kormányozni fogja az én népemet, az
Izráelt**
Ekkor Heródes titkon magához hivatván a bölcseket, a
mágusokat csillagászokat, a keleti tudósokat, szorgalmatosan megtudakolá tőlük
a csillag megjelenésének, feltűnésének idejét, vagyis azt az időt mely óta az a
csillag ragyog.
És elküldvén őket Betlehembe, monda nékik: Elmenvén,
szorgalmatosan kérdezősködjetek, és gondosan tudakozódjatok, és szerezzetek
pontos értesülést a gyermek, vagyis a kisfiú felől, mihelyt pedig
megtaláljátok, adjátok tudtomra, és jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek, és
tisztességet tegyek, és hódoljak néki, hogy imádjam Őt, és leborulhassak
előtte.
Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának, és
útra keltek. És ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak feltűnésekor, előttük
megy vala, és vezette őket mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött,
ahol a gyermek vala.
És mikor a mágusok meglátták a csillagot, igen nagy
örömmel örvendeznek
És bemenvén a házba, ott találák, és meglátták;
megpillantották a gyermeket anyjával, Máriával. És leborulván, tisztességet
tőnek, hódoltak néki, és imádták Őt, a gyermeket. És kincses ládáikat kinyitva,
kincseiket kitárva ajándékokat adának néki, ajándékokat tettek eléje, és áldozatot ajánlottak fel néki:
aranyat, tömjént és mirhát (szimbólumai
a megpróbált hitnek, imádatnak, és illatos
kenetnek)***
És mivel álomban meginttettek, vagyis utasítást, figyelmeztetést,
kijelentést kaptak, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más úton térének vissza
hazájukba, vagyis tartományukba, országukba. (Mát. 2,1-12)
*Bálám – aki Moáb királyának hívására jött,
hogy megátkozza Izráelt – így prófétál a „csillagról”: Annak szózata, aki hallja Istennek beszédét, és aki tudja a
Magasságosnak tudományát, és aki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de
nyitott szemekkel. Látom őt, de nem most; nézem őt, de nem közel. Csillag
származik Jákóbból, és királyi pálca
támad Izráelből; és általveri, és összezúzza
Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek
minden fiait” (4 Móz. 24.16-17)
A
feltámadott Úr kijelentése a csillagról: „Én
Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a
gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag” (Jel. 22,16)
**És ez így lett
megírva: „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között:
belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen; akinek származása eleitől
fogva, öröktől fogva van” (Mik. 5,2)
Mert: „Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét
ültetem székedbe” (Zsolt. 132,11)
És ezt a zsidó nép is tudta: „Nem az írás mondta-e, hogy a Dávid
magvából, és Betlehemből, ama városból jön el a Krisztus, ahol Dávid vala?” (Ján. 7,42)
***Így hangzott a prófécia, amely most
beteljesedett: „A tevék sokasága elborít, Midján
és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek,
aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. (Ésa. 60,6)
„Boruljanak le előtte a
pusztalakók, és nyalják ellenségei a port. Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai
adománnyal járuljanak elé. Boruljon le
előtte minden király, minden nép őt szolgálja! És éljen ő és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen,
és áldják őt minden napon” (Zsolt.
72,9-11.15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.