Ige: A prófétákról, és a próféciákról.

Ők azok:  „Akiknek megjelentetett, [és kinyilatkoztatást kaptak; akik előtt leleplezték] hogy nem maguknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal [az örvendetes közlésekkel]. Amelyeket most [és mostantól] hirdetnek néktek azok, akik prédikálták néktek az Evangéliumot [vagyis amiket most az Evangélium, vagyis az örömüzenet, a győztes hadvezérről szóló jó hír hirdetői prédikálnak] nektek az egekből [vagyis a mennyből] küldött Szent Szellem által, amikbe angyalok [sóvárogva] vágyakoznak betekinteni”* (1 Pét. 1,12)

*A feltámadott Úr ezt a parancsot adta apostolainak: „Nékem [és bennem] adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért [tehát], tegyetek tanítványokká [és tanítsatok] minden népeket [az összes nemzeteket], bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében [hatalmába, dicsőségébe, erejébe], Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig [vagyis e kor célba érkezéséig, beteljesedéséig].  Ámen!” (Mát. 28,18-20).

De ez a hatalom csak azután nyilvánul meg, ha: „… vesztek [kaptok] erőt [hatalmat], minekutána a Szent Szellem eljő [és leszáll] reátok: és lesztek nékem tanúim [bizonyságtevőim] úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig” (Csel. 1,8).

Lukács bizonyságtétele a kapott parancsról így hangzik: „És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból [a halottak közül] harmadnapon. És prédikáltatni [és hirdetni kell] az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának [vagyis hirdetni kell a gondolkozásmód megváltoztatást (az észre térést) az Ő nevében a bűnök megbocsátása végett] minden pogányok [minden nép; az összes nemzetek] között, Jeruzsálemtől elkezdve. Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. [Ti vagytok erre a tanúk]. És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét [én elküldöm nektek, akit Atyám ígért]; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában [ti pedig maradjatok a városban], mígnem felruháztattok mennyei erővel [Más fordítás: Ti várjátok a városban mindaddig, amíg a Magasságból jövő hatalomba bele nem öltöztetnek titeket]” (Luk. 24,46-49).

 És ők hirdették az örömhírt: „Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel s a Szent Szellemnek közléseivel az ő akarata szerint” (Zsid. 2,4)