"...vizet árasztok a
szomjas földre, patakokat a szárazra. Szellememet árasztom utódaidra, áldásomat
sarjadékaidra" (Ézs 44,3).
Gyermekeinkben természet
szerint nincs még Isten Szelleme, amint azt tapasztaljuk is. Sok mindent látunk
bennük, ami aggodalomba ejt jövőjük felől, és ez szorongó imádságra késztet. Ha
fiúnk rossz útra tér, komolyan könyörgünk érte, hogy ne hagyja őt Isten
elveszni, vezesse a helyes útra. Jobban szeretnénk, ha lányunk is inkább
alázatos szívű hívő lenne, mint divatos kis királynő. Ez az igevers bátorítson
komoly reménységre bennünket, hiszen bátorítás az előtte levő vers is: "Ne
félj szolgám, Jákób", és ez oszlassa el félelmünket.
Az Úr az Ő Szellemét ígéri,
bőséggel és erővel árasztja ránk, és nyomában valóságos és örökkévaló áldás
terem. Ezen isteni áradat nyomán fejlődnek gyermekeink, míg "Egyik ezt
mondja majd: én az Úré vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik" (44,5).
Olyan ígéret ez, melyet
számon kell kérnünk az Úrtól. Időről időre határozottan könyörögnünk kell
gyermekeinkért. Mi nem tudunk új szívet adni nekik, de a Szent Szellem igen, és
Ő szívesen meghallgatja ezt a kérésünket. A mennyei Atya örömest veszi az apák
és anyák imáját. Vannak még szeretteink a bárkán kívül? Ne nyugodjunk addig,
amíg velünk együtt nincsenek biztonságban, az Úr tulajdon kezében.
C. H. Spurgeon "Isten
ígéreteinek tárháza" c. könyvéből
http://keresztenydalok.hu/ahitatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.