„Áldott, és imádott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja,
az irgalmasságnak és könyörületnek atyja, és
minden vigasztalásnak bátorításnak, buzdításnak Istene;
Aki megvigasztal, bátorít, és buzdít minket is minden
nyomorúságunkban, szorongásunkban és
szorongattatásunkban, üldözésben. Hogy mi is megvigasztalhassunk és képesek legyünk bátorítani bármely
nyomorúságba esteket. Azokat, akik szomorúak, akik bármiféle szorongattatásban,
gyötrődés és üldözésben vannak. Azzal a vigasztalással buzdítással és
bátorítással, amellyel Isten vígasztal minket, vagyis azt a vigasztalást, bátorítást nyújtva nekik, amelyet Ő nyújt
nekünk*(2 Kor. 1,3-4)
Isten vigasztalása a prófétán keresztül: „Ujjongjatok egek, és föld
örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert megvígasztalá népét az Úr, és
könyörül szegényein!... Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz
halandó embertől? Ember fiától, aki olyan lesz, mint a fű?!... Mint férfit,
akit anyja vígasztal, akként vigasztallak titeket én, és Jeruzsálemben vesztek
vigasztalást! Meglátjátok és örül szívetek, csontjaitok, mint a zöld fű,
virágoznak, és megismerik az Úr kezét az Ő szolgáin, és haragját ellenségei
fölött” (Ésa. 49,13; 51,12; 66,13-14).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.