Guti Tünde: MINDNYÁJAN RABSZOLGÁK VOLTUNK

Mindnyájan rabszolgák voltunk!

Mezítláb tapostuk az undok sarat,

amiből szalmaszálak szúrtak talpunkba,

elfertőzve ráncossá aszott bőrünket.

Nem sírtunk, nem jajgattunk, nem daloltunk,

csak törtük a nádat, dagasztottuk az agyagot,

és égettük a téglát, fuldokolva a forróságban.

 Mi mindnyájan rabszolgák voltunk!

Keresve a kényúr kedvét, lesve pillantásait,

hogy csúszva-mászva, elnyerjük jóindulatát,

s végül belénk rúgva, visszalökjön a mocsokba.

Igen, mi mindnyájan rabszolgák voltunk,

foltoztuk, mázoltuk a BŰN bársonyos trónját,

s lélektelen tekintettel jártuk az utat,

mint a lidércnyomás, holdtöltekor.

Nem tagadhatjuk, rabszolgák voltunk,

de megszabadítani, egyszer egy vezető állt elénk,

akit az égő csipkebokor lángjaiból

a Vagyok küldött el hozzánk.

Rabszolgasors kínos tengődéséből nyertünk

sivatag homokján virágzó szabadságot,

de mégis bolyongnunk kellett úttalan utakon,

mert zúgolódva vágytunk vissza a húsos fazekak után.

Pedig emlékeztünk az egyiptomi kosarak súlyára,

s tudtuk, hogy ki választotta ketté a mélységes tengert,

hullámok közt elpusztítva gyűlölködő kínzóinkat.

Tűzoszlopként vezetett éjjel, nappal pedig felhőben,

a keserű vizet meggyógyította és mannát rendelt,

majd sóhajtozó méltatlankodásunkban fürjeket,

s kősziklából fakasztott vízzel itatott a pusztában.

Hosszan tűrt lázongó népének…

Mi mindnyájan, eloldozott rabszolgák voltunk,

mégis hajlongtunk sötét ördögi bálványok előtt,

felgerjesztve ezzel az Úr haragjának tüzét...

Mindnyájan ONNAN jöttünk, a kietlenen át,

és egyikünk sem ért többet vagy kevesebbet,

amikor a halálos marás után felnéztünk az érckígyóra.

Mi mindnyájan egyformán bűnösök voltunk,

s ugyanaz a kegyelem mentett meg a haláltól,

mi mindnyájan egy igaz cél felé tartunk,

ahova egyetlen, kicsi, szűk kapun lehet belépni:

a kereszten át, letéve előtte mindent, amivel jobbnak,

értékesebbnek, szebbnek tartjuk magunkat testvéreinknél,

mert mi most már mindnyájan Krisztus követőiként

szolgáljuk az Igazságot, megtisztulva Egyiptom átkától.

Útban az Életre – kivirágzik a puszta.

2013. október 25

http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/verseim/mindnyajan-rabszolgak-voltunk.html