„És minden versengés nélkül [közismerten,
elismerten, bevallottan, valóban] nagy a kegyességnek [a hitnek] eme
titka: Isten (aki) megjelent [láthatóvá, nyilvánvalóvá,
ismertté vált; megmutatkozott] (hús)testben.
megigazíttatott [igazságosnak bizonyult, igazolást nyert] Szellemben. Megláttatott [megjelent, megmutatkozott] az angyaloktól/nak. Hirdettetett a pogányok (népek,
nemzetek) közt, hittek benne a világon, felvitetett [vagyis fölment
a] dicsőségbe”
[Más fordítás: Valljuk, hogy a hit Nagy Titka KRISZTUS, aki megjelent hústestben, igazolta a Szellem,
látták az angyalok, hirdették a népeknek, hitt benne a világ, befogadta a
dicsőség]* (1 Tim. 3,16).
*János apostol bizonyságtétele: „Kezdetben
[már] vala az Ige [a logosz] és az Ige [a logosz] vala az Istennél, és Isten maga vala az Ige. A világban volt [jött]
és a világ általa lett [jött létre, teremtetett; rajta keresztül
támadt], de a világ nem [mégsem] ismerte meg [ismerte föl] őt. Az övéi közé [saját tulajdonába] jöve, és az övéi [saját tulajdonai] nem fogadák be őt. És az Ige (logosz)
(hús)testté lett és lakozék
[itt (élt) sátorozott; sátrat vert;
letáborozott] mi közöttünk [közöttünk vett szállást] és láttuk [szemléltük] az ő dicsőségét, mint az Atya
egyszülöttjének dicsőségét. [mint
az Atyától származó egyszülött dicsőségét]. Aki
teljes vala kegyelemmel [(kharisz): Isten szeretetének konkrét
cselekedetekben való megnyilvánulásával] és
igazsággal [(alétheia): Ige = maga
a VALÓSÁG];
»Más fordítás: akit kegyelem és igazság tölt be«” (Ján.
1,1.10-11.14).
Ő Maga az ÉLET: „És az élet [a természetfeletti élet, a más létezési forma] megjelent [(phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett,
ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és láttuk [(horaó): megpillantottuk és
megtapasztaltuk, felfogtuk, s mi szemlélői is voltunk] és tanubizonyságot teszünk róla [(martüreó):
tanúskodunk róla, és jelül
szolgálunk, magunkon hordozva bizonyságtételünk hitelességének JELÉT: szavaink
valódiságát, amit életünkkel, és tetteinkkel igazolunk] és [ezért] hirdetjük néktek
[is] az örök életet [a
természetfeletti életet, a más létezési formát], amely az Atyánál vala és [most pedig (phaneroó): láthatóvá, nyilvánvalóvá lett,
ismertté vált, szemmel láthatóvá lett, megmutatta magát] és megjelent nékünk” (1 Ján. 1,2).
„És tudjátok, hogy ő azért
jelent meg, hogy a mi bűneinket (hordozza) és
elvegye; és ő benne nincsen bűn” (1 Ján.
3,5).
Őbenne van a mi bátorságunk és bizodalommal [szabadon] való menetelünk [biztonságos
utunk] Istenhez az Őbenne való hit
által” Ézsaiás
így prófál az Úrról: „Emlékezzetek meg a
messze régi (az ősrégi) dolgokról,
mert én vagyok Isten és nincsen több (és nincs más); Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos” (Ésa. 46,9).
„Ti vagytok az én tanuim, így
szól az Úr; és szolgám, akit (kiválasztottam, és) elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem (hogy
megismerjetek, higgyetek bennem) és
megértsétek, hogy (csak) én vagyok,
előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és
rajtam kivül nincsen szabadító! Én mondtam meg, hogy megszabadítalak, én
hirdettem, nem valamelyik idegen isten. Ti vagytok a tanúim - így szól az ÚR -,
hogy én Isten vagyok. Ezt mondja az
ÚR, megváltótok, Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek
teremtője, királyotok” (Ésa.
43,10-12.14-15)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.