Ján. 16,1 Ezeket [azért]
beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok [(szkandalidzó): hogy tőrbe, kelepcébe, csapdába ne essetek; hogy megóvjalak titeket a
hitbeli elbukástól; hogy ne veszítsétek el a hiteteket].
Ján. 16,2 A gyülekezetekből [és a zsinagógákból] kirekesztenek [kizárnak,
kiközösítenek] titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind
azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik [hogy Istennek szolgál vele, és
hogy Istennek tetsző szolgálatot végez].
Ján. 16,3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték
meg [és nem ismerték fel] az Atyát, sem engem.
Ján. 16,4 Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor [(hotan):
és valahányszor csak] eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam
néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.
Ján. 16,5 Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és
senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?
Ján. 16,6 Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a
szomorúság eltöltötte a szíveteket.
Ján. 16,7 De én az igazat [(alétheia): a valóságot] mondom néktek:
Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a
Vígasztaló [Pártfogó; Bátorító; Segítő; Védő; Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló]: ha pedig elmegyek, elküldöm Őt
ti hozzátok.
Ján. 16,8 És Ő, mikor eljő, megfeddi a világot bűn [(elegkhó
koszmosz hamartia): vagyis napvilágra hozza, rábizonyítja,
felfedi, föltárja, leleplezi a látható világ, evilág céltévesztését]. Igazság [(dikaioszüné): igazzá válás, igaznak
bizonyulás, megigazulás] és
ítélet [(kriszisz): döntés,
megkülönböztetés, különbségtétel] tekintetében.
Ján. 16,9 Bűn tekintetében [vagyis,
hogy a céltévesztés az], hogy nem hisznek én bennem;
Ján. 16,10 És igazság [vagyis
igazzá válás, igaznak bizonyulás, megigazulás] tekintetében, hogy én az én
Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem.
Ján. 16,11 Ítélet [(krinó): döntés,
elhatározás] tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.
Ján. 16,12 Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem
hordozhatjátok [vagyis most nem tudjátok
elviselni, nem vagytok hozzá elég
erősek].
Ján. 16,13 De mikor [(hotan):
vagyis amikor csak, és bármikor] eljő Ő, az igazságnak [(alétheia):
vagyis a valóságnak] Szelleme, elvezérel majd [(hodégeó):
és utat mutat, kísérni fog az úton,
irányítani, tanítani fog] titeket
minden [vagyis a teljes] igazságra [és bevezet titeket a teljes valóságba].
Mert nem Őmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a
bekövetkezendőket megjelenti [és az
eljövendő dolgokat is kijelenti] néktek [s a jövendőt tudatja veletek].
Ján. 16,14 Ő engem dicsőít majd, mert
az enyémből vesz, [az enyémből
merít, mert [(lambanó):
engem foglal magába] és megjelenti [és
azt jelenti ki] néktek.
Ján. 16,15 Mindaz, ami az Atyáé, [mert minden, amiket csak birtokol az Atya]
az enyém: azért mondám, hogy az enyémből
vesz, [az enyémből merít, mert [(lambanó):
engem foglal magába] és megjelenti néktek [és azt tudatja veletek].
Ján. 16,16 Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy
kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.
Ján. 16,17 Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi
az, amit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés
idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?
Ján. 16,18 [Tűnődtek egymás között tehát, és], mondának
azért: Mi az a kevés idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit mond.
Ján. 16,19 [Észrevette, és]
megérté azért Jézus, hogy Őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról
tudakozzátok-é egymást, [arról
kérdezősködtök egymás között; arról
tanakodtok egymással] hogy azt mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem;
és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?.
Ján. 16,20 Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok [(klaió):
zokogtok] és jajgattok [(thréneó): sirattok és gyászoltok majd] ti, a
világ pedig örül [(khairó): és örvendezik]: ti szomorkodtok [(lüpeó):
elszomorodtok, bánkódtok, búsultok], hanem a ti szomorúságtok [(lüpé): bánatotok, fájdalmatok] örömre fordul [és ujjongássá lesz].
Ján. 16,21 Az asszony mikor [(tiktó): vajúdik, és] szűl, szomorúságban [kínlódik, gyötrődik, fájdalomban]
van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik
többé a kínra [a gyötrelemre, és a szorongására] az öröm miatt, hogy ember született e világra.
Ján. 16,22 Ti is azért most ugyan szomorúságban [(lüpé): bánatban, és fájdalomban] vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni [(khairó): örvendezni] fog a ti szívetek [a ti bensőtök], és senki el
nem veszi tőletek a ti örömötöket.
Ján. 16,23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától [ugyanis
bármire kéritek is akkor az atyát] az én
nevemben, megadja néktek.
Ján. 16,24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én
nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötek teljessé legyen.
Ján. 16,25 Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az
idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek
az Atyáról [(laleó): világosan, érthetően elmagyarázom nektek az Atyát].
Ján. 16,26 Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem
mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;
Ján.16,27 Mert maga az Atya szeret [(phileó): kedvel] titeket, mivelhogy ti
szerettetek [(phileó): kedveltetek]
engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki [vagyis az Istenből származtam].
Ján. 16,28 Kijöttem az Atyától/ból, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az
Atyához [elmegyek az Atyába].
Ján. 16,29 Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan
beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.
Ján. 16,30 Most tudjuk [(eidó oida): és biztosak vagyunk benne], hogy te mindent tudsz [(eidó oida): mindent ismersz, és mindennel tisztában
vagy], és nincs
szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az
Istentől/ből jöttél ki.
Ján. 16,31 Felele nékik Jézus: Most hiszitek?
Ján. 16,32 Ímé eljő [(erkhomai): közeledik] az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az
övéihez [és mindenki a maga otthonába],
és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
Ján. 16,33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek
legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen [szorongatástok lesz; üldözést
szenvedtek; és a világban megpróbáltatások érnek titeket]. De bízzatok: én
meggyőztem [vagyis legyőztem] a világot [és a világ legyőzve áll alattam].
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.