2014. január 19.

Ige: Akik Istenre hallgatnak

Amikor a bölcsek Istenre hallgattak, és nem a gonoszra:

„Heródes észrevéve, és látván, hogy a bölcsek, a mágusok, csillagászok, tudósok megcsúfolták őt, és kijátszották, túljártak az eszén. Szerfölött felháborodék, haragra lobbant, és nagyon feldühödött, és kiküldvén, megölete Betlehemben és annak egész környékén minden fiúgyermeket, két esztendőstől és azon alul, az idő szerint, amelyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől­.

Szó, és kiáltozás hallatszott Rámában [jelentése: domb, hegy]: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Ráhel [jelentése: anyajuh] siratta az ő fiait, az ő gyermekeit, és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek többé* (Mát. 2,16-18)

Ekkor és így teljesedék be az ige, amit Jeremiás próféta

*Így szólt Jeremiás: „Ezt mondja az ÚR: Hangos jajgatás hallatszik Rámában, és keserves sírás: Ráhel siratja fiait, nem tud megvigasztalódni, hogy nincsenek többé fiai” (Jer. 31,15)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.