2013. november 25.

János evangélium 16. fejezet: A Vigasztaló eljövetelének ígérete (revideált)

Ján. 16,1 Ezeket [azért] beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok [(szkandalidzó): hogy tőrbe, kelepcébe, csapdába ne essetek; hogy megóvjalak titeket a hitbeli elbukástól; hogy ne veszítsétek el a hiteteket].

Ján. 16,2 A gyülekezetekből [és a zsinagógákból] kirekesztenek [kizárnak, kiközösítenek] titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik [hogy Istennek szolgál vele, és hogy Istennek tetsző szolgálatot végez].
Ján. 16,3 És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg [és nem ismerték fel] az Atyát, sem engem.

Ján. 16,4 Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor [(hotan): és valahányszor csak] eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék.

Ján. 16,5 Most pedig elmegyek ahhoz, aki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy?

Ján. 16,6 Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket.

Ján. 16,7 De én az igazat [(alétheia): a valóságot] mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló [Pártfogó; Bátorító; Segítő; Védő; Közbenjáró, Védőügyvéd, szószóló]: ha pedig elmegyek, elküldöm Őt ti hozzátok.

Ján. 16,8 És Ő, mikor eljő, megfeddi a világot bűn [(elegkhó koszmosz hamartia): vagyis napvilágra hozza, rábizonyítja, felfedi, föltárja, leleplezi a látható világ, evilág céltévesztését]. Igazság [(dikaioszüné): igazzá válás, igaznak bizonyulás, megigazulás] és ítélet [(kriszisz): döntés, megkülönböztetés, különbségtétel] tekintetében.

Ján. 16,9 Bűn tekintetében [vagyis, hogy a céltévesztés az], hogy nem hisznek én bennem;

Ján. 16,10 És igazság [vagyis igazzá válás, igaznak bizonyulás, megigazulás] tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem.

Ján. 16,11 Ítélet [(krinó): döntés, elhatározás] tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett.

Ján. 16,12 Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok [vagyis most nem tudjátok elviselni, nem vagytok hozzá elég erősek].

Ján. 16,13 De mikor [(hotan): vagyis amikor csak, és bármikor] eljő Ő, az igazságnak [(alétheia): vagyis a valóságnak] Szelleme, elvezérel majd [(hodégeó): és utat mutat, kísérni fog az úton, irányítani, tanítani fog] titeket minden [vagyis a teljes] igazságra [és bevezet titeket a teljes valóságba]. Mert nem Őmagától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti [és az eljövendő dolgokat is kijelenti] néktek [s a jövendőt tudatja veletek].

Ján. 16,14 Ő engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, [az enyémből merít, mert [(lambanó): engem foglal magába] és megjelenti [és azt jelenti ki] néktek.

Ján. 16,15 Mindaz, ami az Atyáé, [mert minden, amiket csak birtokol az Atya] az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, [az enyémből merít, mert [(lambanó): engem foglal magába] és megjelenti néktek [és azt tudatja veletek].

Ján. 16,16 Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek.

Ján. 16,17 Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, amit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek?

Ján. 16,18 [Tűnődtek egymás között tehát, és], mondának azért: Mi az a kevés idő, amiről szól? Nem tudjuk, mit mond.

Ján. 16,19 [Észrevette, és] megérté azért Jézus, hogy Őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, [arról kérdezősködtök egymás között; arról tanakodtok egymással] hogy azt mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem?.

Ján. 16,20 Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok [(klaió): zokogtok] és jajgattok [(thréneó): sirattok és gyászoltok majd] ti, a világ pedig örül [(khairó): és örvendezik]: ti szomorkodtok [(lüpeó): elszomorodtok, bánkódtok, búsultok], hanem a ti szomorúságtok [(lüpé): bánatotok, fájdalmatok] örömre fordul [és ujjongássá lesz].

Ján. 16,21 Az asszony mikor [(tiktó): vajúdik, és] szűl, szomorúságban [kínlódik, gyötrődik, fájdalomban] van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra [a gyötrelemre, és a szorongására] az öröm miatt, hogy ember született e világra.

Ján. 16,22 Ti is azért most ugyan szomorúságban [(lüpé): bánatban, és fájdalomban] vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni [(khairó): örvendezni] fog a ti szívetek [a ti bensőtök], és senki el nem veszi tőletek a ti örömötöket.

Ján. 16,23 És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy amit csak kérni fogtok az Atyától [ugyanis bármire kéritek is akkor az atyát] az én nevemben, megadja néktek.

Ján. 16,24 Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötek teljessé legyen.

Ján. 16,25 Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról [(laleó): világosan, érthetően elmagyarázom nektek az Atyát].

Ján. 16,26 Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek;

Ján.16,27 Mert maga az Atya szeret [(phileó): kedvel] titeket, mivelhogy ti szerettetek [(phileó): kedveltetek] engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki [vagyis az Istenből származtam].

Ján. 16,28 Kijöttem az Atyától/ból, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához [elmegyek az Atyába].

Ján. 16,29 Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz.

Ján. 16,30 Most tudjuk [(eidó oida): és biztosak vagyunk benne], hogy te mindent tudsz [(eidó oida): mindent ismersz, és mindennel tisztában vagy], és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől/ből jöttél ki.

Ján. 16,31 Felele nékik Jézus: Most hiszitek?

Ján. 16,32 Ímé eljő [(erkhomai): közeledik] az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez [és mindenki a maga otthonába], és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

Ján. 16,33 Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen [szorongatástok lesz; üldözést szenvedtek; és a világban megpróbáltatások érnek titeket]. De bízzatok: én meggyőztem [vagyis legyőztem] a világot [és a világ legyőzve áll alattam].




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.