Akkoriban pénztáros voltam
egy pesti MÁV-állomáson. Korán hajnalban kezdtük a szolgálatot – vasárnap is -,
sok volt az utas, egymás után mentek a vonatok.
Ha volt egy kis szünet,
rendbe kellett rakni a jegyeket, pótolni az eladottakat, és csak 10 óra után
volt egy kis idő evésre, és kicsit felállni az ablakból. Reggel négyen
dolgoztunk, de 10.05 után már csak egyedül voltam.
Végre elfogytak az utasok, elment
a vonat, kezem az alsó kis ablakon volt, hogy lecsukjam, és végre reggelizzem.
Éhes és fáradt voltam.
Ekkor elém lebbent egy
csinos, fekete kosztümös hölgy, nagy szélű kalapban, fehér csipkeblúzban. A
kifutott vonat után intve kérdezi, hová ment?
- Vácra – feleltem.
Erre olyan káromkodásba
kezdett, amely nem illett sem a ruhájához, sem női mivoltához, sem a
vasárnaphoz, de egyetlen naphoz sem, és egyáltalán nem illett emberi szájba.
Végül kimerülten azt kiabálta be:
- És mikor megy legközelebb?
- Tizenkettő húszkor –
válaszoltam.
Egészen az ablakig hajolt be,
úgy kiáltotta be:
- Addig én mit csináljak?
Furcsa nyugalom szállt rám.
Felálltam, kinyitottam a felső ablakot is, és azt feleltem:
- Itt a csarnok ajtaján menjen
ki szépen, és balra fordulva egyenesen az út végén áll egy kis templom: oda
menjen be és imádkozzon!
De már a függönyt
berántottam, összecsuklottam, és csak ültem. Sokáig.
Vasárnap volt. De már nem
voltam éhes, sem pihenni nem akartam, csak ültem. Azután dolgoztam, hogy csak
múljon mielőbb az idő… mindenki mehet templomba, imaházba, csak nekem kell itt
ülnöm… és még ilyen beszédet is hallgatnom…
A 12.20-ashoz már nyitottam
az ablakot, elég sokan voltak, végre ritkult a nép, a vonat mindjárt beáll… -
és akkor újra elém állt a fekete kosztümös asszony.
- Mondja, miért küldött oda?
– kérdezte egészen más hangon. – Húsz éve nem érdekelt engem se templom, se
Isten, és most… - kezébe temette arcát, és sírt, rázta a zokogás. Az én szemem
is könnyes lett.
Lassan beállt a vonat. Rám
nézett még kisírt szemmel, de már mosolyogva búcsút intett és futott a vonat
után.
Minden fáradtságom eltűnt,
hiszen vasárnap volt, és éreztem, hogy ez a vonat más embert visz, mint a
10.05-ös vitt volna, ha eléri…
Szabó Rózsa
Péld. 11,30: Az igaznak
gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
http://kszecegled.hu/index.php/tortenetek-bolcsessegek/1064-vasarnapi-szolgalat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, hogy hozzászólásoddal megtisztelsz. Ám ha vitatkozni, vagy kötözködni van kedved, arra kérlek, azt ne itt gyakorold.