Ige: Az Úr Jézus születése

 „A Jézus Krisztus születése, eredete, világrajövetele pedig így vala:* Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek és egyesültek volna, viselősnek, vagyis várandósnak találtaték a Szent Szellemtől.

József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz, vagyis megigazult vagy megigazított, igaznak nyilvánított volt, aki Isten rendelésével egyező, „jogrendjéhez” igazodó ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, és a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, megalázásnak kitenni, és rossz hírbe hozni, el akarta őt titkon bocsátani, szabadon akarta engedni*

Mikor pedig ezeket magában elgondolta, és ezeket forgatta szívében, ezen töprengett, és tűnődött: ímé az Úrnak angyala, vagyis hírvivő követe álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert aki benne fogantatott, a Szent Szellemtől van az.

Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert Ő üdvözíti*** az ő népét és ő szabadítja meg annak bűneiből, vagyis céltévesztéséből****

Mindez pedig azért lőn, azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott volt a próféta által, aki így szól: Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten*

József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, amint az Úr angyala parancsolta, és meghagyta, elrendelte vala néki, és feleségét magához vevé, és hazavitte asszonyát. És nem ismeré őt, vagyis nem érintette addig, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak” (Mát. 1,18-25)

*A Lukács írása szerinti Evangélium hírt ad arról, hogy Mária is kijelentést kapott: „A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának [jelentése: csekély, alacsony, megvetett] városába, amelynek neve Názáret [jelentése: az őrzött. (héberül: Necáret; nácar = őriz; nécer = ág, hajtás], Egy szűzhöz, aki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve azaz: volt jegyese. A szűznek neve pedig Mária [jelentése: keserűség, szomorúság]. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. Az pedig látván, megdöbbene, és zavarba jött, összezavarodott az ő beszédén [(logoszán): Igéjén], és elgondolkodék, és fontolgatta, hogy micsoda köszöntés ez, és mit jelenthet?! És monda néki az angyal: Ne félj, és ne rémülj, ne riadj, és ne ijedj meg Mária, mert kegyelmet, vagyis az Ő jóindulatát, kedvezését, jóindulatú gondoskodását találtad Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magasságos, a Legfelsőbb Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét, a trónját. És királyként uralkodik a Jákób [jelentése: aki a másik helyére lép] házán mindörökké, vagyis az örökkévalóságon át; és az ő királyságának, országának, és uralkodásának vége nem lészen! Monda pedig Mária az angyalnak: Mi módon és hogyan lesz lehetséges ez, holott én férfit nem ismerek? És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Szellem száll te reád, és a Magasságosnak, a Legfelsőbbnek ereje árnyékoz meg, és ragyogó ködbe burkol be, árnyékával beborít; természetfölötti befolyással vesz körül téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat, vagyis áldott állapotba jutott az ő vénségében, azaz öregségében; és ez már a hatodik hónapja néki, akit meddőnek, vagyis magtalannak hívtak, és neveztek. Mert az Istennél semmi sem, és nincs olyan dolog amely lehetetlen, mert Isten egyetlen szava (rémája): vagyis személyre szóló kijelentése sem hiúsulhat meg. Monda pedig Mária: Ímhol az Úrnak szolgálója, rabszolgaleánya; legyen nékem, és történjék velem, (rémád): a te igéd, kijelentésed szerint és váljék valóra a te beszéded. És elméne ő tőle az angyal” (Luk. 1,26-38)

**Mert József igaz ember volt, a törvény szerint kellett volna eljárnia, amely kimondja, hogy: „Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: Vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az ő felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből. De hogyha mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi, és vele hál: csak maga a férfi haljon meg, aki azzal hált; A leányt pedig ne bántsd, mert a leánynak nincsen halálos bűne, mivel olyan ez a dolog, mint amikor valaki felebarátjára támad, és azt agyonüti. Mert a mezőn találta őt; kiálthatott a jegyben járó leány, de nem volt, aki megoltalmazza őt” (5 Móz. 22,23-27)

 (A jegyes a zsidótörvények szerint teljes jogú feleség volt, a feleség minden jogával és kötelességével. A jegyesség és házasság közt a különbség csak annyi, hogy az előbbinél még nem történt meg a férj házába való bevezetés, míg az utóbbinál igen) /Jubileumi kommentár/.

***Mert: Ő a szódzó, vagyis Üdvözítő, Aki bűnbocsánatot, megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből; mindenfajta problémából, bajból). Megszabadítást (mindenfajta veszedelemből, gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazást; biztonságot. Állandóságot; jólétet (bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllétet (egészséget); boldogságot, megtartatást szerez)

****Az apostol megvallása: „Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk” (Gal. 4,4-5)

 Mert a törvény az, hogy az ember meghal: „És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak…” (Zsid. 9,27)

 Így az Úr Jézusnak is testben kellett eljönni, hogy a halál „törvénye” alatt lehessen, ahogy ezt Isten Igéje ki is jelenti: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak, hogy a halál által működésképtelenné tegye azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt teljes életükben rabok valának” (Zsid 2,14-15)

„Mert a Jézus Krisztusban való élet, a természetfeletti élet szellemének törvénye megszabadított, és felszabadított a kötelékekből, és szabaddá tett engem a bűn és a halál törvényétől” (Róm. 8,2)

*****A prófécia pedig így szólt: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, aminek jelentése: velünk az Isten” (Ésa. 7,14).